Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-23 / 119. szám
Kelet-Magyarqrszág 1991. május 23. IS ■ ■aiiiiMiMMiuiiiii>iii«miiiiit«iiiiilVriiiimmiM .................................................................................... .............................................................................................................................................. Magyar betegség C soóri Sándor egy, a közelmúltban — mesterségesen — felszított nyilvános vita végén keserűen így ösz- szegezte álláspontját: „... nekünk nem ezeket a szimbolikus kis botrányokat kellene agyzsibbadásig emlegetnünk, hanem végigelemeznünk azt, hogy mi történt velünk az utolsó három.év- ben és miért úgy történhetett, ahogyan történt ...” Bár az említett eset egy félreértelmezhető — és félre is értelmezett — rádióinterjú volt, a fenti bölcs szavak hatósugara túlmutat az egyediségen. Igaza van a költő-politikusnak: gyakorta már- már az agyzsibbadásig meglovagolunk elejtett szavakat, jelzésszerű mondattöredékeket, jó magyar szokás szerint kiemelve azt a teljes értelmi környezetéből. Támadni ugyanis sokkal könnyebb valamit és valakit, ha csak a „fát’- nézzük, s nem az egész „erdőt” látjuk. Így alkalmasabbá válik a kimondott, vagy leírt részvéle- ménv a botránykeltésre. A botrány pedig mostanság igencsak kelendő „árucikk” lett: nem múlhat el nap, hogy valahol, valakik ne röppentenék fel a vészmadarat, ne igyekeznének sokkolni a szűkebb és tágabb környezetüket. Ezek nyomában aztán b urjánzik a ayanúsítgatás, lettlégyen az kormánypárti, vagy ellenzéki megnyilatkozás. Magyar betegség — fogalmaznak mások egyszerűbben, maguk is belefáradva a végnélküli feleselés követésébe. Legtöbbször az újságok hasábjain tűnik mindez elő, de nem ez az egyetlen terepe . . . Észlelhető az önmagáért való csakazértis kisebb-nagyobb összejöveteleken, rendezvényeken, az önkormányzati kisközösségektől a parlamenti vitáig. Az immár beteges odamondogatás alapvető diagnózisa: amit a másik mond, az mind valótlan, elfogadhatatlan, de minimum kétes. Akadnak, akik csak úgy tudják elképzelni az igazi demokráciát, ha "minden napra megvan a betevő kis összecsapásunk, ha adódik rá ok, ha nem. Az ilyenek talán bele is pirulnának, ha véletlenül egyet tudnának érteni az ellenvéleményen lévőkkel. Vakon hisznek a saját tökéletességükben, kizárt dolognak tartják, hogy maguk is tévedhetnek. Ezért aztán számos, megalapozatlan, elhamarkodott „érv” és állítás után kapkodnak, aminek néha súlyos következményei is lehetnek. Megtörtént például, hogy az egyik önkormányzatunk ülésén nyilvánosan kényszerült bocsánatot kérni a képviselő, mert erkölcstelenséggel vádolta ellenérdekű vitapartnerét. Más: valósággal bombázzák mostanság a szerkesztőségeket olyan névtelen levelekkel, amelyeknek írói a saját érdekükben akarnak másokat pellengérre állítani, hátha „ráharap*’ a lap és már kész is a botrány. Vagy: könnyen egyetértésre terelhető vi- tákat is igyekeznek egyesek ‘ a végtelenségig elnyújtani, mert egyik fél sem tűri el, hogy a másiké legyen az utolsó szó. Régen volt, s nem is mindig valós események, „viselt dolgok” felhánvtor- gatásával sietnek minél feketébbre festeni ellenlábasukat ... Pedig Csoórinak van igaza: a kis szimbolikus botrányok kavarása helyett végre a lényegre kellene koncentrálnunk ... Mérlegelni a közelmúlt máris értékelhető eredményeit, botlásait, s ha némi tanulsághoz jutunk, mielőbb „befektetni” ezt a tőkét közös (nye)reménykötvény- be, ami a holnapra kamatozik. Ehhez persze mindenek előtt az szükséges, hogy ne azonosítsuk a botrányt a demokráciával, hanem keressük a felelősen elhangzó vélemények összecsengő hangjait. Angyal Sándor Földosztás saját zsebre •• /• Ügyészségi vizsgálat lljfehértón HAZÄNKBAN IS EGYRE NAGYOBB FIGYELMET kap az olcsón előállítható energia. A tiszalöki erőmű ebbe a kategóriába tartozik. Évente 55 millió kilowatt áramot termel. Turbináinak felújítására 15—20 évenként kerül sor. A Ganz Gépgyár fővállalkozásában a hajójavító üzem dolgozóival megkezdték a 3-as számú turbina nagyjavítását. A zsilipkamra elzárása után a Tisza vizének mintegy 10 méteres falmagasságában is dolgoznak. ezzel együtt folyik a generátor nagyjavítása. Erre a munkára több mint 13 millió forintot fordítanak. Elek Emil felvétele APEH-pech Az adófelügyelőség is érti a módját, meg kell hagyni! Mert mikor jönne ki az ember lakására, mint pont vasárnap este, mondjuk, úgy vacsoraidőben. Már a folyosón sűrűn kéri az elnézést (jött volna máskor, akkor nem zavar — annyira!), emelt hangon, szé- pen bemutatkozik, hadd hallja mindenki, ő bizony az adófelügyelöségtől jött. Szomszédok füle a falra: „Aha! Szóval ezek csaltak. Jó lesz velük vigyázni!” A szerencsétlen adófizető pedig csak irui-pirul a folyosón, és minden igyekezetével azon van, hogy beterelje a hangos látogatót. Végre sikerül, ám a felügyelő hangerő-szabályozóján azonban már nem is próbál állítani. Hamar rájön: példabeszéd ez kérem, a javából. Mind a három emeletnek szánva. Hadd hallja ha nem vigyáz eléggé. Aztán — mivet végre a házigazda is szóhoz juthat — gondosan kiteregeti bevallását az asztalra, és el- kezdenek együtt számolgatni. Hamar kiderül, nem adóhátraléka, hanem éppenséggel túlfizetése van: pont négyszáz forint. Csak hát úgy látszik, megint „bekavart” az a fránya, csúnya számítógép. (Vagy a kezelője?) A felügyelő azonnal lecsendesedik. Halkan elnézést kér. A folyosón pedig már egyáltalán nem ordibál. Pedig nagy kár! Most kellene újból rázendítenie. „Szomszédok! Cjra figyelem! Ez az ember nem is csaló. Nyugodtan összejárhatnak vele. És borzasztóan bánt, hogy miattam nem lathatta a Walt Disney- Csipet csapatot.” Cservenyák Katalin Kora tavasszal úgy lépett fel, mint a nép jótevője, most kiderült róla, hogy a saját zsebére is ténykedett. Jelentkeztek azdk, akiknek a nevében, illetve a nevére jogtalanul földet foglaltak. A földfoglaló parasztok „leváltották” és elkergették a pártvezetőt, másnap a pártvezető levélben közölte, hogy leváltottnak tekinti a párt nagyközségi vezetőit. Üj fejleményei vannak az újfehértói botrányos földfoglalásnak. i bécsi fánk titka féltve őrzött. Nem a receptre voltam kíváncsi. Úgy nagyjából tudom, hogy miből lesz a fánk, miként azt is tudom, hogy miből lesz a cserebogár. Apropó! Idén annyi a cserebogár, mint soha máskor. Kun Miklós jó ismerősöm mondta — tsz gazdasági egység- vezető —, hogy a harmincöt hektár meggy és cseresznyeültetvény az áprilisi talajmenti fogyókat nem sínylette meg, jó volt a kötődés, de: — Életemben nem