Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

1991. április 13. Kelet-Magyarország 3 Egy főre jutó szegénység Válás után Holtodon NEM SZÍVDERÍTŐ OL­VASMÁNY a Központi Sta­tisztikai Hivatal legutóbbi közleménye a létminimum­számításról, ám innen, az or­szág keleti csücskéből szem­lélve még elkeserítőbb. (Leg­feljebb annyi benne a vigasz­taló, hogy áprilistól most már gyakrabban az ország elé tárják a valóságos helyzetet, vélhetően azzal a céllal, hogy rádöbbentsék a legille­tékesebbeket a tarthatatlan helyzetre.) Olvashatjuk eb­ből a kimutatásból, hogy pél­dául februárban annak a családnak, ahol két aktív ko­rú felnőtt és 3 gyermek él a városokban 29 621.—, a köz­ségekben pedig 27 725.— fo­rinthoz kellett jutnia ahhoz, hogy a létminimumot elérje. (Amit kevésbé statisztika nyelven úgy is mondhatnánk: valamiképpen eltengődjön.) Ha a gyermekek száma egy- gyel több, akkor már közel 33 ezer forintra volt szükség mindehhez. Szándékosan citálom a többgyermekes családokat, hiszen Szabölcs-Szatmár-Be- reg megyében ilyenekből ta­lálni a legtöbbet. Bárhogyan is kutatom ismerős körökben ezt a „statisztikai családot” csak elvétve tűnik főt né- háhyi ahol -helytállóak a szá­mok. Itt az ország keleti csücskében bizony egy 3 gyermekes;. 2 keresővel ren­delkező család (beleszámítva a családi pótlékot) aligha számol le hóvégén az asztal­ra közel 30 ezer forintot, hogy aztán azt beoszthassa élelemre, ruházatra, rezsire. Itt nemcsak a keresetek van­nak mélyen az országos át­lag alatt, hanem — például a megyei KSH friss kimuta­tása szerint — ezen a tájon még az élelmiszerek árai is az átlagosnál nagyobb ütem­ben. 35,3 százalékkal nőttek az élipúTt esztendőben. Hi- bádzik ez a mostani számítá­si szisztéma innen nézvést a tekintetben is, hogy a leg­újabban meghatározott 7 ezer fórint bruttó bérminimumot sem érik el nagyon sokan, mint aktív családtagok. HELYZETÜK AZÉRT IS REMÉNYTELEN, mert bár leíratott a bruttó bérmini­mum, de azok a szerencsé­sek, akiket még aktív jelző­vel lehet illetni, jobbára olyan ellehetetlenült üzemekben, munkahelyen dolgoznak, ahol ha megszakadnak sem tudják kitermelni ezt a minimum­bért. Ha még dolgoznak! Mert épp a napokban közöl­tük lapunkban, hogy már több mint 30 ezer a munka- nélküliek száma Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, s ez a tábor ijesztően növek­szik hétről hétre. (Ráadásul ha meg is volna mindenki­nek, a takarítónőtől a kis pénztári beosztottig ez a 7 ezer forint bruttó, az tisztán, tehát nettóként csak 6260 fo­rintot jelent, s ez már a lét­minimumnak is csupán a 90 százalékát éri el.) Azt is a megyei felmérés mutatja ki, hogy Szabolcs- Szatmár-Beregben a lakosság kiadásainak nagyobb hánya­dát fordítja élelmiszervásár­lásokra, s ez különösen a gyermekes családokra jellem­ző, amiből következik, hogy megyei szinten az árhatások itt még jóval nagyobbak, mint szerte az országban. Nem felesleges a KSH dön­tése, hogy mostantól ha kell, akár havonta is feltárja vizs­gálódása eredményeit, talán ez a figyelemfelkeltés is se­gíthet. Sokán gondolkodnak viszont akként: jó. jó, hogy most már van új létmini­mum-számítás, de mikor lesz végre olyan helyzet, amikor nem a nyomorgókat jellemző adatokat el’étrtzik a kompute­rek, hah'éjn/ázokát S forráso­kat teszik' Közzéj amelyekből több forint, jut niajd a meg­élhetésre. VAGY: MIKOR JÖN MÁR EL az ideje annak, hogy le­lassul, vagy csak lélegzetvé­telnyi időre is megszűnik a sokszor mesterségesen ger­jesztett áremelés, ami az ala­csony kereset, vagy a mun­kanélküli-segély legnagyobb falója, s ezáltal a létminimum legfőbb veszélyeztetője. Persze ez már nem a KSH do.lga. , Angyal Sándor A számok nyelvén Öt kttzül négy: üzemi baleset A balesetek lehetősége az emberi élet minden szférájá­ban, így a munkavégzéssel kapcsolatban is fennáll. Egy potenciálisan veszélyes hely­zet természetesen nem okoz feltétlenül balesetet, ez több­nyire olyan összetett hatá­sok eredményeként jön létre, melyek között az előre felis­merhető fizikai körülmények éppúgy megtalálhatók, mint a szubjektív emberi ténye­zők. Megyénkben a foglalko­zási balesetek közel fele — a foglalkoztatási struktúrának megfelelően — mezőgazda- sági, erdőgazdálkodási nagy­üzemben következik be, har­mada ipari üzemben esik meg. Az összes baleset több mint négyötöde üzemi bal­eset. azaz intézményben, illet­ve munkával összefüggésben történik; a balesetveszélyt a biztonságtechnika, a techni­kai felszereltség korszerűsége (korszerűtlensége?), a munka- körülmények fizikális sterssz- hatásai (hőmérséklet, szellő­zés, zaj) mellett az emberi figyelmetlenség-fegyelme­zetlenség is növeli (ráadásul az utóbbi években különösen megnőtt az olyan kockázati tényezők szerepe, mint a he­lyettesítés. túlórázás, többlet- munka vállalása stb.). Az üzemi úti balesetek okai sok esetben a rossz útviszonyok­ban, a megnövekedefct kerék­pár- és gépjármű-forgalom­ban kereshetők. A szakemberek megítélé­se szerint a balesetek gyako­risága nem szerencse kérdé­se. csak a következmény sú­lyossága az. Megyénkben egy-egy foglalfcazási baleset több mint 30 munkanap-ki­eséssel jár; az összes baleset mintegy fél %-a halálos ki­menetelű. (filepné, KSH) A jövő csemetéi Aki él, mozog. Nagy élet zajlik most me- gyeszerte mindenütt a határban. Ez a gyors, munkára serkentő tavasz diktálja a tem­pót. Tüneményes jelenség volt például áp­rilis 10-én. Hajnalban borús volt az idő. Délelőtt gyengén sütött a nap. Délben dör­géssel, villámlással nyári zápor vert végig a szomjas földön. Délutánra újra kisütött a nap, de már erővel, jó meleggel és vi­rágba borultak az útmenti 30 hektáron az őszibarackfák. Az emberek, akik az em­lített napon Rohod határá­ban erdőt telepítettek, ter­mészetesen nem az eget les­ték, nem arra figyeltek, hogy mekkora szeszélyekre képes a bolondos április. Számuk­ra a feladat volt a fontos. Fát ültetni. De kinek? Ezt kérdeztem Helmeczi Tibortól, a rohodi Üj Élet Termelő- szövetkezet nemrég megvá­lasztott elnökétől is. Az elődök erdeje — Emlékszem amikor ide­kerültem 1963-ban, akkor is erdőt telepítettünk. Vélet­len, hogy most a 28 évvel ko­rábbi élményem, feladatom ismétlődik. De azt mondom, amit valamikor az elődeink és mi elültettünk, annak hasz­nát már élvezzük. Jelenig 366 hektár erdőnk van. Akác és nyár. Nagy részük már vá­gásra érett és évi 10—15 hek­tár a véghasznosítás. — Forintban mennyit ér ez? — Másfél, kétmillió fo­rintos árbevételt. Semmi­féle más kultúra nem adna itt ennél jobb jövedelmet. Viszont arra a kérdésre még nem válaszoltam, hogy kinek ültetjük az erdőt. Bármeny­nyire is bizonytalan a szövet­kezeti gazdálkodást illetően a jövő, az erdő akkor is a miénk lesz. Ha nem a miénk, akkor az itt élő embereké, az unokánké. Ezzel a kis burkolt politi­zálással a lényeghez értünk. Mert nem véletlen, hogy most Rohodon, a rohodi határban járok. Az Üj Élet Termelő- szövetkezet alig három hó­napja újraéledt. Ennek a tör­ténete nagyon rövid. 1976. márciusában a rohodi tsz a vajaival egyesült. Nem volt az kényszerházasság, divat volt. Könnyű volt meggyőz­ni az érintetteket, hogy kü- lön-külön is jól gazdálkodó szövetkezetek egyesülve még többre képesek. Különben is miután a közigazgatást össze­vonták, lett a vajai nagyköz­ség, miért ne legyen egy a termelőszövetkezet is. Ami­lyen jóhiszemű és békés volt 15 éve az egyesülés, ugyan­olyan békés és jóhiszemű volt most január eggyel a külön­válás. De miért volt erre szükség? ís az eredmény? — Úgy éreztük — mondja az elnök — jobb így ne- nekünk. Jobb lesz. Rohod mindig eredményesen gaz­dálkodott. Amíg önálló tsz volt, soha sem volt mérleg­hiánya. Miután Vajával egye­sült és önálló gazdálkodó- egységként működött, akkor is minden évben elfogadható nyereséggel dolgozott. A ro­hodi tagság tehát úgy gon­dolta, jobb lesz a különvá­lás, legyen a ‘munka gondja és eredménye teljesen az övé. — És lesz eredmény? — Abban nagyon bízunk. A gazdálkodást ugyanúgy folytatjuk, mintha semmi sem történt volna. A vagyon­megosztásnál megkaptuk mindazokat az eszközöket, amelyek Rohodon voltak, a földterület 1700 hektár szin­tén a régi. Az érzés azon­ban más, az új, a megválto­zott körülményeknek meg­felelő. Milyen érzéssel dolgozik most a rohodi termelőszövet­kezeti tagság azt 226 félekép­pen lehet elmondani. Ugyan­is 226 tagja van a tsz-nek és abból 35 az aktív. Dolgozik még 40 alkalmazott is, illetve több százan dolgoznak, hiszen a határban nemcsak erdőt telepítenek, de előkészítik ül­tetéshez a burgonyaföldet, permetezik a vállalkozói al­máskerteket, egyszóval nyug­díjasoknak, járadékosnak, családtagoknak is tele a ke­ze munkával. Azt már nem az elnök, hanem Németh Sándorné a főkönyvelő mondja, hogy a háztáji ter­melés mint mellékes szívügye a tsz új vezetőségének. — Az alapkereset nem nagy, még akkor sem, hogy január eggyel 15 százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre. A háztájira nagy szük­ség van. Sikert akarnak — De mi van a háztájiban, illetve mi lesz? — A burgonyaföld nyolc hektár. Ez inkább saját szük­ségletre, viszont árunövény lesz a 7 hektár uborka, a do­hány, a káposzta, a paradi­csom. ge igyekszik majd nemcsak a termesztést, de az áruértéke­sítést is segíteni. Sok mindenről volt még szó annak apropóján, hogy a rohodiiak újra, új felállás­ban kezdték az évet. Sikert akarnak és ehhez még jók az alapok. Annáik idején amit Vajához vittek 30—40 millió forint lehetett a va­gyonrész, most visszakaptak 160 milliót, de nem ez a fon­tos. Ahhoz, hogy dolgozhas­sanak, eredményt érjenek el, minden rendelkezésre áll. A kiadásokra van elég pénzük, hitelre nem szorulnak, csak legyen piaca a húsnak, ga­bonának, gyümölcsnek, zöld­Tizenkét hektáron telepítenek új akácerdőt a rohodi ha­tárban. Mire vágásra érnek a most kiültetett csemeték, ki tudja mi lesz. Lesz-e még termelőszövetkezet? Bármi is lesz, az erdő hasznát, a faültetők munkáját az unokák élvezni fogják. — Lesz-e minden árunak piaca? — Ezt most nehéz meg­mondani, de a tsz vezetősé­ségnek, amit megtermelnek. Jó lenne erről most a bi­zonyosság. Seres Ernő Tavaszi karbantartási munka Nyíregyházán, a Közúti Építőipari Vállalatnál. Télen, a nagy hidegben megrongálódott utakat folyamatosan javítják a városban az útépítők, (trifonov) Nagy emberek, kis történetek Francoise Sagan francia írónő egy igen életvidám is­merősétől. idézte a követke­ző, tréfának szánt megjegy­zést: — Ha este tízkor nem fekszem az ágyban, akkor hazamegyek. Eleanor Roosevelt, az Egyesült Államok egykori elnökének felesége maga bonyolította le vásárlásait. Egy alkalommal az egyik washingtoni áruház kiszol- gálónöje megszólította: — Bocsánat, asszonyom, nem mondták még önnek, hogy nagyon hasonlít az el­nök feleségére? — Dehogynem. Gyakran még az elnök is összetéveszt vele! Tristan Bemard francia humoristának egy titkos drámaíró a készülő művé­ről kezdett beszélni: — Mester — mondta —, most nagy fába vágom a fejszémet. — Az nem baj — szakí­totta félbe a humorista — csak rajta ne csípjék falo­páson! Bemard Shaw-tól. a vi­lághírű angol írótól az egyik direktorhoz ajánlást kért egy eléggé közepes ké­pességű színész. Shaw a következő levél­kével bocsátotta el prote- zsáltját: „Figyelmébe ajánlom H. W. urat. Kitűnően játssza Hamletet. Rómeót, a fuvo­lát és a biliárdot. A bili­árdot a legjobban ...” Csarada János, a nemzet­közi jog egykori professzora kérdést tett fel a szigorló­nak: — Hogyan kell háborút üzenni? Könyvében fel volt sorol­va ennek több válfaja. A jelölt elmondott belőle hár­mat. utána már csak ma­kogott. A professzor a fejét csó­válta: — Hogyan engedjem én önt ki az életbe, ha még háborút sem tud üzenni?!?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents