Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-17 / 89. szám
1991. április 17. Kelet-Magyarország 3 Kiszolgáltatott helyzetben 3. Rettegnek a postástól A Szabolcsút. Szatmári s Bereget feszítő gondok tekintélyes része a megyei munkaügyi központba fut össze. Sok egyéb mellett itt tartják nyilván a munkanélküliek mind népesebb táborát. Tizennégy kirendeltség tevékenységét irányítják innen, melyekben nyolcvan-nyolevanan foglalkoznak kimondottan a munkanélküliekkel. A megyei központ vezetője. Juhász Gábor riasztó tendenciáikról beszél: Égbe szökő számok — A megyében tavaly rohamosan emelkedett a munkát keresők száma, ugyanakkor az üres állások fokozatosan csökkentek. Az olló nyílása különösen aggasztó méreteket öltött az idei esztendő első negyedében: a regisztrált .munkanélküliek száma a januári Hi 500-ról 22 000 fölé szökött, miközben a bejelentett álláshelyek még a hatszázat sem érték el. Juhász Gábor egy vaskos dossziét tesz az asztalra, tele a legfrissebb adatokkal. Csak néhány jellegzetes példa: a munkanélküliségi ráta az év elején 5,6 százalékról 8,8 százalékra ugrott, mely az országos mutatónak a háromszorosa. A területi munkaerőpiacot a még csak alig érzékelhető termékszerlkezet- váltás hatása meUett a vesz- tességes ipari tevékenységek felszámolása, valamint a mezőgazdaság hasonló problémái teljesen féloldalassá tették. Különösen aggasztó a mezőgazdaságban dolgozók helyzete, ahol már tavaly is 6500-zal csökkent a foglalkoztatottak száma. S ez még semmi. Mert mi lesz akkor, ha felszámolják a vesztessé- ges mezőgazdasági nagyüzemeket. ha a szövetkezeti mozgalom képtelen lesz kilábalni a jelenlegi válságból!? Megválaszolatlan kérdések ezek. Ami tény: a vállalatok bejelentett létszámigénye a regisztrált munkanélküliek számának a három százalékát sem éri el, miközben az első fél évben az előrejelzések szerint legalább négy és félezer dolgozót bocsátanak el a megyében. Ám ez igen óvatos becslés csupán, a szakemberek a valóban elbocsá- tandok számát hét-nyolcezerre teszik. S mi lesz az esztendő második felében? Erre még a legtapasztaltabb munkaügyesek sem mernek feleletet megkockáztatni. Ha már itt tartunk el kell mondanunk, a megyei központ, s annak kirendeltségei a legkorszerűbb technika, a számítógépek bevetésével is megpróbálnak enyhíteni a munkanélkülieken. Persze hiába a modem berendezés, új állásokat azok sem képesek teremteni. Legsúlyosabb a helyzet Vásárosnamény és Fehér- gyarmat térségében, de a Nagyecsed. vagy Nyírbátor környékén élők sem áthatnak nyugodtan. A beregi kirendeltség irodájának vezetője Varga Péter, akiinek két évtizedes munkaügyes múltja van már. nem lehet tehát a kezdők közé sorolni. Ám nem is olyan régen még a legrosz- szabb álmában sem mert gondolni arra. hogy 1991 áprilisában csaknem háromezer munkanélkülit regisztrálnak majd a térségben. S ami teljességgel elképesztő adat: január óta kis híján megháromszorozódott ez a szám. Akik nem bánják Most is bent ül nála két tiszaadonyi asszony. Csatári Menyhértné a Tlszaszalkai Áfésztől kapta meg a felmondólevelet, s a falba szeretné verni a fejét, hogy annak idején engedett a csábításnak. A szálkái áfész felvásárlója volt, de létrehozott Adonyiban.egy üzemet valami pesti cég, s úgy gondolta, csak könnyebb lesz otthon. Ám a messziről irányított egység csődbe ment, aztán új tulajdonos jött. majd megint beütött a villám, s Csatáriné örülhetett, hogy visszavették a Tiszaszalkai Áfészhez. Ám a nagy farönikök fűrészelése közben majdnem megrokkant. jött a táppénz, s már az áf észnél sem volt teljes értékű munkatárs. Szinte törvényszerűen beleesett hát a „leépítendők” csapatába. De ismer az ő történeténél sakkal szomorúbbat is Varga Péter. Idős, nyugdíjhoz közeledő traktorosokat, állat- tenyésztőket. akiknek egyik napról a másikra mondtak fel. Azok a munkát szerető, tisztességben megőszült férfiak akikor a Tiszának akartak menni. Szégyenükben, hogy már ők sem kellenek. — Ez az egyik véglet — mosolyog kesernyésen a na- ményi kirendeltség vezetője. — A másik meg az, amikor jó néhányan boldogan veszik tudomásul az elbocsátás tényét. Munkával sem kerestek többet hat-hétezer forintnál, n,em kényelmesebb hát. ha ingyen jutnak ötezer forinthoz ...? S ha netán új munkahelyet is ajánlunk nekik, úgy néznek 'ránk, mintha legalábbis a frontra küldenénk őket... Múltidéző orkán Aztán kikísér a kapuig, majd siet vissza, mert újabb vendégek érkeznek. Fogalmam sincs, miképp vigasztalja majd meg őket, nékem viszont eszembe jut a húsz évvel ezelőtti főbérlőm esete. Kegyetlenül szeretett inni szegény, s majd mindig a tévét bújta. Társaihoz képest jól keresett, de szidta a rendszert, mint a bokrot. Pláne, ha feltűnték előtte az édes-bús magyar riportfil- meg. Német meg angol munkanélküliek rázták az öklüket, gazdánknak ilyenkor összeszűkült a szeme. — Látjátok! Ott még azok a senkik is orkánkabátban tüntetnek ... ! Ha egyszer azt megérhetnénk ... ! Bizony, jó lenne az az cr- kánkabát most is. Amelyről pedig azt hittük sokáig, hogy rég kiment már a divatból. Balogh Géza Mi lesz a gyerekekkel? Hamarosan itt a nyári vakáció — mindenkinek örömére —, de a szülök hova tegyék a gyerekeket az iskolai szünetben? Gondolkodtak-e már ezen az illetékes szervek? — kérdezte Szamos István, a Közúti Igazgatóságtól. — Igen. Mi már megkértük az általános iskolákat, mérjék fel az igényeket, hogy hányán akarnak részt venni napközis táborunkban — válaszolt László Gézáné, a sóstói kultúrpark napközi és ifjúsági táborának veze- tője. — Több mint 300 tanulót tudunk fogadni június 17-től augusztus 9-ig. A nyolc hetet végig itt tölthetik a diákok, de egy-két hétre is be lehet jelentkezni, s csak az étkezésért kell fizetni. Az első osztályostól a nyolcadikosokig mindenkit várunk és az érdeklődési körüknek megfelelően szervezzük a programot. így az ügyes kezdek gyöngyöt fűzhetnek, bábruhát szabhatnak, szőhetnek, köthetnek, agyagoz- hatnak. . . Az örökmozgók pedig kihasználhatják a játékudvar adta lehetőségeket. A gyerekek kirándulhatnak az erdőbe, kijárhatnak a strandra úszni, fürödni. De szervezünk különböző egészségügyi, közlekedési, ügyességi vetélkedőket is. A gyerekekre önként vállalkozó pedagógusok vigyáznak majd. A Volán pedig abban segít, hogy a város különböző pontjain reggelente kü- lönbusszal összeszedik a tá- borozókat és délután haza is viszik őket. — S mi lesz az ön kérdése? — Ügy hírlik, hogy megvonják a gyerekektől a kedvezményes úszójegyet, ami 15 forinttal olcsóbb a rendes napi belépőnél. Igaz ez? (bojté) H allgatom a rádiót, s benne a rövidesen bevezetendő tejjegyről szóló riportot. A Népjóléti Minisztérium illetékese nem győzi dicsérni az ötletet; milyen jó, hogy kitalálták, mennyire humánus maga a cselekedet, s hány embernek jut majd egy pohár meleg kávé vagy kakaó általa. Számok és érvek sora hangzik, melyekből nagyjából kiderül: hiába minden igyekezet, a rászorulóknak csekély töredéke élvezheti a tejjegy áldásos hasznát. Kö-*. zöttük főleg a rendszeres segélyezésben részesülők, a többgyermekesek, s azok a személyek, akiket a hivatal nyilvántart. Jó, hogy ők mindnyájan kapnak. Engem azonban nem hagy nyugton a kérdés: mi lesz azokkal az öregekkel, akik ma már szinte szó szerint éheznek, de senkitől nem kérnek, mert szégyellnek? Hogyan kutatják fel az illetékesek az igazi rászorulókat, miként szűrik ki a po- tyázókat? A kérdésekre alig van válasz. Nem csoda. Ugyan honEzer hektár háztáji földterületet mérnek ki a tagoknak a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetben. Az erdő olyan nemzeti kincsünk, amely a benne lévő fa értékétől sokkalta nagyobb vagyont képvisel. Ám. hogy a fa értéke sem kicsi, azt mutatja az a megkülönböztetett figyelem is, amellyel az emberek örködnek erdeink sorsa felett, de jelzik a mostanában megszaporodó falopások és jogtalan fakivágások is. Vajon mi az igazság abban a kijelentésben, mely a több helyütt látható kivágott erdő kapcsán fogalmazódott meg valakiben: „Ha így megy tovább, a megyében rövid idő múlva nem marad egyetlen szál fa sem”? Az Állami Erdőfelügyelet megyei vezetőjét telefonbeszélgetés közben találom. Mintegy igazolva a lentebb elmondottakat, felháborodott hangú bejelentés érkezett Kálmánházáról a helyi téeszfasor kivágása miatt. Kovács Gábor, miközben a szemével jelzi, hogy hellyel kínál, válaszol a telefonáló ismeretlennek: Dz erdész nem favágó — Sajnos, még mindig a kissé sztálinista, 1961-es erdőtörvény van hatályban ... A megyében öt erdőfelügyelő van nyolcvanezer hektár erdőterületre. Nekünk elsősorban erre a vagyonra kell koncentrálnunk, hogy ebben baj ne történjen. A fasorok már más kategóriába esnek. Azoknak a megszüntetését alapvetően a helyben gazdálkodó mezőgazdasági üzem vezetése döntheti el, olyan szakmai szempontok alapján, mint táblásítás, vagy kedvezőtlen árnyékoló hatás. — A rendszerváltások bontással kezdődnek általában — kezdi a beszélgetést Kovács Gábor a telefonálás beíeje- zése után. — A szakemberek dolga, hogy minél kisebb nan is tudhatná akár a leg- tájékozottabb önkormányzat is, hogy valójában kinek is vannak megélhetési gondjai? Vajon ki képes átlátni, mikor érkezik el az idő, amikor egy-egy állampolgár segítségre szorul? S ha átlátta, ugyan mi az a módszer, amely úgy ad, hogy attól nem érzi magát senki szerencsétlennek, a támogatást pedig könyöradománynak ? Mert vannak, igenis élnek közöttünk szemérmes szegények. Sokszor szegényebbek, mint a hivatalokban naponta jelentkezők, a kilincselők, a „szemérmetlenek”. Akik sokszor nemhogy kérnek, egyenesen követelnek. Akiknek nem lehet nem' adni, mert akkor írják a levelet, verik az asztalt, hiszen nekik jár a „szoci”. S a reszkető kezű anyókák, a hajlott hátú nagyapák, a tisztességesen élő, a két vagy több kicgi gyermeket fillérekből nevelők hallgatnak, meit kérni, szerintük szégyen. Ök rosszul járnak. ők a szemérmesek... K. C. megrázkódtatással járjon ez a mostani folyamat. Negyven évvel ezelőtt 35 000 hektár volt, ma 80 000 hektár erdő van Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Ez nem magától keletkezett. Szakemberek hozták létre. Rissz-rossz akácosok helyett, ma korszerű nyár- és akácerdők díszlenek, másra nemigen alkalmas területeken. Azok a szakemberek, akik létrehozták az értékeket, igyekeznek meg is őrizni azokat. Az erdész ugyanis nem favágó. Aki erdőmérnöknek megy, nyilvánvalóan nem az erdőirtás szeretete miatt teszi. Az erdővagyonnal azonban gazdálkodni is kell. Az erdőt alkotó fa ugyanis élő szervezet, s mint ilyen, megöregszik. Jó minőségű haszonfának a harmincöt év körüli akác és a tizenöt-húsz éves nyár alkalmas. Ha „túltart- ják” az erdőt a szakmailag indokolt vágásérettségen, bizony romlik a fa minősége, s alkalmatlanná válik a legtöbb célra. Beteg erdők Sokaknak szemet szúrt bizonyára a baktalórántházi leágazásnál kivágott akácerdő a 41-es út mentén, a természetvédelmi terület szomszédságában. Vajon milyen érdekek működtek közre? A baktai termelőszövetkezet jelenleg elnök nélkül maradt főkönyvelőnője megkönnyebbülve tudatja, hogy a kérdéses erdő nem az övék, hanem a helyi erdészeté volt. — Mi is termeltünk ki tavaly november-decemberben erdőt, természetesen engedély alapján — mondja Vezse Györgyné —, de leállítottuk a kivágást az idén. Éppen a régi tulajdonosok nyomására döntött így a té- eszvezetőség. — A Baktalórántházi Erdészet éppen a közvélemény felháborodásától tartva halogatta már évek óta annak az erdőrészletnek a kitermelését — közli Demeter Ferenc erdőfelügyelő, akihez az a terület is tartozik. — Pedig egy ilyen negyvenhárom éves állományban már túlnyomó- részt bélkorhadásos az akácfák nagy része. Azt azonban állíthatom, hogy annak az erdőnek a kivágása is gazdálkodási terv és az erdőfelügyelet engedélye alapján történt és belátható időn belül újra is lesz telepítve. — Kétségtelen, hogy egy öreg tölgyes, nyáras véghasz- nálaía seb a tájban — veszi vissza a szót Kovács Gábor főmérnök —, és az új telepítéseket, melyek egy jó néhány esztendeig nem feltűnőek, nemigen veszi észre a közvélemény. Ám azoknak az erdőknek a helyén, amit a mi engedélyünkkel az erdészek letermelnek, mindenütt megtörténik az újratelepítés. Az elmúlt öt évben ebben a megyében 8900 hektár erdő- felújítást és 7300 hektár erdőtelepítést végeztek a tsz- ek, állami gazdaságok és erdőgazdaságok. Az erdőfelügyelet évenként adja ki a tíz évre készült „Erdőállomány gazdálkodási terv” ütemezése alapján a kitermelési engedélyeket és ellenőrzi a felújításokat. Csak az kaphatja meg az erdőfelújítási alapból a költségeinek a térítését, aki a fenti szabályoknak megfelelően jár el. Ez évben is százmillió forint állami támogatás áll rendelkezésre ebben a megyében erdőtelepítési célra. Hol berreg * a fűrész? A termelőszövetkezetek erdőhasználatával kapcsolatban Gaál Ferencnek, a Mezőgazdasági Termelők Szövetsége megyei titkárának két megjegyzése volt: — Egy biztos, a szövetkezetek engedély nélkül egyetlen fát ki nem vágnak a megyében. Viszont sajnos szaporodnak a falopások, engedély nélküli kivágások a volt, vagy vélt tulajdonosok „egyéni kezdeményezése” révén. Ezek bűncselekmények és a szövetkezetek feljelentést is tesznek a rendőrségnél, erdőfelügyeletnél. Az erdőfelügyeletnél konkrét példákat is tudnak említeni az itt-ott előforduló konfliktusokra: a mándoki termelőszövetkezet egy 18 hektáros erdőnek a terv szerinti gyérítését akarta elvégezni a benki határban. A földterület valamikori tulaj-’ donosa az erdőn várta a tsz- brigádot és azzal akadályozta meg a munka elvégzésében őket, hogy kijelentette, ha kell, az élete árán is, de nem enged egyetlen fát sem kivágni az „ősi” birtokról. — Bízunk benne, hogy az állam továbbra is támogatni fogja az erdőtelepítéseket és hogy magánszemély is hozzájuthat majd ezekhez a pénzekhez, ha erdőt akar a földjén telepíteni — zárja be a beszélgetést az erdőfelügyelet megyei vezetője. — Szeretnénk, ha a jövőben az erdő gazdája és a fakiterme- iési vállalkozó szervezetileg elkülönülne egymástól, de osztatlan közös tulajdonban kellene, hogy maradjanak a tsz-birtokban lévő erdők a privatizáció után is. így lenne gazdaságos és ellenőrizhető az erdőgazdálkodásunk. Az erdőfelügyelőnek, mint ahogy eddig is, ezután is tudnia kell, hogy abban az évben hol berreg a motorfűrész a területén. Galambos Béla Címképünkön: az esztelen fairtások következménye: ho- mokátfújások a Vencsellőt Nyírtelekkel összeköti) műúton. (Balogh Géza felvétele) Szemérmes szegények