láttam még annyi cserebogarat, mint most. A lomb negyven százalékát már lerágták és félek, hogy erre rámegy a termés, de a gyümölcsfák is megsínylik a bogarak pusztítását. Ámbár, talán valami jó is lesz ebből, mert a néphit azt tartja, ha sok a cserebogár. jó lesz a kukorica- termés. — És miből lesz a cserebogár? Valami leírhatatlan tekintettel nézett rám a megkérdezett, én viszont derűs mosollyal jeleztem, nem vagyok buggyant. Hát ki ne tudná, hogy miből lesz a cserebogár! Szóval, miután régen látom, hogy hóban, fagyban esőben és forró napsütésben csinos fiatal lánykák már hosszabb ideje árulják Nyíregyházán a bécsi fánkot, lekvárosat és vaníliást, eszembe jutott, megkérdezem miért bécsi a fánk és a többi. Nagy ravaszul odamentem az utamba eső első csinos elfejemhez kaptam. (Nyilvánosan nem mutogatok, mert még bolondnak hisznek.) Szóval a fejemhez kaptam és magamban elsoroltam néhány nyugati, kapitalista aranyszabályt. Űriember nem kérdezősködik. Nem kérdez üzleti titkokat. Az viszont egyeneadóhoz, vettem egy barack- ízes bécsi fánkot és mellesleg megkérdeztem: — Miért bécsi a bécsi fánk? — Nem tudom. —, Sok fogy belőle? — Nem tudom. Nekem csak az a dolgom, hogy eladjam, és a bevétellel elszámoljak. — Na és mennyi a bevétel? — Nem tudom. — Árulja már el, mennyi a fizetése? Megéri magának naphosszat itt ácsorog- ni, télen fázni, nyáron izzadni, esőben ázni, meg ami van? — Nem tudom ... Ezek után gondolatban a sen gorombaság, ha valakitől azt kérdezzük mennyi a fizetése, a jövedelme. Vettem és fogtam a fánkom tehát és bekebeleztem.. Jó volt, de nem tudom megemészteni. Nem tudom megemészteni, hogy nem tudom mik a bécsi fánk titkai. Ekkor mellbe vágott egy huncut mosoly és egy intelem: — Bácsi! Aki kíváncsi, hamar megöregszik. Mindig kíváncsi voltam és most már öreg is. Hát lehetek én ettől, ami jelenleg vagyok, még öregebb is? Seres Ernő ________________________________ Lapunkban is közöltük azt a levelet, amelyben Bakó László debreceni lakos, a Nemzeti Radikális Egységpárt országos vezetője (így jegyeztette be magát) terroristának, a nép ellenségének nevezte az újfehértói Lenin Tsz elnökét. E sorok írója az elfoglalt területen személyesen is találkozott Bakóval, akit a megtévesztett emberek látható, érezhető szeretettel vettek körül. G irányította a földosztást, fürdött a népszerűségben. Elővételi jogot? Most viszont mit tudunk meg az Üjfehértói Polgár- mesteri Hivatalban? Azt; .hogy Bakó egy kft.-t alapítót, annak ő az ügyvezetője, ,s az elfoglalt üjfehértói föld egy részére elővételi jogot akart magának kicsikarni. E ,hírt megerősíti egy Debrecenben megjelenő folyóirat, amely A föld azé, aki megveszi címmel írt cikket. Ennek fénymásolatát olvassuk a hivatalban. Idézet: „Ha valaki például Debrecenben a Sámson felé vezető országút mellett megvesz három hold földet 120 ezer forintért, vagy még rá is ígér a tsz ajánlatára, majd ezt a szabad piacon eladja, abból igen csak gazdag ember lehet. S ha még az is eszébe jut, hogy ezt a földet kiparcellázva adja tovább, az milliomossá válhat ... Bakó László írta egy levelében, hogy további földekre is szüksége van ... Nem léphet-e fel olyan veszély, hogy a föld nem azokhoz kerül, akik birtokolták, hanem mindenféle üzletelések tárgya lesz? Bakó László hosszasain bizonygatja, semmi törvényellenest nem követett el.” A részletes földtörvény még nem lépett hatályba, így egészen pontosan nem tudni, hogy mit követett el. Az viszont tény, hogy az újfehér- tóiak felháborodtak, amikor fény derült a Bakó-féle kft.-re. A nagyközségben köztudott, hogy a földfoglalók helyi hangadója a párt vezetőségi tagja, Sónyák Miklós, aki barátiként egy éjszakára befogadta Bakót. Sónyák bácsit az esős idő miatt a lakásán találom. Kérges ujjaival éppen egy füzetet forgat, amelyben azok neve szerepel, akik nem tudják kifizetni a szántásért, tárcsázásért járó tízezer forintot. Az idős ember készséggel, de emelt hangon szól a kft.-ről: — Nálunk egyeseknek nincs pénzük a szántási díjra, Bakó meg rajtunk is meg akart gazdagodni, ötmillió forintos alaptőkével jegyezte be a kft.-t, de Pesten a hivatalos szervek elintézték, hogy feloszlassák e kft.-t. Magam is ott voltam Pesten a minisztériumban, engem is meghallgattak az ügyben. A botrány kitörése után egy újfehértói gyűlésen néhányon meg akarták verni Bakót. Azóta nem mer idejönni. Ne is jöjjön, nem tekintjük országos elnöknek. „Rajtunk akart meggazdagodni” Most is kézről „kézre jár az a pecséttel ellátott levél, amely Bakótól jött az újfehértói polgármesterhez címezve. Idézet: „Értesítjük, hogy a Nemzeti Radikális Egység országos elnöksége Űjfehértón Bige József elnök és társaitól a megbízóleveleket végérvényesen visszavonta. A NRE tagjait mi a jövőben is védelmünkről biztosítjuk.” Bakó Lászlótól szeretnénk megkérdezni, hogy kiket kell megvédeni kik ellen és hogy is volt ez a kft.? E két fontos kérdést aligha tudjuk feltenni egyhamar. Ugyanis a polgármesteri hivatalban és a tsz-irodán több pecsétes papírt találunk Bakó aláírásával, de egyiken se szerepel a lakásának, vagy az irodájának a címe, vagy a telefonszáma. Cím nélküli a párt?! A párt helyi szervezetének adminisztrátora, könyvelője volt Pagola József né. Ezt vallja: — Bakó valami furcsa üzletéhez kért tőlem kölcsön százezer forintot. Jó, hogy, nem adtam neki. „Ml nem kértünk fűidet” Még egy felháborító fejlemény. A Lenin Tsz elnöke udvarias, stencilezett levélben a hozzá érkezett lista alapján felszólította az önkényes földfoglalókat, hogy a jogilag tsz-területen tavaszi munkát ne végezzenek, öten jelentkeztek a tsz-iro- dán, mondván: „Mi nem kértünk és nem foglaltunk földet." Olvassuk a szálkás betűkkel írott nyilatkozatokat: „A Radikális Párt által állítólag kimért egy hold földre nem tartok igényt: Matéri Miklós. Részemre földet nem mértek: Maga Mihály.” A másik három ember is ha? soniló nyilatkozatot írt alá. Vajon ki élt vissza az öt ember nevével? Talán majd ez is kiderül, hiszen az ügyészség vizsgálatot kezdett az újfehértói földügyben. A természet azonban nem vesz tudomást sem vizsgálatról, sem az egymást lemondató pártvezetőkről. Mi lett az elfoglalt és bevetett tsz- területtel? — ezt kérdezem idős Péntek Gyulától, akivel annak idején az elfoglalt területen ismerkedtem meg. A jókedvű öreg örömmel újságolja : — Kukoricát és babot vetettem. Egyelőre békén hagynak, úgy tűnik ezt a termést én fogom betakarítani. Hogy mi lesz jövőre, még nem tudom. Az öreg végül közli, hogy milyen nagy már a kukoricája. Arasznyit mutat. Nábrádi Lajos
