Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

1991. április 27. Kelet-Magyarország 3 Önkényes kormányzat — mondja a megyei önkormányzat elnöke Amikor az önkormányzati törvény készült, ha voltak is komoly kifogások és ellenvetések némelyik paragrafusa ellen, úgy tűnt: legalább egy időre töb- bé-kevésbé megnyugtatóan elvégzi a rendszerváltást a közigazgatásban. Furcsának, de mindenképp szokat­lannak tűnt, hogy már csak térképen létezik a megye, a megyei önkormány­zatnak még annyi jogosítványa sincs, mint a heteinek, de mindebből arra le­het következteni: a törvényalkotók el­érték céljukat. Kettéosztották a hatal­mat a kormány és az önkormányzatok között, s a valamikori középszint — a megye — kiesett a kosárból. Legalábbis a törvény sze­rint. Mert mostanában mint­ha úgy tűnne: vissza akarnak csempészni volt megyei funk­ciókat, miközben a működés­hez szükséges vagyont, tulaj­dont nyirbálni szeretnék, a nemrég született törvény el­lenére. Hogyan is látja ezt Medgyesy József, a megyei közgyűlés elnöke? Törvény adta önállóság — A parlament jóváhagyta az önkormányzatokról szóló törvényt, amely szerint a he­lyi önkormányzat — ide so­rolták a megyei Önkormány­zatot is — a törvény keretei között tulajdonával önálló­an rendelkezik, bevételéivel önállóan gazdálkodik, és saját felelősségére vállalko­zói tevékenységet folytathat. Ezzel a törvény meghatároz­za a gazdálkodás kereteit. Ugyancsak az önkormányza­ti törvény körvonalazza azt is, hogy 1990. szeptember 30. után az önkormányzatok tu­lajdonába kerültek a tanács és szervei, valamint intézmé­nyei kezelésében lévő állami ingatlanok. Az pedig termé­szetes ezek után, hogy az ön- kormányzat tulajdonlását is csak törvény korlátozhatja. — A törvényi garanciáik ellenére kormányzati szer­vek egyre markánsabban tö­rekszenek arra, hogy az ön- kormányzati tulajdon állami szervek kezére kerüljön. Konkrét példa erre az az át­irat, amelyet a helyettes ál­lamtitkártól kaptunk, hogy a megyei önkormányzat tulaj­donát képviselő megyeházá­ból épületrészeket adjunk át térítésmentesen a nemrég megalakult TÁTISZ-nak, a Területi Államháztartási Közigazgatási Informatikai Szolgálatnak. De szó van a megyei önkormányzat gép­kocsijáról, telefonjáról, tele­faxáról, telexéről, számítógé­péről, amikhez az államtit­kár-helyettesnek a világon semmi köze nincs, hiszen ő semmilyen leirattal nem vál­toztathatja meg az Ország- gyűlés által elfogadott tör­vényt, a meghatározott jo­gosítványokat. — Ezeket a leiratokat úgy hozzák a megyei önkormány­zatok tudomására, hogy az ő kezdeményezésük alapján készülő törvényre, rendelet­re hivatkoznak; olyan rende­letre, amelyek a dekoncentrált szervek elhelyezését az ön- kormányzatnak kötelezővé teszik, épületek, berendezé­sek ingyenes használatát biz­tosítják, sőt, a korábbi évek­ben keletkezett pénzkövete­lések átadására is inspirál­nak bennünket — mondja Medgyesy József. — Ez tel­jesen törvénytelen, érthetet­len és az önkormányzati jo­gosítványokat maximálisan csorbító kezedeményezés, tö­rekvés, mi ez ellen maximá­lisan tiltakozunk. Ezt tette a Megyei önkormányzatok Szövetsége is. Kihasználják a tisztázatlan helyzetet — Miért lehetséges mind­ez? Mert az önkormányzati tulajdon megnyugtató ren­dezésével kapcsolatos tör­vényalkotó munka nagyon vontatottan halad. A törvé­nyi rendezetlenség azonban nem nyújthat alapot, tám­pontot arra, hogy az ön­kormányzati tulajdont meg­nyirbálják és ezért a legha­tározottabban elutasítunk minden ilyen törekvést, ami a tisztázatlan helyzetet ki­használva a megyei önkor­mányzati tulajdon ellen irá­nyul. — Egyre többször jelen­nek meg különböző tárcatö­rekvések is, hogy a mi feladat- és hatáskörünkbe nem sorolt feladatok ellá­tására próbálnak felszólítani bennünket, majd amikor azt válaszoljuk, hogy erre nincs sem személyi, sem pénzügyi feltételünk, akkor arra hi­vatkoznak, hogy egy me­gyei önkormányzatnak il­lik ezt is tudni, meg azt Szénosztályozó Eperjeskén Eperjeskén, a közismert okok miatt kellően ki nem használt átrakópályaudvaron, a vasérccsúszda területén szénosztályozó berendezés épül. Az összesen 50 millió forintos beruházás „házigaz­dája” a Nógrádi Szénbányák Vállalat. Generálkivitelező a Kisvárdai Építő- és Szerelő- ipari Kisszövetkezet (építé­si munkák) az ugyancsak kisvárdai Vas- és Gépipari pedig a vasipari szerelést végzi. Az évi egymillió tonna szén osztályozására alkalmas berendezés átadására május 3Gén kerül sor. Az „alap­anyagot”, a válogatásra váró szenet, a nógrádi vállalat barterben hozza be a Szov­jetunióból. Ellentételként gyógyszert és orvosi műsze­reket szállítanak a szovjet partnernek. Az új berendezés működtetésétől azt várják, hogy számottevően javul Szabolcs, Borsod; Nógrád me­gyék ellátása. (abo) is, közben a megyei önkor­mányzat minden lehetőségét megnyirbálják. — Ez annál is inkább furcsa, mert minden me­gyének ötvenmillió forintot biztosítanak ilyen feladatok ellátására, függetlenül at­tól, hogy 600 ezer vagy 300 ezer ember él a megyé­ben, ugyanakkor egyformán várják el, hogy megfelelő információt szolgáltassunk az egész megye-e kiterjedő­en. Nyilvánvaló, hogy mi a megyebeli önkormányza­toktól csak szívességi alapon kérhetünk ilyen tájékozta­tást. Csak szívességi alapon — De jelent már meg rendelet, ami egyszerűen előírja a megyei önkormány­zatoknak, hogy különböző statisztikai adatszolgálta­tást teljesítsenek, hoiott a megyének semmilyen jogo­sítványa nincs ilyen adat­gyűjtésre. — Nem a feladat alól akarunk kibújni, mert amennyiben erre az anyagi lehetőséget megkapjuk, ter­mészetesen megteremtjük a személyi feltételeit is. De az nem járható úgy, hogy egyik oldalról teljesen me­gyei önkormányzatellenes pénzügyi szabályozást hoz­nak, másik oldalról maxi­mális feladathárításra, il­letve az önkormányzati va­gyon megcsorbítására tö­rekszenek. Ez ellen emelte fel mind a tizenkilenc me­gye a szavát, s ha kell, ak­kor az Országgyűlésig is elmegyünk, mert ebben az önkormányzati törvény meg­sértését látjuk — mondta a megyei közgyűlés elnöke. Balogh József Közös magánügyek yakorta kap szerkesz­tőségünk panaszos levelet, melyben író­ja vélt, vagy valós sérel­meinek ad hangot, kérve segítségünket, akár azáltal, hogy problémája napvilá­got lát. Nemegyszer meg­fogalmazódik ilyenkor ben­nünk: melyik az, amelyik valóban érdemes arra, hogy nyilvánosságra kerüljön, s melyik az, amelyiket más „csatornán” kellene orvo­solni. A döntést gyakran csak akkor lehet megfogal­mazni, amikor — úgymond — feltérképeztük az ügyet. Miért írom én mindezt? — kérdezheti joggal a Ked­ves Olvasó. Egy példa által kívánom megmagyarázni, mely akár tipikusnak is mondható. Az egyik határ menti településről érkezett levél a közelmúltban, mely­ben egy család kálváriája sejlett fel. Ügy érzik, a község vezetése összeeskü­dött ellenük, bosszúhadjá­rattól tartanak. A feleség — mint írta: több évtize­des, becsületesen végzett munka után — átszervezés címén — az utcára került. Férje, többek között ennek a döntésnek hatására, le­mondott nemcsak a képvi­selő-testületi tagságáról, de iskolavezetői posztjáról is, s attól tartanak, ezután lá­nyuk sem lehet biztonság­ban állása miatt. Számos furcsaságot említettek meg a képviselő-testületi ülések­kel, az ott elhangzott intéz­kedésekkel, javaslatokkal kapcsolatban is. A polgármester persze egészen másképp látja a dolgokat, ö arról beszélt, semmiféle bosszúhadjárat­ról nincs szó, a különféle átszervezések megvalósítá­sa kényszerű, de szükséges lépés volt. Személy szerint a férj lemondását a képvi­selői tisztségről nagyon saj­nálta, hasznos tanácsaira a jövőben is szükség lett vol­na. Nem akart vádaskodni, indulatokat kavarni, így „nem hivatalosan” beszélt mindössze azokról a jelensé­gekről, melyek megalapoz­ták döntéseiket, s melyek az érintettek ellen szóltak. Néhány nappal ottjártam után egy közvélemény-kuta­tás eredményéről is beszá­molt, melyben a megkérde­zettek döntő hányada pozi­tívan nyilatkozott a polgár- mesteri hivatal tevékenysé­géről, az óvodai és az is­kolai változásokról. Nem tagadta, kisebb, korrigál­ható hibákat ugyan elkö­vettek, de meggyőződése, hogy intézkedéseik többsé­ge a lakosság zömének megelégedésére, sőt kíván­ságára történt. Közügy, vagy magánügy a levélben vázolt probléma, melynek állításairól a hely­színen próbáltam meggyő­ződni? Nem könnyű a vá­lasz, hiszen az egyéni sé­relmek mögött mindig kö­zösségi érdekek is húzód­nak. S ki-ki a saját embere mellett teszi le a voksot, ez is nehezíti a szálak kibogo­zását. Neveket főleg azért nem írtam most, mert álta­lános a jelenség. S azért sem, mert — számomra úgy tűnik — itt a panasz mögött nem egy nagyobb csoport, közösség problémá­ja húzódott. r nulsága viszont van, talán többirányú is. Hiszen ha valóban bi­zonyítékok, komoly érvek támasztanák alá a levél ál­lításait, minden bizonnyal más irányt vett volna az eset elbírálása. Ezért is szükséges olva­sóink jelzése, a problémák felvetése. Hiszen ha a „fo­nalat sikerül elkapni”, köz­életünk, mindennapjaink életképeit mutathatjuk be, mint annyiszor, más esetek­ben. Kováts Dénes Kikötött kutak A nehezedő gazdasági körülmények, az ez évi költségvetési fedezet gondjai és a növekvő vízdíj hatásá­ra egyre több településen merül fel a gondolat: meg kell vizsgálni a közkutak té­rítési díjait. A gyakorlat alapján egy-egy község, vagy a fogyasztott viz be­csült mennyisége után (ez a gyakoribb), vagy a közki­folyóra elhelyezett mérőóra alapján fizeti a dijat. Az első esetben évenként meg­állapodás jön létre a tele­pülés önkormányzata és a- SZAVICSAV illetékes üzem- mérnöksége között (A jelen­legi vízdíj 21,9 Ft köbméte­renként.) A tapasztalatok alapján az elkövetkező időben még csak nőni fog a közkutak- ból a fogyasztás. Hiszen az emelkedő díj miatt sokan — a hálózatba bekötöttek is — takarékossági célból, vagy az éppen hátralék miatt ki­kapcsolt lakók majd innen viszik a vizet. Emellett szép számmal vannak, akik eb­ből öntözik a kiskertjüket, mossák kocsijukat. Nem le­becsülendő az a mennyiség sem, amit a közterületek locsolásához használnak el. összességében megállapít­ható, a közkutakról pazarló a vízfogyasztás. A szándék tehát indokolt az önkormányzatok részé­ről. Takarékoskodni kell, de hogyan? Néhány javaslat már elhangzott: például fe­lül lehetne vizsgálni, szük­ség van-e az adott lakóhe­lyen minden meglévő kútra. (Figyelembe véve az oda tartozó ellátatlan lakossá­got). Másrészt a nagyobb figyelem, a szigorúbb ellen­őrzés, akár szabálysértési eljárás alkalmazása is csökkentené az illegális fo­gyasztókat. Vagy talán eret­nek gondolatnak számít ma még! De egy bizonyos összeget átháríthatnának a közkifolyóból fogyasztókra. Valószínűleg csökkenést eredményezne, ha az üze­melő közkifolyókat mérő­órákkal szerelnék fel és nem átalánydíjat számolnának. Kényszerű lépések ezek, de mindent meg kell ten­ni a talpon maradáshoz, és az sem mellékes, hogy így spórolhatnánk egyik leg­fontosabb természeti kin­csünkkel. D. M. Vásárosnamény díszpolgára T egnap rendkívüli ülést tartott Vá­sárosnamény ön- kormányzata. Ez alka­lomból vette át a vitkai születésű, de már hosz- szú ideje a fővárosban élő Balázs József a dísz­polgári oklevelet, s pla­kettet. Írói munkásságának talán legismertebb al­kotása a „Fábián Bá­lint találkozása Isten­nel” című regénye, amelyből film is készült. Két drámáját a nyír­egyházi színház is be­mutatta (Bátori advent, A homok városa). Film­jei fesztiváldíjasok, mü­veit kilenc nyelvre for­dították le. Kétszeres József Attila-díjas író. Életművének e díszpol­gársággal tiszteleg szü­lőföldje. 'Szövegelés HELYREIGAZÍTÁS ,,Elegem van az olyan os­tobaságokból, hogy a puccs­kísérlet idején az ágy alá bújtam. Nem is ágyon, ha­nem rekamién alszom." Corazon Aquino, Fülöp- szigeteki elnökasszony SZAKMAI ÁRTALOM „Szégyen és gyalázat, ami a sajtószabadság körül tör­ténik háború idején. Az új­ságírókat manipulálják, fél­retájékoztatják, zsarolják, és a világ utolsó emberei­nek tartják őket. Békében más a helyzet. A sorrend fordított." Jim Hoegland, angol publicista ABRAKADABRA „Elképzelhető, hogy a külföldiek inkább feladják, mint megtanulják intézmé­nyünk nevét.” A vnyiizarubezsgeológia című szovjet lap MŰHELYMUNKA „A mozi és a kupleráj ugyanaz. Éppen ezért én először a feneküket nézem a művésznőknek.” Tinto Brass, olasz filmrendező POZÍCIÓ „Gorbacsov? A baloldal a falra akasztaná a képét, a jobboldal fölakasztaná.” Satalin, szovjet politikus Vízkeverő műtárgy épül a Tisza menti Regionális Vízmű Nyíregyházi Gzemigazgatóság északi (víz) foga­dó területén. A különböző kutakból érkező ivóvizek ke­verését, illetve elosztását végzik majd erről a fogadó területről. Harasztosi Pál felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents