Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

1991. április 16. Kelet-Magyarország 3 Nyírparasznyán a VAYSTAR Bőrdíszmű Feldolgozó Kft. különböző típusú bőröndöket és sporttáskákat készít a MALÉV társaság számára. Havi teljesítménye 3d ezer darab. Képünk a varrodában készült. (Harasztosi Pál felvétele) VÉP VAGY FALAZ? Elásni a csatabárdot „A jelenleg működő szakszervezet nem látta el az ér­dekképviseletünket. A történelmi példa és a már működő szervezetek hatására hoztuk létre mi is a munkástanácsot.” — Ezekkel a gondolatokkal kezdte a beszélgetést Szántó Imre, a mátészalkai Zöldért munkástanácsának elnöke. — A szervezés indításakor megkerestük az igazgatót, ő hozzájárult bizonyos feltéte­lek és „útravalók” mellett. Közben mégis komoly propa­ganda folyt ellenünk. Az ala­kuló ülésre húsz percet kér­tünk a munkaidőből, a bejá­ró dolgozók miatt. Elutasítot­ták. (Ide nem hívtunk meg egy vezetőt sem.) Az MT4, mint önálló jogi személyt február 21-én je­gyezték be. Az igazgató azon a bizonyos alakuló ülésen mégis részt vett. Megegyezés született, hogy a dolgozókat érintő kérdésekben a vezetés meghallgatja az érdekeltek véleményét. Egyben az elnök kérte, ne „ellenzéki” szerve­zetként kezeljék őket. hiszen a munkások érdekvédelmét szeretnék ellátni, magasabb szinten, mint a szakszerve­zet. Nem akarják átvenni a gazdasági irányítást, a ter­veket. progarmokat felborí­tani — ez nem feladatuk. Beleszólási jogok — Az elnökség megbízásá­ból három fő kérdéscsopor­tot terjesztettünk elő — foly­tatja Szántó Imre. — Felve­tettük,: minél előbb kapjuk meg a húszszázalékos bér­emelést, mert a tapasztala­tok szerint évek óta vissza­menőleg kifutottak, az időből és három-négy hónapot úgy­mond „elspóroltalk” tőlünk. Kezdeményeztük a 40 órás munkahét bevezetését, vagy ha erre nincs mód. szerel­tük volna elérni, hogy holt­időben a dolgozók húsz perc­cel hamarabb befejezhessék a munkaidőt. (Akkor nem kell egy-két órát várni vo­natra, autóbuszra.) Az a pár perces csökkentés nem jelent kiesést. mivel szezonban úgyis ledolgozzuk. Mi nem törvénytelenséget kívántunk, csak humanitást. Harmadik észrevételünk a vállalati esz­közök kiárusítására vonatko­zott. Ügy tűnt, a „dolgozók alól” eladják a felszerelése­ket. (Például az ebédlői kész­leteket.) Ha mégis indokolt az értékesítés, állapítsa meg bizottság az árakat, tegyék lehetővé mindenki számára, hogy hozzáférjen és esetleg licitáljon a tárgyakra. — A javaslatokat, kérése­ket a vállalati vezetés lese­perte. Rendszeresen vitába keveredünk az igazgatóval is. összességében úgy érezzük, nem ismerik el a munkásta­nácsot. Holott a dolgozók több mint nyolcvan százalé­kának igényeit tiszteletben kellene tartani. Nem kíván­juk minősíteni a cégünk ve­zetőségét. annak ellenére, hogy minket személy szerint nem fogadnak el. Tudomá­sul kell viszont venni, az észrevételeink nem az el­nökségi tagok egyéni indítta­tásai, hanem a nagy többség, a köz véleményét takarják. Elismerjük az egyszemélyi felelősséget, de követeljük a beleszólási jogot a sorsunkat érintő kérdésekbe. Kicsinyes, önkényes Forrong az üzem. bár Fá­bián Imre igazgató nem ért egyet ezzel a véleménnyel. — Kezdetben támogatást ígértem, sőt korábban én kezdeményeztem az érdekvé­delmi rendszer egyfajta meg­újítását — mondja. — Még­hagy segíteni akartak a ve­zetésnek? Ez'az elnökség er­re képtelen. Felfogás és fel­készültségi okok miatt. Különösen a gazdasági ügyekbe felületesen, szűlklá- tó körűen, tapasztalatok nél­kül, szubjektív indíttatásból szólnak bele. Kicsinyes dol­gokat nagyítanak fel, pél­dául a konyhafelszerelések eladása azént lett probléma, mert a tésztavágót nem az egyik elnökségi tag kapta meg. — Nem tisztázódott a programjuk, nincs elképzelé­sük az üzem jövőjével kap­csolatban. Én tisztelem a de­mokráciát, de azt ne várják el, hogy az önkényes, ösztö­nös dolgok mellé felzárkóz­zak. Két pólus alakult ki. Az elnökség gyakorlatilag „el­lenség”, így lépten-nyomon fennáll az összeütközés lehe­tősége. Az elnök egyidejűleg tudja elképzelni az érdekvé­delmet, és azt, hogy falaz a munkafegyelmi vétséget el­követőknek. Nem a munkás- tanáccsal van problémánk, hanem a felfogással és a szándékkal. — Én személy szerint se­gítséget a jobb minőségű termelés, a gazdálkodás, a vagyonvédelem megszilárdí­tása, a sok oldalról megcsa­polt jövedelem növelésében várok. Erről azonban még nyomokban sem esik szó. — A béremelés március 1-jétől visszamenőlegesen megvalósult, a vita csak a normák miatt alákult ki. A heti munkaidőt kollektív szerződés szabályozza, ez nem rajtam múlik. A válla­lati autóbuszunk sok embert hazaszállít, de úgy érzem, a bejárók is megfelelő időben hazajutnak, Tóth Béla szakszervezeti főbizalmi nehéz helyzetben van. A mozgalom „megingá­sa” nem helyi keletű. A dol­gozók fele lépett csak ki az MT megalakulásakor, ő nem ellenzi az új érdekvédelmi szervezetet, bár nem kértek még tőle segítséget. Örül, hogy az üzemnek van mun­kája. nyereségesek, így biztos a dolgozók megélhetése. Tét: a talpon maradás íme a vélemények fehéren, feketén. S az újságírónak nincs joga bármelyiket is kétségbe vonni. De ahhoz nem kell jóstehetség, hogy meglássa: ez az ügy még nem lezárt. Ha a felek nem engednek a „48-ból”, ros­szabbá válhat a helyset. Egyik oldalon a munkások többsége, választott képvise­lőikkel, a másikon az egység gazdasági irányítói. Az egy­más ellen folytatott harc le­köti energiájukat, jut-e va­jon akkor idő és figyelem a talpon maradásra? Lehet-e ilyen légköirben dolgozni ? Ügy tűnik, az a kétszáz em­ber nagyon elszánt, vélemé­nyüket. sérelmeiket „már csak a jövő érdekében is” jó lenne tisztázni. Dankó Mihály A számok nyelvén A hetvenes évtized lakás- építési dinamikája a nyolc­vanas években a megyében is lassult, az utóbbi néhány évben pedig nagymértékben csökkent. 1990-ben 3218 lakás épült, ebből 3126 magánerős lakásépítés volt. Az állami lakásépítések aránya az 1976 —1980 közötti évekre jellem­ző 16,9 százalékról 1990-re 2,9 százalékra esett vissza. Csökkenő tendenciát mutat a magánerős lakásépítés is, melyek növekvő része épül állami kölcsönnel, arányuk a megyében a vidéki átlagnál is számottevően magasabb. A laksűrűség, a 100 lakás­ra jutó lakosok száma (297) tovább csökkent, azonban to­vábbra is itt a legmagasabb. A megyében az átlagosnál nagyobb családnagyság is nö­veli a laksűrűséget. A lakás- állomány növekedését féke­zi, hogy itt az épített laká­sokból minden harmadik megszűnt lakást pótol, míg országosan csak minden ötö­dik. A lakások minőségi pa­ramétereit az elmaradott infrastruktúra nagyban meg­határozza. Kiszolgáltatott helyzetben 2. Senki sincs biztonságban Húsvét harmadnapján, kedden jártunk először a nyíregyházi foglalkoztatóirodában. Szünetelt az ügyfél- fogadás; csak- egy- középkorú mérnök tévesztette el az időpontot, s próbált rosszkor munkát keresni. De ma szerda van. s már messziről látszik az iroda előtt feketéllő sokaság. Szinte kizárólag férfiakat látni. Az épület előcsarnokába reménytelen a bejutás, vagy százan ácsorognak kint a járdán, az útpadkán, de jut belőlük a szemközti park padjaira is. Akárhová nézünk, majd mindenütt fiatal arcokba üt­közik a tekintet. Előző nap a tiszaberceli polgármesteri hivatal kimutatásait böngész­ve is feltűnt már ez, de ak­kor még azt is hihettem, hogy ez helyi sajátosság. Ám itt is csupa húsz-harminc éves fiatalokat látni. A ber- celi hivatalban úgy tűnt, az 1958—1972 között született korosztály tartozik a legve- szélyeztetebbek közé, ám a nyíregyházi iroda vezetője, Rutkainé Nagy Melinda már árnyaltabb képet nyújt. Mondván, ma már egyetlen korosztály, egyetlen szakma képviselője sem érezheti tel­jes biztonságban magát. Bármikor, bárkinek felmond­hatnak. Elkéstél, pajtás Az iroda előcsarnokában sorszámokat osztogatnak. Aki megkapta, boldog, nem kell délután újból beállnia a sor­ba. A tapasztaltabbak már tudják, hogy melyik szám tulajdonosát mikor hivatják, így aztán a kezdőkkel együtt kint az utcán ütik el addig az időt. A Benczúr tér öreg platán­fái alatt három fiatal üldö­gél, s felderül az arcuk, hogy egy náluk is zöldfülűbb kér­dezi őket. — Már elkéstél pajtás1 — mondják. — Legfeljebb dél­után kerülhet majd a sor rád. A három fiú — pontosab­ban csak egy, hiszen* kettő már nős közülük — Nyírtét­ről érkezett, ahol, miután el­váltak Apagytól, nemrég ala­kult meg újból a termelőszö­vetkezet. S az első lépésük mi volt? Elengedtek egy ra­kás embert. — Isten tudja, mennyi veszteséget örököltünk, és sajnos, még csak nem is há- boroghatunk túlságosan, hogy elbocsátottak bennünket — legyint Szabó Mihály, aki rakodó volt utoljára. — Még szerencse, hogy mi előttünk is voltak már .munkanélküli­ek a faluban, így legalább azt elkerültük, hogy ránk­Az utóbbi években a lakás- építési formák legkülönfé­lébb kombinációi jöttek lét­re kivitelezők, beruházók és tulajdonosok szerint. Az ál­lami és magánerős lakásépí­tés a korábbi gazdaságirányí­tási rendszer kategóriái, melyek a tervezést szolgál­ták. A jövőben várhatóan a fogják, a dologkerülésünk miatt jutottunk ide. A kis nyírségi faluban, ahol alig vannak többen mint ezren, máris legalább száz munkanélkülit tartanak nyilván a fiúk szerint. És ez nem is pontos szám, hiszen minden bizonnyal vannak közöttük olyanok is szép számmal még, mint Lengyel János. A bajban sem egyenlő — Tavaly februárban sze­reltem le, s egész esztendő­ben csak hitegettek, hogy várjak türelemmel, majd csak lesz valami munkám a téeszben — mondja. — Aztán úgy december táján derült ki, hogy teljesen kilátástalan a helyzetem, legjobb, ha a segélyhez folyamodom. — S mennyi a segély ösz- szege? Összenéz a három téti, s lesüti a szemét. A maga hu­szonnyolc . éVével Legidősebb a messzi Bácá-Kiskunból, Ti- szaalpárról idekerült Lévai Ferencre pillantanak később. Szólaljon meg ő, mosolyodja- nak el az ő szavain a kö­rülöttünk napozó városiak. — ötezer forint. valóságot jobban lefedő há­rom kategória köré csopor­tosul megfigyelésünk is: — önkormányzati (esetenként állami) lakásépítés (ún. „szo­ciális lakás”) — profitorien­tált vállalkozói lakásépítés — önerős, házilagos lakásépíté­sek. (malakucziné, KSH) — Mire elég ez? — Mire...? Semmire. A feleségem a szülei gondozá­sáért kap a polgármesteri hivataltól időnként némi se­gélyt ... s ennyi. Közben meg nevelünk két gyermeket, nemrég építettünk, sVsak az OTP-nek fizetünk havonta vagy kilencezret. Egy vgdonatúj, indigókék BMW söpör el mellettünk, egyszerre fordulunk utána. — Nincs itt igazság — rug­dalják fásultan a kavicsokat. — Vajon tudják-e az embe­rek, hány jól menő butikos­nak a felesége kapja a mun­kanélküli-segélyt...!? S az igazságos, hogy az egyik öt­ezer, a másik meg húszezer forintot kap? Hát már a baj­ban sem egyenlő az em­ber.. .!? A három nyírtéti fiú há­borgásán tűnődöm, miköz­ben Hajnal András polgár- mesterrel a tiszaberceli ut­cákon bolyongunk. Spisák Gyulánét keressük, aki hu­szonötöd magával január el­sején kapta meg a helyi varrodában a felmondóleve­lét. A férjét is álig egy hete százalékolták le. A téesz gép­műhelyében dolgozott vagy harminc esztendőn át. és mélységesen szégyenkezve mondja, mennyi is a rok­kantsági nyugdíja. ötezerkétszáz forint. Nem is háborgatjuk a gondjával, inkább azt kér­dezzük, hogyan viseli a mun­kanélküliséget a felesége. Türelmetlenek — Nehezen — feleli, s szó nélkül mutatja a lakásba vi­vő utat. — Most mondják meg, mi­hez kezdjünk? — fogadja a vendégeket Spisák Gyuláné. — Az én pénzem négyezer­kétszáz forint, s ami még na­gyobb baj, az idősebbik lá­nyom is munkanélküli. Le­érettségizett, majd miután nem tudott elhelyezkedni, magánúton elvégezte a gyors- és gépíró iskolát. De úgy sem volt sehol helye. Most egy újabb tanfolyamra jár, ha elvégzi... talán si­kerül elhelyezkednie. Később szétnézünk a kert­ben, nagyon szép, gondozott fákat látunk. És házigazdáin­kat hallgatjuk. Hogy jutot­tak valamire, ezeknek az al­mafáknak, meg a bérelt pa­radicsomföldnek, a jószágnak köszönhetik.. Véletlenül sem mondják azt, s hogy persze, meg maguknak. Mint- ahogv nem szidják a rend­szerváltást, nem szidják a kormányt. — Tudjuk mi azt, hogy ennyi idő alatt nem lehet csodát tenni — kísér ki a kapuig bennünket a házigaz­da, aki több mint három év­tized után sem keresett töb­bet a téeszben hétezer fo­rintnál. — De azt meg jó, ha tudják a fentiek, türelmetlen a kétkezi munkásember. Plá­ne itt Szabolcsban ..., ame­lyik tán már nem is Magyar- ország. (Következik: Van aki ka­cag, van aki a Tiszának ké­szül) Balogh Géza 'ítzemenszedeil igazság „Őszintén szólva, az egész forgatás alatt fel voltam dobva. De a páros jelene­tekben visszafogtam magam — csak a sünökre gondol­tam. Mindig ezt teszem, ha nem akarok engedni a szen­vedélynek.” Jack Nicholson (55) filmszínész „A nőfc olyanok, mint a keresztrejtvény. Csak együtt méghozzá függőlegesen és vízszintesen van megoldás. Marcello Mastroianni (67) filmszínész „Az úgynevezett szexuális forradalom nagy zavart okozott. Túl sok a lehető­ség, és az ember nem tud­ja, mit csináljon. Ha vi­szont állandóan terített asztal van előtte, félő, hogy agyonzabálja magát.” Paul Newman (66) filmszínész „Szerintem a férfiak úgy fedezték fel a humort, hogy a saját anatómiájukat ta­nulmányozták.” Yoko One (57), Lennon özvegye Kevesebb lakás Ember nélkül a traktor — bizonytalan a jövő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents