Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-21 / 117. szám
.1991. május 21. Kelet-Magyarország 3 Vizsgázott az igazgató Tejútkeresés „Csak olyan igazgató vezetheti a pri- valamennyi igazgatói posztot újra pá- vatizálandó állami élelmiszeripari vál- lyáztatnak méghozzá alkalmassági lalatokat, akik jó menedzserek és akik vizsga útján. kezében jó helyen lesz ez a vagyon — Az új pályázati rendszert — a jelentjelentették ki a Földművelésügyi Mi- kezők szakmai megmérettetésével — a nisztériumban, ahol azt is hozzátették, tejiparnál kezdték. DavtAil a lánuirnnAlr Két hajó, a Jégvirág IX. és a Jégvirág: III. raiIUn OÖIJwlVxiJJWIfca nagyjavítás alatt. Az elsősorban jégtörésre szolgáló Jégvirág IX., amely vontatási feladatokat is ellát, — nagyjavítás alatt a ti- szalöki javítóüzemben. A munka során a víz alatti rész cseréjére sor kerül, ezen túlmenően a két négyszáz lóerős Rába-motor generáljavítását is elvégzik. (Elek Emil felv.) Bégetö forintok Nyírják a juhászokat Egész évben holt szezon A felvásárlónak doktorátusa van és becsapja a juhtenyésztőket. Ez derül ki abból a panaszoslevélből, amely a minap érkezett szerkesztőségünkbe. A lavélíró elhallgatja a nevét, de mivel közérdekű témában hihetőket állít, érdemes, sőt kell foglalkozni a levélben felvetettekkel. Az ország 16 tej ipa: i vállalatának vezetői székébe, valamennyi korábbi igazgatóval együtt harmincnyolcán pályáztak, akik közül eddig tizenegy vállalat élére neveztek ki igazgatókat. Közülük öt régi vezető tudta megőrizni a pozícióját és hat vállalatnál neveztek ki új első számú vezetőt. Ez utóbbiak közzé tartozik a Szabolcs Megyei Tejipari Vállalat, amelynek május közepétől Gilányi József az igazgatója. A negyvenhárom éves élelmiszeripari gépész- mérnök, aki a tejipari berkeken kívüli pályázók közül egyedüli „befutó" volt, a Nyidofernél, a Fefagnál és a konzervgyárnál végzett, jobbára kereskedelmi munka után került mostani új helyére. — A vizsga során egy fiktív vállalat ötéves adalaiból kellett egy helyzetelemzést, majd a megadott közgazda- sági környezet alapján egy beruházási döntést hozni, és erre alapozva egy vállalati stratégiát kidolgozni — mondta a menedzsertesztrői az új igazgató — a személyes elbeszélgetésig a tesztet az FM által megbízott szerv, a Világbank magyarországi irodája bírálta el. Nagy hangsúlyt helyeztek a munkaerővel kapcsolatos konkrét elképzelésekre, amit az is bizonyít, hogy meghívták a „szóbelire” a vállalat érdek- képviseleti szerveinek, az ÉDOSZ, az adminisztratív dolgozók képviseletének, valamint a mátészalkai gyár Munkástanácsának a megbízottait is. O Milyen elképzelésekkel veszi át, a ma — nyugodtan mondhatjuk — válságágazatnak számító tejtermelés-feldolgozás helyi nagyvállalatát ? — A válság tény, de nem igaz minden tejipari vállalatra. A mienket nem súly- totta úgy — ezt az első negyedévi nyereségességi mutatók is igazolják — mint nagyrészt exportra termelő Győr és Hajdú-Bihar megyei vállalatokat. Olyanok a megyei sajátosságaink, hogy a tavalyi tejmennyiséget idén is képesek vagyunk feldolgozni. A jövőben pedig lehetőséget látok több tej felvásárlására és feldolgozására. Ebben a hagyományosan nagy szarvasmarhatartó megyében, ahol egyébként a hozamaink is elmaradnak az országostól, minden lehetőség megvan egy dinamikus és terjeszkedő terméspolitikára. Az ár, minőség és az elosztás terén nagy tartalékaink vannak és növelni tudjuk a belföldi értékesítéseinket. \V,‘ O Milyen lépések megtételét követeli ez a stratégia? — Két-három évig a termelés jelenlegi szinten tartása lehet a cél. Ez idő alatt szigorú költséggazdálkodás mellett le kell szorítani a termékeink önköltségét, netán fogyasztói árát-is. Ehhez gyorsan, és jelentősen fejleszteni kell á' vállalat piackutató munkáját! A nyersanyagtermelés területén nem fogjuk sajnálni a pénzt, hogy a megye termelőinél a hozamokat és a tej minőségét az Európai Közösség normáihoz felzárkóztassuk. A nyereségünkből saját kockázati alapot hozunk létre, hogy a nehéz értékesítési időszakot is át lehessen vészelni. Mi is szorgalmazzuk a tejtermelők érdekképviseletének létrehozását, akikkel tárgyaLhat majd a valódi feldolgozóipari hasonló szervezet. A harmadik évtől erőteljes fejlesztésbe kell kezdeni, hogy vonzóvá tegyük a nyíregyházi és mátészalkai gyárat a privatizációs tőke számára Ez ma ugyanis nem mondható el a két százalékos nyereségességi szint mellett ! > s O Végül két „kényes" kérdés. Milyen álláspontra helyezkedik a mátészalkai gyár önállósodási törekvéseivel kapcsolatban és milyen a viszonya az eddigi megbízott igazgatóval, Rudolf Jánossal? — A mátészalkaiakkal le fogunk ülni és közösen megtárgyaljuk az elképzeléseik realitását. A legfőbb gondok egyikét én is látom: valóban tarthatatlan a vállalatnál kialakult 110 ezer forintos évi bérszínvonal. Ezen sürgősen változtatni kell. Ami pedig a Rudolf Jánossal való kapcsolatomat illeti, megggyőződé- sem, hogy eredeti beosztásában a gazdasági igazgatóhelyettesi poszton otthonosan mozog és ott a munkájára természetesen számítok. Biztos vagyok benne, hogy vele is, mint a vállalat többi szakemberével együtt fogunk dolgozni a tervek megvalósítása érdekében. Galambos Béla Az újságíró veszi magát és a panaszlevéllel a zsebében elindul Vásárosnaményba, a bepanaszolthoz. Előbb azonban megállapítja, hogv az ügyesen, frappánsan fogál- mazott. írógéppel írt levél nem olyan embertől származik, aki hajnalban etet, trágyát hord, napközben meg a kampósbotra támaszkodik. Sajnálja a termelőket A levelet Kisvárdán bélyegezte a posta, ettől függetlenül a feladó lehet beregi ember is ... A morfondírozás után idézet a levélből: „A FOKT (budapesti központú felvásárlással foglalkozó szövetkezeti vállalat) vásárosna- ményi felvásárlója, dr. Gál László több esetben a napi felvásárlási ártól eltért, amit nem hivatalosan, hanem saját maga állapit meg. A gyapjúforgalmi vállalat kilogrammonként 180 forintot fizet a 24 kilogrammos bárányokért, ő csak 110 forintot. A kamionok érkezésével is becsapja a kistermelőket. A kistermelők el vannak keseredve, nincsenek késztetve a további állattartásra." A megadott vásárosnamé- nyi címen egy ajándékbolt, benne egy jó megjelenésű fiatalember. Tőle érdeklődünk, hol találjuk dr. Gált? „Én vagyok az" — mondja nyájasan. Helyet foglalunk a gyér forgalmú boltban, s megtudjuk, hogy a fiatalember agráregyetemet végzett, s két felvásárlás között (többnyire csak a szombat a felvásárlási nap) maszek boltosként keresi kenyerét. Egyelőre elhallgatjuk a pa- maszlevelet, csak úgy általában érdeklődünk a juhtenyésztés és a felvásárlás iránt. Meglepő, hogy a mit sem sejtő felvásárló sajnálja a termelőket, panaszkodik, hogy ingadoznak a felvásárlási árak, az olasz átvevők gyakran késve küldik a kamionokat. Nóta benne! Mintha csak ő írta volna a panaszlevelet — saját maga ellen. Az olaszok diktálnak De idézzük szó szerint a felvásárlót: „A báránytáp mázsája már 1300 forint, a beregi és a homoki legelők gondozása pénzbe kerül, nő az önköltség. Kínálati piac van, a lengyelek olcsóbban árulják bárányaikat. Ettől függetlenül külkereskedőink erélyesebbek lehetnének, mert még az ólaszok diktálják a piacot. Húsvét előtt reggel 8-ra ígérte az olasz cég a 'kamionok érkezését, berendeltem a sok kistermelőt, vártunk sötétedésig, aztán hazamentek a bárányokkal az emberek, másnap reggel visz- szajöttek. Késő este értek ide a kamionok. A kamionokra váró, vagy nem elég kövér bárányokat Nagydoboson, vagy Laposhad tanyán tároljuk, illetve etetjük pár hétig. Olyan is van, hogy a termelőnek nem tudok azonnal fizetni.” Szinte hihetetlen a sors fintora. Éppen most fékez a bolt előtt egy piros Lada. Fiatalasszony lép be, köszön és kérdez: „Gál úr, ma tud jü- zfetni?” A válasz: „A héten postán küldöm a pénzt." Az asszonykát egy percre megállítjuk. s megtudjuk tőle, hogy.. Táko&tól jött, ahol a férjé juhtenyésztő. A. halkan feltett jseydpsi'e.,»Jjogy-.-^an-e panasza ... a - felvásárlóra: „Nincs". Kartellekbe tömörülve Ezek után megmutatjuk a panaszlevelet. Majd leesek a székről, amikor a felvásárló azt mondja: hogy a levélben leírt és idézett 180 és 110 forintos felvásárlási különbség kishíján igaz. De megint idézzük a felvásárló higgadtan előadott válaszát: „Csak az első osztályú, egvenesen a kamionba rakott bárányokért adunk 180 forintot, a többiért gyakran csak 13Q-at. Most holt szezon van. se az,olaszoknak, se a franciáknak nem kell nagytételben báránv. A húsvét előtti csúcs után júniusban lesz nagyobb tételű kiszállítás a déli népek ünnepei, szokásai miatt. Akkor a felvásárlási árak is emelkedhetnek." A namén.vi polgármesteri hivatalban, a helyi, valamint a nyírmadai és a tiszaszalkai tsz-ben érdeklődtünk: van-e panasz a felvásárlóra? A válasz: a felvásárlóra nincs, a felvásárlásra van. A minap a Békés megyei képviselők interpelláltak a parlamentben az állattenyésztők érdekében. A Világgazdaság című napilap erről szóló tudósításában ez áll: „Miért ítéltetett elsorvasztásra állattenyésztésünk? Lehet-e ezt a feltevést a keleti piacok beszűkülésével magyarázni? A hús- és tejipari felvásárlók kartellekbe tömörülve leszorítják a felvásárlási árakat, s még jó, ha átveszik a lábasjószágot. Szeretnénk a kormánytól egy cselekvési tervet kiprovokálni, hogy a termelők legalább tisztában lehessenek azzal, mire számíthatnak a közeljövőben.” Ügy tűnik, a Békés megyei képviselők megyénk állattenyésztőinek érdekében is szót emeltek, akik nem értik, egész évben holt szezon van! Nábrádi Lajos Álmtdik a nyomor? A utópálya ügyben sok mindent hallottunk mostanában. Érvek és ellenérvek hangzottak el, hogy a megyénket átszelő autópálya Záhony vagy Beregsu- rány felé haladjon. Aztán egymásnak ellentmondó információkat hallhattunk az illetékes tárca minisztereitől és államtitkárától. Ezek után kezdek aggódni. Nehogy úgy járjunk mint az egyszeri ember... Az az intéző jólelkű feleségétől a napszámon felül még egy tojást is kapott. Hazavitte és este, amikor a gyerekek körbeülték az asztalt, kitette a tojást az asztal közepére. — Mit csináljunk ezzel apám? — kérdezte az egyik. — Megvárjuk míg kikéi belőle a kiscsirke, aztán a kiscsirkét felneveljük, hogy tyúk legyen belőle. A tyúk majd sok tojást fog tojni, amiből még több kiscsirke lesz. Azokat is felneveljük és azok is sok tojást fognak tojni. Akkor azt a sok tojást a piacon eladjuk, így sok pénzünk lesz. A pénzen pedig lovat, meg szekeret fogunk venni. — Felülhetek melléd a bakra, apám? — szólalt meg ekkor csillogó szemmel a legkisebb. — Ajaj, még a gyeplőt is foghatod! — hangzott a felelet. Ekkor véletlenül az egyik lurkó izgalmában meglökte az asztal lábát és a tojás legurult, széttört. Mire az apa így szólt: — Na, szánjatok le, nem megyünk sehova! Hogy mindezt miért meséltem el? Jó lenne ha mi nem járnánk így és az Európába vezető autópályán a mi „szekerünk” is zötykölődhetne. Akár Záhonytól, akár Bereg- suránytól... (abo) felnek a didergőben. Mául jus közepén fényár- nyékban, ha sütne a Nap, de nem süt és nincs árnyék, mindössze 11 fok van, fekete fellegekben lóg az eső lába és zuhog is az a láb időközönként, nekikeseredve. Ketten ülnek és hárman állnak. Ketten sakkoznak, hárman kibicel- nek. A barna ballonkabátos sört iszik, ő a fekete ló. Az őszhajú vattakabátban, régen kihűlt feketekávét kortyol, háromcentes körtepálinkába szagol időnként, és megfontoltan. Ő a fehér futó. — Na lépjen má’ nagyokos — mondja a barna ballonkabátos — de ne is lépj, add fel. — Marha. Néhány lépés és lesöpörlek a tábláról. A te állásoddal Szpaszkij sem győzne, de ki vagy te. Elröhögöm magam. — Van rá egy százasom. — Ezret teszek. — Állom. A barna ballonos hevesen nyúl a belső zsebébe, előkerül a briftasnyi, kivesz egy ezrest, az őszhajú és leüti vele a fekete csikót. Ilyen balfácán. Hogy én miért ülök le ilyen pan- cserrel játszani. Mindjárt üzenek az unokámért, de te még ahhoz is gyenge vagy. \AFffWlOTMlVA VA a nadrágzsebből húzza elő a gyűrött bankókat, mutogatják, de nem teszik le. — Na lépjél már... Én jövök? A ballonos köröz a kezével a tábla felett, az öszha- jú hüvelyk- és mutatóujját mint záródásra kész csipeszt tartja a futó felett. — Megfogta. Láttátok megfogta! — Marha — ismétli önmagát az őszhajú és valóban megfogja a fehér futót A fekete csikót nem védte semmi, A barna ballonos elsápad, aztán kivörösödik, feláll és kortyol a sörből, ránéz a sakktáblára és sóhajtásszerűen nyögi. — Elnéztem. A francba is, elnéztem. — Mit néztél el, hiszen vak vagy. Na, most tedd az ezresed hapsikám. — Remi lesz. — Ez remi? Na hol az az ezres nagyokos? Már nincs sok hátra. A fehér futó mindent eldöntött. Az ellenfelek újra felállítják a 32 figurát közben az egyik kibic rákérdez az eredményre. — Hat-hat. — Hát mióta játszottok? — Reggeltől... O él elmúlt. Reggel hideg volt, délben hideg volt, piros pünkösd napján délután is hideg van. Es ezek sakkoznak. Sóstó üres. Fázik a világ, de ezek nem. Május sakk-mattot adott a kirándulni vágyóknak, május hideg esővel veri a csónakázótavat, horgász sincs a parton. De ezek itt az italmérö féleresze alatt ülnek az asztalnál, dideregnek és sakkoznak. Szóval, szöveggel marják, tépik egymást, és élvezik a játszmát. De hogy ebben most mi az élvezet? Seres Ernő
