Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-26 / 97. szám
991. április 26. Kelet-Magyarország 3 mellé. Hozzátette: nem köny- nyű egy ilyet kimunkálni úgy, hogy az még jövedelmező is legyen, vagyis: az intézmény nem mehet tönkre a saját maga által felkínált szolgáltatás miatt. Sugárzik a pesszimizmus Jelenleg itt tartunk: az adós, egyre elviselhetetlenebb terhekkel, ugyancsak bizonytalanságban élő adóstársakkal, kezesekkel a háta mögött várja a csodát, hogy egyszer, belátható időn belül, tényleg javulni kezd a helyzet. Közben retteg balesettől, betegségtől, munka- nélküliségtől, inflációtól és számol. A bajban maradna az átütemezés, a törlesztés felfüggesztése iránti kérelem, amelyek tovább bonyolítanák a problémáit, vagy biztosítások olyan kombinációja, ami a többi teherrel együtt már megfizethetetlen. Még hogy nem optimista — ahogy ezt lépten-nyomon a szemére vetik. Már hogyne lenne az? A „kincstár” felé áradó pesszimizmusával, a hivatalok és pénzintézetek hosszú futamidejű bizalmatlanságával szemben nincs is más választása. Réti János IÍÓC9ÍÍI SS nn4lznnci Az évek során sem csökkent az érdeklő- rvca^ui a pumuusi. dés a baktalórántházi AGROMASIN Kft. egyik hagyományos terméke, az élőállat-szállító pótkocsi iránt, melynek megrendelői Agrokerek és húsipari vállalatok. (B. A. feiv.) Bizonytalan biztosítók Kincstári garancia nincs Rendszámot a lovaknak! / smerősöm története talán a „Meghökkentő mesék” között is helyet kaphatna. Csakhogy, ami velük megesett, az egy cseppet sem kitaláció. Egyik este Nyíregyháza irányába autózott fiával a Tokaji úton. Hirtelen egy stráfkocsi toppant eléjük, és ők annak „rendje-mód- ja” szerint belerohantak. A Lada szinte ripityára tört, de szerencsére nekik az ijedtségen kívül nem lett komolyabb bajuk. Az ütközéstől felocsúdva, először a lovat keresték. Az állat nem volt sehol. Mint később kiderült, az istráng elszakadt és szegény pára úgy megriadt, hogy egy kilométerre állt csak meg. S a legszörnyűbb az volt, hogy a kocsist sem találták sehol. Átkutatták az árkokat, az utat, de hiába. Ekkor döbbentek rá; valószínű, nem ült senki a bakon. Később fény is derült a dologra. A fogatos Nyíregyháza alatt az egyik kocsmában oltotta szomját, addig az őrizetlenül hagyott lova, megunva a várakozást, hazaindult. Az egészben az volt a tragédia, hogy azt még csak tudta, hogy merre kell menni — de a KRESZ szabályait nem ismerte. így történt, hogy amikor le kellett térni a főutcáról, se szó, se beszéd hirtelen balra kamjaro- dott. Ez okozta az ütközést. A gazda, amikor kijött az italboltból, mint aki jól végezte dolgát, elindult torony iránt, a földeken keresztül haza. Nem idegesítette, mi lesz a kocsival, vagy a paripával. Mikor kiderült a báj, csak annyit mondott: „a fene egye meg.” Természetesen, a baj nem jár egyedül. Ismerősömnek nincs CASCO-ja. A biztosító nem fizet egy fillért sem, a kötelező biztosításra sem, mert: „nem közúti rendszámmal ellátott járművel ütköztek”. Hiába minden érvelés; a közút, a jármű stimmel, csak a rendszám hiányzik a lóról. Persze, ha a tulajdonosnak lett volna valamilyen biztosítása, de nem volt. így maradt a bíróság, az utánajárás. hogy mégis legyen az ügynek valamilyen tanulsága, javaslom, ideje lenné a lovaskocsikat is valamilyen rendszámmal ellátni. Dankó Mihály Vetik a napraforgót A tévében láttuk a minap, hogy Ausztriában napraforgóból készült olajjal üzemeltetnek személygépkocsit. A nyirtassi Dózsa Termelőszövetkezetben még nem ennek indíttatásával termelnek 300 hektáron napraforgót. Borkő Sándor MTZ 82-es traktorral és Ciklon vetőgéppel a maggal együtt műtrágyát és fertőtlenítőt is a talajba juttat. (Elek Emil felvétele) Mentőöv Iránból? Ötven útilapu Berekben Áprilisban ötven dolgozó kapott felmondólevelet Ti- szaszalkán, a FERRO- MASCH Tiszamenti Gépipari Vállalatnál. Több fizikai dolgozót kényszer- pihenőre küldtek, ők „állásidő” címén fizetésük 80 százalékát kapják. A vasüzem vezetői kénytelenek voltak e két fájdalmas lépés megtételére, mert nincs megrendelésük, nem tudnak munkát biztosítani az embereknek. Mentőövként hatott a közelmúltban egy iráni megrendelés vasszerkezetek gyártására. Ez az éves kapacitást nem tölti ki, a komor felhők nem szálltak el az üzem felől. Március végén a vállalati tanács módosította a szervezeti és működési szabályzatot, döntöttek az elbocsátásokról is. A döntés értelmében — mint a legtöbb munkahelyen — itt is az adminisztratív dolgozók és az úgynevezett kisegítők kapták kézhez a felmondó- levelet. Ez természetes, hiszen a termelés mindennél fontosabb, és ha akadozik, sőt szünetel, jóval kevesebben is el tudják látni az adminisztrációs feladatokat. A vállalati tanács döntését problémák sorozata előzte meg. Már január közepén sok fizikai dolgozót hazaküldtek. Az otthonülők kapják fizetésük 80 százalékát, de aligha boldogok, hiszen nem érezhetik magukat biztonságban. A kényszerpihenésnek az első hónapjában kapják a helyi, humánusnak mondható döntés alapján a szóban forgó 80 százalékot, aztán újabb egy hónapig jár az átlagkereset, ezt követően már csak a munkanélküli-segély folyósítható. A humánus döntés nagy anyagi megterhelést jelent az egész kollektívának: az első negyedévben 2 millió forint bért fizettek ki a „80 százalékosoknak”. (Akik ugyebár önhibájukon kívül nem termeltek.) A fizikaiak kétségek között ülnek (vagy alkalmi munkát, tavaszi földmunkát végeznek) otthon, az említett ötven embernek már reménye sem lehet. Bő 60 kilométeres körzetben (ilyen távol van Nyíregyháza) nem kínálnak munkát, sőt a többi környező üzemben is foglalkoztatási gondokkal küzdenek. Az ötven elbocsátott közül egy panaszlevelet írt szerkesztőségünkbe, a levélben az áll, hogy több szakérettségivel, valamint gyors- és gépíróiskolával rendelkezőt is elbocsátottak, ugyanakkor több nyolcosztályos a helyén maradt. Nos, miket vettek figyelembe az elbocsátásoknál? — szegeztük a kérdést Szedlár Sándor igazgatónak. Elmondta, hogy mindenekelőtt a munkaerő értékét vették figyelembe, a szociális szempontok nem döntően estek a latba. Egyenlő érték, illetve képesség esetén az kapta a felmondólevelet, aki távolabbról jár be. Ez érthető, hiszen egyre többe kerül az utaztatás. Figyelembe vették, hogy az adott munkakörre a továbbiakban szükség van-e. Minden elbocsátandó esetében meghallgatták az illetékes osztályvezetőt és a közvetlen főnököt is. Körültekintő, kollektív döntések születtek — hangsúlyozta az igazgató. Nábrádi Lajos A miértjeit fölösleges lenne részletezni, de a feltételezhető okok közül egy: lakni kell valahol fiatalnak, nem egészen fiatalnak és idősnek egyaránt és az sem számíthat luxusigénynek, ha mondjuk egy család — abban az egyszeri és megismételhetetlen életében — szeretne az általa elérhető legjobb körülmények közé kerülni. Önhibáján kívül Ilyenkor nincs más hátra, tíz, tizenöt vagy húsz esztendőre elnyújtható hitelért folyamodni a magánerős építkezés finanszírozása, vagy a vételár kiegészítése miatt. Csakhogy a kamatlábak mértéke és változtathatósága, továbbá az energia és egyéb rezsiköltségek várhatóan folytonos növekedése megközelítőleg sem jár együtt a bérek hasonló emelkedésével. Ebből következően, számításba véve az általánosan ismert gondokat, bárki — hangsúlyozom bárki — kerülhet önhibáján kívül, rö- videbb, hosszabb időre alaposan lecsökkent jövedelmi helyzetbe, ne szépítsük: a létbizonytalanság állapotába. Mi lesz akkor? Van-e intézmény, amelyik megfelelő feltételek alkalmazása mellett átsegíti a remélhetőleg időleges nehézségeken? Hosszú távra nincs — ezt tudtam meg a Garancia Biztosítónál, ahová célzatosan mentem el, hiszen a cég nevében viseli a kezesség fogalmát és a televízióból jól ismert reklámjuk is erre bátorított fel. Bojtor László, a részvénytársaság megyei vezérképviselője elmondta, hogy kezesi biztosítást csak rövid- és középlejáratú hitelekhez vállalhatnak. Tudomása szerint a hosszú lejáratú hitelek esetében a pénzintézetek ragaszkodnak ahhoz, hogy természetes személy legyen a kezes, illetve adóstárs. Pedig ez az intézményes garancia jó lenne az ügyfélnek, hiszen nem keltene rokonai vagy ismerősei körében kezest keresni — ami valljuk be, roppant kényelmetlen kérés — és jó lenne a banknak is, hiszen ugyancsak pénzintézet állna a hitel, pontosabban az adós mögött. Vannak igen hatékony garanciák, de az, amire én gondolok — nevezetesen huzamosabb idejű keresetkiesés vagy -csökkenés kiegészítő támogatására — nincs a gyakorlatukban. Működik az úgynevezett hitelfedezeti biztosításuk, amely — mint a nevében is bentfoglaltatik — az ügyfél halála esetén kiegyenlíti a hátralévő tartozást, de mi gyarló és önző ügyfelek, emberek, élni szeretnénk a ránk rótt futamidő lejárta után is. Ez azonban nem zárja ki a huzamosabb ideig tartó betegség és — Isten ne adja — időleges munkanélküliség veszélyét. Nem titkolta, hogv a biztosítás üzlet, amelynek szigorúan vett üzletpolitika a velejárója és a fíninszírozandó károk nem haladhatják meg a díjak összegét. Esztelen kockázatra egyetlen ilyen vagy hasonló intézmény sem vállalkozhat. Ha meghal az ügyfél Az OTP megyei igazgatóságán Kolozs Sándorné igazgatóhelyettestől megtudtam, hogy ismeretei szerint egyetlen biztosítóintézet sem jelentkezett még olyan biztosítási konstrukcióval, ami hosszú lejáratú hitelekre vonatkozott volna. Szerinte a részükről nem lenne akadálya, hogy pénzintézet lépjen be kezesként az adós Újabb száraz esztendő Vízügyi előrejelzés Az öntözési idény küszöbén az idei vízhasznosítási feladatokra való felkészülés helyzetét értékelték a napokban a Felső Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei. Holiik János osztályvezetőtől kaptunk tájékoztatót. Megállapították, hogy az 1980-as évtizedben öt esztendőben fordult elő nagy hőséggel párosuló hosszan tartó csapadékhiány. 1990 évben például az igazgatóság működési területén a sokéves 600 milliméteres átlag csapadékkal szemben 470 milliméter hullott. A csapadékhiány 1991-ben is tovább folytatódott. Március végéig a sokéves 100—120 milliméteres átlaggal szemben mindössze 63—68 milliméteres csapadék hullott, ami 40—50 milliméter hiányt jelent ebben az évben. A hóban tárolt vízkészlet a Tisza vízgyűjtőjén jelentősen elmaradt a sokéves átlagtól. s annak legnagyobb része fokozatosan elolvadt. Jelenleg csak a vízgyűjtő terület legmagasabb részein van hó, amiből árhullám nem valószínűsíthető. A talajvíz továbbra is igen alacsony szinten van. A talaj nedvességtartalma alacsony, a nedbességhiány 40—100 milliméter, a talaj vízbefogadó képessége jelentős. A kevés téli-tavaszi lefolyás miatt állandó tározók szintje is alacsonyabb az ilyenkor szokásosnál, annak ellenére, hogy az igazgatóság az ősszel — víztakarékossági okokból —nem eresztette le a tározókat. amelyek átlagos feltöl- töttsége most 52 százalékos. Az összképet tovább rontja, hogy hosszú távú előrejelzések szerint a nyári hónapokban átlag alatti csapadékra számíthatunk. Várhatóan a mezőgazdaságban továbbra is gondot jelent a vízhiány, az öntözés szerepe és jelentősége fokozódik. Az igazgatóság kezelésében lévő műszaki létesítmények öntözési idényre történő felkészítése megfelelő volt, a vízszolgáltatás biztonságát csak a. rendelkezésre álló vízkészletek szűkössége veszélyeztetheti, elsősorban a Nyírségben. A horgászati és halászati hasznosítású vizeken a nyári időszakban a megnöveke- debt párolgási veszteségek miatt a vízszintek csökkenése jelenthet komoly veszélyt a halállományra, különösen azokon a területeken, ahol a vízpótlás nem megoldott.
