Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám

1991. május 13. Kelet-Magyarország Kárpótlásra készülnek Megvannak a dokumentumok! Roham előtt a földhivatalban Még mindig nem csitul­lak el az indalatok az állam­polgárok tulajdonában 1949. június 8-át követően igazság­talanul okozott károk részle­ges megtérítését célzó kár­pótlási törvény körül. Pedig a parlament már megszavaz­ta és ugyan még nem hirdet­ték ki, már megkezdődtek az előkészületek, melyek e tör­vény végrehajtásához feltét­lenül szükségesek. Várhatóan hatalmas munka hárul majd a kárpótlással kapcsolatban a földhivatalokra. A helyi előkészületekről Gőrömbei Józseftől, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Földhiva­tal vezetőjétől érdeklődtünk. — Valóban, még nem ad­tak ki a törvény végrehajtási rendeletét, ám az illetéke­sek már készülnek a nagy munkára. Megkezdődött a kárrendezési hivatalok szer­vezése is, melynek megyénk­ben a vezetője, várhatóan Sveda Béla lesz. A földhiva­tal viszont máT néhány hó­napja végzi a beérkező igé­nyek alapján a szükséges do­kumentumok kiadását: ilyen a telekkönyvi betétek má so­laria, az ingatlan-nyilvántar­tási térképmásolatok. vagy a korábbi években végrehaj­tott tagosításokról, földren­dezéseikről. állami tulajdon­ba vételről, mgatlanfelaján- lásokról készült földhivatali martok. — Mekkora az ügyfélforga­lom ilyen ügyekben és mi­re számítanak)? — Április végéig, mintegy öt és fél ezer volt tulajdo­nos kért a megyében közel kétezernégyszáz telekköny­vi másolatot. Ezen belül ész­revehetően nőtt a forgal­munk a parlament kárpót­lással kapcsolatos döntése óta. Mondhatni, azóta két­szer annyian keresnek föl minket, á fehérgyarmati, mátészalkai, kisvárdai. nyír­bátori, vásárosnaményi és a megyeszékhelyen működő hivatalainkban. Jelenleg át­lag negyven ügyfelet foga­dunk a városokban naponta, de hogy ez mekkora forga­lommá növekszik később, azt nem tudhatjuk. — Az. hogy mennyien kap­ják meg a kért másolatokat az önöket felkeresd ügyfelek közül, ad némi támpontot az alapdokumentumok visszake­reshetőségére, illetve meglété­re Is. Milyen ez az arány? — A minket felkeresők legalább háromnegyedét helyben ki tudjuk szolgálni a tuűajdombetét-másolatok- kal. Akik aznap nem kap­ják meg a kért iratokat, azoknak harminc napon be­lül postán küldjük ki. Nem tagadom, létezik olyan is, hogy nem található meg ol­vashatóan. vagy sérülés­mentesen az alapokirat. Ilyenkor jóval több időt vesz igénybe egy hónapnál, de végül is felkutatható minden szükséges adat. Vi­szonylag szerencsés helyzet­ben vagyunk most a többi megyéhez képest, furcsa­mód. éppen a szegénység miatt. Annakidején a levél­tárban. helyhiány okán nem tudták elhelyezni a földhi­vatali dokumentumokat, így magunknak kellett ezeket raktározni. Most tulajdon­képpen hiánytalanul rendel­kezésünkre „is állna minden, ha a rossz raktározási felté­telek miatt nem sérült volna meg egy kisebb részük. — A megye földterületének ismeretében mllf azok a Jel­legzetességek. amelyekben Szabolcs eltér az ország na- ' gyobb részétől? — Nem tudom másutt a számok hogyan alakulnak, de nálunk a durván hatszáz­ezer hektár földterületből 73% szövetkezeteikben talál­ható. Ennek körülbelül fele a szövetkezet, fele pedig a tagok tulajdonában van. A negyvenhetes állapotokról még nincs összesítésünk, de pontos adataink vannak az azt megelőző évekről. így például a földreform során Szabolcs-Szatmár megyében 4848 tulajdonostól összesen 466 378 kh földet vettek igénybe (pontosabban: vet­tek el, vagy ígértek érte megváltást, járadékot), ami körülbelül 370 ezer hektárt tesz ki. Egy bizonyos, az it­teni talajok, a Nógrád me­gyeivel együtt az ország leg­alacsonyabb