Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-27 / 122. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. május 27. Cj római katolikus templommal gazdagodott Nyírkércs. amit dr. Seregély Iätvan egri érsek szentelt meg. (Harasz- tosi Pál felv.) „Egy hasznos találkozás" II nyíregyházi nemzetközi vásár A Bujtosi Szabadidő Csarnokban Első alkalommal — és ha­gyományteremtő szándék­kal — szervez nemzetközi kiállítást és vásárt Nyíregy­házán Kelet-Nyugat ’91. né­ven a FIMEX Kft. Június 6 —9. között több mint 110 ki­állító lesz jelen a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, s a főbejárat előtt lévő szabad­téren. Lendvai István, az ese­mény főszervezője elmondta, 3 szomszédos ország közel­ségét kihasználva az a felis­merés vezette őket, hogy a piacgazdaság elengedhetetlen része kiállítások és vásárok szervezése, mely megyénk­nek is jó lehetőséget kínál arra, hogy bekapcsolódjon a bel- és külgazdaság vérke­ringésébe a bemutatók és az üzletemberek találkozása ré­vén. Hasznos találkozás ez. melynek elsődleges célja — mint általában a hasonló rendezvényeknek — az is­merkedés, mely alapja lehet a későbbi üzleti kapcsolatok­nak, megteremtve a holnap gyümölcsöző együttműködé­sét. Az érdeklődés várakozáson felüli, néhány, a jelentkezé­si határidő lejárta után rész­vételi igényét bejelentő céget helyhiány miatt el is kellett utasítaniuk. A kiállítók egy- harmada megyei, másik har­mada az ország különböző részeiből érkezik, egyharma- duk külföldi. A vegyes válla­latok mellett számos szovjet, román, német, szlovák, sőt, belga és kanadai vállalat jelenléte jelzi a vásár nem­zetköziségét, s itt lesz Nyír­egyháza testvérvárosa, Iser­lohn is. Néhány név, csupán ízelí­tőül a kiállítók közül; Nyír­egyházi Korzervgyár, KITE (Nádurvar), Videoton, Tau­rus, TOSHIBA, Black and Decker Iroda, Svédház ke­reskedőház, MONIMPEX, FJORD, HANSAPLASTIC. . . Nem hiányoznak majd a biztosítók és utazási irodák sem, szélesítve a „reperto­árt.” Igazi vásárhangulat lesz négy napon át Nyíregyházán, hiszen a vásárdíjak átadásá­val kezdődik a rendezvénye sorozat, a látogatók szóra­koztatásáról — a kiállítás megtekintésén túl — kultu­rális műsor gondoskodik. Lesz néptánc- és divatbemu­tató, fellépnek amatőr együttesek, de kedvezményes ruha- és egyéb fogyasztási cikkek árusítása is vonzhat­ja majd az érdeklődőket, akik nézelődés közben éhü­ket és szomjukat is csillapít­hatják majd. Külön vásárúj­ság jelenik meg erre az al­kalomra, a helyszínen ezen kívül fény- és hangújság tá­jékoztatja a látogatókat. A négy napos nemzetközi kiállítás és vásár révén Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye, és székhelye az érdeklődés középpontjában lesz. K. D. Elborít a szemét Rafinált elkövetők 0 ** rökös téma a köztiszta­ság, s állandó gondot jelentenek az illegá­lis szemétlerakások. Nyír­egyházán nemrégiben készült egy felmérés, amely szerint — csak a nagyobbakat szá­molva — 4800 köbméter il­legális szemét rondítja a vá­rost és környékét. Hogy könnyebb legyen el­képzelni, mekkora tömeget jelent ez, csak két példa: a városi stadion focipályájának a füvén elhelyezve jó fél mé­ter magasan elborítaná a te­rületet; ha pedig mindezt IFÁ-kra pakolnák fel (3—4 köbméter fér egyre), akkor 1200—1600 ilyen kocsira vol­na szükség. Hamarosan indul a takarí­tási akció, a polgármesteri hivatal a feladat elvégzésére árajánlatokat kért, s a leg­kedvezőbb a Közterület­fenntartó Vállalattól érke­zett. A várható költség 5— 600 ezer forint lesz, s nem valószínű, hogy a közeljövő­ben még egy ilyen akcióra lesz pénze a polgármesteri hivatalnak. Sajnos évek óta folyik ez a szélmalomharc, az állam- polgári fegyelmezetlenségért az egész város fizet. Kellőképpen rafináltak a szemetelők, így aztán nagyon nehéz rajtapakni őket, más­ként azonban képtelenség bi­zonyítani, ki tette. A leg­több segítséget a lakosság nyújthatja a polgármesteri hivatalnak azzal, hogy vagy az itt dolgozóknak, vagy a rendőrségnek jelzi, ha ilyet lát, és felírja a kocsi vagy teherautó rendszámát is. So­kan azonban félnek, vagy nem szeretnek tanúskodni — ami talán esetenként érthető is —, így aztán csak az ma­rad, hogy az a néhány közte­rület-felügyelő fényképezget, ha tud, ha arra jár. Sokszor megírtuk már, de talán nem elégszer: az Orosi úti szeméttelepen korlátlan mennyiségben fogadják az építési törmeléket, és semmit sem kell fizetni érte. Ott még örülnek is neki, mert az út­jaik építéséhez felhasznál­hatják. Ugyancsak ingyenes egy köbméterig bármilyen lakossági szemét elhelyezése. Nem kellene sajnálni azt a kis benzinköltséget, amíg odaviszik, ugyanis nem biz­tos, hogy olcsóbb keringőzni a szeméttel a városban, erdő­ben olyan helyet keresve, ahol el lehetne dugni. Cservenyák Katalin Népszerűbbe vált a papi pálya Reyerendás menedzserek Szünet van. A diákok egyik csoportja napozik, néhá- nyan angol tankönyvet forgatnak, egy fiatalember pedig Népsportot olvas. Főiskolai hallgatók. Társaiktól csak abban különböznek, hogy rajtuk reverenda van. A nyíregyházi görög katolikus hittudományi főiskolán vagyunk. Az utóbbi években megnö­vekedett az érdeklődés a pa­pi pálya után, és az idén is várhatóan többen jelentkez­nek teológusnak, mint ko­rábban. Nincs ez másként a Nyíregyházi Hittudományi Akadémián sem. A felvételit egyébként itt július l-jén tartják — amelyik érthetően — némileg eltér a többi fel­sőfokú intézmény vizsgájától. Önismereti teszt A jelentkezőknek először is egy önismereti tesztet kell kitölteniük, majd magyar irodalom és történelem is­mereteikről kell számot ad­niuk, no és természettudo­mányi felkészültségükből is. Majd a hittani ismeretek kö­vetkeznek, követelmény egy európai nyelv legalább olva­sás szintű ismerete, aztán az orvosi, pszichológiai vizsgá­lat következik. Két szempon­tot kell összeegyeztetni, a hitbeni elkötelezettséget és a hivatástudatot. Ügy látszik, a mai időkben papnak sem. könnyű tanulni. Az egyház működési terü­lete változóban van. Jóval sokrétűbb tevékenységet gyakorolhatnak a papok is. Talán a hittudományi főis­kolán folyó képzés is sok­oldalúbbá válik? — tettük fel a kérdést Pregun István­nak, a főiskola rektorának. — A mai élet egyre felké­szültebb, sokoldalúbb papo­kat kíván, hiszen az egyház előtt megnyíló lehetőségek rendkívül képzett embeit kí­vánnak. Az egyház szolgái­nak menedzser típusú pa­poknak kell lenniük. Hihe­tetlenül jó kapcsolatteremtő, szervezőkészséggel, a korral lépést tartó, általános művelt­séggel és tájékozódókészség­gel a világ dolgaiban. Ezért szükséges, hogy jó teológus és szakember legyen a pap, olyan, aki