Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-02 / 101. szám

1991. május 2. * Kelet-Magyarország 3 Nyilatkozik a lemondott HSZHP-olelnök Apparátusuralom ? Bombaként robbant né­hány napja a hír: szakad a legegységesebbnek hitt párt, a Magyar Szocialista Mun­káspárt. Most újabb bír oko­zott bombameglepetést: a munkáspárt megmaradt ré­szében tovább gyűrűzik a válság, erre utal, hogy egyik aielnöke, a záhonyi Kői Tibor levélben értesítette a köz­ponti bizottságot, hogy le­mond alelnöki posztjáról és kb-tagságáról. Munkahelyén kerestük fel a fiatal pártve­zetőt, hogy megtudjuk tők- lemondásának okát. — Az elmúlt három-négy hónapban jutottam arra az elhatározásra, hogy gazdasá­gi munkám, elfoglaltságom miatt lemondok az országos választott vezetői funkcióm­ról. Teszem ezt azért, mert úgy érzem, nem tudok olyan aktivitással dolgozni, aho­gyan azt az MSZMP tagsága elvárja tőlem. Ezt a munkát j3íp .kilométerről fizikai lehe­tetlenség jól végezni. A kez­deti időszakban megfelelő se­gítséggel próbáltam tisztessé­gesen és becsületesen dolgoz­ni, de most már úgy érzem, nem megy tovább. — A KB-hoz írt levelében nem ez a lemondás indoka. — Igaz, van néhány olyan jelenség az utóbbi időben, ami nem tetszik nekem. Nem értettem például, hogy a központi bizottság és maga az ügyvezető titkárság a kongresszusi munkabizott­ságok összeállításánál nem vette figyelembe személye­met. — Akkor ez valamilyen sér­tődöttségre vezethető vissza? — Nem. S úgy érzem, ha a titkárság tagjai és az al- elnökök lettek a munkabi­zottság vezetői, vagy leg­alábbis tagjai valamelyikük a bizottságnak, nem értem, hogy engem miért mellőztek. Ezt én úgy értékelem, hogy engem nem vontak be bizo­nyos döntések meghozatalá­ba, nem kaptam meg azokat az információkat, amelyek egy alelnököt megilletnek. — Szó van az ön által el­küldött levélben egy bizonyos Kádár János-féle éremgyűjtc- ményröl. A teljes információ hiánya miatt úgy érzékelhető, mintha ön e gyűjtemény eltű­nésére utalna. — A kb-hoz írt levelem­ben én próbálok hangosan gondolkodni, s arra késztet­ni a kb-t is, gondolja végig, megfelelő információt kap-e az ügyvezető titkárság. Az utóbbi időben kialakult vé­leménykülönbségek miatt gondoltam, hogy szólnom kell, mert nem jó, ha a kér­dések egy része tisztázatlan marad. Különösen azokra a kérdésekre gondolok, ame­lyekre a munkáspárt tagsá­ga is választ vár. Több he­lyen kérdezték tőlem, mi is lett a sorsa ennek a Kádár János-féle éremgyűjtemény­nek? Én erről mindössze annyit tudok, hogy az első ügyvezető titkársági ülésün­ket követően megkeresett bennünket — ha jól emlék­szem a nevére — Farkas elv­társ és egy zárt borítékot adott át az elnöknek, amely­ben a K jdúr-éremgyű.ite­mény jegyzéke szerepelt. Ügy érezte, hogy ezt az MSZMP- hez kell eljuttatnia, összesen azt említettem meg a levél­ben, hogy én e gyűjtemény sorsáról semmit nem tudok. — Grósz Károly azt mondta, hogy a 89 millió kórüli értékű éremgyűjtemény a Magyar Nemzeti Bankban van. — Amikor a borítékot megkaptuk, az ügyvezető titkárság meghatalmazta a párt elnökét és pénztárosát, hogy ebben a kérdésben lép­jenek. Nem tudom, mi tör­tént. — Szó van az ón levelében a munkáspárt lapjáról, a Sza­badságról is. — Annyi információm van, amit a tagságtól kaptam, s a vezetéstől nem kaptam rá választ. Ügy hangzott a hoz­zám intézett kérdés: tu­dom-e, hogy az MSZMP Sza­badság című lapja magán- alapítványú magánlappá ala­kult át? Én erre a kérdésre kértem választ levelemben, s ha ez nem valós, akkor elné­zést kérek. — És mi van a téglajegyek­kel? — Nemcsak én, hanem a párttagság is kíváncsi, hogy mi történt a tégla jegy ékből befolyt összegekkel. Vidéken a párttagság azzal kínlódik, hogy a bérleti díjat nem tud­ja kifizetni a termekért Ezért kérdeztem, hol a tég­lajegyek bevétele, mert a pénzügyi előterjesztésben ez nem szerepelt. — Thürmer Gyula, az MSZ­MP elnöke azt nyilatkozta: az ön levelét tisztességtelennek tartja, sőt azt isi, hÓRv e-fct nem is ön írta, hanenj mások írat­ták önnel., — Én ezt a levelet otthon, a lakásomon fogalmaztam, gondjaimat pedig Thürmer Gyulának a legutóbbi kb-ülés szünetében a másik két alel- nök jelenlétében el is mond­tam — Mostanában sokai beszél­nek arról az emberek, hogy kettészakad az MSZMP. Vajon az ön gondjai nem ezzel a sza­kadással függenek össze? És egyáltalán, életképes lehet-e a munkáspárt, ha egy alelnök- nek is ilyen gondjai vannak? — Az ügyvezető titkársá­gon belül kezdetben sikerült tiszta tmilieci - kapcsolatokat kialakítani. A gondok akkor kezdődtek, amikor Thürmer Gyula nyilatkozatai megje­lentek a lapokban. Azt mond­ta például a Népszabadság­nak: kél oldalról is támadás éri az elnököt és a pártban bizonyos frontok alakultak ki. Erről nekünk nem voltak információink. De van más gond is. Ügy érzem, hogy az MSZMP apparátusa —- mint régen — ismét rá akar tele­pedni^! választott testületek­re. Azt hiszem, a titkárság­nak kellene előkészíteni a központi bizottság üléseire a megfelelő anyagokat és ha­tározatokat, s nem az appa­rátusnak. Nemrég kertük az apparátus tagjait, hogy ne vegyenek részt a kb-ülésen, s ettől az időtől kezdődtek a csúsztatások. Én a régi köz­ponti bizottságnak is tagja voltam, ezért ismertem fel most már a kezdeti jelekből is, hogyan próbálja a köz­ponti bizottság felett az ap­parátus saját akaratát érvé­nyesíteni és ráerőszakolni a kb-ra. Azt javasoltam, hogy jó lenne, ha az ügyvezető titkárság önkritikát gyako­rolna, lemondana és a kong­resszusig a kb-tagokból vá­lasztott ügyvezető testület végezné az MSZMP-ben a politikai munkát. — Marad-e ezek után a munkáspártban? — Kételyeim az informá­cióhiányból származnak. Ha kérdéseimre az ügyvezető titkárság a választ megadja, az egész párttagságot meg tudja nyugtatni és ezzel az egység tovább erősíthető. Természetesen a párttagságo­mat továbbra is meg aka­rom tartani. Balogh József * * * *• AZ ORSZÁGOS SAJTÖSZOL- GALAT SZERDA DÉLUTÁNI közleménye, az mszmp kb Ügyvezető Titkárságának állás- foglalása. 1. Az MSZMP KB Ügyvezető Titkársága megismer­kedett Kői Tibor volt alelnöknsk a központi bizottsághoz címzett levelével. Az ügyvezető titkárság a levelet a 'központi bizottság május 4-1. soron következő ülése elé teijeszti. 2. Az ügyvezető titkárság elhatárolja magát a le­véltől é> annak megállapításait visszautasítja. A levél — néhány figyelembe veendő észrevétel mellett megalapozatlan állítá­sokat é' föltételezésekét tartal­maz. • Távoli tulajdonosok A GYÁREGYSÉGI ÉS TE­LEPHELYI iparszerkezet ré­gi nagy baja volt megyénk­nek. Alig lehetett látni olyan Jdlábalási programot, mely­ben ne szerepelt volna elő­kelő helyen annak ecsetelé­se, hogy miként gyarmatosí­tanak bennünket a pesti cé­gek, és hogyan szúrják ki az itteniek szemét a fővárosi bér felével, százéves gépek­kel. A budapestiek sokáig azért ragaszkodnak „gyar­mataikhoz”, mert jól jött az innen elszippantott jövede­lem, később azért, hogy a mi alacsony bérünkkel egyensú­lyozni lehessen a „fenti” magasabbat, utóbb pedig ta­lán csak azért is. Manapság aztán csendben, fű alatt megtörténik a csoda. Mivel semmi remény a torz gazdaságszerkezet fennma­radására, és arra, hogy ebből további hasznot lehessen húzni, megkezdődtek az osz­tódások. Történtek ugyan kí­sérletek arra, hogy eladjanak egy-egy telephelyet, ám ke­vés siker koronázta az ilyen erőfeszítéseket. A központ­ban lévő vállalatok maguk is erős fogyásnak indultak. Kiútnak hamar megtalálták a kft.