aranykorona értékű földjei. Tizenhárom AK. átlagosan egy hektárra vonatkoztatva. A másik do­log pedig, hogy ezeknek a gyenge jövedelemtermelő ké­pességű talajoknak sóikkal nagyobb népességet kell el­tartania, mint az országban bárhol. __ Sikerül-e felkészülnie^ » földhivatalnak a feltehetően megnövekvő forgalomra? — A műszaki feltételein­ken folyamatosan javítunk. A nyíregyházi, nyírbátori és mátészalkai hivatalunk már kapott három nagy teljesít­ményű másológépet az or­szágos kárrendezési hivatal­tól. Ezeken kívül mi magunk is vásárolunk ilyen gépeket, hisz’ a feszített munka már el sem képzelhető hibamen­tesen e kórszerű eszközök nélkül. A személyi feltéte­lek adottak. Ez pedig azzal jár. hogy az egyéb szerve­zetszerű feladatok ellátásá­ban határidő-csúszások vár­hatók. A megyei földhivatal létszámából tizennyolc mun­katársunkat átcsoportosítot­tunk a körzeti hivatalokhoz, a munka frontjára. Felké­szültünk arra is. hogy a csúcs idején nyújtott műsza­kot tartsunk és ha kell szom­baton is fogadjuk az ügyfe­leket. Galambos Béla Máriapúcs a pápa­látogatás elölt A pápa idei magyaror­szági látogatásának egyik legrangosabb színhelye Máriapőcs lesz. Erre az alkalomra a községben szükségessé vált munkák felgyorsul­tak. A múlt hét végére befejeződött a bekötőút burkolatának aszfaltozá­sa, elkészült az a mikro­hullámú átjátszó, amely a telefonösszeköttetést biztosítja a külvilággal. Nagy erővel folyik a ká­belhálózat kiépítése a község területén, a Bazi­lika épületének felújítá­sa is meggyorsult. (Elek Emil felvétele) a kazáivkirály adóssága Máról holnapra élnek Morvái úr, a magyar sajtó által kazánkirálynak nevezett vállalkozó ötmillió forinttal tartozik a Kisvárdai Vas- és Gépipari Szövetkezetnek. Ez a pénz, ha megvolna, ismét egyenesbe jönne a szövetkezet — halljuk a furcsa hirt. A kisvárdaiak a híres hajó és darugyárral hosszú távú, 2000- ig szóló kooperációs szerződést kötöttek, a gyár csődöt mon­dott. A szövetkezet többi, fontos megrendelője is a csőd szélére jutott. A baj nem jár egyedül. Némi vigasz: 43 mun­kanélküli-segélyen lévő dolgozót április közepén visszahív­tak, mert Záhonyban főleg vasból épül a szénosztályozó. A szövetkezet műhelycsar­nokában Türk István elnök­től halljuk, megtalálható itt a modern technika, s a fizi­kai dolgozók 80 százaléka több szakmával rendelkezik. Jó hírű vasasok dolgoznak, pontosabban dolgoznának itt. A hatalmas, tíztonnás daru­ra külön felhívja a figyel­met az elnök. Aztán konté­nereket mutat, amelyeket a német Fekete-erdőbe szállí- tanak. Hozzáteszi: sajnos csak kis tételben. „Üjabban a lakosságnak is minden ap­ró munkát elvállalunk”. A régi dicsőségről beszé­lünk a szerényen berendezett elnöki irodában. A világ több táján megismert termékekről készült színes fotók kerülnek az asztalra. Türk István ezek­kel is bizonyítani akarja, hogy eddig is több lábon áll­tak, nem csupán a szovjet piacra támaszkodtak. Az egyik képen látható, ember- magasságú markolót a Danu­bius Hajó- és Darugyár köz­vetítésével Brazíliába, Ar­gentínába, Görögországba szállították. A másik képen bonyolult műszerek láthatók, az itteniek készítették a Me­dicor Röntgengyárnak. A gyár tavalyelőtt profilt vál­tott — mondja lehangoltan az elnök. Pár éve nagy re­ményekkel kezdték gyártani a Szabolcs acélzsalut az épí­tőiparnak. Ennek kizáróla­C sak tudnám, mi tör­tént 1973-ban. Vagy gyakori volt az áramkimaradás, vagy csap­nivaló rossz volt a televízió műsora. Tény: sok a pulya. A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium persze másként fogalmaz, ők állít­ják, ez már demográfiai hullám. Egyem a szívüket. Mondom is a Stohaneknek, a jó szomszédomnak, miközben nézzük a balla- gókat: — Na mit lát? Veszi ész­re a demográfiát és a hul­lámokat. Nem látok semmit — do­hog a vén haver — hiszen előttem áll ez a hústorony. Rengeteget zabálhatott, hogy ilyen baromi nagyra nőtt és ennyire hájas a há­ta. — Kuss — mordul az il­letékes, mi pedig megyünk. Lábbal, könyökkel csiná­lunk magunknak helyet egy jobb kilátáshoz. Éppen idő­ben, mert már csendül is az ének „Gaudeamus igi- tur”... — Istenem, de szépek — ájuldozik a Stohanek. — Azt nézze, aki elől jön, meg aki mögötte, meg amögött. Te jó ég, hogy ezek meny­nyien vannak... Jut eszembe, mit is akart azzal a demográfiával? — Semmit. — Szomszéd úr, ne néz­zen hülyének. Én is olva­sok újságot és tudom, hogy mit nyilatkozott a minisz­térium. Az idén végző kö­zépiskolásokból 52 503 je­lentkezett főiskolára vagy egyetemre. Na és ha jelent­keztek, hát jelentkeztek. Az ö dolguk. — De csak 23 ezer 197- nek lesz helye. Ha olvasta azt az újságot, akkor azt is tudja, hogy a demográfiai hullámverésnek ez csak a kezdete. Jövőre már 55 ezer, azt követően 61 ezer. három év múlva pedig 70 ezer diák akar majd to­vább tanulni. — Tisztelem ezt a jó szándékot. Valahol, valami­kor egy nagy embertől azt olvastam, hogy kiművelt emberfők sokaságára van szüksége a hazának. Egyet­értek. Sőt tovább megyek. Miután Kupa úr azt ígérte, hogy két-három év múlva megoldódik a válsághelyzet, meggyőződésem, hogy a nagy fellendülésben, ha évi százezer diplomást pro­dukálunk, még az is kevés lesz. — Ne mondja. — De mondom. Ha figye­lembe vesszük, hogy Euró­pa fejlett országaiban a farmer, a szatócs, sőt az utcaseprő is diplomás, ak­kor mi a fasorban sem va­gyunk. Nálunk ma még csak a benzinkutasoknak, a butikosoknak és Nyíregy­házán egyetlen maszek suszternek van diplomája. Bizony valamikor, kiscser­kész koromban, Pesten még a havat is mérnökök lapá­tolták. .. Reménytelen eset ez a Stohanek. Beszél itt össze­vissza, ahelyett, hogy ko­molyan megtárgyalná ve­lem ezt a demográfiai gon­dot. Miközben én amiatt aggódom, hogy mi lesz azokkal, akiknek nem jut hely sem főiskolán, sem az egyetemen, és akiknek nem jut hely, azoknak lesz-e munkájuk, addig ez a Sto­hanek csordultig van opti­mizmussal. M ár nem is figyelek rá. Nézem a ballagókat, szépek, mert fiata­lok, okosak és üdék és né­zem a büszke szülőket. Jog­gal büszkék. Viszont ha be- legebedek, akkor sem tudok rá visszaemlékezni, mi tör­tént 1973-ban. Áramszünet volt? Avagy unalmas poli­tikai vitaműsor a televízió­ban? Seres Ernő gos gyártási jogát megvásá­rolta a szövetkezet, nagy üz­letet láttak ebben a vásár­lásban. Az építőipar is a padlóra került, nincs szük­ség acélzsalura. A tönkre­ment cégek minket is ma­gukkal rántottak.” — A Morvai-ügyről is sze ­relnénk hallani. — A folyékony műtrágya készítéséhez szükséges kon­téner gyártási jogát ötmillió forintért megvettük Morvái­tól. A vételi szerződésben ő vállalta, hogy a gyártáshoz a mezőgazdasági üzemeken ke­resztül piacot biztosít. Baj­ban vannak a téeszek, minket ez nem vigasztal, Morvái úr nem teljesíti vállalt köteles­ségét, pereljük vissza az öt­milliónkat. Bizony, ennyi külső bajt nehéz kivédeni. Statisztikát vesz elő az elnök, amelyből kiderül, hogy tavalyelőtt 9,4 millió, tavaly már csak 030 ezer forint nyereséget pro­dukált a szövetkezet. A sta­tisztikai adatok közt szerepel még, hogy három évvel ez­előtt 217volt a létszám, most 167. Nemrég 16 alkalmazot­tat elbocsátottak... — Egyik napról a másikra élünk. Túlkínálat van a vas­ipari piacon. Szinte mindent vállalunk, ám az eleve ráfi­zetéses munkát nemigen. Ta­lán idén is készítünk szik- ‘ vízkeverő gépeket, réz alap­anyag felhasználásával. Mi­vel jócskán felment a réz ára, kénytelenek leszünk árat emelni, így pedig keve­sebb lesz a megrendelőnk. Megragadtuk a záhonyi mun­kát, így az első fél évben tu­dunk dolgozni. A Budapesti Vegyigép Tervező és Kivite­lező Vállalatnak tubusgyár­tó gépsorokat készítünk a második fél évben, de csak akkor, ha ez a vállalat vég­re megegyezik a szovjet meg­rendelőkkel. Más külföldi üzletet is keresünk, immár üzletkötőnk is van. Az üzletkötő Háda György. Tőle ezeket halljuk: — Pénzért vásárolunk üz­leti információkat. Szövetke­zetünkről angol és német nyelvű ismertetőt készítet­tünk, ezt terjesztjük. Nemrég Grazban, Hamburgban és Mannheimben jártam. Sajnos a németek nagyon olcsón akarnak tőlünk árut kapni. Ám biztató, hogy a Mann­heim melletti cég a magyar —szovjet határ közelében ép­pen most keres egy vasas középüzemet, kooperációs ajánlattal. A németek május második felében jönnek hoz­zánk. Üzletet remélünk. Nábrádi Lajos Hunk és Izeik Kötelező biztosítás Már csak a Pénzügyminisz­térium Biztosítás Felügyele­tének az engedélyére várnak a biztosító társaságok, s az­tán napokon belül megkez­dődhet a kötelező gépjártnű- felelösség-biztositás megköté­se. Nem egészen két hónap alatt a szerződéskötésre vál­lalkozó hat biztosítónak az országban közel két és fél mitUó szerződést kell meg­kötnie. Mint ismeretes, kormány- rendelet döntött arról, hogy ez év július elsejétől a köte­lező gépjármüfelelősség-biz- tosítást szerződéses alapra kell helyezni. Biztosítás nél­kül gépjárművet nem lehet átiratul, nem lehet vizsgáz­tatni, illetve a jármű nem is vehet részt a forgalomban. Ha mégis közlekedik valame­lyik autó vagy motor a meg­felelő papírok nélkül, a rend­őrök a rendszámtáblát leve- hetik, a tulajdonos pedig 10 ezer forintig terjedő pénz- büntetésre számíthat. Az or­szágban működő biztosítók közül a következő hat köti majd a szerződéseket: a Hun­gária Biztosító, az Állami Biztosító, az Ab Generali, a Garancia, a Providencia és a Colonia. Mint Szász Sándor, a Hun­gária Biztosító megyei igaz­gatója elmondta, a felelős­ségbiztosítás a másoknak okozott kár rendezésére szol­gál. Ha a gépjárművezetőnek a saját hibájából származik a kára, akkor azt az önkén­tes biztosítással, a Cascoval lehet rendezni. Szabad a biztositóválasztás, vagyis jú­nius 30-ig minden gépjármű­tulajdonos azzal a biztosító­val köt szerződést, amelyik­kel akar. Természetesen a biztosítási díj valamennyi társaságnál egységes. Ebben az évben július 1-jétöl de­cember 31-ig terjedő időszak­ra érvényes (fél évi) biztosí­tási dij a személygépkocsik­nál a kővetkező: 850 köb­centiméter alatt 2658 Ft, 851— 1150 köbcentiméter között 3834 Ft, 1151—1500 köbcenti­méter között 4182 Ft, 1501— 2000 köbcentiméter között 5316 Ft, 2000 köbcentiméter fölöM 6138 Ft. A biztosítást dijat előre meg kell fizetni, azonban a biztosítók negyed­évnél hosszabb időszakra elő­re nem követelhetik a bizto­sítási díj befizetését. A szerződés megkötésekor a tulajdonos kap három iga­zolólapot. amelyet mindig magánál kell hordania. Bale­set esetén ugyanis ezzel Igazolja, hol rendelkezik biz­tosítási szerződéssel. A ha­gyományos betétlapra to­vábbra is szükség van, mivel a járművezető a felelősségét azzal Ismeri el, s a kárt is azzal lehet lerendezni. LEPORELLÓK TÖBB NYELVEN. Nagy segítség a hazánkba látogató külföldiek számára, ha saját nyelvükön kapnak információt egy-egy városról, városrészről, illetve valamelyik művész munkás­ságáról. A közelmúltban a Képzőművészeti Kiadó több nyelven albumot jelentetett meg Budapest belvárosáról: kis, zsebbe tehető színes fü- zetecskét Budapest, a múzsák városa címmel, illetve egy másikat a legszebb fővárosi katolikus templomokról.

Next

/
Thumbnails
Contents