Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

2 Kele t-Magyarország 199']. április 3. Perpatvar Ököritón Egy anyától, egy apától Ahogy a férfi belép, máris árad belőle a panasz. Hogy az asszony így, hogy a sógor úgy, mert ővele mindig és min­denki, szóval nem élet ez így. Am ekkor becses neje is beront, se szó, se beszéd, letaglózza, majd kirángatja az irodából. A jelenet szemtanúi alig térnek magukhoz első- többenetükből, újra sarkig tárul az ajtó. A cigányasszony tér vissza. Derékig meztelen. S bár nincs olyan jelenlevő, aki ne látná a szörnyű műtét hegét, odabök, s kocsmaszagú lehellettel harsogja. — Azóta valószínűié? már többször is színpadra léptél? — Igen, mindegyik darab­ban, bár csak epizódszerepe­ket kaptam, azaz többnyire csak a karban énekelek. A nyomorultakban, az Evitá- ban és a Dorian Gray-ban játszom. — Emellett bizonyára tanulsz is. . . — A rákos fél mejjemért nekem jár az a segély! Majd, mint aki jól végez­te dolgát, ájultan az asztal alá esik. * Ököritó főutcája. Egy gon­dolatra áll csak meg a sep­rű. — Kár beléjük az a sok pénz, kedves! Alighogy ki­jönnek a polgármesteri hiva­talból, irány a presszó, a Margarétás. Hát persze, hogy „bántsa” a szemem, amikor én ledolgoztam az egész éle­temet, belerokkantam, de egy fillér segélyt se kaptam, igaz, nem is kértem. Pedig négy gyereket neveltem fel, ezzel a két kezemmel ad­tam, amit adhattam. Ezek meg? Csinálják a pulyát ra­kásra, mert az is pénzt hoz ám, aztán egész nap a kocs­mában meresztik a s ... t. Oszt merje kinyitni a ma­gamfajta a száját, úgy be­fogják, hogy soha többé nem jön rajta ki hang! Pedig tu­dok amit tudok. Az ABC feltörése, a tsz Volgáját is el­lopta valaki, szóval én nem mondok semmit de... * — De hát mondja meg, mit tegyek? — teszi fel ne­kem a kérdést a polgármes­ter, Kiss Dániel. — A magyar lakosság azzal jön, ne ad­junk pénzt a cigányoknak, mert csak kocsmára költik. Azok meg, ha egy forinttal csökkentjük a segélyüket, csa­patostul érkeznek, s akkor ember legyen a talpán, aki hallgatni bírja a gajdolásu­kat. Megszokták, hogy csak ki kell verni a patáliát, már kapnak is pénzt. De ebből nekem és a munkatársaim­nak is elege van Hiába vá­lasztottak vajdákat maguk­nak, a demokráciát a ci­gányság körében egyik hétről a másikra nem lehet megte­remteni. — Bocsánat, azt mondta: vajdákat! — Azt hát. Az ököritói és fülpösi még egy sorba se volt hajlandó leülni a kultúrház- ban a választáskor. Mi volt ott, te jó Isten í Kiabáltak, veszekedtek, te így. te úgy, hogy te ezt loptad, te meg azt szeretted el! Ezért mondtam végül az ököritóiak által megválasztott Monánénak, meg a fülpösi Farkasnak, hogy úgy a segélyezésnél, mint minden. másnál az ö szavukra alapozzuk dönté­sünket, de csak az ő szavuk­ra. Veszekedjenek maguk közt. Farkasból jó vajda lesz, de ez a Monáné... * — Á, á, á Fülpös nincs olyan alja, mint Ököritó. A másik vajda, Farkas Zoltán családja bőszen bólo­gat. — Maga intézte eddig is a fülpösi cigányok ügyeit? — Én. Nekem van a leg­magasabb iskolám, nyolc ál­talános, meg én vagyok a legértelmesebb, énrám hall­gatnak. — Maguknak semmi bajuk sincs a polgármesterrel. — Jó a. Csak adhatna egy kicsit több pénzt is. * — Monáné? — kérdi a kútnál kannájával ácsorgó asszonyság. — Fuvaros a férjével együtt. Dógos, meg­bízható. Nem úgy, mint a többi! r *-— Hát hogy van ez kérem, mondja meg őszintén — kez­di Mona Gyuláné. — Én se­gítséget kérek maguktól, ő vom ide a rákos félmellüt, meg olyan cigányt, akiben húsz kiló sincsen. Nekik elég? Meg a többi beteg em­bernek. Csak róluk van most szó. A nekik járó pénzt kö­veteljük. — Nem jár, adható! — Tudom, tudom, adható. De ki dönti el? Ez a polgár- mester? Nekem ne mondja azt, hogy a magyarok nyo­mására ad kevesebbet. Néz­ze meg, hány magyar segé­lyezett van! Jóval több, mint cigány. — Pontos, tételes ki­mutatások mindenről, rend­szerezve, összegyűjtve. — S hiába ígérget, hogy ha majd lehet, földet kapunk meg ko­sár- és gyékényfonásból, vá­lyogvetésből eltarthatjuk ma­gunkat, ennek a polgármes­ternek mi már nem hiszünk. Mert ennek nem tetszik, ha van egy kis ész az ember fe­jében. * — Tudnia kell valamit. A bajok gyökerei a választáso­kig nyúlnak vissza. Egyik el­lenlábasom, a tsz-vezetés tagja, pártfogolta az ököritói cigányokat. Kapcsolatuk nem újkeletű. A1 földjén dolgoz­tak. A földjén, amelynek csak egynegyedére szolt bér­leti szerződés. Ezt persze nem hagytuk szó nélkül. A tsz-vezetés leváltásában is — bár a tagság kezdeményezte, — alaposan benne voitunk. S most kezd újraéledni az el­lenállás. Ezt onnan veszem észre, hogy a falu száján any- nyi a szeretőm, hogy ha mind igaz volna, Casanova csak asszisztens lehetne nálam_De hát, amelyik polgármester körül minden csendes, ott valami nagy baj van. Tapolcai Zoltán — Rendszeresen foglalko­zik velem Toldi Mária, és a szerepek próbálgatása közben tanítanak a színimesterségre. — Nagyon ügyesen mozogsz a színpadon. — Ennek is nyíregyházi alapjai vannak, ugyanis öt évig táncoltam az ismert Nyírség népitánc együttes- ban. Most klasszikusbalett- órákra is járok. — A nyíregyházi estetek volt az első nagyobb, igazi bemu­tatkozásod. Merész vállalkozás volt, hisz nagy művészeket is próbára tevő számokat énekel­tetek. Jön az állampolgár. 9 leborít­ja a minden rendű-rangú szeme­tét az arra kijelölt gyűjtőhely­re. Aztán feltámadt a szél, s el­használt nejlonzsákok, bepiszkí­tott pelenkák, eldobott hálóin­gek borítják el a széles nyírségi, szatmári határt. Tudom, az új polgármesteri hivataloknak ren­geteg új tennivalóval kellett megbirkózniuk, s már nem ma­radt energiájuk arra, hogy lega­lább bekerítsék azokat az or­szágút mellé telepített szemétle- rakatokat. Pedig biztosan isme­rik a mondást: nézd meg előbb a házigazdád mellétohelyisé^ét, aztán már nyugodtan Ítélkez­hetsz. Mert az mindent elárul a vedéglátód tisztaságáról, rend­szere tétéről. Ha az ember e förtelmesen el­hanyagolt szeméttelepeket nézi, óhatatlanul megfordul a fejében: vajon mire számíthat az a tele­pülés, melynek vezetői még a 9aját szeméttelepükön sem ké­pesek rendet teremteni!? Itt az ideje, hogy bizonyítsák, nem az igényességgel van a gond, ha­em egész egyszerűen idejük nem volt eddig erre. — Fellépés előtt egy kicsit lámpalázas voltam, de ez ha­mar elmúlt. — Énekes párod, UUmann Zsuzsanna volt. Rendkívül bá­jos, tehetséges partner. Ki 5? — Ö már öt éve tagja a Rockszínháznak, első fősze­repét éppen most játssza a Nyomorultak című musical- ban. ő alakítja Cosette-t. Az ő magas szopránghangja jól egészíti ki az én tenoromat és viszont. Kovács Norbert és Ullmann Zsuzsanna, valamint néhány számmal Oláh István sikere­sen mutatkozott bé Nyíregy­házán, különösen ’ az első részben, a musicalszámok éneklésével arattak szép si­kert. A műsor után Kovács Norbertét külön köszöntötték a régi táncostársak a Nyírség együttesből. (bodnár) meg piszkolódni kezd a vá­laszában. — Maradjon már csend­ben, papa! Az asszony tudja, hogyan kell beszélni. — Sorolja csak a vádakat! — Kibékíthetetlen ellentét a fülpösiekkel 1 — Nincs velük semmi ba­junk! — Harmincöt aláírással el­látott levél tiltakozik az ön megválasztása ellen. — Összesen nem vagyunk annyian. — Kisbabával ütlegelt egy asszonyt, illetve vasvillával tartott sakkban családostul többeket. — Rágalom. Egy anyától, egy apától vagyunk mi mind itt a telepen, kit bántanánk. Ezért beperelem a polgár- mestert ! — Azt beszélik a faluban, akinek elintézi a segélyét, annak jattolnia kell magá­nak! — Honnan vesz ilyene­ket?! Nekünk nem kell a más pénze — tárcáját mu­tatja, egy köteg ezres benne. — Mi dolgozunk. — A levele óta visszame­nőleg kifizették az elmaradt segélyeket! — Az igaz, de miért csök­kentették ezer-kétezer forint­tal több esetben’ — A jövedelemigazolások­ból úgy látták a hivatalban, elég annyi is. — Elég?! Ha akarja, behí­Ha a kedves olvasó most azt hiszi, hogy e képet nézvén szép, behavazott téli tájat lát, nagyot téved. Mert e jobb sorsra érde­mes kis liget, s az azt övező rét nem más. mint egy hatalmás szeméttenger. A felvétel Tisza­szentmárton és Eperjesire között készült, de az igazság szerint, kattanhatott volna az a gép má­sutt is. Jármi vagy Érpatak, Anarcs vagy Nyíregyháza hatá­rában, hogy a többi száz tele­pülést ne is említsük. Rendbontóból rendező Érpatakon Műszál, pamut és tiszta gyapjú alapanyagú szabadidő- és tréningruhák a Habselyem Kö­töttárugyár termékeiből. (Elek Emil felvétele) A Zrínyiből indult is. amelyből olyan tanfolya­mokat, vagy akár népfőisko­lát is indíthatnának, ame­lyik a munkanélkülieken is segítene. így például — mi­vel sok a gazdálkodó — egy farmenképző népfőiskolát hirdetnek meg hamarosan. Korábban több együttes is működött Érpatakon, citera, báb. népitánc: bizonyára ezek is újra indulhatnának: Sőt talán egy könnyűzenét ját­szó amatőr cigányzenekarral is sikerül együttműködniük. Érpatak kulturális életé­ben már megindult valami. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy az élet minősége egy kicsit itt is megváltozhasson. A Rockszínház Benjáminja Érpatakról az utóbbi időben többnyire csak rossz híre­ket hallhattunk, s nem egyszer szerepelt a település neve a bűnügyi krónikában. Ezért örömmel számolunk be egy ot­tani jó kezdeményezésről, a haladó művelődési otthon új­jáéledéséről. bért, aki a lelkes, hasonló ko­rú nézőket meggyőzte a te­hetségéről. — Érettségi után a konzer­vatóriumba jelentkeztem jazz szakra, de nem vettek fel. Énektanárnőm, Bánhidi Lászlóné segítségével — aki­től nagyon sokat tanultam, és akinek sokat köszönhetek — hallgattak meg a Rockszín­házban. Toldi Mária úgy ta­lálta, hogy egyedi, magas fek­vésű hangom van, amellyel érdemes foglalkozni; ennek köszönhetően kerültem a színházba is. Ez 1989 novem­berében történt. Én vagyok a Rockszínház legfiatalabb tagja. A kultúra házának tevé­kenységét korábban csaknem teljesen megszüntették, csu­pán az iskola tartotta itt a testnevelésórákat. Januártól viszont Kiss László pedagó­gus személyében ambiciózus vezetője lett a művelődési otthonnak, amelyben néhány széken és asztalon más nem is található. Azóta több esemény is idecsalogatta az érpataki fiatalokat. Még szeptemberben az ál­talános iskolában önismereti csoport indult, mert bizony az oktató-nevelő munka sem volt könnyű, a hátrányos helyzetű gyermekek között. Érpatakon pedig akad ilyen bőven, hiszen sok a cigány származású lakos. A szemé­lyiségfejlesztő önismereti cso­port most a művelődési ott­honba kerül, sőt más kor­osztályok számára is szer­veznek egyet. Színvonalas eseménynek számított a Ki mit tud, a diákdiszkó, a far­sangi bál és a lézershow. Az első rendezvényeken ki­csit izgultak a szervezők is, ám semmi rendbontás nem volt. Közrejátszott ebben ta­lán az is, hogy rendezőként olyan fiatalt is felkértek, aki bizony dobogós helyen sze­repelt korábban a rendbon­tásban. Érpatakon nincs mozi és szórakozóhely. A fiatalok — ha szórakozni akartak — üj- fehértóra voltak kénytelenek átmenni. A művelődési ott­honban ezért videomozi in­dítását tervezik, bizonyára lesz látogató bőven, hiszen televízió sincs mindenütt. Szeretnének különböző játé­kokat is beáLlítani (asztali- futball. pingpongasztal, sakk stb.), csak hát pénz sincs er­re, ezért kérik azokat az in­tézményeket, ahol ilyenekből felesleg van, azt juttassák el az érpataki művelődési ház­ba, hogy legyen mivel játsza­ni a gyermekeknek. Kiss László elmondta, sze­retne megpályázni több tá­mogatást. többek között a Kelet-Magyarországban köz­zétett Autonómia alapítványt Nemcsak a bujtosi csarnokban rendeztek telt ház előtt koncertet a hét végén, hanem a megyei művelődési köz­pont nagyterme is megtelt péntek este, az ott rendezett hangversenyen. A különbség inkább az volt, hogy míg a csarnokban világhírű zongoristaművész lépett fel, addig a másik he­lyen egy húsz év körüli fia­talember adott ízelítőt két társával musicalekből és is­mert melódiákból. Ez a koncert kicsit családi­as hangulatú volt, mert az ést főszereplője, Kovács Nor­bert két évvel ezelőtt érettsé­gizett a Zrínyi Gimnázium­ban, így sok rokona és isme­rőse eljött meghallgatni a műsorát. Hogy kerültél a Rockszínházhoz? — kérdez­tük meg a kellemes hangú, jó mozgású, az énekesi pályát hivatásul választó fiatalem­Határnyi szemét Valahol Szabolcs-Szatmár-Beregben Alapítványból szórakozás

Next

/
Thumbnails
Contents