-sedést. Szívesen sorol­nék itt példákat, mert akad a megyében bőven prece­dens a folyamat jelenlétére, de ahol jártam, mindenütt a telkemre kötötték: amíg nem megy végbe az átmenet, le­hetőleg kíméljem meg őket a nyilvánosságtól. Ezt kérni jogukban áll, én pedig nem ronthatom az üzletüket. MERT ELÉG JÓ ÜZLET­NEK TŰNIK EZ, kérem. A pesti központ ugyanis sok esetben tevékenység nélküli vagyonkezelő szerv marad a végsőkig karcsúsodva. A víz­fej tehát kipukkadt és elfo­gyott már, a holding pedig nem érdekelt a gyarmati ki­zsákmányolásban. Tulajdo­nosként a vagyon megóvását is szem előtt tartja. Ez lett volna a cél akkor, amikor a gyáregységi és telephelyi szerkezet elleni küzdelem folyt? Akkoriban a teljes le­válást szorgalmazta a leg­több stratéga, talán annak tudatában, hogy úgyse lehet végrehajtani. Ma viszont már látszik, hogy akad elő­nye a távoli tulajdonosoknak, vagy résztulajdonosnak. On­nan messziről jobban ellen lehet' állni olyan követelé­seknek, amelyeknek itt, a dolgozók között nehezebb. Manapság ugyanis számos olyan zsebre menő döntést kell meghozni éppen a tulaj­doni és tulajdonosi szerkezet átrendeződése kapcsán, ami súlyos érdekellentétekhez vezet. Bér legyen-e a meg­termelt nyereségből vagy be­ruházás? Ez az egyik leg­fontosabb. Ember legyen a talpán, aki megtalálja az arany középutat. MINDAZONÁLTAL BIZ­TATÓ JEL, hogy a cégek — az újdonsült sarju kft.-k ügyvezetői közül egyik-má­sik úgy tartja: innen kezdve már felfelé vezet az út. Nagy szó ez, mert nem voltunk hí­ján hasonló meglátásoknak, ám politikusoktól hallani ugyanezt, nem annyira meg­győző. Ha elrendeződnek a tulajdonváltások — és ez vonatkozik a megyei közpon­tú cégekre is —, talán való­ban kilátás van a legújabb- kori pangás befejeződésé­nek. Esik Sándor Hadban a haddal — de lehet-e egy évtizeddel később? „Perelni fogom a katonaságot...” Ligetfalvi Attila 35 éves, nős, két gyermeke van. Je­lenleg munkanélküli-segélyből, és a felesége eléggé szerény fizetéséből élnek, úgy, ahogy, növekvő kötelezettségeik­kel, a drágaság ki tudja hányadik bugyrában. Keresi a maga igazát, több mint tizenkét év távlatából a katonaság eljárásbeli mulasztásai miatt. — 1978 nyarán vonultam be tényleges katonai szolgá­latra az akkor Magyar Nép­hadsereg 4510-es számú ala­kulatához Jánoshalmára. Mindjárt a kiképzés során egy sportfelmérés alkalmával súlyos vállficamot szenved­tem, amelynek helyretétele a kiskunhalasi kórházban tör­tént meg. A balesetről jegy­zőkönyv nem készült. így azt sem dokumentálták. hogy a sérülés iJ.sszefUggőr tragy összefüggő a szolgálati kötel­mekkel. Remélt lehetőségek Bámulatosan felkészült és tájékozott a remélt lehetősé­geit illetően. Olyan szabato­san fogalmaz, mintha az el nem készült jegyzőkönyvbe mondaná a történteket. — Az eskütétel után a gyengélkedőre utaltak. Egész­ségügyi papírjaim szerint felmentést kaptam őrszolgá­lat. gyalogmenet és nehéz fi­zikai munka megterhelései alól. Ezt az alakulat illeté­kesei figyelmen kívül hagy­ták. Én — erről mit sem tudva — teljesítettem a pa­rancsokat, végeztem mindent, együtt a többiekkel. — Jánoshalmáról Hódme­zővásárhelyre, majd onnan Kalocsára kerültem, ahol műhelyszolgálatra osztottak be, lévén, hogy a szakmáb autószerelő-gépkocsivezető. 1979 júniusában egy szabad sportfoglalkozáson ismétel­ten kificamodott a vállam, aminek az lett a következ­ménye. hogy novemberben megoperáltak Budapesten a Központi Katonai Kórház­ban. A műtét lényege az volt, hogy egy speciális szalagot fűztek a váltamba, ez tartja szilárdan az ízületeket. A katonai orvosi bizottság ideiglenesen alkalmatlannak nyilvánított, ám ez sem :iapi parancsban, sem ezredpa- rancsban nem jelent mc-g. Kétéves sorkatonai szolgálat után 1980 júliusában szerel­tem le. Irataimat a Kecske­méti Kiegészítő Parancsnok­ságon kaptam meg, de ott sem adtak semmilyen felvi­lágosítást az egészségi álla­potomra vonatkozóan. Annak rendje és módja szerint mun­kába álltam, pedig — mint utóbb megtudtam — a teljes gyógyulásom még egy évet igényelt volna. Talán az idő előtti erőltetésnek lett a kö­vetkezménye, hogy 1983-ban, 1985-ben, majd legutóbb 1990 januárjában újra kiment a vállam. A legutóbbi ficamot követően itt Nyíregyházán másodszor is megoperáltak: úgynevezett rekonstrukciós műtétet végeztek el rajtam. ötven százalékban — Ekkor, 1990 májusában jelentettem be kártérítési igényemet a Megyei Hadki- egésKitő Parancsnokságon, akik beadványomat továbbí­tották a Honvédség Pénzügyi Főcsoportfőnökségére, ők or­vosi papíroikat kértek, ami­ket el is küldtem. A harma­dik sürgető levelemre érke­zett válaszuk, hogy a Köz­ponti Katonai Kórház véle­ményezi: van-e ok — oko­zati összefüggés jelenlegi ál­lapotom és az 1978—79-es sé­rülések között. Azt állapítot­ták meg, hogy ötven száza­lékban felelősség terheli a katonaságot — Az egészségi állapota folytán lett munkanélküli? — Minden bizonnyal. Sgv részvénytársaságnál dolgoz­tam gépkocsivezető, anyag- előkészítő, anyagmozgató munkakörökben. Ez úgy ér­tendő. hogy amikor nem kel­lett a személygépkocsit ve­zetnem, akkor más munkát adtak, hozzá kell tennem, nem könnyűt. Az orvosi bi­zottság ötven százalékban ta­lált alkalmasnak a munka­végzésére, és húsz kilo­grammban állapította meg a vállam terhelhetőségét. Ott meg háromszáz kilogrammos végeket, bálákat kellett moz­gatnom. Ezek után tavaly no­vember 19-i hatállyal hosz- szas betegállományom u;án, átszervezésre való hivatko­zással megszüntették a mun­kaviszonyomat'. Legfeljebb enyhítene — Visszatérve a kártala­nításra. most hol tart az ugyer — A miniszternél, illetve a minisztériumban a felleb­bezésemet követően. Monda­nom sem kell, hogy elsőre elutasították a keresetemet. Arra hivatkozva, hogy el­évüli, hogy hat hónapon be­iül kellett volna. De ismét­lem: engem akkor senki sem tájékoztatott, nekem arról, hogy mi áll a Felülvizsgáló Orvosszakértöi Bizottság anyagaiban, fogalmam sem volt, semmi erre utaló doku­mentumot nem kaptam. En­gem le kellett volna szerel­tetni. Ügy érzem, hogy az igényem jogos. Persze, ne képzelje, hogy olyan össze­get akarok kicsikarni, amely­ből életem végéig vígan élek: dolgozni szeretnék. csak nem találok munkát. A kár­térítés legfeljebb enyhíte­ne a nehézségeinken. Réti János Kárpátalja Alapítvány Ne csak hangzatos szavak­kal, ne csak túlfűtött nemr zeti érzelmekkel segítsük a határainkon túl élő magyaro­kat. hanem konkrét cseleke­detekkel, példákkal álljunk elő. Ezt szolgálja a most ala­kuló Kárpátalja Alapítvány is, melynek fővédnökségét örömmel vállalta el Göncz Árpád köztársasági elnök. Az alapítvány székhelye Miskolc, Gyóni G. u. 4 . de a jelentkezőket a Nyíregyháza, Szarvas u, 1—3. alatt a 10- 311-es számú telefonszárnon Laborczy Géza országgyűlési képviselő is várja. Induló va­gyonként eddig körülbelül egymillió forint gyűlt össze, az ÓNIX KereskedeLmi Kft,, valamint a Pannonglas Ipari Rész vén v társaság támogatá­S3 Veti. 0 v Uíit » ws-r |.t, ahhoz bármely belföldi és külföldi természetes és jogi személy bármikor csatlakoz­hat. A vagyont és annak ho- zadékát az alapító okiratban rögzített célok megvalósítá­sára fordítják. Elsősorban az iskolák, kul­turális intézmények, techni­kai felszereltségét szeretnék fejleszteni, irodalmi, politi­kai lapok, könyvek megjele­nését támogatni. Megszerve­zik majd többek között a kárpátaljai magyar művé­szek itthoni bemutatkozását, és a fiataloknak különböző programokat terveznek. Az alapítvány tagjai felvállalják ezenkívül még azt is. hogy közreműködnék gazdasági kapcsolatok kialakításában, információk cseréjében, a magyarországi és ukrajnai vállalkozások indításában. (bojté) G ráciát mindig meg­dönti valaki. Nyil­vánosan. Bosszant, hogy Nyíregyháza belváro­sában a három Grácia egyi­ke idöröl-idöre elhasal a vízben. Grácia az ifjonti vehemencia, a nyers erő, az erőszak áldozata. Vajon ki leli ebben az örömét? Ha tudnám, megmondanám neki: „Mit akarsz a csajtól hapsikám?! Vedd már ész­re, hogy bronzból van és ne babráld”. Mondanék még mást is, de kiveri a fejemből a magvas gondo­lataimat a szomszédom sze­renádja: — Szeretnék május éj­szakáján, letépni minden orgonát — üvölti, én meg vicaverza: — Fogja már be!... Ki kíváncsi a maga garázda hajlamaira! Kár volt szólni. Nem tel­lik el egy perc és Stohanek már nálam van. — Mi a baja? — kérdi, de nem vár választ. Mond­ja a magáét. — Május van. — Tudom.. — Május elseje. — Tudom. — Akkor meg mit repli- kázik. Május a legszebb hónap. Virág Szerelem. Szerenád, ismeri ezt a nó­tát: „Május van, májusban mindenki szerelmes, kék az ég. az ajkunk én és a szi­.».».».‘»M'hhjjjjjjljíjijijijjjíjijijijijiji» ssftft^s!í!«S!í!SiíWíiíí^á:i:i vünk nem engedelmes ... Mert május van ... — Hé, lassan a testtel! Ne üvöltsön. mint egy fá­ba szorult féreg. — Nem üvöltök. Ha nem tudná, kellemes a hangom. Tenorista voltam az üzemi kórusban. — Talán terrorista? Ha egy tekintet ölni tud­na!? Szerencsére a Stoha­nek gyilkos tekintete nálam még könnyű, nyolc napon belül gyógyuló sebeket sem ejt. Viszont figyelmeztetem az urat, felment a gyógy­szerek ára. Szemenként szedje az Andaxint és ne marék számra. — Nekem maga ne írja elő a gyógyszerkúrát. Ha egyszer én ideges vagyok. Méghogy terrorista! — Nyuugodjon már meg. Vicc volt. Szedje össze ma­gát és kimegyünk Kabalás- ra. — Minek? Mi van ott? — Mi lenne? Ünnepség van. A munka ünnepe. — Na és kik vannak ott? Azok, akiknek van munká­ja, vagy azok is, akiknek már nincs munkája. Kiván­csi vagyok, hogy akiknek már nincs munkája, — úgy hallom vannak már vagy 200 ezren —, azok vajon mit ünnepelnek? M it mondhatnék. Kü­lönben is elég volt már a fecsegésből, megyünk Kabalásra. Van minden. Májusfa, vígság, móka és kacagás. Leng a levegőben holmi káposztás- paszuj illata is. Igazi má­jus, május elseje. Stohanek persze leissza magát és gajdol a fülembe, „szeret­nék május éjszakáján.. Javíthatalan. Vérében van a nótás kedv, — meg az al­kohol. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents