Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

4 Kelet-Magyarország 991. május 14. A kárpótlás ügyében Göncz M az lotmiytnsrtoz Mal Göncz Árpád, a Magyar Népköztársaság elnöke az áp­rilis 34-én elfogadott kárpótlási törvény ^alkotmányosságát illetően hétfőn levelet intézett az Alkotmánybírósághoz. Az államfő — aki döntését hétfőn sajtóértekezleten ismertet­te — négy kérdést tett fel, amelyek jellege miatt az egész törvényt át kell tekintenie a testületnek. Befejeződött az éhségsztrájk Eredményre vezetett a váci hústizem képviselői és a Földművelésügyi Miniszté­rium között az FM-ben hét­főn reggel megkezdődött tárgyalás. E szerint a váci gyáregység leválva a Pest- Nógrád Megyei Húsipari Vállalattól július 1-jétől ön­állósulva működik tovább. Amint ismeretes az üzem privatizációja körüli bizony­talanságok miatt múlt hét csütörtökétől a váci üzem­ben éhségsztrájkba kezdett a dolgozók egy része, követel­ve: az üzem önálló egység­ként dolgozhasson, mivel a munkások megítélése szerint a veszteségeknek a vállalati központ megkötései voltak a fő előidézői. A sztrájkolok közül 20-an a hét végén és hétfőn reggel is kitartottak, ám amikor a kedvező dön­tésről a hír megérkezett, ők is — immár jól bereggelizve — munkába álltak, az éh­ségsztrájk befejeződött. (Folytatás az 1. oldalról) általa rendkívülinek minősí­tett témára, ami a napirend előtti felszólalását indokolta; s a plénum is meglehetősen hangosan kommentálta a képviselőnő szavait. A történtek nyomán kért szó' Torgyán Jó:»ej. A kis­gazda honatya emlékeztette az Országgyűlést arra, hogy a Házszabály értelmében Maczó Ágnes jogát és köte­lességét gyakorolta, amikor felszólalt. A Ház nem en­gedheti meg magánalf a fel­szólalást kísérő méltatlan hangnemet, s a gúnyos bekia­bálásokat. Egyúttal felkérte a házelnököt, hogy hasonló esetekben intse mérsékletre, s figyelmeztesse méltóságá­nak megőrzésére a plénu- mot. A napirend elfogadása után a képviselők folytat­ták az egyes állami tulaj­donban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdoná­ba adásáról szóló törvényja­vaslat múlt héten megkez­dett általános vitáját. Mivel az utolsó ülésen a függetle­nek nevében Király Zoltán képviselő felszólalására már idő hiányában nem ke­rült sor, ezért most ő fejtette ki álláspontját. Rámutatott: a kormányzat a törvényja­vaslat kidolgozása során lát­hatólag figyelmen kívül hagyta az érdekeltek vélemé­nyét, tehát sem a helyi, sem Göncz Árpád — mint mondta — azért döntött így, mert a rendkívül fontos jog­szabályról nem alakult ki társadalmi konszenzus, a kü­lönféle érdekvonalak men­tén rendkívül eltérőek a vé­lekedések. Ezek nagy része nála „csapódott le”. Igen sok felszólítást, kérdést kapott a végrehajtási utasítás azonnali követelésétől az alkotmányos hibák fel­emlegetéséig. Göncz Árpád soron kívüli választ vár arra: alkótmá- nyos-e, hogy a tulajdon visszajuttatása helyett a tör­vény mintegy erkölcsi köte­lezettségként juttat részleges a települési önkormányzatok nem gyakorolhatják önálló tulajdonosi jogukat. Üjra fel­támadóban van a kormány részéről a pártállami idő­szakból ismert „atyáskodó újraelosztó szerep”, egy új­fajta államosítás, amelynek során az állami szervek ön- kormányzati tulajdont kí­vánnak — a hatáskörökkel együtt — elvonni. Több pon­ton az önkormányzati tör­vény módosítása, hatályon kívül helyezése tükröződik a jelenleg tárgyalt törvényja­vaslatban, és ez az önkor­mányzatok ellehetetlenítésé­hez vezet. A képviselő meg­ítélése szerint a törvényja­vaslat mindazon részeit, ame­lyek korlátozzák az átadan­dó vagyontárgyakat, á par­lamentnek kétharmados többséggel kell megszavaz­nia. A Ház elnöke az általános vitát elnapolta, és szünet kö­vetkezett. A koncesszióról szóló tör­vénytervezet határozathoza­tala előtt Balsai István igaz­ságügy-miniszter válaszolt az általános és a részletes vitában elhangzott észrevé­telekre. A miniszter fontos­nak tartotta törvényi szinten meghatározni azt a kórt, ahol az állam vagy az ön- kormányzat koncessziós szer­ződés megkötésétől teheti függővé adott tevékenység folytatását. ELlenkező eset­ben előfordulhatna, hogy va­lamely vállalkozás koncesz­kárpótlást; alkotmányos-e a kárpótlás jó részének külön­böző későbbi időpontokban alkotandó külön törvényekre utalása, részben az 1949. jú­nius 8-a előtti tulajdonlevo­nások, részben az egyház és más testületek esetében; al­A felszámolás sorsára ju­tott pátrohai termelőszövet­kezet teljes vagyonának érté­kesítéséről döntött még az év elején az Országos Pénzinté­zet Központ. A márciusi el­ső árverést követően, most másodszor került kalapács alá a volt szövetkezeti va­gyon. A múlt hét csütörtöktől vasárnap délutánig tartó aukció eredményéről Kázs- mér Miklós, a Pénzintézeti Központ helyi megbízottja adott tájékoztatást a Kelet- Magyarország számára. — Elég sok minden elkelt a négy nap alatt. Magánsze­mélyek és tsz-ek vásároltak meg több MTZ traktort, IFA tehergépkocsit és E—516-os kombájnokat. Nagy kereslet mutatkozott a legkülönfé­lébb munkagépek iránt, me­lyekből több is elment volna. sziókötelessé nyilvánításával közvetve maga a tevékeny­ség monopolizálódna. Ez épp­úgy sértené a piaci versenyt, mint a normativitást,' a ki- számítottságot. A miniszter arról szólt, hogy koncesszió a nemzet- gazdaság szempontjából stra­tégiai fontosságú közszolgál­tatások gyakorlására, illetve a kizárólag állami tulajdon­ba vagy az önkormányzati törzsvagyon körébe tartozó vagyontárgyak működteté­sére ad lehetőséget. A kor­mányzat szem előtt tartotta azt is. hogy a piaci versenyt a koncesszió ne akadályozza. Az államosítások során 400 ezer lakást, 3—4 ezer kisüzemet, 3 millió hektár földet vettek el. A kormány­zat 60—70 százalékos igény­érvényesítéssel számol. A tu­lajdonviszonyokat — feltehe- teőn örök időkre — a hama­rosan hatályba lépő kárpót­lási törvény, valamint a volt egyházi ingatlanok sorsáról szóló jogszabály rendezi. Ez utóbbi jogszabály ter­vezetéről hétfőn tartott saj­tótájékoztatót dr. Balsai Ist­ván igazságügyi miniszter Budapesten. — Az egyházak esetében sem beszélhetünk teljes kár­pótlásról — mondta a mi­niszter. — Az alkotmányban rögzített vallásszabadság nemcsak annyit jelent, hogy szabad templomba járni, ha­nem azt is, hogy az élet min­den szférájában biztosított legyen a vallásos légkör, ha azt az emberek igénylik, így például az oktatásban, egész­ségügyben ... kotmányosak-e a törvények azon rendelkezései, amelyek az elvett tulajdon tárgyai szerint jelentős megkülön­böztetéseket tesznek külön­böző állampolgári csoportok között; alkotmányosak-e a törvényben a települési ön- kormányzatok, illetve a szö­vetkezetek terhére megálla­pított kötelezések? Göncz Árpád annak a re­ményének adott hangot, hogy az Alkotmánybíróság napo­kon belül elbírálja felvetése­it, egyértelmű választ adva. összességében, bár még pon­tos összesítés nem áll ren­delkezésre, mintegy húszmil­lió forint értékben vásárol­tak. Sajnos még mindig meg­vannak a nagy értékű beren­dezések, épületek, melyek a vagyon nagyobb részét képe­zik. Bizakodásra ad okot, hogy egy olasz vállalkozó is meg­jelent az árverésen, aki beje­lentette szándékát az egész tsz-telep megvételére burgo- nyatárolóstól, magtárastól, kompletten. Ennek az ára 45 millióban lett meghatározva. Ezen túlmenően még szeret­ne bérelni hozzá, ha a törvé­nyek megengedik, ezer-ezer- kétszáz hektár földet is. Ter­vei szerint zöldség-gyümölcs feldolgozó üzemet hozna lét­re, amely lehetőséget terem­tene az itt élőknek is a be­szállításra, azaz a biztos pi­acra. Az olasz üzletember, akinek otthon farmergazda­sága is van, állítása szerint: biztos piacokkal is rendelke­zik az itt előállítandó termé­kekre. Elképzelései között szerepel egy vámszabad terü­let kialakítása is, különös te­kintettel a Szovjetunió kö­zelségére. Érdeklődést muta­tott a két állattartó telep kö­zül a sertéshizlaldára is. Az olasz vásárlásának tu­lajdonképpen nincs különö­sebb akadálya, ugyanis az a német befektető társaság, amelyiknek hasonló elképze­léseiről már korábban beszá­moltunk, ' végülis írásban nem erősítette meg a szán­dékát. G. B. Dr. Isépy Tamás politikai államtitkár szintén hangsú­lyozta, hogy az egyházi tu­lajdonok rendezésében a tár­sadalmi igény meghatározó szerepet játszik. Eddig az a tapasztalatunk, hogy az ön- kormányzatok rugalmassá­got, az egyházak pedig mér­téktartást tanúsítanak. Bái hallani lehet kicsit túlzott megnyilatkozásokról is. Az 1948. január 1. előtti ingat­lanokat az egyháznak egyéb: ként csak funkcióval együtt adják vissza, többek között nevelési, szociális feladattal, melyek tehermentesítik majd az önkormányzatokat. A kárpótlással az egyházak gazdasági önállóságát szeret­nék szolgálni, de nincs arra lehetőség, hogy a korábbi birtokokat, földeket is visz- szaadják. A kormányzat arra törekszik, hogy az eredeti ingatlant kínálják föl. hiszen a korábban jól működő egy­házi intézményekhez az ér­zelmi kötődés is erős. (bojté) Van Gogh-gal a túlvilágra Könnyen lehetsé­ges, hogy pusztulás vár a világ két rend­kívül drága festmé­nyére, azaz Renoir „Le moulin de la ga- lette” és Van Gogh „dr. Gachet portré­ja” című alkotására. A képek mostani tu­lajdonosa — egy 75 éves japán iparmág-v nás, aki tavaly mar&) jusban vette meg őket, 160 millió dol­lárért — halála ese­tén a műalkotásokat magával akarja vin­ni a sírba. Mivel a buddhista és a sin- toista szertartások szerint a temetések 98 százaléka ham- vasztással történik, ebben az esetben va­lószínűleg a képeket is elégetnék. Egy londoni galériáin- lajdonos szerint, a modernkori Japán­ban szokatlanok ugyan az ilyen ese­tek, de már előfor­dult, hogy a gazdag elhunytat luxustár­gyak kísérték a túl­világra. James Baker amerikai külügyminiszter, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Alekszandr Besszmertnih szovjet kül­ügyminiszter május 13-i megbeszélései alkalmával Kairó­ban. (MTI telefotó) Az önkormányzati vagyonról Hí egyházi lulajJonak rendezése Épület igen, földbirtok nem Kalapács másodszor Vevőjelöltek Pátroháe Moszkvai levelünk Május f zt a telet is túléltük! — szakadhatott fel a mély sóhaj sok moszkvaiból, amikor — ezúttal állítólag teljesen önkéntesen — kivonultak a Vörös térre május elsején. Az ünnep egyfajta kompromisszum jegyé­iben telt: az SZKP és az állam vezetői lemondtak a szer­vezés jogáról, azt átadták a szakszervezeteknek. Az el­lenzékiek pedig elálltak attól, hogy ellendemonstrációt rendezzenek, sőt részvételükkel sem kívánták „irritálni” az egybegyűlteket. így, a tavalyival ellentétben, ez a nagygyűlés nem ful­ladt botrányba, habár melldöngető ellendrukkerek most is akadtak: a tér egyik szegletében Sztálin-képeket mu­togató emberek kis csoportja az óidők már-már elfele­dett jelszavainak kiabálásával próbálta magára vonni a figyelmet, de abszolút sikertelenül. Az emberek kedélyallapota mostanság nyugodni látszik, bár ez a felszínes békesség a szovjet főváros lakói között inkább csak a „nekünk már minden mindegy” érzésének, a letargiának egyre jobban kiütköző jele. Egy radikális nézeteket valló egyetemi tanár bosszankodott, a minap, hogy a szovjet fiatalok nagy része mennyire apatikus, mennyire csak a mának élnek, s abszolút nem érdekli őket sem a saját jövőjük, sem az ország sorsa.. Egy fel­mérés szerint, amíg néhány évvel ezelőtt a diákok több­sége orvos, mérnök, pilóta akart lenni, ma a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre a következő feleleteket adják: taxis, pincér, butikos. Ezek ugyanis a legjövedelmezőbb, legpénzesebb szakmák manapság, akik e területeken dol­goznak, azoknak — a szovjet állam egészével ellentétben — nincsenek anyagi problémáik. Vagyis az egyéni boldo­gulásra már megvan a korántsem mindenki által megva­lósítható recept, de hogy a Szovjetunió gazdaságának mi lesz a sorsa, az egyelőre titok. A Kommerszant című hetilap jóvoltából nem maradt viszont titokban annak az egyezménynek a tartalma, amelyben kilenc szövetségi köztársaság elnöke és Gorba­csov, a hírek szerint, kompromisszumot kötöttek a Szov­jetunió egyben maradasa érdekében, s amely egyezmény­ről eredetileg egyáltalán nem kívánták a nyilvánosságot tájékoztatni. A lap értesülései szerint a központ bizonyos hatalmi jogköröket a szövetségi parlamentekre ruházna át, ezáltal növelve azok szuverenitását. Optimista megfi­gyelők úgy vélik, hogy a területi törvényhozások jogainak kiszélesítése megmentené a Szovjetuniót a végleges szét­eséstől. Egy esetleges politikai „tavasz” kezdetét jelezheti az is, hogy a két nagy ellenfél, Gorbacsov és Jelcin megbékélni szándékoznak. Legutóbb például a szibériai bányák tu­lajdonjogát engedte át a szovjet elnök az Orosz Föderáció­nak, egyfajta általános megnyugvást várva ettől az inléz- kedéstöl. A már hónepok óta tartó bányászsztrájk befejeződé­sében talán reménykedhetünk is, és az oly sah megoldat­lan kérdés közül talán rendeződik Oroszország és a köz­pont viszonya. Ez azonban aligha fog példát szolgáltatni a megbékélésre a Hegyi-Karabah hovatartozását fegy­verrel eldönteni kívánó örményeknek és azerbajdzsánok­nak. ajfgy tűnik, hogy egy hosszú, hideg tél után most \ß végre megjelent egy halványka napsugár a Szov­jetunió hatalmas politikai egének egy pontján. De még mindig megvan az esély arra, hogy a más részeken gyülekező sötét jellegek ezt a napsugarat újból eltakarják. Moszkva, 1991. május r/)afka Oöéia. KDNP-álláspont: A szabadság napján Június 30-án az utolsó szovjet katonai egységek is elhagyják hazánk területét, s ezzel Ma­gyarország függetlenné válhat. Június 30-án a magyar nemze­tet fogja rehabilitálni a törté­nelmi igazságszolgáltatás, mert visszahelyezi egy korábbi jogá­ba. melyért évszázadokon ke­resztül harcolt. A visszanyert jogot, független­ségünket azonban könnyebb el­veszíteni. mint megtartani, e/ért ennek a kis országnak a világ közvéleménye előtt méltósággal kell fogadnia visszanyert szabad­ságát. Javasoljuk ezért Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye la­kosainak, a pártoknak, a társa­dalmi szervezeteknek, hogy a szabadság napját pártoktól, poli­tikai hovatartozástól függetlenül, közösen ünnepeljük meg a me­gye minden településén. Kereszténydemokrata Néppárt megyei elnöksége A KELET-MAG KFT. ÉRTESÍTI A TISZTELT VÁSÁRLÓKAT, HOGY 1991. május 15-én 10 órakor ______ Nyírbátor, Béke út 1. sz. alatt <jntrlrtniáq1 megnyitja FARMER BOLTJÁT Hazai és külföldi vetőmagok növényvédő szerek, szerszámok, kisgépek, takarmány- és étkezési magvak széles választékával várjuk minden kedves partnerünket (2138)

Next

/
Thumbnails
Contents