megfelel a kor ki­hívásának. Hangsúly a nyelvtudáson — Mit jelent ez konkrétan az oktatásban? — Nagyobb gondot kell fordítani a gyakorlati pszi­chológiára, szociológiára, hisz az egyház karitatív tevé­kenységet is végez. Szeret­nénk elérni, hogy végzett nö­vendékeink legalább egy eu­rópai nyelvet beszéljenek, az angolt, a németet vagy az - olaszt, sőt a ruszin vagy a szlbvák nyelvet. (Tíz magyar nyelvű külföldi hallgató is jár hozzánk.) Számítunk a nyíregyházi tanárképző és egészségügyi főiskola segítsé­gére is. Hadd tegyem mind­ehhez hozzá, hogy az elmúlt tanévben 60 levelező tagoza­tos hallgatót is oktattunk, akik hittudományi képesítést kapnak. Jövőre is ez a ter­vünk. — Elférnek-e egyáltalán ebben a szűk épületben? — Sajnos, nem. Nagy a zsúfoltság, lassan már a leg­alapvetőbb higiéniai feltéte­leket sem tudjuk biztosítani. A hittudományi főiskola a püspökséggel és az egyház- községgel van egy épületbe zsúfolva. Változtatni kell ezen. Kinőtték a helyet Nagyon szeretnénk, ha a város vezetősége lehetőséget találna arra, hogy az egyko­ri görög katolikus iskolát — amely jelenleg a zeneiskolá­hoz tartozik —- visszaadná a főiskolának. Átmenetileg az is segítene, ha legalább négy tantermet és egy tanári szo­bát megkapnánk. A fenti megoldásnak külön hang­súlyt ad az a tény, hogy a nyíregyházi görög katolikus főiskola Közép-Kelet-E ui ópa egyetlen ilyen intézményé. Ezért nemcsak határainkon belül, hanem határainkon túl is missziót tölt be. Bodnár István 21 osztály ballagott a 107. Sz. Széchenyi István Ipari Szak- középiskola és Szakmunkásképző Intézetben Nyíregyházáik (Harasztosi Pál felv.) t A tárgyalóteremből Halálos csapás nuncsakuval Megyénk bűnügyi króniká­jába érdekességként kerülhet be a következő szomorú tör­ténet. A szabolcs-szatmár- beregi ember évtizedek óta Ahol a kurtafarkúvadmalac túr S zatmárban sok szép fa­lu van, de mind között a legszebb talán Usz­ka. öreg. tornácos házakkal, nyíló orgonabokrokkal, akko­ra diófákkal, hogy a csörgőjük a szomszédos portákat sepri, tetejükbe meg a fellegek raknak fészket. Egyetlen utca az egész fa­lu, de azt az utcát aztán megemlegeti az ember. Mint­ha csak összetekeredett kí­gyó farkára lépne, s annak hátán gyalogolva próbálná elérni a fejét. Az efféle po- roszkáiás persze merő fantá- ziálás csupán — mert melyik az a vipera, amelyik békésen tűrné mindezt!? — De az uszkai főutca szerencsére nem csíp, nem harap. Legfeljebb néhány morcos kedvű kutya. De most ők is nyugton hevernek a tornác hűvösében, csak úgy köte­lességképpen vakkan tják el magukat láttunkon. Persze, ha magam vol­nék ... ! De itt lépked mellettem Mester Miklós is. őt pedig tán még az út fölött cikázó fecskék is ismerik. Pedig egyikük sem jár se a kocs­mába. se a polgármesteri hi­vatalba. Azt sem igen tud­ják, hogy mindkettőt ez a zömök, szapora járású férfi vezeti. Csak azt tudják, hogy az uszkai madarak, fák és emberek közül való, rossz szándékú tehát nem lehet. Ám a krónikás fölé érve hirtelen szaporábban ver a szárnyuk, melyen így, fecs­kefejjel belegondolva egyál­talán nem lehet csodálkozni. Mert mikor láthattak ők itt, Uszkán eleven újságírót...!? — Hát bizony — leszámít­va egy rövid, téli kirucca­nást — erre még maga Mes­ter Miklós sem igen emlék­szik. No de most kihasználja az alkalmat, meggyalogol- tatja a betűvetőt. Bejártuk már keresztül-kasul a falut, ismerős már minden öreg ház, minden göcsörtös somfa, mikor egy hatalmas töltéshez érünk. — Azon túl még nem vol­tunk — int a polgármester, s már kapaszkodik is a mere­dek gátra. Mit lehet nézni egy meg­fejelt töltésen? Van abból száz is a megyében ... ám mikor felérünk, kikerekedik a szemem. Emlékeimben egy kis szűk, posványos medrű patakocskaként élt eddig a Batár... s mit látok!? Egy szép, szabályos folyót. A víz közvetlenül a gát al­ján bandukol, zuhog rá a májusi napfény. Látni a fe­néken imbolygó hínárszála­kat, a köztük leselkedő arasz­nyi halakat. A túlsó part valóságos dzsungel. Konokul strázsáló kökény-, meg galagonyabok­rok, odavas fűz-, szil- és ju­harfák. A senki földje már az. A Batár a határ, azon túl. messze a felszántott ha­társáv, a drótkerítés. Onnan se ki, oda se be ... No de mondhatják ezt a vadaknak: Mert mi történt most a ta­vaszelőn is!? Arra ébred az egyik gazda, hogy lent a kertben kismalacok kuncog­nak. — Még ilyet... ! — vakar­ta meg a fejebúbját az em­ber. — De hiszen nekünk nincs is kocánk. Megyek már, megnézem. Egy csűr állt lent a kert végén, mindjárt a töltés in­nenső oldalán, onnan jöttek a hangok. Nyitja az aj­tót... hát rámordul egy ha­talmas vaddisznó. Aztán kel­letlenül felkászálódik, röffent egy napot, s nekiindul a Ba- tárnak. Át a határon, ahon­nan érkezett, világra hozni kölykeit a jó puha szalmá­ban. — És mi lett a malacok­kal? — kérdem fent a gáton Mester Miklóst. — Mentek az anyjuk­kal ... De kettő ittmaradt, azóta is nálunk nevelik az egyik háznál. Ügy mondja mindezt, mintha ez lenne a világ leg­természetesebb dolga. Hogy idegen országból jön egy vaddisznó, elvackol a csűr­ben, megfial, majd fogja magát, s hazatér. Két mala­cot azért a háziaknál hagy, ajándék gyanánt. Olyan ez, mint a mesében. No de nem is csodálkozhatunk ezen. Ott, ahol a fecskemadár is gyako­ribb vendég, mint a króni­kás, ott bizony minden meg­eshet ! Talán még az is, hogy ezentúl gyakrabban me­gyünk Uszkába. Balogh Géza leggyakrabban késsel és bal­tával öl, ha elveszti fejét, il­letve ítélőképességét. Törté­netünkben egy nyíregyházi fiatalember egy japán furcsa szerszámmal, a nuncsakuval tette meg a halálos csapást. A fiú feltehetően erős felin­dulásában forgatta az önvé­delminek is nevezett gyilkos szerszámot. A nyíregyházi Kiss László (a bűncselekmény elköveté­sekor még 18 éven aluli volt) egy este gyalog ment a Buj­tosi Szabadidő Csarnok felé. Cigarettára éppen nem volt pénze, de szeretett volna rá­gyújtani. Megállította hát a vele szembe jövő férfit és egy szál cigit kért tőle. A megszólított adott, de nem éppen jó szívvel. Ilyesmi, nem sértő megjegyzést tett: „Vehetnél magadnak”. Kiss- nek nem tetszett a megjegy­zés, szóváltásba keveredett azzal az emberrel, aki, ha nem is nagy dologban, de a jótevője volt. Szó szót köve­tett, majd a járókelő enyhén vállon ütötte a fiút. Ä fiú előbb ököllel földre terítette a cigarettát adó embert, az­tán az inge alól kivette a nuncsakut és többször nagy erővel lesújtott. A szeren­csétlen ember a helyszínen meghalt. Kiss László később visz- szavonta beismerő vallomá­sát, de a nyomozati anyag alapján a megyei bíróság hat év börtönre ítélte őt. (n. L)

Next

/
Thumbnails
Contents