Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-22 / 93. szám
991. április 22. veiet-Magyarorszag HÁZASODIK AHAFE Magyar—amerikai—szovjet „kérők“ A Hajtóművek és Festőberendezések Gyára a 70-es években Nyíregyháza és Szabolcs-Szatmár megye egyik Legjobban prosperáló vállalata volt. Az utóbbi időben leszálló ágba került, körülbelül három éve pedig a szovjet piac beszűkülése miatt felgyorsult ez a folyamat. Mivel nem néztek újabb piac utápi, mostanára összecsapott a hullám a vállalat feje fölött. Ezért döntött úgy a vállalat vezetése, hogy átszervezik a Hajtóművek és Festőberendezések Gyárát. Nyesettszirnyó repülősképzés Kifutó pálya A mezőgazdasági repülők talán akkor kerültek először testközelbe a nagyközönséggel, amikor Moldova György az „Égi szekér”-rel berepült a könyvesboltok kirakataiba. A könyvet (jó minőségű szociográfiáról van szó) elolvasva bárki megismerhette ennek az egykor igen divatos, férfiasán szép és izgalmas szakmának a I fény- és árnyoldalait. Hétfőn megtartatták a vállalati tanácsülést, ahol megszületett a döntés: a HAFE és négy leányvállalata zárt részvénytársaságot kíván létrehozni. Mit jelent ez az átalakulás? Hogyan érinti a nyíregyházi gyánat? Mi lesz az itt dolgozó embereik sorsa? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Csurka Miklóstól, a nyíregyházi gyár igazgatójától. — Két külföldi cég — a nevüket még nem akarjuk nyilvánosságra hozni — tett szándéknyilatkozatot arról, hogy belép a részvénytársaságba. A vagyonfelmérés megtörtént, a leányvállalatok vagyona több. mint a társulni kívánó külföldieké. Amennyiben a vagyonügynökség elfogadja a HAFE ilyen szándékát, akkor a részvénytársaság létrejön. Megszűnik a vállalati tanács, és megalakul az igazgatói tanács. A részvények többségét — 52 százalékát — a HAFE vfezi az ir,t.-be, a két külföldi cég — az egyik amerikai magyarokból áll, a másik egy szovjet — az rt. vagyonának 48 százalékát adja. — Amennyiben az rt. megalakul. elkezdődik az új piacok felkutatása. Cél, hogy kimozduljon a gödörből a vállalat, s versenyképes legyen azokkal a nyugati cégekkel, amelyek fejlettebb technikájuk révén mai állapotában versenyképtelenné teszik a HAFE profiljába tartozó termékeket, a konvejo- rokat, és festőberendezéseket. □ Azt is jelenti ez, hogy dolgozókat kell elengedni? — Tulajdonképpen nincs garancia arra, hogy a jelenlegi létszámot a jövőben foglalkoztatni tudjuk. A privatizációval együtt jár az is, hogy hatékonyabban kell termelni. Példának említhetem a német Dür céget. A 70-es években tőlük vettük a festőberendezések know how-ját. ma viszont az ottani és az itteni technikai színvonal 25 évvel elmarad a DÜR cégétől. Ha nálunk belép a nyugati tőke. ösztönözni fog bennünket a hatékonyabb termelésre. Tavaly a nyíregyházi HAFE-ban az egy főre jutó .termelési érték nem érte el az 500 ezer forintot, ugyanakkor egy nyugati cégnél az 1—1,3 milliót is meghaladta. — Nyilvánvaló, ha hatékonyabb berendezéssel, kevesebb idő alatt nagyobb értéket állítunk elő. akkor kisebb létszám is elegendő. Hogy a felszabaduló munkaerőt hogyan fogjuk átcsoportosítani, az még a jövő titka. Természetesen nem az elbocsátás a cél, de a vattaemberekre, a sétáló emberekre nincs szükség. Egy közeli példával élve: arra kell törekedni, hogy legalább olyan hatékonyan termeljünk, mint a tőlünk 'néhány száz méterre lévő KEMÉV VOEST-Alpine cégnél. □ A részvénytársaság megalakításához, s ezzel együtt a hatékonyabb termelés feltételeinek megteremtéséhez megtörténtek az első lépések. Kicserélték a gyárak vezetőit, s olyan embereket állítottak élükre, akik ké- j pesek és alkalmasak arra, 1 hogy eleget tudjanak tenni a megnövekedett követcl. menyeknek. Nyíregyházán milyen erőfeszítéseket tett az új vezetés azért, hogy legyen az embereknek munkája? — A múlt hónap 21-én neveztek ki a HAFE nyíregyházi gyára igazgatójának. Aikkor egy hétre való munka volt, az emberek*, pánikban voltak, nem tudták mi lesz velük. Felvettem a kapcsolatot a VOEST műszaki igazgatójával. Prohászka úrral, ennek eredménye, hogy 25- ón megy ki gyárunkból 150 tonna szerkezeti munka. Jártam a Ganz-Hunslet-ban velük a svéd exportra késiülő mozdonyok alvázának gyártásáról tárgyalunk. A jövő héten megyek a TECHNOIM- PEX-hez, ott a japán Suzuki cég képviselőjével találkozom, s aláírunk egy szerződést, amely szerint az esztergomi autógyárnak mi készítjük és üzemeljük be a konvejorberendezését. A gond, hogy a határidő nagyon szűkre szabott, a jövő év első felében a konvejornak működni kell. □ Hogyan látja a HAFE jövőjét? — Optimista vagyok, attól függetlenül. — erről írt már a Kelet-Magyarország is —, hogy nem jött létre a brazií tőkéssel, Dolcsák úrral a megállapodás. Vannak újabb partnerek, akik szívesen létesítenek vállalatunkkal üzleti kapcsolatokat, így nem lesznek kitéve dolgozóink a munkanélküliség veszélyének. C sörög a vekker. Ez meglep, hiszen fel sem húztam. Mi több, nincs is ébresztőórám. Álmodnék talán? Az nem lehet. Ennyire ébren én soha sem álmodom ... Idáig jutok az ágyban fekve és gondolkodva, amikor átszól a Stohanek a falon: — Felöltözött már? — Maga átkozott! Hát maga csörgette azt a vekkert! — Ne üvöltsön! Felveri az egész lépcsőházat. Hát nem maga mondta, ha ki akarunk menni a KGST- piacra, akkor korán kell kelni. Tényleg mondtam valami hasonlót és ez a balek mindent komolyan vesz. Különben is esik az eső, hideg van, ki az a hülye, aki ilyenkor piacozik. Mindezt megbeszéljük a falon keresztül és már tényleg fent van az egész ház. Hallom, hogy felülről kiabálnak: — Mennyi most a jugó konyak ára? — Nekem orosz vodka kéne — sipít baloldalról egy női hang. Mondhatom szépen vagyunk. Micsoda egy piás társaság. Ezeket nem az érdekli, hogy mennyibe kerül egy liter tej, egy kilogramm kenyér. Nekik jugó Azt viszont kevesebben tudták/-ják, hogy ilyen célképzés egyedül Nyíregyházán, a Mezőgazdasági Főiskolán folyik. De vajon meddig? A mezőgazdasági termelés szerkezetének, irányainak már megindult és várhatóan folytatódó átalakulása hogyan fogjá átrendezni, egyáltalán: meg tudja-e! tartani a mostani képzési formát és tartalmat? fl Malév bázisa Végső Károly, a Mezőgazdasági Főiskola megbízott főigazgatója, visszatekintve az 1968-ban indult „felfutási” időszakra, markánsan érzékeli a változásokat. Kezdetben kifejezetten a konyak, orosz vodka és román rum kell. Még szerencse, hogy kapni lehet. Már a lépcsőházban vagyunk, amikor megkérdezem Stohaneket: — Tulajdonképpen mit is akarunk mi venni? — Majd meglátjuk — mondja Stohanek, a szomszéd úr. Kint a piacon tényleg meglátom. Stohanek röpke fél óra alatt lealkudja egy hifitorony árát 45 ezerről negyven ezerre, majd kiszemel néhány csehszlovák ólomkristályt és kiharcol kétezer forint árengedményt. De semmit sem vesz. Nem álhatom meg szó nélkül: — Miért alkudozik, ha nincs vásárlási szándéka? — Szándékom az van. Pénzem nincs. Megvenném én az egész piacot, de miből? Kis nyugdíj, nagy szándék. — Micsoda egy ember maga, hallja-e? — Mint a többi magyar. Igény van, tehetség nincs. Itt most 10 millió ember abban reménykedik, hogy mezőgazdasági — pontosabban: a növényvédelmi feladatok ellátására képeztek repülőket. A végzettek gépészüzemmérnöki oklevelet és szakszolgálati bizonyítványt kaptak, elhelyezkedési gondjaik nem voltak. Erre mi sem jobb bizonyíték: a MALÉV jelenlegi pilóta- állományána'k közel hetven százaléka innen, Nyíregyházáról indult. A 80-as évekre lassan fel töltődött a piac, 1985-től a MALÉV igényei is lényegesen mérséklődtek, s ez érzékenyen érintette az idő- közben mindinkább közforgalmi célúvá alakult képzést. Mostanra pedig az általános recesszió még nagyobb visszavonulást kényszerített rá a főiskolára is. megüti a lottón a főnyereményt. Tízmillió embernek főnyeremény. Hát nem lenne egy csodálatos dolog. —De. Tízmillió öttalála- tos és mindenki nyerne mondjuk 40 forintot. —Nekem most az is elég lenne. Egy féldecire. Fizetem a féldecit. Sőt, két féldecit fizetek és ettől Stohanek a kedvenc szomszédom áradozni kezd. — Valósággal újra születtem. Vérré vált bennem ez a pálinka. Nem is vérré. Tűzzél Kigyulladtam tőle, mint Zwack Péter budai lakása. Kiváncsi lennék, hogy az vajon mitől és hogyan gyulladt ki? Lehet, hogy... G yorsan hazaviszem a Stohaneket. A lépcsőházban összefutunk a sipító női hanggal. Ránk kérdez: „Na mennyibe kerül a jugó konyak?” „Drága...” — Ne mondja drága? .., — Drága asz- szonyom, ne tartson fel bennünket! Stohanek úr lázas. Már majdnem félrebeszél. Stohanek persze tiltakozik, kijelenti, hogy joga van azt mondani, amit akar. Megnyugtatom jogában áll bármit mondani. De nem nekem. Seres Ernő Képünkön gyakorlatokat végeznek a hallgatók a szimulátoron. (Foto: H. P.) Tartalmi átformálódás De! A repülősök képzése — bár igen sokiba kerül, kétmillió forintba hallgatónként! — nem szünetel és nem szűnik meg. Tartalmában formálódik át, előtérbe helyezve a repülős műszaki oktatást, s csupán ötvenórás légben töltött időt ad a hallgatóknak. A Földművelésügyi Minisztérium és a Légügyi Igazgatóság közös állásfoglalásban fogalmazta meg: a nyíregyházi képzési bázist meg kell tartani, ha átmenetileg visszafogottabb létszámokkal is. Jelenleg tizenöt repülős hallgatójuk van, a jövő tanévre csak tizet tudnak felvenni. Számítani lehet viszont egy kb. öt év múlva bekövetkező újabb felívelésre, s akkor a most kétségkívül megnyirbált szárnyak ismét megerősödhetnek. Ismét beindítják S ha közben mégis konkrét, anyagilag is megalapozott igény lenne rá (alkár hazai, akár külföldi relációban), ismét beindítják a pilótaképzést. Tisztultabb légteret és jobb látási viszonyokat tudunk csak kívánni hozzá! Kállai János Tempóváltás A szovjet piac bedugulása miatt egyre többen kezdtek rádöbbenni, hogy már nem lehet úgy, mint régen, másképpen kéne csinálni, mert különben... A neves nyugati cég első telexének megválaszolásához még több mint egy hétre volt szükség. Az újabb telexnél és az azt követő sürgető levélnél már felpörögtek az események. A kétoldalas szöveg fordítása, a gyártással kapcsolatos műszáki kérdések megvizsgálása, az árajánlat elkészítése, az újabb fordítás már mindössze három napot vett igénybe és a negyedik napon röpült is a válasz a telex szárnyán, hogy menynyiért, mikorra és miként ... A nyugati fél osztott- szorzott, az ajánlat minden részletét áttanulmányozta és pontosan három és fél óra elteltével már meg is érkezett az újabb kétoldalas telex: mit kér, mennyiért és hogyan... De ki győzi ezt az európai tempót? (abo) Balogh József SZERKESZTŐ! oooooooo H a majd egyszer unokákat ringatok a térdemen, és a szakállam térdig ér, vagyis nagyon öreg ember leszek, csodás történeteket mesélek a jövendő kor jövendő gyermekének. A kicsi udvariasan hallgatja, és jó nevelése visszatartja, hogy azt mondja: ennek fele sem igaz, nagyapa. Ha azonban az alábbi adomákból egynek is elhiszi igazát, furcsákat gondolhat korunkról. Mai fiatalok és öregek viszont tisztában vannak vele: egy szó sem kitalá- ció. Kisebb export-import Cég tulajdonosa meséli. Lovakat rakott vagonba, olaszországi címmel. Mint ilyenkor szokásos, erről értesítette az ottani partnert. Postafordultával jött is — a kifogás. Az olasz csak a MÁV-ot nem kalkulálta be, akinek a „jóvoltából” szegény pacik még itthon vesztegeltek. Amint az lenni szokott, egy történet után sorakoztak a többiek is. Az előbbi téma vándormotí- yumnak bizonyult. Ugyanez krumpliban: amikor megérkezik az értesítés, hogy feladták a vetőgumót, a „gondos” agronó- mus azonnal táviratozik, hogy az áru minősége nem éri el a szerződésben foglaltakat. Mire valóban megérkezik, már együtt is a független vizsgálók kara. Az a tragédia, hogy sokszor a „látnok” gaz- dásznak van igaza. Vannak azonban nagyobb csirkefogásck is. Az iménti minőségi játszadozások eltörpülnek az igazi, nagy formátumú meccsek mellett. A juhó.sz vett egy teherautóra való birkát, és amikor leszállították neki, közécsapta a magáéinak. Utána azt mondta a szállítóinak: ez egyrészt kevesebb, másrészt soványabb volt a megegyezettnél. Ha nem hiszi, vigye vissza. El is kezdte a nagy csapat se- lejtesebbjét kiválogatni. Innen kezdve hitetlenkednek majd az unokák. Ezt a juhászt egy Rózsa Sándornak való csillagtalan éjszakán „valakik” kikötötték az akol ajtajához, és elvittek tőle ugyanany- nyi és ugyanolyan juhot, mint amilyen egy bizonyos egyezség keretében néki leszállíttatott. Az illető sehol sem tett panaszt. Mint ahogy az a húsipari vállalat sem — egyik volt testvérországunkban — ahol az igazgatónak azt mondta a magyar: még egy szó, és a teherautóval széttaposom a portásfülkét, áttöröm a sorompót és kimegyek a gyárból. A „vendéglátó” ugyanis a magyar szalámi minőségével akkor kezdett kuka- coskodni, amikor már kapun belől voltak. Onnan ugyanis bármit csak állatorvosi engedéllyel lehet kivinni. így álltunk mi annak idején az üzleti erkölccsel gyermekem, fejezem majd be a mesét leendő kései utódomnak. Remélem addigra csak átkerülnek az ilyen rémtörténetek a mese világába, Ésik Sándor
