Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
1991. április 30. lief et-Magyarország 3 Ne vicclapba illő módon Ingadozó főnöki székek A minap — mint arról beszámol tu Mi — sajtótájékoztatót tartott Budapesten az Élelmezésipari Dolgozók Szäak- szervezeti Szövetsége. Az újságírók kérdéseire Vanek Béla főtitkár válaszolt. — Több hírlapíró az élelmiszer-ipari igazgatók megmérettetésének módját firtatta. — Az állami élelmiszer- ipari vállalatok vezetőinek megmérettetése és kinevezése a Földművelésügyi Minisztérium joga. Ezt tavaly októberben megkezdték, de még ma sem fejezték be. s az igazgatók bizonytalan pozíciója a vállalatok életére kedvezőtlenül hat. A szövetség a sajtóból értesült róla, hogy valamiféle teszt alkalmazása is felvetődött. A minisztériumot arra kértük: az igazgatók ügyére most már tegyen pontot, de lehetőleg ne vicclapba illő módon. Azonban mindezekről — nem a mi hibánkból! — nincs elegendő információnk. Hogy ekörül valami nem tiszta, arról érkeztek hozzánk jelzések. — Az EDOSZ-t az élelmiszeripari koncepcióval, a privatizációval és több termelői terület válságával kapcsolatban csupán a Földművelésügyi Minisztérium válasza érdekli, vagy annál több is? c— A kérdésre Soki Gyula, a Sütőipari Szakszervezet titkára kifejtette: az FM-től nemcsak kérdezni, s arra valamiféle választ akarunk kapni. Ez évtizedekig így volt, s látjuk hová vezetett. A minisztérium hosszú távú elképzelésére, tervére vagyunk kíváncsiak. Jelenleg az erőviszonyok tisztázatlanok. A kapcsolatunkban az előrelépést illetően remény- sugárt tapasztalunk. Ma sorskérdésekben is a dolgozók feje felett döntenek, és intézkednek. Ez tarthatatlan, mert például a privatizációval évtizedekre, még a gyerekeink, sőt az unokáink életére is kiható dolgok történ? nek. Megfelelő érdekegyeztetési mechanizmus kialakításán fáradozunk. Természetesen a munkaadók érdekeire is tekintettel kell lenni. De a munkavállalókat sem szabad semmibe venni. Annál is iiikább, mivel 40 évig alulfizetetten is számos értéket ők hoztak létre. — Mely élelmiszeripari ágazatok helyzete a legrosszabb? — A konzerv-, a baromfi-, a bor- és a tejipar — mondta Vanek Béla, de hangsúlyozta, — ez országos viszonylatban igaz. vagyis vannak vállalatok, melyeknek a „több lábon állással" a többinél kedvezőbb a helyzetük. A konzervüzemek közül főként a jórészt szovjet piacra termelő dunántúliak élnek át kritikus napokat. Volt, ahol nem tudtak munkabért fizetni. Ha a keleti export nem indul meg. akkor jelentős létszámot a bőripar sem fog tudni foglalkoztatni. — Önök az állami beavatkozást hogyan képzelik el? — Álláspontunk szerint — válaszol Soki Gyula — a vállalatoknak átmeneti időszakot kellene biztosítani. Az előírások már a piacgazdaságra vonatkoznak, de ahhoz még hiányoznak a feltételek. A cégeket nem szabad teljesen magukra hagyni. Az államtól elvárjuk: átmenetileg nyújtson adókedvezményt, elváráscsökkentést és intervenciót, tehát a válságot vezényelje le. Az elmúlt 40 év következményeit nem szabad kétszázezer ember nyakába varrni. Ha az élelmiszeripar összeomlik, akkor az agrárágazat is csődbe megy. Pedig a természeti adottságaink jók. — A Kelet-Magvarorszáj» munkatársa arról érdeklődött: mi lesz akkor, ha a dolgok nem a szakszervezet elképzelései szerint alakulnak? Netán sztrájkelőkészületek is vannak? — Tanácsunk úgy döntött: megkezdik a sztrájkalap fel- töltését. Előfordulhat, hogy egyes helyeken a munkabeszüntetés nem kerülhető el — szólt Vanek Béla. — De hangsúlyozom: ezt csak végső eszközként kívánjuk alkalmazni. Soki Gyula hozzátette: — Központilag nem akarunk sztrájkot szervezni. Arra csak akkor kerülhet sor, ha már az események az emberek tűrőképességét meghaladják. Ez érdekegyeztetéssel megelőzendő. Ha már nem lesz más. akkor — bár nem szívesen — a sztrájk fegyveréhez nyúlunk. (Jselenyi tiyörgy örökösföldi hétvége. (B. A. felv.) A kisvárdai Caroflex fékbetétgyárban korszerű, nagy teljesítményű számítógéprendszert helyeztek üzembe. Ezzel megoldódik az adat- és információ-feldolgozás. Képünkön a szoftvert szállító Saldo szakemberei dolgoznak. (Harasztosi Pál felvétele) Telkes kertelés Nem csökken az üzemi balesetek száma, ha a foglalkoztatottak és az úgynevezett események arányát nézzük. Milyen körülmények közt dolgoznak megyénkben az emberek és mi kellene a számottevő javuláshoz? Egyebek közt erre volt kíváncsi kétnapos látogatása során dr. Adóm Loránd munkajogász, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség elnöke és dr. Békés András elnökhelyettes. Magdi néni a világ legtün- léribb asszonya. Az meg nég vonzóbbá teszi, hogy úyan játékot ötlött ki, ame- yet a legnagyobb gyártók, őt még Rubik Ernő is megfigyelhetne. Leleményesen űzi a játék menetét és foko-i atosan bővíti a partnerek zámát, úgy, hogy ő a középontban maradjon. Nem, a ítéknak még nincs neve, ne ; keressék a szabadalmi Illataiban, sehol nem jeten- :tték be. Nem is rágadós, lég nem terjedt el széles árben. Jómagam telkes kel tésnek nevezem. Az előjáték úgy kezdődik, agy elterjed a hír, miszerint zparthoz közel, nagyszerű kvésű telket árul Magdi ini. Közel van a nagyváros- iz, remek üdülőkörzet, per- e hogy csábító. Jönnek is a mcsaftok, de csak szépén, rjában. Magdi néni annyiaranyos és megértő, hogy nkinek nem mond nemet, ónál azért udvariasabb. De ént sem, hosszú időn Resztül hitegeti a telekre áhí- zókat. Néha megjegyzi, un ártana már valakinek lásni a kertet, összegereb- ;zni a szemetet, rendbe kni a ház környékét. Per- ; hogy pattannak a jelöl- c, dolgoznak napközben, lutánonként, hétvégeken, jó pontot mindenki magáit akarja elkönyvelni, hátakkor övé lesz a telek tu- donjoga. Vlég azt is hallottam, Bu- pestre is felvitte valaki, irt ugye vonaton körülmé- ?s utazni. A játék poénja ;-három hét után követke- el, amikor a megdolgozott leendő telektuiajdohó- : rájönnek, Magdi néninek e ágában sincs eladni a cet. Arra a felismerésre már nem jutnak el, vajon társaság hiányában, saját maga szórakoztatására űzi kedvenc játékát, vagy egyszerűen válogat. így azután állandó a munkáskéz, folyamatosan cserélődnek az emberek. A b i\\ hogy eladó ez a telek, tavibbra is tartja magát Az meg nem terjedt el, játék az egész, meglepő poén nélkül. Persze vehetjük poénnak azt is, amikor a feldühödött emberek odébbállnak, maguk mögé dobva a gereblyéz (máthé) — Miért sok Magyarországon a munkavégzéssel összefüggő baleset? — A sors fintora, hogy csak olyan arányban csökkennek a balesetek, ameny- nyivel kevesebb a foglalkoztatottak száma. Az országban tavaly 140 halálos munkabaleset történt, a munkába igyekvő, illetve hazafelé tartó dolgozók közül majdnem ötszázan lelték halálukat a közutakon! Szabolcsban tavaly 7 halálos munka- és 5, szintén halállal végződő útibaleset történt. A számok persze csalókák, mert ha azt vesszük, hogy a munkás feje mellett 3 centire esik le a gerenda, akkor a véletlenen múlik, hogy a tragédia bekövetkezik-e vagy sem. Ám a statisztika az ilyen véletleneket soha nem rögzíti, de így még szomorúbb lenne az összkép. (Békés András) Kizuhant az ablakon — Sok-e vagy kevés a baleset, ez relatív. Ausztriában, ahol jóval magasabb szintű a munkakultúra és a technikai színvonal, évente 180 ezer baleset fordul elő, pedig a foglalkoztatottak szánta kevesebb. Az a tapasztalatunk. nem az elavult technika a ludas kizárólag a balesetek előfordulásában, hanem maga a munkavégző ember, akinek a mi viszonyaink közepette nem érdeke, hogy holnapra is megőrizze az erejét és az egészségét. A parasztember tudta. hogy a mezőn lassan haladjon a kapálással, hogy másnap reggel is ki tudjon menni. (Ádám Loránd) — Mi okozza a baleseteket? — Meg fog lepődni, de általában elcsúsznak, beleesnek, belelépnek az emberek az üzemben valamibe. Tehát a gravitáció lenne a hibás? Magyarul: a figyelmetlenség szedi áldozatait, no és a munkakultúra hiánya. Mert mi mással magyarázható, hogy a forgó gépbe puszta kézzel belenyúl valaki? Ebben a megyében történt: az építőmunkás kizuhant az ablakkeretből. Az idős mesterek úgy tartják, amelyik ács leesik a tetőről, vagy amelyik festőnek festék megy a szemébe, az nem is ács, nem is festő. (Á. L.) Szigorúbb ellenőrzések — Legfeljebb ács vagy festő szakmunkás, de semmiképpen nem mestere a szakmájának, mert nem elég hii- beiebalázs módjára dolgozni, a munkakörülményeket is figyéiembe kell venni. (B. A.) — Miért nem emelnek szót a dolgozók érdekeik védelméért? — ez alatt a kifogástalan munkakörülményeket értem. — Mifelénk a munkavállalók még sose mentek az utcára, mert a munkaadó o legelemibb biztonsági előírásokat sem teremti meg, hanem azért sztrájkolnak, hogy több fizetést kapjanak. Amellett az utóbbi időben reszketnek az elbocsátástól és ez is gúzsba köti a gondolataikat. Feltehetően — ha már a dolgozók nem szólnak saját ügyükben — az állam átveheti azt az ellenőrző szerepet, ami valójában megilleti. Mivel mind kisebb arányt képviselnek az állami cégek, így az államra a szigorú ellenőr szerepe hárul. S ezen keresztül a munkavédelmi főfelügyelőség is hathatósabban léphet fel a munkavédelmi előírásokat durván megszegőkkel szemben. Teljesen mindegy, hogy állami, szövetkezeti vagy magáncég az érintett, nyugodtabban hozhatunk szigorú, úgy mondanám következetes döntést, mert nem megy minisztériumi telefon az igazgatónak, hogy állítson le bennünket. (A. L.) Korszerűbb technikát — Mi kellene a munkavégzés biztonságához? — Pénz, mert a főfelügyelőség évi 130—140 millió forintos költségvetése töredéke az államkasszából joggal elvárható tételnek. Szükséges lenne a korszerű technika, mert az nagymértékben kiküszöbölné az emberi mulasztásokat. S nem utolsósorban a munkakultúrát kellene olyan szintre hozni, amely feltételezné a munkavállaló biztonságos termelését, az önmaga erejével, egészségével racionálisan gazdálkodó dolgozót, aki nem az együgyű munkavédelmi plakátok sugallta előírásoknak tesz eleget, hanem józanul belátja: a holnapi keresetéhez, a hosszú nyugdíjaskor megéréséhez mai munkája teremti meg az alapot. (B A.) — Az pedig a távolabbi jövőben képzelhető el, hogy a munkahelyen töltött idő megelégedéssel töltse el a dolgozót, szociálisan jó hangulatban tevékenykedjen, ám mindehhez toleránsabbnak, konszenzusteremtésre alkalmasabbnak kell lennünk. Vitakultúránk is meg kell, hogy változzon, egészében véve tökéletes társadalmi közérzet előmozdításán keli fáradoznunk. De ez már egy másik fejezet. (Á. L.) — Köszönöm a beszélgetést. Tóth Kornélia ■rrelünk szemben f az erdőszéli vadkörtefa már napok óta egy megelevenült álom és emlékezel: kif esiette szirmait május első éjszakája előtt, régmúlt időket idézve, s azokat, szülőfa- lumbelieket, kiknek mesés és bohókás történetei feslenek ki bennem a lányos házat felköszöntő virágvitelről. M. Jenő és M. Sándor mesélte, hogy nyíló vadkörtefát állítottak fel a szeretett lány udvarán, amit már napokkal előtte kinéztek a fasorban vagy a báró erdejében. Ez utóbbi gazdája hiába állította rá az erdészt, ellopták, ha ördög ült volna is a tövén. Aztán óvatosan leásták annak a lánynak az udvarán, aki megérdemelte, aki a korábbi udvarlásokkor szívesen fogadta a fiúkat. S színes krepp- papírokkal, s mint Aztán a dölyfös, nemszeretem lány is megkapta a magáét: száraz fát vagy kö- kénybokröt állítottak fel az udvarán, meajándékokkal az udvarló részéről, fejre való kendővel és hajba való szalaggal díszítették fel. S ha pedig nem volt elég vadkörtefa, ellopták ama lány udvaráról, akire haragudtak, vagy akinek idegen fiú udvarolt. A felállított fák őrzésére legtöbbször mindig hátramaradt az a legény, aki odaudva- rolt. lyekre csepühurliákat, szalmaköteleket aggattak fel. S hogy ország-világ lássa, a palánkkerítés mellé ásták le. Egyszer, ma is emlegetik, még a csordást is megbotránkoztatta az az útra kidűlt, ijesztően „feldíszített” száraz szilvafa, amék megállította a csordát, és az Istenért sem akart kimenni a legelőre. A későbbi nemzedék, T. Lajos nemzedéke, már elhagyta a faállítást. Cigányzenét fogadtak, s daloltak gyufagyújtásig. Ha ezt nem kapták meg, a következő évben kihagyták a házat. Az én nemzedékem má izzadással keresett és kiszállított hortenziavirággal köszöntötte és köszönti a lányt, mintha a szív érzései is elhide- gülnének a tavasz tündén kínálataitól. r\e egy csokor kö- körcsint azért még én is elloptam az erdőből, amely biztosan ott virul még első szerelmem szívében, jobban és tovább, mint száz szál ablakba „gyártott" virág. Makay Béla Adám Loránd (balról) és Békés András (jobbról). Munkakultúra, baleset, hajszoltság Dráma, sok szereplővel biliiii mérni
