Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
10 1991. május 18. HÉTVÉGI MELLÉKLETE A ,,gyűrűház” megálmodója Pénzszűkében lévő világunkban az építőipar helyzete a legválságosabbak közé tartozik. Nincs pénz, vagy csak jóval kevesebb jut építkezésekre, az igaz. Ám nagyobb lenne a túlélési esély, ha abból indulnának ki, hogy a piacon mennyi a fizetőképes kereslet, és ahhoz igyekeznének igazítani a költségeket, nem idegenkedve az új, olcsóbb, ugyanakkor megjelenésében is szemrevaló eljárásoktól. Pedig léteznek ilyenek. — Meggyőződésem, hogy az építőiparjelenlegi árai irreálisak — állítja Hegedűs Tamás építész a nyíregyházi Baumeister Kft. ügyvezető igazgatója, akinek a tervezőasztalán született már jó néhány, a fenti kívánalmaknak megfelelő eljárás és épület rajza, leírása — az átlagember pénze nem futja ekkora összegekre. Nekem például lifttel együtt sem kerül egy négyzet- méter lakás harmincezernél töb- ■>e, de a lapos tetejű házakra »árhol ráépíthető, azok beázási gondját is végérvényesen megoldó, ráadásul az ott lakókat némi tőkéhez is juttató tetőtéri lakásoknál ez a költség nem több mint 22—24 ezer forint. Amióta az építőiparban dolgozom, és felvérteztem magam a szükséges ismeretekkel, engem az új és gazdaságos technológiák bevezetése foglalkoztat. Ez az egyetlen út, amelyen járni akarok. A nagyhalászi általános iskola matematikaversenyt nyert kisdiákja a hasonló korú társak számára meglehetősen különös volt. A Hegedűs családban — valószínűleg a több nyelvet beszélő, de elszegényedvén Nagyhalászban gazdálkodni kényszerülő hajdani katonatiszt, anyai nagyapa hatásaként — a gyermekekkel szemben is magas követelményeket támasztottak. A munka és játék csak megszabott rendben követhették egymást. — A tanári kar a nyíregyházi Kossuth gimnáziumba irányított — meséli az erősen deresedő negyvenhat éves mérnök —, ahol további segítséget kaptam, mert mint kiderült, volt mit pótolni a falusi iskola ,,jó tanulójának”. Legkedvesebb tantárgyaim a matek, fizika, ábrázoló geometria és a latin voltak. tluzamosabb ideig csak egyszer hiányzott a gimnáziumból. Hatvanegyben a téeszesítéskor. — Két héten át, amíg meg nem győzték apámat, hogy sokkal jobban jár, ha aláírja a belépési nyilatkozatot, engem is otthon tartottak egyik „fő érvnek”. Az öreg szibériai fogságból visz- szatért, kertész végzettségű ember volt. A földosztáskor a feldarabolt uradalmi gyümölcsösből két holdat kapott. Ebből és a később hozzá vásárolt hat-nyolc hold földből éltünk. Miután elvették és az apám kertésztudására sem tartottak igényt a tsz-ben, már csak idő kérdése volt, mikor költözünk Nyíregyházára. Hét év múlva sikerült. Időközben leérettségizik, elhelyezkedik a földmérési hivatalnál, és elsajátítja a geodézia legfontosabb ismereteit. Két év katonaság után, amikor leszerel, korábbi főnöke Barota György (a napokban temettük) hívására a tanácsi tervezőirodára kerül műszaki könyvtárosnak. „Hihetetlen szerencse” a fiatalember számára, akibe a tudásszomjat még otthon beléoltották, hogy ilyen közegbe kerül. Az idősebb kollégái biztatják: „Olvass el mindent, mert itt olyan műszaki tudás birtokába juthatsz, amit később bárhol felhasználhatsz!” Igazuk volt. A négyéves „magánegyetemnek” a technikumok elvégzése, majd a felsőfokú tanulmányai során óriási hasznát veszi. — Miközben a hatvanas években már látni lehetett, hogy az akkor eluralkodó házgyári építészet arctalansága hová vezethet, engem az foglalkoztatott, hogy a régiek miképpen tudtak olyan szép házakat építeni — gondol vissza a két évtizeddel ezelőtt történtekre a mai vállalkozásvezető — kezdetben az MTESZ-szel, később önerőből betekeregtem fél Európát. Mindenütt az ember és építészeti kultúrája állt a figyelmem középpontjában. Sokszor eszembe jutott nagyapám, akinek a mondásait, a dolgokról vallott nézeteit beigazolódni láttam. A törekvő, fiatal szakembert később a SZÁÉV hívja „főorga- nizátor”-nak. Örömmel megy a tervezőasztal után az életet megtapasztalni. „A tervet és a kivitelezés mozzanatait kellett ízekre szednem, és minden apró részletében a tökéletesebb és olcsóbb megoldást kellett megkéresnem.” Azt, hogy sikerült, bizonyítja a többszörös aranykoszorús újító címe is, amely elsősorban lelki örömökkel járt. Ennek ellenére továbbtanulásához sokáig nem járulnak hozzá, vallásosságára, keményfejűsé- gére való hivatkozással. Megromlik a viszonya főnökével, ami a szokásos végkifejlettel jár: nyolcvanhétben elmegy a vállalattól. — Pedig nagyon élveztem az addigi munkámat. Amit a tervezőasztalnál megrajzoltam, azt másnap a munkásokkal megbeszélve ellenőriztem, miképpen valósulhat meg a gyakorlatban. Ezt egyetlen volt főnököm sem csinálta meg. A legtöbb cégnél ez így megy. Ezért áll itt az építőiparunk. Későbbi munkahelyén is új építési technológiák bevezetésén fáradozik, de beletörik a bicskája. Szakmai elképzeléseit különböző pályázatokra készített tervekbe álmodja meg. Ezek egyike megtetszik egy német gyárosnak, aki meghívja néhány hétre, és több munkával is megbízza. Egy tervező- és fejlesztőiroda közös megalakítását is elkezdik, de a közelmúlt ügyintézési tortúráját a német nem bírja idegekkel, visszalép. Hegedűs Tamás azonban nem hátrál, mégiscsak megszervezi és bejegyezteti a céget, Baumeister Kft. néven. A vágyott fejlesztői munka ettől kezdve mindennapi elfoglaltsággá lesz. Versenyképes tervek, megoldások születnek sorozatban: lapostetők beépítési programjai, a kis pénzzel elkezdhető és beköltözés után tovább bővíthető lakóházak terve, az új falszerkezetű, napok alatt felhúzható családiház-program. A világon talán egyedülálló megoldással elkészül az olcsó, rendkívül gyorsan felépíthető, parkolóháznak, áruháznak, irodának egyaránt alkalmas „gyűrűépület" terve, amelynek — egyelőre csak külföldön — egyre nagyobb a sikere. Érdeklődnek iránta az Egyesült Államokból, ahonnan már eljutott a híre a világ több pontjára. Az asztalfiókban repülőjegy. Amerikai menendzserek küldték, Rijadba szól. „Ha megjöttem, majd mesélek” — mondja sejtelmes mosollyal, s behúzza maga mögött az ajtót. Galambos Béla rí**0 Mivel a gazdasági élet kilátásai rendkívül bizonytalanok, nagyon nehéz elképzeléseket felvázolni a kultúra távlati jövőjéről. De hogy a filmkultúrának lőttek, azt ma már az is látja, akinek nem állanak rendelkezésére statisztikai adatok. Amerikanizáló- dunk, ami e téren annyit jelent, mintha a közbiztonság alakulására a balkanizálódás fogalmát használnánk. A filmkultúra azért került a végelgyengülés állapotába Magyarországon, mert a piac- gazdasági mechanizmust rajta (és a könyvkiadásban) próbálják ki, az állam pedig mossa kezeit. Van-e esély kiutat találni a filmterjesztésben? Ha van, akkor azt a filmforgalmazás csak úgy lelheti meg, hogy megkerüli a költséges utat, és a megfizethető terjesztési formát karolja fel. Elég egyértelmű, hogy ez az út a videózásé, ám a kis és a nagy képernyő úgy viszonyul egymáshoz, mint a húskonzerv a frissen sülthöz. Akad ugyan áthidaló megoldás, és ez a videókivetítő. Sokkal olcsóbb, mint a 35 mm-es filmszalagot vetítő berendezés, de ugyanolyan képméretet vetít, mint amaz; kisebb helyen elfér; kezelése kevésbé bonyolult; nem kötődik állandó vetítőhelyhez, bármely teremben működtethető; és a pergethető filmek választéka e téren jóval nagyobb, mint a hagyományos forma esetében. Más kérdés, hogy a vetített kép minősége mennyivel rosszabb. A bökkenő az, hogy a sokkal olcsóbb is több száz ezres nagyságrendet jelent, s hol vannak ma Magyarországon azok a kisközösségek (iskolák, kollégiumok, kultúrházak, kulturális egyesületek, klubok), ahol előteremthető ez az összeg? E téren lenne igazán szükség az állami támogatásra. A Glatz-féle művelődési minisztérium elindított ugyan egy ilyen akciót, amelynek eredményéről nem szólt a fáma, de gyaníthatóan nem volt túl nagy az érdeklődés iránta, mert a költségek felét az igénylő kistelepülésnek kellett volna állnia, azokban pedig a minimális infrastruktúra megteremtése nyeli el a kevéske pénzt. Működik az országban néhány videómozi, de a nyíregyházi Videóház programja példázza legjobban, hogy előbb-utóbb az ilyen helyeken is az üzleti szempontok kerekednek felül, s bár a lehetőség sokkal inkább adott itt a mozgóképes értékek átmentésére, mint a hagyományos mozikban, e feladatot nem vagy csak nagy néha, akkor sem szíMentőkötél-e a videómozi? vesen vállalják. Lehet természetesen azt mondani, nem kapnak elég segítséget a kultúraközvetítés más szektoraitól (az iskoláktól például), de ez csak részigazság, s ettől a helyzet még nem változik meg. Ha az ilyen típusú vetítőhelyek függetleníthető!; teljesen vagy jelentős mértékben az üzleti viszonyoktól, akkor van esély arra, hogy — a szebb idők reményében — megőrizhetők olyan értékek, mint a Biciklitolvajok vagy a Szerelmem, Hirosima, egyébként fel kell nőnünk a Tini nin- dzsa teknőcök színvonalához. S hogy ez nem pusztán elvi lehetőség, arra a bizonyíték a budapesti Művész mozi videóterme, ahol például most fut Liliana Ca- vani híres-hírhedt munkája, Az éjszakai portás (ismertetésére egy újabb alkalommal visszatérünk), de aki folyamatosan figyelemmel kíséri programjukat, tanúsíthatja, hogy következetesen a művészi értékek határozzák meg a bemutathatóságot. Mivel a fővárosban kialakult azon mozik szűk köre, amelyek döntően a filmkultúra ápolását vállalják (nem csekély támogatás teszi ezt lehetővé), talán sor kerül — a többfajta alapítvány jóvoltából is — a vidéki nagyvárosokra, s e településeken is kialakíthatók majd azok a vetítőhelyek, ahol kis létszámú, valóban érdeklődő csoportok folyamatosan hozzáférhetnek régi és új filmekhez, olyanokhoz, amelyek nem napi fogyasztásra készültek, hanem messzebbre néző igényességgel. Nyíregyházán sem megoldhatatlan e lehetőség megteremtése. Igaz, hogy e térségben nem ez most a fő gond, de aligha valószínű, hogy ezen múljék például a munkanélküliség sorskérdésének kezelhetősége. Hamar Péter Táncomét sme» m Ilim, Kiél illillli «i(]étit liiéiitc Ziléi lirru Cilii, ln«(H full, liiilttl tilt, Pifi Imié Nevek születése Fábri, Literáti, Valentini A reneszánsz korában divatos volt, hogy az írók, költők, gondolkodók stb. nevét latinra fordították. Talán elegendő példa erre Janus Pannonius, akinek eredeti nevét teljes biztonsággal nem sikerült kideríteni. A XVIII. században — főként a felvidéki németség hatására — újabb reneszánsz következett. Ekkor azonban már nemcsak a származási helyet jelölték meg, hanem az apa nevét és foglalkozását is — a megfelelő grammatikai megoldásokkal együtt. Ez nem véletlen, hiszen ekkor a kételemű névadás már általános. A (le)származást ekkor sem hagyták figyelmen kívül: éppen a latin genitívusszal (birtokos esettel) Múltidéző földrajz L assan egy egesz könyvespolcot betöltenek azok a tankönyvek és útikönyvek, amelyeket Frisnyák Sándor, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, a földrajztudományok kandidátusa írt, illetve állított össze. Könyveit az egyetemeken, főiskolákon gyakorta használják, és a szakemberek is szívesen forgatják. A szerzőnek mostanában szinte minden évben napvilágot látott egy-egy újabb kötete, így 1988- ban a Magyarország földrajza című könyve, amely földrajzi szintézis, hazánk földrajzának és gazdasági életének, az 1989- ben kiadott Általános gazdaságföldrajz című kötete pedig a társadalmi élet geográfiájának alapját tárgyalja. Frisnyák Sándornak a közelmúltban Magyarország történeti földrajza címmel -újabb kiadványa jelent meg. A könyv a honfoglalástól 1945-ig mutatja be a földrajzi környezet változásait és a társadalmi-gazdasági fejlődés alapvonalait. Az olvasó képet kap arról, milyen volt évszázadok során a Kárpát-medencében a természeti kép, és hogyan hasznosítottuk a természeti erőforrásokat, hogyan alakította át az itt élő ember küzdelmes munkálatok során földrajzi környezetét. A térbeli keret, a mindenkori országterület, így 1920-ig a Kárpát-medence. A könyvből kiderül, hogy a magyarság eredményeit mindig is együtt érte el az itt élő népekkel. E kiadvány lapozgatása közben a laikus olvasó is érdekes ismereteket szerezhet vagy eleveníthetlek így például megtudhatjuk, hogy a honfoglalás idejében a mai országterület egynegyede volt ártér, állandóan vagy időszakosan elöntött területekkel. Ugyanakkor az összterület több mint egyharmada erdő lehetett. A korai feudalizmus idején az irtvány és a művelt területek egyre nagyobb teret hódítottak. A 895-ben kezdődő honfoglalás a magyarság történetében azonban, mint tudjuk, nemcsak földrajzi helyváltoztatás, hanem jövőt formáló életmód — és gazdasági korszakváltás is. Nem árt emlékeznünk, hogy a magyarság volt a kelet-európai sztyeppéről érkező egyetlen olyan nép, amely végleg megtelepedett és nemzetté vált a Kárpát-medencében, majd önálló államként beilleszkedett a feudális államok rendjébe. Ehhez persze évszázadok küzdelmes munkája kellett, a természeti környezettel, a földrajzi adottságokkal. A kötet olvasása közben tetten érhető a Nyíregyházán élő szerző, kissé Nyírség-centrikus szemlélete is. így sok olvasnivalóra bukkanhatunk, amely a mi homokvilágunkkal és a környék földrajzával is kapcsolatban van. Érdekes fejezet lehet számunkra például a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, amit a terület- és gazdaságfejlesztés, a termőföldnyerés tett szükségessé. Ez a hatalmas természetátalakítási folyamat, amely a Nyírség földrajzát és arculatát is jelentősen megváltoztatta, egyébként 1846 nyarán Tiszadob határában kezdődött — tudjuk meg a könyvből. Érdekes olvasnivaló a Demográfiai változás című fejezet is, amely sajnos a mi régiónkat is igen tragikusan érintette. Nem árt emlékezni, a trianoni határ- megvonás után a régi vármegyék közül tíz maradt csupán sértetlen. Frisnyák Sándor Magyarország történeti földrajza című könyve egyébként a tervek szerint a Mondus Press cég kiadásában angol nyelven is megjelenik. Bodnár István utaltak a leszármazás tényére. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos nevek hasonló alakulattal ma is élnek. Tulajdonképpen az -/ (-y) vagy a fi (-fy, -ffy) képzőt kellene az alábbi — latinosított — nevek után tenni: Ambrózy (Ambrus fia, leszármazottja), Adami és Adamis (Ádám fia), Antoni, Antóni (Antal fia), Be- nedikti (Benedek fia), Francisci (Ferenc fia), az ismert operettszerző neve: Jacobi (Jakab fia), Kristófon (Kristóf fia), Martini (Márton fia), Valentini (Bálint fia). Némiképpen magyarosodnak a következők: Au- gusztinyi (Ágoston fia), Urbányi (Urbán fia). Továbbá a tévében a Klinika című sorozatban megismert Michaelis asszony neve is ide tartozik. Közben a magyar nyelv is megoldotta a hasonló problémákat, mert ilyen alakokat találunk: Balassa, Balassi, Balázsi (Balázs fia), Lőrincze (Lőrinc fia). A leszármazást nem feltétlenül jellemzi az apa (a névadó ős) személyneve, hanem a foglalkozása is. így keletkeztek Nyíregyháza és környékének az alábbi vezetéknevei: Fábri, Fábry (faber = kovács, azaz a kovács fia), Literáti (literatus = íródeák, tehát a deák fia), MoHtórisz (molitor = molnár, a molnár fia), végül a Tirpákok című eposz szerzőjének a neve: Vietórisz (vietor = kádár, a kádár fia). Sőt eleink nem elégedtek meg a latinnal, a görögből is hoztak hasonló példákat: Ba- zilidesz (Bazil, avagy Vászoly fia), Stephanidesz (István fia), Fitkoni- desz (a szurokgyártó fia). Csupán egyetlen kor és egyetlen névadási szokásról beszéltünk, s a ritkaságuk még nem indok arra, hogy ne szóljunk róluk. A leírt — és ■ nem most keletkezett — forma természetesen kiejtési problémákat is felvet(het). Talán egyetlen példa is elég: A fekete város című 1Vlik- száth-regény egyik szereplőjének a nevét (Fabriczius) a tévésorozatban Fabriciusznak ejtették. Pedig ezt már maga Mikszáth eldöntötte, mert a társhatározós alakban Fabricziussal alakot használt. Ő azért jobban tudott magyarul, mint... Mizser Lajos II KeletA Magyarország
