Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-24 / 95. szám
1991. április 24. Kelet-Magyarország 3 Szent György napján a jószágtartásról Korai kihajlás A régmúlt idők paraszti gazdálkodásában április 24. Szent György-nap volt az állatok legelőre történő kihajtásának ideje. A gazdák ekkortól fokozatosan szoktatták jószágaikat a friss tavaszi fűhöz. A György-napi kihajtásnak, a zsenge fűhöz ‘való fokozatos szoktatásnak megvoltak az okai. A gyors átállás a szárazetetésről a zöldetetésre ugyanis megviseli az állatokat, különösen a fejősteheneket. A zöld fű hasmenést okoz, az állat legyengül, átmenetileg csökken a tejtermelés. Mindezt tudva igencsak meglepődtem április 11-én, amikor a nyírparasznyai úton az árok partján egy asszonyt és egy férfit láttam szemrevaló- an szép szarvasmarhákat legeltetni. Ok volt ez arra, hogy megállják, beszélgessek. Elfogyott a takarmány — Nem korai ez még? — kérdeztem és dicsértem az állatok küllemét, hogy oldjam a bizalmatlanságot, amit egy idegen kíváncsi kérdéseivel mindig felidéz. Sikerült. Perceken belül már oldott közvetlenséggel beszélgettünk jóról és rosszról egyaránt. Vajas Józsefné. a gazdaasszony így fogalmazott: — Lehet, hogy korai még a legeltetés, de rá vagyunk kényszerülve. Elfogyott a téli takarmány. Pedig volt három kazal szénánk. Tavaly töltést kaszáltunk, volt csillagfürtös, bükkönyös takarmánykeverék is, de ez a sok jószág mindent megeszik. Hát mit csináljunk? Arra nincs tehetsége manapság az embernek, hogy vásároljon, hogy drága abrakot etessen. — Nem térül meg a tejből a takarmány ára? — Tejből? Nem tudja mi van most a tejjel? Természetesen tudom, hogy a tej ára alacsony, hogy örülhet aki el tudja adni. sőt azt is tudom, hogy a legtöbb tehéntartó, mert nincs haszna, sőt ráfizet a boltra, inkább megszabadulna az állataitól. Aki ért valamit az állatokhoz, az küllemre is észreveszi. hogy a tehenek közül három fejős. Ezt Vajas Józsefné is megerősíti, amikor elsorolja : — Most három tehenet fejünk. A legjobb az napi 25 liter tejet ad. Az egyik tehén most fog elleni, van egy előhasú üsző. Az ott meg a Kati, borjú még, most legel életében először, vadul fél is. Látja hogyan viselkedik... Kati valóban viselkedik. Ha elzúg a műúton egy te* herautó, előbb meghökiken, ilemerevedik, aztán felcsapva a farkát eliramodik. Vajas Józsefné veje a kisegítő pásztor, alig győzi a szertelenkedő bohócot vissza-visszaterelni. Eközben az asszonnyal mi még sok mindent megbeszélünk. Azt is, hogy az út túlsó oldalán áll egy elhagyatott tanya, a férje ott gyerekeske- dett, ott nőtt fel. Az édesszülők már meghaltak, és a teheneket most azért hajtják Nyírparasznyától messze idáig, hogy egyúttal ránézzenek a házra. — Nincs ott nagy érték. De a mai világban a kevésre is nagyon kell vigyázni... A mai világban!? Legel a sok jószág, nézem őket és felbecsülöm, mennyit is érnek. Legalább egy félmillió forintot. Illetve nincs most ilyen értéke a szarvas- marhának. A piacon nincs, de a jószágtartó gazda, mert szereti az állatait, nem kofa módjára gondolkodik. Vajas Józsefné is mondja: reméli, lesz még becsülete, értéke a szarvasmarhának, tejnek és húsnak. Igyekeztem megerősíteni ebben a reményében. Őszig kint lesznek A hat állat legelt. Jó volt ezt látni. Hallani, hogy miként sercen a zsenge fű, amikor a tehén szájával leszakítja, nyelvével a fogaira besodorja. Az állatok jóllaktak, bendőjük ki- gömbölyödött, horpaszuk megfeszült. Ezek után már késő őszig kint lesznek a legelőn. S. E. Értéktelen állatok — Igen, most nekünk is sok ez az állomány. Volt arról szó. hogy aki vágóra adja a tehenet, kap tízezer forintot. De mikor? KitőlJ Azt gondolom, hogy ez csak amolyan szóbeszéd. Különben talán látnivaló, mi na- igyon szeretjük ezeiket a jószágokat. Nem szeretnénk megválni tőlük. A férjem a termelőszövetkezetben tehe- inész. A jószág a mindene. Menedzselni a települést Tanfolyam jegyzőknek A település menedzseléséről, a közigazgatási bíráskodásról, a helyi jogalkotásról, az ügyvitelszervezésről, a kapcsolatos-építés etikai szabályairól és még sok izgalmas kérdésről mondják el német- országi tapasztalataikat azok a vendég ölőadók, akik az április 22-én kezdődött jegyzői tanfolyamra érkeznek. Az önkormányzatok működésében már gazdag tapasztalatokat felhalmozott német előadók rávilágítanak arra is, mi mindent érdemes Magyarországon alkalmazni a német földön sikeresek közül. Sóstón a megyei oktatási és továbbképzési intézetben a hazai előadók az önkormányzati törvény egyes jog- intézményeiről, az önkormányzatok működésének tartalmi és formai kérdéseiről, a társulások létrehozásáról, a törvényességi felügyeletről, a hatósági feladatokról és még számos, a jegyzők tevékenységét közvetlenül érintő témáról mondják el a törvényben rögzített információkat. Az egyhetes turnusokban szervezett jegyzői továbbképzésre ezúttal Mátészalka és Nyírbátor környékéről érkeztek a résztvevők. Vonzó segélyek O lvasom kollégám írását lapunkban, és noha információim nekem is voltak a munkanélküliségről, így törvényesen összefoglalva nem tudok napirendre térni felette. Fiatalok, életerős emberek immár harmincezernél többen ébrednek — ha egyáltalán el tudnak aludni — arra, hogy nem kell sietniük sehová, legfeljebb a munkaközvetítőhöz, hártha akad valami munka. Csöngetnek. Ismerősöm, egy vállalkozó jön, nemigen tudja napközben otthagyni a munkát, vagy ha ott is hagyhatná, hisz a maga ura, sajnálja az időt, arra kér: adjak fel neki egy újabb hirdetést. Kőműveseket keres állandó és alkalmi munkára. Már megint? — csodálkozom el. A múlt héten jelent meg. Nem jelentkeztek? Most, amikor épp azt olvasom, hogy 30 ezret meghaladta a munkanélküliek száma? — Dehogynem. Volt jelentkező — válaszol ismerősöm. — Csak munkára nem jelentkezett egyik sem. Volt aki már rögtön megmondta: csak nem képzelem, hogy kétezer forintért dolgozni fog? Én tizennégy - ezret ígértem, ő meg azt mondta: tizenkétezer munkanélküli segélyt kap, hol dolgozik ma egy szakember kétezerért? Eszembe jut az asztalos, akit évek óta zaklatok, mert mindig csak ígéri, hogy kész lesz a zsalugáter, aztán a megígért határidőt négy éve szegi meg, én meg csak bambán tudomásul veszem, mert mindig elpanászol- ja: mennyi munkája van, embert nem kap aranyért sem. Elment a kisvárdai munka- közvetítőbe is, küldjenek neki asztalosokat, aztán jelentkezett is — egy! Megegyeztek, a szaki otthagyta a munkakönyvét, s mivel egy hétig nem jelentkezett, a mester felvitte a munkaközvetítő irodára. Egy hajszálon múlt, hogy meg nem büntették, amiért el merte venni a munkakönyvét attól a szerencsétlentől. Rohanv|a vitte Nyírkárászig a munkakönyvét, s mint megtudta: esze ágában sem volt ennek az asztalosnak nála munkába állni. E két példa önmagában csak egy pici jelzés lenne arra, hogy valami nincs rendben a munkanélküli-segélyek kifizethetősé- gének megítélése körül. Azonban azokkal a modatokkal kiegészítve, amelyeket a beregi kirendeltség irodavezetője mondott, hogy tudniillik néhányan boldogan veszik tudomásul az elbocsátást, mert a munkával keresett 6—7 ezernél kényelmesebb a munka híján kifizetett ötezer, már arra kell, hogy intse a munkaerő-gazdálkodással foglalkozókat: akik önhibájukon kívül kerültek az utcára, és nem sikerül munkát váltani, azok kapják meg a segélyt. Ám akiknek tálcán kínálják a lehetőséget, s ők kényelmi okokból nem vállalják, ne juthassanak egy fillérhez sem. Nekik nem akar fizetni még fél százalékot sem a szolidaritási alapba, akinek munkája van. Balogh József a teherautókat? Pék János, a nyiregyházi fürdők vezetője legutóbbi kérdésdobálónkban arra volt kíváncsi, tesz-e valamit a megyeszékhely önkormányzata annak érdekében, hogy a flehéz tehergépjármű-forgalomtól az arra nem alkalmas utak állagát megvédje. A kérdésre Valasinyovszkí István, a városüzemeltetési iroda vezetője válaszol. — A tehergépjármű-forgalom nyolcvan-kilencven százaléka tavaly óta a nagykörúton zajlik, további korlátozó intézkedéseket nem terveztünk, egyelőre ezt szeretnénk betartani. A körúton belüli területről kitiltottuk a nehézgépjárműveket (így például az Eötvös utcáról is, ahonnan a legtöbb lakossági panasz érkezett), s csak célforgalomban lehet az említett területre behajtani, hiszen például az áruszállítást biztosítani kell. Szeretnénk az utak állapotát a fenntartási költségekből jobb minőségűre hozni, hamarosan megkezdődnek a felújítási munkák a Szarvas, a Dózsa György, a Vécsey, a Színház, a Hímes utcán és a Csalóközben. — Most önnek van egy „dobása”! — Azt szeretném megtudni, az NYVSC labdarúgó csapata nem akarna-e egy helyezéssel előbbre lépni a tabellán ? (cservenyák) Kukorica vetéséhez készítik a talajt tárcsával és kombinátorral a Sza- kolyi Egyetértés Tsz. húsz- hektáros területén. (H. P. felv.) A kereskedelmi kapcsolatok bővítése a cél „START” az újabb munkahelyekért... Kevés vállalat van Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében, amely leépítés helyett olyan dinamikusan fejlődne és munkaerőt foglalkoztatna, mint a nyíregyházi „START” Rehabilitációs Vállalat. A mindössze három éve alapított — döntően megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató — termelő vállalat ma már 700 embernek ad munkát, mondta megnyitó beszédében Balogh Zoltán vállalat igazgató április 22-én délelőtt a nyíregyházi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában a „START” Rehabilitációs Vállalat szervezésében tartott termékbemutatón kereskedelmi és vendéglátó szakembereknek. Az új termékek bemutatásán túl a vállalat kereskedelmi kapcsolatának kibővítésé is cél. Ezért a saját mű anyag-, fa-, bőr-, textilipari, papíripari és fémtömegcikk termékeinek forgalmazásán kívül április 29-étől szerződéses viszonyban a Győri ÁFÉSZ Sörpalackozó Üzem négyfajta sörének nagykereskedelmi árusítását kezdik meg. Ezzel újabb munkahelyeket teremtenek, hiszen a kezdetben heti tízezer palack sör forgalmazásával induló újabb vállalkozást napi tízezerre szeretnék fejleszteni, mondta Csabai Lászlóné, a vállalat marketing főosztályvezetője. Különösen nagy volt az érdeklődés a számtalan termék közül a „START” Rehabilitációs Vállalat hiányt- pótló fémtömegcikkei: a Győri ÁFÉSZ Ottakriger, Matróz, Kinizsi és Danubius söreire; valamint a NYÍRSÉG Konzervipari Vállalat DRINK 21 üdítőitalára. Az üzletembereknek lehetőségük volt a bemutatón kiállított termékeket megrendelni. (rása) sAléqy forini MTem. akarok én most a /W szegénységről írni. * Csak amit láttam, hallottam, azt mondom el. Állt az üzlet előterében a férfi. Állt az ajtó mellett, kezében fehér bot és kopottas bevásárlószatyor. Észre sem veszem, ha nem kiabál. (A nagyothallók kiabálnak úgy, ahogyan ő, mert ha saját maga nem hallja a hangját, azt hiszi, más sem hallja.) — Hétfőn nyitva lesznek? Hétfőn mikor lesznek nyitva? Délelőtt? délután? — Sajnos egész nap — mondta a pénztárosnő, de a férfi ezt nem hallotta. — Hétfőn nyitva lesznek? — Igen. Egész nap — mondta most már nagyon hangosan a nő. A férfi bólintottt, jelezte megértette, közben morzsolta ujjai között a fémpénzeket, mert hiszen csak az ujjával látta, mennyi van. Megint kiáltott. — Hétfőn akkor behozom a múltkori két forintot, meg a mostani négy forintot... Hétfőn nyiva lesznek? A pénztárosnő szólt az egyik tanuló eladónak, hogy hozzon egy kilogramm zsírt, de egyúttal menjen be az öltözőbe és vegyen ki a pénztárcájából négy forintot. Mindez megtörtént. A pénztárosnő átadta a zsírt az ajtónál álló férfinak, átvette a feléje nyújtott fémaprót, hozzátette a maga négy forintját és számolat- lanul hullatta bele a kasszába ... Ennyi volt. Még aznap olvastam Kemény István szociológus véleményét a Népszabadság hétvége mellékletében: „ ... Koldusnak nevezik, aki kéregét. Vannak ■ kéregetők, de nincs hárommillió koldus. A hatáskeltés érdekében sem szabad koldusnak nevezni a létminimum alatt élő embereket, akiknek a száma egymillió alatt lehet ...” o Nem akartam én a szegénységről írni. Csak amit láttam, hallottam, azt mondtam el. Egy jó asz- szony, egy pénztárosnő betett a kasszába négy forintot. S. E.
