Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
10 1991. április 13. HÉTVÉGI MELLÉKLETE Győrffy Miklós Manapság az egyik legtöbbet foglalkoztatott riporter a rádióban és a televízióban is. Húsz éve van a pályán. Nem könnyű ember. Nem túl udvarias, nem si- mulékony, sokszor erőszakos is, nehezen tesz engedményeket. Sok csalódás, rúgás, fúrás érte a pályán. De talpon maradt. — Hogyan lett riporter? — 1971-ben kerültem a rádióba, tulajdonképpen véletlenül. Bölcsészkart végeztem, magyar—filozófia szakon 1968-ban. Utána népművelő lettem, általános iskolában is tanítottam. Akkortájt volt egy Riporter kerestetik, rábeszélésre indultam, rögtön ki is estem. Nem tudom, miért. Aztán visszamentem népművelőnek. Néhány hónap múlva a személyzeti osztálytól mégis kaptam egy levelet, hogy a krónikarovatnál van egy hely. Semmi kedvem nem volt ehhez, de egy rádiós barátom tanácsára mégis jöttem. Aztán majdnem tizenöt évig a krónikánál ragadtam.... A tévében előbb kezdtem riporterkedni, mint a rádióban, de rengeteg fúrás ért. A műsor után dicsértek, aztán többet nem hívtak. Ez sorozatosan így ment. Sok baj volt a szakállammal is, többször kérték, hogy vágassam le. — És miért nem tette meg? —- Nézze, ez egy teljesen jelentéktelen dolog. Ha valaki azt mondja: tanuljál még egy kicsit, vagy járj beszédtechnikára, vagy próbálj rövidebben fogalmazni... Szóval bármi fontos dolgot kér, ezt megértem és elfogadom. De azt hogy vaTaki ilyen nevetséges feltételt támasszon, ez olyan felháborító volt számomra, hogy eszembe sem jutott, hogy elgondolkodjam rajta. — Hogyan tudja a csalódásokat, sérelmeket, igazságtalanságokat megemészteni, feldolgozni? —- Nagyon egyszerűen. Akkor néhány napig dühöngök, károm- kodok, meg ordítok, de végül is hamar megnyugszom, talpra állok. Én ezeket a rúgásokat végül is a pálya velejárójaként fogom fel. Az újságírás soha nem volt könnyű foglalkozás. — Mit szeret jobban: a rádióvagy a tévériportot? — Jó ég tudja! Mindegyiket egyformán szeretem a munkától függ. De innen, a rádiós státusból nem mennék át a tévébe. Az egy olyanfajta nagyüzem, ami az én egyéniségemtől távol áll. A rádióban sokkal szabadabb vagyok, a tévében soha nem én döntöttem. — Ön szerint mi a legfontosabb a riporteri hivatásban? Mi a siker titka? — Nem tudom megmondani. Alternatív tankönyv Történelmi lecke „A második világháború egyik legfontosabb következménye — s egyben a hidegháború alapvető jellemzője —, hogy a világpolitika formálójának korábbi centruma, Európa elvesztette önálló mozgásterét az őt közrefogó új szuperhatalmakhoz, a kontinensnyi méretű Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz képest” — állítja Gyarmati György Európa alkonya című munkájában, amelyben nyomon követi a nemzetközi politika mozgásterének változását 1945-től 1968-ig. A szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának adjunktusa, aki egy évig Pécsett is tanította ezt az anyagot, most pedig az ország egyik rangos pedagógiai műhelyének, a Székesfehérváron működő Come- nius Társaság füzeteinek sorozatindítója lett. A társaság — sok más között — hosszú távú, történelmi tudatot formáló programmal is rendelkezik. Ez az alternatív tankönyv az első lépés, amit hamarosan újabbak követnek. Felelősséget éreznek az ifjabb nemzedékek hiányos és hamis történelmi ismereteinek korrigálásáért, de a pedagógustársadalom rosszul képzett rétegeinek is eligazodási pontokat, szintézist kínál a friss szellemiségű, szemléletű dolgozat, amely szakított ama marxista dogmával is, amely szerint a történelem osztályharcok története. A füzetet alapvető segédanyagnak, alternatív tankönyvnek tekinti a székesfehérvári József Attila Gimnázium, amelynek tanárai tapasztalataikat szívesen megosztják másokkal. A szűkebb és tá- gabb haza gimnáziumai, de a többi középfokú oktatási intézmény is számíthat szakmai véleményükre. Egy tapasztalt történelemtanár pusztán a füzetet elolvasva, meggyőződhet arról, hogy korszerű és nélkülözhetetlen segédanyaggal van dolga. A Comenius Füzetek sorozat- szerkesztőjétől, Szabó Péter tanártól kérdezem: — A huszadik századi folyamatok ábrázolásában, korszakolásában milyen újdonságokkal szolgál Gyarmati György? — A szerző „a hosszú 19. század” után a „rövid 20. századról” beszél. Az 1910-es évektől napjainkig tartó nyolc évtizedet sommásan három világháború „rövid” évszázadának nevezi. — Három világháború? — Igen. A két világháború után a szuperhatalmak világhatalmi aspirációi sodorták az emberiséget egy újabb világméretű konfliktusba, a hidegháborúba. Gyarmati György századunk korszakát 40 éves háborúnak nevezi. A szerző állítja: a négy évtizeden keresztül szinte egymást érő „helyi” konfliktusok láncolata olyan globális méretű, valóságos világháború volt, amelyet a két szuperhatalom különböző előretolt érdekeltségi övezeteiben, kontinensenként különböző ütközőzónáiban vívott egymással. — Az alternatív tankönyv erényei közül mit tart különösen fontosnak? Szabó Péter tömör válasza: — Rendet csinálni a fejekben. A hiányt pótló, lényegi információkat kiemelő segédanyag nemcsak az ifjak ismereteiben jelen lévő fehér foltokat tölti ki, nemcsak a tévhiteket korrigálja, de átértékeli legközelebbi múltunkat is. Korszerű történelmi lecke fiúknak és tanároknak, az ifjabb és idősebb nemzedéknek. A könyv a Coméráus Tanulmányi Társaságnál rendelhető meg. Címe: 8000 Székesfehérvár, Honvéd u. 8.) Z. E. Annyi minden kell, együttesen. A felkészülés, a jó ízlés, a tudás, a műveltség, a jó fellépés ezen a pályán még nem biztosíték a sikerre. Az újságírást, a ri- porterséget igazából még tanítani sem lehet. Ez valahogy úgy van: valaki felmegy a katedrára, aztán vagy tanár vagy nem...Valami belül kell, hogy legyen. Szinte függetlenül az embertől. Nem lehet megtanulni, és nem lehet kierőszakolni. — Nem szeretne főnök, például főszerkesztő lenni? — Nem, nem. Nem érdekel a vezetés, abszolút alkalmatlan vagyok rá. Például gyűlölök adminisztrálni, értekezletekre járni, mindig el is késtem... Évekkel ezelőtt, nagy rábeszélésre, itt a rádióban rovatvezető-helyettes lettem. Hát, csak nagy nehezen bírtam ki, rövid ideig... Főmunkatárs vagyok, nekem ez teljesen megfelel. — Mondjon valamit a magánéletéről! Hogyan, kivel él, mit szeret, netán van-e valamilyen hobbija? — Szerintem minden az ember magánéletére vonatkozó kérdés teljességgel lényegtelen. Tévedés, hogy az úgynevezett ismert emberek mások, különlegesek a magánéletükben. Az enyémben sincs semmi különös. A feleségem közgazdász, első házasságomban élek, s állíthatom, nem is lesz több. Huszonkét éve vagyunk együtt, ő szintén népművelőként dolgozott, néhány éve háztartásbeli. Két gyermekünk van, a fiam most fog érettségizni, a lányom harmadik gimnazista. A kikapcsolódás? Hát, néha biciklizem, néha futok, de sajnos, nagyon rend- szertelenül, mert az egész életem rendszertelen. Kevés szabad időm van, és nincs semmilyen passzióm, sem hobbim. E. É. AZ ELMÚLT NÉHÁNY ÉVTIZED során átértelmeződött jó néhány fogalmunk, ilyen például a felelősség is. S mivel gyakorlatilag ez az erkölcsi kategória súlyát vesztette, a felelőtlenség is megfog hatatlanná vált. Pedig érdemes lenne fölvetni — kicsi ország a miénk, így akár személyre szólóan is —, kik tehetnek arról, hogy az egykor szebb napokat látott magyar filmművészet idáig süllyedt, ahol ma tartunk. Egy adalék a helyzet-, képhez: 1990-ben már 2 millió jegyet sem lehetett eladni magyar filmre, azaz a 6%-ot sem érte el az összlátogatói létszámból a hazai alkotások iránt érdeklődők száma. Holott fenntartásokkal kell kezelnünk azt a gyakran emlegetett vádat, hogy egyre kevesebb magyar film készül. Az utóbbi néhány hét például alaposan ellentmond ennek: mozikba került Jancsó új filmje; a korábbi vidéki bemutató után a Szürkület megkapta a budapesti bemutató lehetőségét (húsvétra időzítve, a boldog feltámadás reménye alatt); látványosan megbukott, bár vetítik Tolmár Tamás jó szándékú, de nézhetetlen filmjét, A távoliét* hercegét; bemutatták az első filmes Vajda Péter munkáját, az Itt a szabadság Aot; s mire ezek a sorok a nyomdába kerülnek, már fut Bacsó Péter új munkája, a Sztálin menyasszonya. A felsorolt öt alkotás közül a leginkább nézhető, élvezhető az Itt a szabadsági, amely a tiplkus- sácf több jegyét hordozza magán. Például azt, hogy alkotója csak 41 évesen léphetett be a játékfilmkészítők sorába, s azt is, hogy az utóbbi időszakban jelentkező sorstársakéhoz hasonlóan munkája a profi megoldások mellett a szakmai dilettantizmus jegyeit is hordozza. TALÁLÓ A CÍM! Az írásképben nem lehet kifejezni azt a tömény iróniát, amit takar, de erre nem árt figyelnünk, ha rászánjuk magunkat a megtekintésére. Az operatőr, Kardos SánHol a szabadság? A legutóbbi két-három évben óriási mértékben sokasodtak a könyvkiadó cégek. Ha mindegyikük csak évente tíz irodalmi, tudományos vagy ismeretterjesztő könyvet akarna kiadni, jó részük bjzony kézirat nélkül maradna. Ámde tudjuk, hogy a helyzet egészen más. Kézirat van jócskán, s elutasító válasz is. A kiadók nagyobb része ugyanis nem á művészetek és a tudományok támogatására jött létre, hanem pusztán üzletként. így aztán nem, vagy alig adnak ki könyvet, helyette egészen más tevékenységet folytatnak. Ha meg mégis a könyv a fő profiljuk, akkpr az többnyire pusztán szórakoztató, művészi érték híjával lévő termék. Tisztelet a kis számú kivételnek. Azoknak is, akik már félig vagy egészen belebuktak nemes törekvéseikbe, a papír- és a nyomdaárak, az adórendeletek kibogozhatatlannak mutatkozó hálójában vergődve. Az eredményes kivételek közé tartozik a Széphalom Könyvműhely is, amelynek nemcsak az az érdekessége, hogy változatlanul irodalmi kiadónak tekinti magát, hanem az is, hogy írók hozták létre, és azok működtetik is. Az egyre nyomasztóbbnak mutatkozó kiadási gondok enyhítésére hozta létre az írók Szakszervezete a műhelyt, amelyet Mezey dór mindent megtesz, ami technikailag megoldható, hogy ezt a jelleget érvényre juttassa, és más kérdés, hogy néhol a meg- íratlanság, néhol a rendezési megoldatlanság következtében a film visszahuppan a porba. A történet főhőse szakoktató (Andorai Péter alakítja, hátán viszi a filmet, s ha bizonyos pontokon minden hiteltelenné válik körülötte, ő akkor is hiteles marad), aki a gyors meggazdagodás reményében három szakadt cimborával Bécsbe indul bevásárolni, hogy az ott beszerzetteket busás haszonnal adja tovább itthon. Kiváló téma, igazán mai, a helyzet szinte felkínálja a szatirikus ábrázolás lehetőségét. SZATÍRÁNAK IS HIRDETIK a filmet, de Vajda Péter időnként elfelejti, milyen műfajt választott, s hogy annak kemény törvényei nem tűrik az üresjáratokat, s olyan stilizálást feltételeznek, ahol az áldokumentarista eljárások keresztezik az eredeti szándékot. A hazatérés jelenete például zseniálisan indul az ajándékba kapott kecskével, a határ- átlépés viszont annyira hiteltelen, hogy agyonüti az előző ötletet. Teljességgel érthetetlen, hogy maradhattak a filmben kínosan hosszú jelenetek, hiszen ha technikai felszereltség dolgában egyre rosszabbul is állunk, ollónk azért van. Olyan jelenetre célzok, mint amelyet a bécsi boltban forgattak. A lényeg, hogy” hősünk nem fér az eladópulthoz, hanem az előtte zajongók fejé fölül próbálja elmondani szándékát. A szituáció nem fejlődik sehova, képileg sem ad egyré többet. (Sajnos, ehhez hasonló példát lehetne még említeni.) Ha majd e korszak magyar filmjeit az utókor vizsgálat tárgyává teszi, biztos fontos információként értékeli azt a jelzést, amelyet hovatovább tematikus ismétlődésnek (éppen ezért szociológiai hátterét is megfontolandónak) kell tekinteni: az örömte- len szexualitás ábrázolását. Emlékeztetőül említem, hogy a Kárhozat, a Tiszta Amerika leginkább figyelemre érdemes jelenetei ilyenek, s most Vajda Péter is megrendezett egy hasonlót, s azt kell mondjuk, beleillik az ábrázolt világ képébe. ÚGY TŰNIK, hogy a rendezőnek rólunk, újkori kalandozó magyarokról, nincs valami jó véleménye, és ahogy érvel, igazat kell adjunk neki. Filmje leginkább e kritikus távolságtartás miatt érdemel figyelmet. Hamar Péter Katalin vezet. Szerkesztőként Pálinkás György dolgozik még ott. A kiadónak egyetlen főfoglalkozású munkatársa sincsen, s tiszteletdíjért is csupán néhá- nyan segítik a nem kevés munka elvégzését. Túlzás és érzelgősség nélkül elmondható, hogy a névadásban jelképesen keresztapa Kazinczy Ferenc szellemisége hatja át ezt a működést: segítséget nyújtani a mostoha sorsú írótársaság összességének, s ugyanakkor, az irodalmi élet lehetőségeinek szaporításával, segíteni a nemzeti művelődés ügyét is. Az alapítás és az előkészületek fáradságos munkája után a tavalyi volt a kiadó első teljes éve. Másfél tucatnyi könyvük a célkitűzések okos és körültekintő érvényesítését mutatja. Óvatosnak kell lenni, hiszen ez a kiadó komolyabb tőke s állami támogatás nélkül indult, s csak arra számíthat, hogy egyes kiadványai nyereségesek lesznek, s még arra, hogy egyes könyveihez a ma még létező ilyen célú alapoktól támogatást tud szerezni. Ezek az elképzelések szerencsére nem mondtak csődöt, pedig nem a ravaszság, hanem a tisztesség volt a kiadói munka alapja. Vagy talán éppen ez vezetett eredményre? Rendes emberek egy jó ügy érdekében fogtak össze, s lám, még az annyit Halálra jelölve (Marked for death), amerikai akciófilm. Főszerepben: Steven Seagal, Joanna Pacula, Keith David. Rendezte: Dwight H. Little A Széphalom Könyvműhely szidott nyomdaiparban, könyvkereskedelemben Is szövetségesekre találtak. Ha utópikus látomást nem is, derűsebb jövőképet az irodalomra nézvést talán növeszthetünk ebből. Az 1990-es esztendő könyvei többféle szempontból is gazdag arculatot mutatnak. Regény és verseskötet, szociográfia és útirajz, felnőtt- és gyermekirodalom, szépirodalom és ismeretterjesztő munka, antológia és folyóirat egyaránt szerepel a kiadványok — s a mostani esztendő tervei — között is. Külön említést érdemel a szomszédos országok magyar nemzetiségeinek kultúrája iránti fokozott figyelem. A könyvműhely egyik első kiadványa volt a Gyakorlótér—, a mai nagyváradi költők antológiája, amelynek anyagát még illegálisan lehetett csak az országba áthozni. S igencsak fontosnak mutatkozik a költő Tóth László szerkesztői tevékenysége. Megjelent már a Szélén az országúinak, a csehszlovákiai magyar költészet antológiája, valamint a Mint fészkéből kizavart madár..., amely a hontalanság éveinek, az 1945— 49 közötti időszaknak állít emléket, a névtelenek és a közemberek írott dokumentumaiból válogatva. S készül a csehszlovákiai magyar elbeszélők antológiája is. A szépirodalmi könyvek közül Birtalan Ferenc és ÍHárs Ernő gyermekverskötetét, Kende Sándor ifjúsági regényét, Nikolits Árpád „romániai” szociográfiáját, Nádudvari Anna útirajzait, Hegyi Béla esszékötetét, Csontos János, valamint Varga Imre interjúkötetét, Papp Márió verseskönyveit említem, valamint Lázár Ervin szinte feledésre ítélt, nagyszerű regényének az újabb kiadását (A fehér tigris). Különleges érték a Regio, ez az évente négyszer megjelenő kisebbségtudományi szemle, amely az irodalmi és publíciszti- kus megközelítések helyett a tudományosra teszi a hangsúlyt, az egyoldalú Erdély-központú- ság helyett pedig Közép-Európá- ból elsősorban a csehszlovákiai magyarság múltjára és jelenére figyel. Ha e kiadó tartani tudja az eddig körvonalazódott sokarcú- ságot, a szemléleti és esztétikai mércét, maradandó nyomot fog hagyni a művelődéstörténetünkben. V. G. II Kelet i A Magyarország
