Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

91. április 18. Kelet-Magyarország 11 BEMÜHE $m,W nv.ügd.í.ifl.siaknfl.k-szfl.niü.k, Virágzik a jézusszíve Házhoz jön a friss ebéd Cégénydányádon A mai ebéb grízgaluskaleves, borsófőzelék és finom fa- sirt. Rózsika. a főszakács a mai napon 270 adag ebéd el­készítésében irányította a csapatot. Főztjüket az óvodáso­kon, iskolásokon kívül a falu öregjei is rendszeresen fo­gyasztják. Sok embert foglalkoztat Kinek jár a hadi kártalanítás? Segítség az önkormányzatoktól 4 derék­fájásról A derékfájás idős kór­ján igen gyakori panasz, szenvedhetnek tőle nők és érfiak, szellemi és fizikai iolgozók, még aktívak fagy már nyugdíjasok. Ha i betegség súlyosabb tor­nában jelentkezik, nem- :sak keresőképtelenné, ;gyes esetekben akár moz­gásképtelenné is válhat /alaki, s nejn ritka az sem, hogy hosszabb-róvi- iebb időre ágynak esik. \ derékfájás különböző >kokból. különböző beteg­ségek miatt jöhet létre. A íiindulási pont néha sönnyebben, máskor ne­hezebben állapítható meg, s ebből az is következik, hogy olykor szakvizsgála­tok egész sora szükséges i pontos kór megállapítá­sához. 5 hogy mitől fájhat a derekunk? Többféle ok miatt. Nagyon gyakori, hogy nehéz teher emelé­se közben vagy épp egy rossz mozdulat miatt a leréktájon hirtelen nyila­it) fájdalom keletkezik. Ilyenkor az izomzat vagy a csigolyák ízületeinek szalagjai meghúzódnak, s ez okozza a kellemetlen érzést. Súlyosabb esetben a csigolyák közötti porc­korong is sérülhet, ennek bizony súlyosabb követ­kezményei is lehetnek. Ez a fajta fájdalom főképp olyanoknál fordul elő, akik nem szoktak a fizi­kai munkához, s edzés nélkül fognak az erejüket meghaladó feladathoz. A derékfájás egy lassú folyamat eredményeképp is kialakulhat. Főképp olyankor, amikor a gerinc különböző ízületi betegsé­geihez, vagy a csont és porc elváltozásaihoz tár­sul. Okozhatják különfé­le vírusbetegségek is, me­lyek a deréktáji izomzatot támadják meg. Ilyenkor általában más izomfájdal­mak is fellépnek, s az ál­lapotot láz kísérheti. (Gyakran érzünk ilyesmit, például influenza esetén ) Járhatnak derékfájással a belső szervi gyulladásos betegségek is. A vese, hasnyálmirigy, vagy az epehólyag fájdalma ki­sugározhat a derékba anélkül, hogy maga a de­rék valóban beteg lenne. A derékfájás gyógyítá­sa, no és gyógyulása is épp a fenti változatossá­gok miatt különböző, nemcsak időtartamban, gyógyszerezésben is válto­zó lehet. Ezért is nehéz válaszolni az orvosoknak azokra a kérdésekre, me­lyeket a rendelőkben a be­tegek legtöbbször feltesz­nek: Meddig fog ez fájni, doktor úr? Attól függ, milyen ke­zelésre van szükség. Amennyiben a fájdalmat belső elváltozás vagy gyul­ladás okozza, azt kell megszüntetni. Ez termé­szetesen orvosi, szakorvo­si feladat. Reumás eredetű elváltozásoknál, rándulá­soknál jó szolgálatot tesz­nek a fájdalomcsillapítók, a különböző kenőcsök, és bedörzsölőszerek, jó hatá­sú lehet az iszappakolás, a fürdőzés, a különböző fizikoterápiás beavatko­zás, rövidhullám és az ultrahang. Minden eset­ben fontos a pihenés, a derék kímélése. A cégénydányádi öregek körében a házi szociális gon­dozás a legnépszerűbb gon­doskodási forma. Nem vé­letlenül. Saját otthonuk­ban élhetnek, gondját vi­selhetik a háznak és a jószágoknak, az állami se­gítséget a napi friss ebéd, a szociális gondozónők segítsé­ge jelenti. A faluban össze­sen 25 kapun kopogtatnak delente a csurig rakott étel­hordókkal. Csorvási Lajosné egyike azoknak, akiknek bi­ciklijén négy-öt ételhordó indul rendeltetési helyére. m ízletes ebédek — Hogy ízlik-e az ebéd az öregeknek? Általában igen. Bár van egy idős néni, már 91 éves, ő a leves miatt gyakran reklamál. Rendre megkérdezi: mondd mán, jányom, ezek csak egyféle levest tudnak főzni? Pedig a többiek szerint is az ebéd íz­letes, nyugodtan megeheti bárki — mondja Csorvási- né. A minőség ellen ritkán, a térítési díj ellen viszont gyakrabban van kifogás. Bár az összeg valójában ke­vés, van, akinek ez is meg­terhelő. A legalacsonyabb 4,60, a legmagasabb pedig 22,80 ebédenként, attól, füg­gően, mennyi az öregek jö­vedelme. Tardi István egyetlen fil­lért sem fizet, pedig naponta két személyre viszi az ebé­det. Míg vár az ételhordóra, nézegeti az udvar fáinak rü­gyeit, szemmel láthatóan el­mélyül gondolataiban. — Beteg a feleségem, már 78 éves. Nincs, aki gondun­kat viselje, jó ideje rászoru­lunk a segítségre. — Nekem ízlik az étel, egyébként sem vagyok válogatós. Nyugdí­jas vagyok, leszázalékolt, nem tudom, mi lenne velünk, ha az önkormányzat nem se­gítene. Tardi Istvánnak gyerme­ke nincs, de szemmel látha­tóan megbékélt e ténnyel. Azzal vigasztalja magát, hogy bár öröme így nem lehet, bánata se sok akad. — Van, aki már a kapu­ban vár delente, s nemcsak _azért, mert az étel hiányzik, hanem azért is, mert alig akad, akivel beszélgetni tud­na. Megmondom őszintén, olyat is látok, aki nyugodtan megfőzhetne magának, de jobban szereti a készet kéz­hez kapni. Nem is a főzés itt a legnagyobb probléma — így Csorvásiné —, hanem az, hogy kijönnének-e a pénzükből az öregek. Drágul — az élelmiszer... Páji Ferencné élelmezés­vezető sorolja: hatan ingyen hordják az ebédet, a díjakat az önkormányzat állapítja meg. Igaz, mostanában mint­ha növekedne az ebédet le­mondok száma, mert a fa­luban elterjedt a hír, az ille­tékesek felülvizsgálják 'a ha­vi jövedelmet, s annak alap­ján állapítják meg újra az ebédért fizetendő összeget. A félelem jogtalan. Az ille­tékesek nem annyira felülbí­rálni, mint inkább igazsá­gossá tenni szeretnék a je­lenlegi helyzetet. Céljuk, hogy minden rászorulóhoz eljusson az állam segítsége, akkor is, ha erre egyre keve­sebb a rendelkezésre álló összeg. Idősek otthona A falut járva az ember csak ámulhat. Az új házak gyönyörűek — a legigénye­sebb városokban is megáll­ják helyüket —, de e sorok írójának szívéhez sokkal kö­zelebb állnak a régiek. Azok, amelyeknek napfényes tornáca előtt öreg szőlőluga­sok venyigéi várják a met­szőollót, azok, amelyeknek kertjében évtizedek óta minden nyár elején kivirág­zik a jézusszíve. A polgármesteri hivatal Il­letékesei szerint bentlakásos idősek otthonára Cégénydá­nyádon igen csekély az igény. Az öregek nem szíve­sen hagynák el otthonukat. Sok idős embert foglal­koztat manapság a különféle kárpótlások ügye. A földdel kapcsolatos témákkal most nem foglalkozunk, arra egy későbbi időpontban térünk vissza, természetesen akkor, ha a parlament végre dön­tést hoz e tárgyban. Ezúttal arra kerestük a választ, ki­nek jár hadi kártalanítás? Ügy gondoljuk, a kérdés azért sem haszontalan, mert a hadifoglyok, internáltak, s egyéb sérelmeket elszenve­dők joggal szeretnének még életükben méltó kártalaní­tásban részesülni. Izsfl József, a köztársasági megbízott területi hivatala hatósági osztályának főelő­adója segített a válaszadás­ban. Elmondta: a hadi kár­talanításról az 1990-ben megjelent, 65/90 III. 25. Mi­nisztertanácsi rendelet ren­delkezik. A törvény „az egyes személyek személyes szabadságát korlátozó intéz­kedések hatálya alatt állt egyének társadalombiztosí­tási és munkajogi helyzeté­ről” ad részletes tájékozta­tást. A rendelet vonatkozik az 1945. január 1. és 1953. de­cember 31. között rendőrha­tósági őrizetben fogvatartot- tak, azaz internáltak sorsá­ról; az 1945. január elseje és ’53. december 31. között tar­tózkodási helyéről, illetve az ország egyes részeiből kitil­tottak és az ország más he­lyén rendőrhatósági felügye­let alá helyezettekről — az­az a kitelepítettekről, azok­ra, akiket Magyarországon, illetve onnan elhurcolva szovjet politikai hatóság, il­letve szovjet katonai bíróság politikai okokból elítélt, s akik büntetésüket részben, vagy egészben a Szovjet­unióban töltötték le; polgári személyként, katonaként, vagy leventeként munka­végzés céljából, vagy hadi­fogság címén a II. világhá­borúval összefüggésben a Szovjetunióba hurcoltak, il­letve ott hadifogságba eshet­tek — ez volt a „málenkij robot”; internálás, illetve ki­telepítés céljából őrizetbe vettek, akkor is. ha a kitele­pítésre, internálásra nem ke­rült sor; vonatkozik azokra, akiket az 1956. évi 31. számú törvényerejű rendelet alap­ján közbiztonsági őrizetben tartottak — csak részben tartoznak ide az 56-osok. A törvény meghatározza azt is, hogy a fenti körbe tartozók ténylegesen milyen kárpótlást kaphatnak. Rész­letesen szól arról, kiket nem lehet a fenti törvény alap­ján kárpótlásban részesíte­ni, s rendelkezik a kárpót­lás folyósításának módjáról is. Segíti az ügyintézést a BM Titkárságának nemrég megjelent közleménye, amely egy adatlapot is tar­talmaz. Célja, hogy az érin­tettek pontos, részletes ada­tokat szolgáltatva mihama­rabb elégtételhez jussanak. A köztársasági megbízott te­rületi hivatalának főelőadó­ja elmondta azt is: a hadi kártalanítást igénylők szá­mára a helyi önkormányza­tok nyújtanak segítséget, az idős embereknek hozzájuk kell fordulniuk. Az ott ki­töltött adatok alapján kér­hetik a Kárpótlási Hivatal­tól a jogosultságot. Ez azon­ban még nem jelent kárpót­lást, ehhez az is kell, hogy a törvényben felsorolt sérel­meket a szükséges doku­mentumok, vagy élő szemé­lyek segítségével a kártala­nítást igénylő igazolja. Tétova léptek, tűzpiros tulipánok. A kisunoka világkörüli útra indul a virágágyások között. Még jó, hogy rögtön a nyomában ott a nagymama, aki nemcsak az ismeretlentől félti, a szeszélyes tavaszi széltől is óvja... Gyula bácsi monológja rjiudja kedves, én 1918- I ban önként álltam be katonának. Nem tagadom, szerettem azt az életet. Sajnos, nem tartott soká, hiszen fogoly lettem, az olaszországi Roverettá- ba, majd Milánóba kerül tem. 1919-ben jöttem haza. egy év múlva pedig csen­dőrnek álltam. Nyíregyhá­zán végeztem el a csendőr- tanfolyamot. Tanultunk mi ott mindent, aminek a mai rendőrök is hasznát vehet­nék. Szolgálati szabályza­tot, önvédelmet, nyomozási tudnivalókat.. . mindent, amit kellett. Akkoriban becsülete volt a csendőröknek, jól megfi­zették a munkánkat. Rö­videsen főtörzsőrmester, majd őrsparancsnok lettem. Szolgáltam Fehérgyarma­ton, Besztercén, Szászle- kencén és Nagydemeteren. Azt kérdezi, szerintem fél­ték-e annak idején az em­berek a csendőröket? Ajaj, de még mennyire! Ha mi az utcán megjelentünk, a kerítéstől minden ember a háza felé indult... De a rendes embernek nem volt mitől félnie, a bűnözők meg csak hadd féljenek...! Aki engem a régiekből is­mert, azt mondhatom, mind szeretett. A mostaniak? Hát azok közömbösek, szinte alig is ismernek• nem tud­ják ki voltam, ki vagyok. Nem is köszönnek az utcán. A múltkor is jön szembe egy fiatalember, azt se mondja, bakfitty. Kérdezem tőle: fiam, téged a szüleid nem tanítottak meg kö­szönni? Csak nézett rám, kerekedett a szeme. Azóta előre üdvözöl. Ilyen egysze­rű. Kilencvenegy éves va­gyok, de még jól bírom ma­gam. A legidősebb ember­nek számítok Gyarmaton. A nyugdíjam 7055 forint, ebben a hat évig tartó ha­difogság és az internálás is benne van. A csendőrködés, hiába csináltam évtizedek­ig, nem számít a nyugdí­jamba. öt hónapja írtam is emiatt a Belügyminisztéri­umnak egy levelet. Azóta se jött meg a válasz. . . * * * Pásztor Gyula fehérgyar­mati lakos ma a nyugdíjas­otthonban él. A legöregebb, de társai szerint a legderű­sebb közöttük. Adomái, tör­ténetei sokszor csalnak ne­vetést az arcokra. Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents