Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. május 25. „NYAKLÓ NÉLKÜL” A HATÁRON Színészélet Váradon Thália templomainak igehirdetői I A színházi vendégjátékok mindig sok élményt kí­nálnak. A vendégszerep lő művészeknek ugyanúgy, mint a színházlátogatóknak. A másfajta világlátás és gondolkodás frissítőleg hat mindnyájunkra. Ezt igazol­ta a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatá­nak vendégjátéka is Nyíregyházán. Igaz, ez április 15-e óta né­mi nehézségbe ütközik, mert a szovjet fél azóta nem hi­szi el kisgyerekekről, öreg­asszonyokról és egyéb nem eleggé „prominens” szemé­lyekről, hogy XY vállalat, cég, kft. stb. képviselői, kvá­zi az átjutás is nehezebb. Fuvaronként 1200 Ennek ellenére az ügye­sebbre még átjut, legfeljebb nehezebben tér vissza a má­sik oldalon meglévő sorbán- állás miatt. De megoldás mindenre van, csak meg kell találni! Mondják, ez némi (pluszkiadást jelenthet, de még így is megéri! Mert szá­moljunk csak! Egy átlagos Zsiguli tankjába belefér vagy 40 liter benzin (az egyszerű­ség kedvéért most ne foglal­kozzunk a megnagyobbított tankokkal, meg a póttartá­lyokkal, mert ugye ez sza­bálytalan). A 40 liter tehát 3 rubeljével számolva 120 ru­bel, ami összesen 400—450, vagyis literenként 10—12 fo­rint (az egyszerűség kedvéért kerekítettünk). Ezt a környé­ken (Záhony, Kisvárda, Nyír­egyháza) bármikor el lehet adni literenként 35—40 fo­rintért, így 20—30 forint tisz­ta nyereség, vagyis fuvaron­ként 800—1200 forint reali­zálható. Ez az üzlet, nem a Goren­je, meg a Brasil kávé! — Mennyi? — hangzik a kér­dés a kisvárdai piacon a La­da csomagtartójának támasz­kodó tulajhoz, akinek lába mellett vagy százliternyi pi­ros benzin sorakozik katonás rendben, műanyag kannák­ban. — 40! — így a tömör vá­lasz. — 35-ért az egészet meg­veszem, magának így is meg­éri! ★ Újabban egyébként az a hír járja, hogy a román ben­zin jobb! Ezt látszik alátá­masztani, hogy a szatmárné­meti rendszámmal ellátott Dácia gazdája 45-re tartja benzinét. Mikor közlöm ve­le, hogy itt legfeljebb negy-- ven literje, akkor szinte sér­tődötten mondja, hogy ez prémium, vagyis a mi ext­rabenzinünknek megfelelő minőség, ezért hát a drága­ság. Meg különben sem olyan könnyű áthozni a határon. A román vámos ugyanis mérőpálcával ellenőrzi a tar­tályban lévő mennyiséget, ráadásul még be is jegyzi az útlevélbe az eredményt, így ellenőrizendő, ki mennyire tartja meg a havi 40 literes" kvótát (ennyi hozható ki ha­vonta az országból). Ezt el­lensúlyozandó, állítólag ta­láltak fel olyan módszert, amivel a szerv feledékennyé tehető a beírást követően. Az üzlet változó intenzitással, de még virágzik. Vannak persze, akik mindennek nem örül­nek. A kisvárdai benzinkút kezelője szerint: — A hatás egyértelműen érezhető, szinte a felére csök­kent az utóbbi időben a for­galom. Jelentősen nőtt vi­szont az extrabenzint tanko­lok száma, igaz többségük csak néhány litert vesz, hogy az orosz benzin oktánszámút javítsa. Rizikó az oktánnal Az oktánszámot illetően valóban van némi rizikója a dolognak, mert ugye az még­sem várható el, hogy az ut­cán betöltött benzinnel, negy­venért, minőségi bizonyít­ványt is adjanak. így hát elő­fordulhat, hogy az olcsó szer­zeménytől úgy zakatol az autó, mint egy békebeli Sin- ger-varrógép. Node, ennyi kockázatot illik vállalni, meg különben az autószerelőknek is élni kell valamiből. Ha mindezek után valaki azt hiszi, azért tettem a dol­got szóvá, mert valami bajom van vele, az nagyon téved. A rubel „tiszta” ügy, a vám- jogszabályok szerint pedig az üzemanyagtartályban lévő üzemanyag kifelé deviza- mentes, befelé vámmentes, és az sincs megszabva, hogy ki hányszor lépheti át a határt, ha érvényes útlevele van, leg­feljebb a forintkiviteli sza­bályt illik betartania. (Max. 2000 forintot vihet ki, legfel­jebb 500 forintos címletek­ben.) Kiajánlott forint Esetleg a külföldinek kifi­zetett forint ügye tehető szó­vá, ez forintkiajánlásnak mi­nősül. Arról az egyértelműen gaz­dasági előnyről pedig még nem is esett szó, hogy ezért a benzinért az államnak nemhogy dollárt, de egyet­len centet sem kell kiadnia! Most amikor a világpiacon emelkedik a motorbenzin ára! Szóval ne ítéljünk el­hamarkodottan! Különben is újabb, talán még a benzin­nél is jövedelmezőbb üzlet bukkant fel a (lát)határon: a réz. A rézrudakért, tömbö­kért igen jól fizet a MÉH. Egyelőre egyetlen szépséghi­bája van a dolognak, a réz­tömböket nehéz eldugni a benzintankban. De ahogy én a honfitársaimat jsmerem, előbb-utóbb erre is kitalál­nak valamit... — Nagy megtiszteltetésnek vettem ezt a feladatot. Igye­keztem olyan szobrot készí­teni, amely eddigi törekvé­seimet összefogja. Azt hi­szem, hasonló nagyságú al­kotás nem sok készül az or­szágban a közeljövőben. Azt szeretném, ha mindenkihez szólna, kortól, iskolázottság­tól függetlenül. Hogy ki mit fog látni benne, milyen ér­zéseket, emlékeket kelt az emberekben, az persze más kérdés. — Ügy tudjuk, önt elsősor­ban a monumentális szobrá­szat érdekli. — A szobrászat mellett mindig is az építészet és a Kovács Aladár: Téli zsoltár című játékát láthattuk Med- gyesfalvy Sándor és Fábián Enikő főszereplésével. Elő­adás előtt, illetve két jelenet között sikerült velük szót váltani. — Marosvásárhelyi vagyok, itt végeztem a főiskolát is 1985-ben. Hat éve vagyok Nagyváradon, s az eltelt éva­dok igazolták döntésem he­közösséghez kötődő feladatok izgattak. Több szép felada­tot kaptam már életemben, így például én készíthettem Szolnok várossá válásának 900 éves évfordulójára az emlékművet, amely Európa egyik legnagyobb szobra, de büszke vagyok a Vácon ta­lálható Dózsa-szoborra is. Külföldön is akad néhány munkám. — Hogyan kezdett hozzá a kompozíció megtervezéséhez? Érték önt egyáltalán háborús élmények? — Hadd idézzem Radnóti: Nem tudhatom című megrá­zó erejű szép versének né­hány sorát: „ ... de élnek dolgozók itt, költők is bűn- telen, / és csecsszopók, akik­ben megnő az értelem ...” Nos, én azokhoz az ártatlan kicsinyekhez tartozom, aki­ket a II. világháború szőr,- nyűségeivel sújtott. 1942-ben születtem, és most is őrzöm a világpusztítás emlékeit. A légitámadások elől sokat bújkáltunk a pincékben, sa hideg a csontozatomat tá­madta meg. Hosszú évekig betegeskedtem. Egy alka­lommal pedig egy bomba légnyomása emelte meg az engem karjában tartó anyá­mat, s érthető, ha ez nála sokkos hatást okozott. — Így talán az ön emlékeze­te is ott látható a szobron. — Válóban. Két nézete van a szobornak. Az egyik a bombázás elől menekülő nő a gyerekkel. Édesanyám ihlette ezt a gondolatot. A másik oldala a Piéta, de Mária helyére egy negyven év körüli parasztasszony ke­rült. A férfira azért nem húztam katonaruhát, hogy általánosabb legyen a há­ború áldozatát jelképező fi­gura. lyességét. Sok jó szerep „sza­kadt” a nyakamba, s nincs ennél fontosabb a színész számára. Annak ellenére, hogy nagyon nehezen élünk, alapvető eszközök hiányoz­nak a színházban, tájelőadá­sainkon olykor olyan hideg van, a színpadon, hogy meg­fagy a lavórban a víz. Még­is játszani kell. A darab, amelyben most Apáczai Cse­— Már most is vitatkoznak arról, hogy kard, vagy kereszt a szobor háttere, a fő motí­vum. — A kardot igyekeztem megformálni. Abból indul­tam ki, hogy az elvesztett háború olyan, mint a törött kard. Persze keresztre is asszociálhat a nézelődő. Vál­lalom a kereszt motívumot is, de nem vallási oldalról. A kereszténység gyökerei stabil értékrendnek felelnek meg. amely kiállta az idők próbáját . . . Nos, vasárnaptól kezdve a megyeszékhely egy uj, öt méter magas, süttői fehér mészkőből készült szoborral lesz gazdagabb. Köszönet ér­te a szobrásznak, a kurató­riumnak és mindazoknak, akik pénzszűke világunkban is támogatták a háború ál­dozataira emlékeztető alko­tás megszületését. Fábián Enikő és Medgyes­falvy Sándor. re Jánost játszom a hazaté­rő értékek tiszteletéről szól. Nagyon aktuális a téma ma is, itt Erdélyben. Apáczai tudta, hova tartozik. Azonosult a magasabb kultúrával Hol­landiában, de azt is tudta, hogy ezt át kell plántálni a hazai viszonyokba. A darab az erdélyi turnékon misszió­szerű küldetés volt. Olykor Tőkés László is elkísér ben­nünket. Egy-egy előadásunk olyan volt, mintha igét hir­dettünk volna. Nekem személy szerint so­kat jelentenek a vendégsze­replések, mert harmincéves koromig nem jártam Ma­gyarországon. Nyitottabb let­tem, jó volt találkozni az it­teni kollégákkal. (Az öltöző előtt beszélge­tünk. Sándorhoz lép egy fér­fi, gratulál, megöleli, a sí­rástól rázkódik a válla. Meg­érkeztél, fiam, suttogja. Za­vartan nézünk rá.) — Belebújtam Aletta bő­rébe — mondja két jelenet között Apáczai felesége, Fá­bián Enikő. Igyekeztem meg­ismerni a nagy tudós életút­ját, a küzdelmeit. Egészen a házsongárdi temetőig. Amikor Magyaroszágon ven­dégszerepelünk szomorúan látom, hogy milyen emberi körülmények között élnek itt. De mi vállaltuk a kissebbsé- gi létet. Sokan elmentek. Abban is nagy-nagy szépség rejlik vállalni ezt a kegyet­len életet. Én székely vagyok. Szászok, székelyek, románok között éltem gyermekkorom­ban. Csodálatos volt. Meg­érintett engem is a kivándor­lás szele, de nem tudnám el­hagyni azt a szellemiséget, ami eddig is éltetett. A Ro­mániában élő magyarok szá­mára csak a templom és a színház maradt. Nem lehet feladni egyiket sem. Bodnár István Nagy István Attila Abonyi István Kereszt vagy kard? Az alkotó művéről A miniszterelnök mond avatóbeszédet vasárnap Nyír­egyházán, az Országzászló téren a II. világháború áldo­zatainak emlékművénél. Az ünnepségen természetesen ott lesz Gyurcsek Ferenc, Munkácsy-díjas szobrászmű­vész, a köztéri szobor alkotója is. Vele beszélgettünk a hét közepén az utolsó simítások elvégzése közben. Ami Hegyeshalomnál a kávé, az Záhonynál (Csengersimánál) a benzin. Hozzák is „nyakló” nél­kül, nemre, korra, nemzetiségre való tekintet nél­kül. A képlet igen egyszerű! Vásárol az ember az egykoron szebb napokat megélt KGST-piacon (Is­tenem, hogy múlik el a világ dicsősége!?) némi ru­belt (a jelenlegi árfolyam 3—3,5 — alkudni szin­te kötelező), átmegy a határ másik oldalára, ahol vesz szupernek mondott benzint (ha nem vigyáz, mosóbenzint is sózhatnak rá!) literjét 2 és fél — 3 rubelért, lehetőség szerint ezt megteszi napjában többször is. BENZEVC8ENCS Újabb üzlet: a rézrúd Megnyílt a Szt. Athanáz Hittudományi Főiskola könyvesboltja. j~L Valamennyi katolikus kiadvány templomi kellékek és kegytárgyak a lakosság, a plébániák és parókiák ellátására. C I M : Bethlen G. u. és Bercsényi u. sarok a Görög Katolikus Püspökség épületében. Egész évben virágerdöt óvnak a fóliasátrak a megye legnagyobb virágkertészetében. Üjfehértón. (B. A. felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents