Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

1991. május 18. Kelet-Magyarország 3 H allgatom a falurádió riportját arról, hogy mi történt a fajszi ügyben. Tömören semmi. Emlékezetemben feleleve­nítem az előzményeket. Fajszon a helybeli állatte­nyésztő vállalkozók tüntető nagygyűlést szerveztek amiatt, hogy a Húsüzemi Vállalat a 69 forintos áron szerződött hízott sertéseket nem vette át, sőt a már túlhízott jószágokért, szer­ződést szegve, kilogram­monként már 54 forintot sem adott. A fajszlak tehát tüntettek, s erre meghívták a Földművelésügyi Minisz­térium vélhető illetékesét. Nem ment el senki. A nyilatkozathozók arról is szóltak, hogy a termelők legalább annyit megérde­melnének, hogy valaki 'va­lamilyen módon legalább visszaszóljon. De úgy tűnik, nincs idő. Különben is — mondom én — valaki, vagy valakik talán azt hiszik, mit számít az, hogy egy te­lepülésen, vagy annak kör­nyékén a vállalkozók nem tudnak 50 vagy 100 ezer sertést tisztességesen, némi haszonnal értékesíteni. Ha a sertéshizlalás nem üzlet, ha nem megy a bolt, akkor hagyják abba. Bennem az érlelődik, hogy a fajszi ügy országos probléma. Nemcsak az ot­tani hízók értékesítésével, hanem az országban meg­hizlalt valamennyi sertés értékesítésével van baj. Ezt jelzi az az MTI-tudósítás is, miszerint az országban ma 8 millió 600 ezer sertést tartanak (volt ettől már sokkal több is). A felvásár­lás (egy év alatt) 13,4 szá­zalékkal csökkent. A te­nyésztői kedv elapadt, hiz­lalni már csak kevesen akarnak, nincs ára a mala­coknak. Fajszon nem az ot­tani állattenyésztők tünte­tésére illett volna figyelni, hanem az országos gond­ra, hogy a gazda szeme hizlalja továbbra is a jó­szágot s ne hiányozzon majd az asztalunkról a fi­nom falat. S. E. Az egyenes út mentén Körbejár a Nyírautó Még semmi sem dőlt e! a nyíregyházi Moszkva utcai autójavító leányvállalat — a korábbi AFIT — privatizá­ciós ügyében'. A közben Nyírautó Kft.-vé alakult szervizt tavaly évvégén ugyanis az akkori anyaválla­lat megpróbálta eladni egy svájci üzletembernek. Ez a lépés először óriási ellenke­zést váltott ki a dolgozók­ból, majd egy január eleji munkásgyűlésen már min­denki megbékélt a gondo­lattal. Nem véletlen, a min­dennapi munkájukat féltet­ték .az ott dolgozók, ám megnyugtatást kaptak, nem lesz elbocsátás. A svájci vevő februárban ki , is, fizette , a több, mint 17 millió, forintos vételárat, a megyei Vagyonellenőrző Bi­zottság pedig engedélyezte a leányvállalat kezelésében lé­vő ingatlanok elidegenítését. Ezután robbant a bomba. A nyíregyházi Centrex Kft. fellebezése nyomán — tud­niillik a debreceni anyavál­lalat nem hirdetett nyilvá­nos pályázatot az eladásra — a bizottság március elején visszavonta korábbi határo­zatát és pályázat kiírását kezdeményezte, amit azzal indokolt, hogy az eljárási en­gedélyezés során nem tett ele­get a tényállás tisztázási köte­lezettségének. A vételár ösz- szegét már az első tárgyalás során is alacsonynak tartot­ták, de elfogadták a vállalat azon nyilatkozatát, misze­rint az ingatlanra más vevő nem jelentkezett. A felleb­bezés alapján azonban nyil­vánvalóvá vált, megfelelő tájékoztatás esetén más vevő is jelentkezett volna. Mi sem természetesebb, a visszavonó hartározat ellen a Debreceni XIII. számú Au­tójavító Vállalat és a Nyír- autó Kft. nyújtott be fel­lebbezést. Ezt már a Belügy­minisztériumban a Vagyon­ügynökség tárgyalta, ahol megállapították, a fellebbezés nem teljesíthető. Az indok­lás: ha az államigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv, vagy bíróság által még el nem bírált ha­tározat jogszabályt sért, a határozatot visszavonhatja, amennyiben az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem sért. A vételárról a törvény pedig úgy rendelke­zik, amennyiben az kétségbe vonható, ismételt vagyonér­tékelést lehet előírni. Nem könnyen eldönthető kérdések ezek, mindenesetre új eljárás során — amelyet elrendeltek — tisztázhatók. Egyben tanulságos is az eset mások számára, hiszen ez az eset is világosan bizonyítja, nem lehet ,,fű alatt” megpró­bálni az eladást, mindig a nyílt, az egyenes út a járha- tó. Ezt a tortúrát megtaka­ríthatta volna magának a debreceni vállalat, minden autós örömére. Sípos Béla szerrel, s annak üzemigaz­gatósága lett, egy éve pedig nemcsak a forma változott, s a vállalatból lett kft., hanem kiszélesedett tevékenységi körük is. A villanyszereléssel kapcsolatos munkákon kívül — ebben a léghálózat-építés is benne van — ipari üzemek technológiai szerelését, épí­tőipari lakatos szerelvények gyártását is vállalják. — Két hónap múlva, júli­us 26-tól újabb szolgáltatá­sokkal bővül tevékenységi körünk, gázhálózatok és la­kások belső gázszerelési munkáit is végezzük — mondja Varga Mihály, a VILLÉPSZER ügyvezető igazgatója —, és június 1-jé- től a gázkészülékek garanci­ális javítása is szerepel a terveink között. A lakosság­nak jó hír, hogy -az általunk forgalomba hozott termékek­re megkaptuk az ÁFA-visz- szatérítési kedvezményt az APEH-től, ami azt jelenti, hogy nem kell az üzletben kifizetni, később pedig visz- szaigényelni a forgalmi adót. — Tárgyalásokat kezdtünk a Patyolattal, hogy a megye területén lévő átvevőhelye­ken garanciális felvevőhe­lyeket létesítünk és műszaki cikkeket, gázkészülékeket is árusítunk. Jelenleg Mátészalkán, a Gabonaforgalmi Vállalatnál dolgoznak egy trafó szerelé­sén, s megnyerték a nyír­bátori gázhálózat építésére kiírt versenytárgyalást. Mis­kolc térségében vonalvilla­mosítást és világításkorsze­rűsítést, Budapesten, a Mű­szaki Egyetemen a villamos- hálózat felújítását végzik. Alapítója lett a kft. az IN- TERTRADE 90 Kft.-nek, most pedig egy vagyonvédel- mi kft. létrehozásával fog­lalkoznak. Csatlakoznak a magánerős közműfejlesztési alapítványhoz, s őszintén szólva ettől az alapítványtól munkát is remélnek. Beje­lentették csatlakozásukat a bűnmegelőzési alapítvány­hoz, s tagjai a Magyar Gaz- dasági Kamarának. Jelenleg még az ÉPSZER-nél műkö­dik a kft. központja, de júli­ustól már a belvárosban nyitnak információs szolgál­tató irodát. Nagyecseden a Wesselényi utcában mintegy háromezer méter hosszan csapadékvíz-el­vezető csatornát épít az Ecsedi Láp Krasznabalparti Vízgazdálkodási Társulat. (Elek E) Felkapták Szabolcs-Szatmár-Bereget Cserebere fogadom Az elmúlt napokban már a második szovjet tagköztársa­ságból érkezett magas rangú gazdasági küldöttség az egyik nyíregyházi kft.-hez. (Az egyiket miniszterelnök-he­lyettes vezette.) Pár héttel ezelőtt moszkvai közgazdá­szok és diplomaták tárgyal­tak Nyíregyházán és Záhony­ban. A több oldalú gazdasá­gi, kereskedelmi kapcsolatok kialakulására is van példa. A záhonyi vasutasok osztrák és jugoszláv, valamint szov­jet üzletemberekkel írtak alá szerződést. Május második felében né­met vállalkozók jönnek a kisvárdai vasipari szövetke- zetbe, hogy közösen expor­táljanak szovjet piaci a. A fenti hírek ellenére is ala­posan beszűkült a megyénk és a Szovjetunió közötti pi­ac. A szovjetek nyitottságukat, rugalmasságukat hangsúlyoz­zák, miközben igen nehéz ve- lük üzletet kötni. A magyar és a szovjet hivatalos szer­Rengeteg az adósságom m ■ Balázs József a díszpolgár Volt idő, amikor ő látta el egész Magyarországot vaníliacukorral. De két József At- tila-díját nem ezért kapta. Há­rom film, a Fá­bián Bálint talál­kozása Istennel, a Koportos. a Ma­gyarok, több szín­darab, s megany- nyi novella hozta meg az elismerést Balázs Józsefnek, akit nemrégiben fogadott díszpol­gárai közé Vásá- rosnamény városa. De térjünk visz- sza a vaníliacu­korhoz. A hatva­nas évek elején a fővárosi Zamat Kávégyárban csak vitkai születésű legény lehetett zsákoló segéd­munkás. Ha vala­melyik továbbállt, falubelijét ajánlotta maga helyett. így került Balázs József is az érettségi után Budapestre. A nagy álom, hogy film­rendező akar lenni, az egye­temi évek alatt az amatőr filmek készítése, s az egye­temi színpad próbái közben született meg. Aztán hét évig az ország papírgyárait láto­gatta, s írta termelési ri­portjait egy üzemi újságba. Végül mégis csak a film köziébe került, a filmgyár dramaturgja lett, s az is a mai napig. Amellett, hogy mások ötleteit álmodja to­vább, a saját írásaiból is kerül a mozivászonra, a tévé képernyőjére egy novella, egy regény. Két drámáját, a Bátori adventét, s A homok városát a nyíregyházi szín­ház mutatta be. Évekkel ezelőtt egy róla készült portréban így vallott: „Csak a kezdet volt. amit eddig csináltam, mert a szü­lőföld adta témák, sorsok megírásában is csaló a kez­deti lépéseknél tartok... Nyolc éve írok egy re­gényt ... arról, hogy meny­nyi érték született itt, ami elcsordogált, s megsemmisült. De nem akar megszület­ni... ” S azóta sem. Pedig... „Egészségem nincs teljesen rendben, az orvosi kezelés megnehezíti a mozgáso­mat ... Rengeteg az adóssá­gom . . . s szorítóan kevés az időm.” (—t—) Képünkön: Balázs József (balról) Hegedűs Antal vá- sárosnaményi polgármester­rel a megérkezés pillanatá­ban. Megyénk és a törékeny szovjet piac Fizetés­képtelenség Hogyan maradtunk? vek ezt hangoztatják: „Bi­zonytalan a szovjet piac”. Inkább más jelzőV illenek erre a piacra. Ilyenek példá­ul: megbízhatatlan, kiszá­míthatatlan, rendezetlen. Mondjuk ki az immár ki- mondhatót: túl bürokratizált, nehézkes a szovjet piac, a szovjetekkel nehéz üzletet kötni. Nehéz, de nem lehetet­len. Jó és rossz megyei példát egyaránt találunk. Rossz, hogy az ungvári élelmiszer- ipari bemutató után is nehe­zen jutnak ki megyénk élel­miszeripari vállalatai a kár­pátaljai piacra. E sorok író­ja tanúja volt annak, hogy a Szovjetunió budapesti nagykövetségének diploma­tája kijelentette Nyíregyhá­zán: „A kedvezményes kis- határmenti kereskedelmi for­galom kiterjeszthető Lvo- vig.” Ezen a nyíregyházi ta­nácskozáson több héttel ez­előtt az is elhangzott, hogy egy ungvári cég magyar és szovjet üzleti partnerek köz­vetítését vállalja. Konkrét üzletről azóta sem kaptunk hírt. (Nem a magyar, ponto­sabban nem a megyénkbeli vállalatok hibája miatt aka­doznak az üzleti kapcsolatok kialakításai.) Egy kirívóan rossz példa annak igazolására, hogy a szovjet bürokrácia és bizony­talanság magukat a szovjete­ket is sújtja. A Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Válla­lat kórházat épít Beregszá­szon. Az építkezést tavaly a dollárelszámolásra való átté­rés előtt leállították, a szov­jetek fizetésképtelensége mi­att. Januárban megint leállt az építkezés, de nem a hideg miatt. A dollárelszámolásról száz­szor. meg ezerszer tárgyaltak azóta, eredménytelenül. Most végre megszületett a megál­lapodás, de a szabolcsi épí­tők még nem vihetnek ki építőanyagot, mert a kivitel­hez csak hetek, vagy újabb hónapok múlva adnak enge­délyt a hivatalos szovjet szervek. Kárpátalja egészség- ügyi ellátása kritikán aluli. A kórház átadása egy évet is késhet... Köztudott, hogy Németor­szág ;több millió, márkával támogatja a volt NDK-ból hazatérő szovjet katonák ott­honteremtését. Az építkezé­sek kivitelezésére nemzetkö- zi pályázatot hirdettek meg. A német fővállalkozók mel­lett több magyar építőipari vállalat is pályázott. Me- gyénkből a SZÁÉV és a KE- MÉV is benyújtotta pályá­zatát, mindkét vállalat bí­zott abban, hogy földrajzi előnye lesz. Ám a moszkvai illetékesek úgy döntöttek, mind a németek,' mind a magyarok pályázatát vissza­utasították és á finhek, meg a törökök pályázatát fogad­ták el. Ezáltal hazánk és a volt NDK több építőipari vállalatánál újabb munka- nélküliség léphet fel. Érdekes, hogy ebben az el­lentmondásos helyzetben is egyre többen pályáznak ar­ra, hogy bejussanak a szov­jet piacra. Japánok, dél-ko­reaiak, amerikaiak versenge­nek a szovjet piac megnye­réséért. Jó hírként említjük, hogy a nyírmeggyesiekne'k és egy nyíregyházi kft.-nek si­került jól funkcionáló vegyes vállalatot létrehozni. A me­gyei Zöldért vállalat Grúziá­val nemrég kötött üzlete bombaüzletnek számit. A szerződés értelmében a szov­jetek kőszenet, műtrágyát és fát hoznak nekünk, a Zöldért élelmiszereket szállít nekik. A grúzok azt akarták, hogy a magyar élelmiszerek már május elején kijussanak hoz­zájuk, és ők majd azt kö­vetően valamikor szállítják a szenet és a műtrágyát. A Zöl­dért vezetői azonban jó üz­leti érzékkel a szerződésben kikötötték, hogy előbb jön a szovjet áru és csak aztán in­dul útjára a szabolcsi élel­miszer. Példa értékű lehet a grúzokkal megkötött üzlet. Mert ugyan rá vagyunk utal­va a szovjet piacra, de az a jó, ha minden magyar—szov­jet gazdasági tárgyaláson a kölcsönös előnyök alapján, egyenrangú partnerként tár­gyalunk. Náhrádi Lajos JEGYZET A gazda szeme VILLEPSZER- több lábon A „nagyszülő” a Megyevill volt, „gyermekké” akkor vált, amikor egyesült az Ép-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents