Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
Schlanger András vallomása „Rögtön otthon éreztem magam... 1961-ben születtem február 10-én a Vízöntő jegyében. Eleinte mindenfélével foglalkoztam, a színház nem nagyon érdekelt. Szerettem volna táncos lenni, koreográfus, régész, erdész. Ilyen és ehhez hasonló terveim voltak. Már általános iskolás koromtól amatőr színjátszó voltam, de akkor még nem érdekelt, komolytalan dolognak tartottam a színházat. Körülbelül 16 éves koromtól kezdtem érdeklődni iránta, és fokozatosan beleszerettem. Most már el sem tudnám képzelni az életemet másképp, csak így. A főiskolára egyből bekerültem, dolgozni Nyíregyházán kezdtem. Négy évig voltam itt, aztán két évig Pesten játszottam a Radnóti Színházban, majd egy pályázatra visszajöttem művészeti vezetőnek. — Nyíregyházán be kellett illeszkedned egy teljesen új és szokatlan környezetbe. Hogy élted át ezt? — Én valójában hamar beilleszkedtem. Eljöttem Pestről, és rögtön otthon éreztem magam Nyíregyházán. Akkor még én is fiatalabb voltam, 23 éves. Tele energiával. Szerettem itt lenni, mert itt volt először saját otthonom, itt kaptam először fizetést. — Eleinte biztosan voltak olyan színészek, akik nagy hatást gyakoroltak rád. Kinek a színészi játéka jelentett számodra példaképet? — Haumann Péter volt az egyik nagy kedvencem, aki briliáns módon megtanulta a színészet mesterségbeli fogásait, ugyanakkor fantasztikus karizmatikus figura. Tehát van benne belső erő, ami a személyiségéből árad, és aminek a segítségével tud hatni a környezetére. — Te mit tartasz a színész legfontosabb tulajdonságának? — Az a legfontosabb, hogy tisztában legyen magával, belső és külső tulajdonságaival, hiszen akkor jó a színész, ha a szerepében is önmagát tudja adni. Az ember változik, és változik az a szerepkör is, ami leginkább közel áll hozzá. — Eddig a színész belső tulajdonságairól beszéltél. Szerinted fontos egy színésznek a külseje, a megjelenése is? — Szerintem nagyon fontos, mivel a színház nagyon „erotikus” műfaj. A néző csak azzal a színésszel tud azonosulni, akivel érzéki viszonyba tud kerülni. Ezért ha egy színész külseje taszító, akkor is kell tudni hatnia. Ez nagyon fontos. — A színészet is művészet. A színész is alkot, lélekkel tölti meg az irodalmi müvet. Az író, a szobrász, a zeneszerző akkor alkot, amikor ihlete van, de a színésznek akkor kell produkálnia, amikor eljön az előadás ideje. Ezt te hogyan éled át? — Ez egyáltalán nem ilyen misztikus dolog, ahogyan te elképzeled, mert ihlet nélkül is lehet játszani. Meg kell tudni tölteni lélekkel a szerepet. — Szerinted fontos a jó kapcsolat, az összetartás a színészek között? Neked milyen a kapcsolatod a társulattal? — Amióta vezető beosztásba kerültem, sokkal kevésbé tudom, hogy milyen a kapcsolatom, mert az emberek a főnökükkel általában kedvesebbek. De én azt hiszem, hogy nem rossz a kapcsolatom a társulattal. Szerintem fontos az összetartás, de összetartás nélkül is lehet játszani. Legendák szólnak arról; színészek úgy játszottak együtt, hogy nem voltak beszélő viszonyban. — Milyen írók darabjait kedveled leginkább? — Mindent ami jó. Az abszurdtól Csehovig szinte mindent szeretek. Szeretem a szép, régies nyelvezetű darabokat, de szeretem a pantomimszínházat is. Minden műfajban van művészeti érték. — Melyik alakításoddal voltál eddig a legjobban megelégedve? Valójában eddig egyik szerepemmel sem voltam igazán elégedett, de voltak olyan szerepeim a főiskolás évek alatt, amelyeket akkor nem tudtam volna jobban eljátszani. — Mit tartasz a legnagyobb erényednek, és mi a legnagyobb hibád? — Fontos, hogy válságos és engem érintő helyzetekben is tárgyilagosan és higgadtan tudok dönteni. A legfőbb hibám pedig az erényemből ered. Meglehetősen hideg fejjel és lelketlenül tudok dönteni más emberek sorsáról, és van bennem egy állandó megfelelni akarás. Mindig mindent meccsnek tartok, és meg akarom nyerni. — Szoktál zavarba jönni? Ha igen, mitől? — Az nagyon zavar, ha tetszik egy nő, és én nem tetszem neki, vagy ha a színpadon nem tudok valamit megoldani és nézik, és ha hazudok, és rajtakapnak. Egyrészt nagyon rosszul hazudok, mert látszik rajtam, másrészt iszonyú kínban érzem magam, ezért leszoktam róla. — A színházon kívül szeretsz még valamit? Mi a legkedvesebb szórakozásod? — Nagyon szeretek sportolni, futni, horgászni, főzni. Minden olyan lehetőséget kihasználok, ahol egyedül tudok lenni. — Mi az álmod? Mit szeretnél elérni? — Nem olyan az álmom, mint másoknak: nagy ház, autó, családi boldogság. Azt szeretném, ha bár változik, mindig én szabhassam meg a változás mértékét. Hatvan évesen szeretnék majd a „legjobb fej 60 éves" lenni, ami nem azt jelenti, hogy 20 évesként viselkedjek, mert azt nevetségesnek tartanám. Szeretnék lépést tartani mindig a saját korommal. Ez az én nagy álmom: hogy mindig bírjak változni, és mindig előnyömre. — Milyen terveid vannak? Mit kívánsz az elkövetkező tíz évre? — Elsősorban most egy nagyon jó nyíregyházi színházat szeretnék. Ez a legfőbb tervem. Pivarnyik Beáta Röviden Premier előtt. Március 28-án Gödöllőn, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutatta be a társulat ivó Krobot rendezésében a Szigorúan ellenőrzött vonatok című Hrabal-adaptá- ciót. A költészet napján, április tizenegyedikén este hat órakor Zubor Ágnes József Attila-ösz- szeállítása hallható a színházban. Dinnyés József „daltulajdonos” nagylemezének bemutatója április 13-án lesz a színházban. Ivó Krobot Nyíregyháza visszatérő vendége. Eddigi rendezései szakmai és közönségsikert is arattak. Ezúttal is Hrabal- adaptációt állított színpadra. A Szigorúan ellenőrzött vonatok minden bizonnyal most is sok hívet szerez a rendezőnek. Felvételeinken Ivó Krobot beállítja a jelenetet. (Ha- rasztosi Pál fotói.) ‘Maii Cl | | c / ,x. I | liusvetja | É Azt hiszem, egyetértenek §| É velem abban, hogy az idő ro- Éj ^ hamléptekkel halad. Ez al I megállapítás a közelgő hús- É I véti ünnepekre vonatkozik. É | Mintha csak tegnap ünnepel-1 I tűk volna a szeretet ünnepét, f| É pedig azóta közel három hó- É; 1 nap telt el. A húsvét is családi || ünnep, és mivel általában két- Éj ^ három napos, alkalom nyílik a É I pihenésre és a bensőséges 1$ I családi együttlétre egyaránt. 1 I Sokan munkával töltik az ün- É | nép egy részét, mint a Móricz 1 ^ Zsigmond Színház művészei É :: is. Arra kértem Hetey Lászlót, || É és Pálffy Kingát, „meséljék” || I el, mivel töltik az idei ünne- É I pet, mit jelent számukra a t| | húsvét... I Hetey László: A húsvét egy É i részét munkával töltöm. Én is Éj É játszom a Hrabal-darabban, É É ezúttal egy mozdonyvezetőt É alakítok. A kerti munka jelenti | számomra a legjobb kikap- É | csolódást, így másnap a kert- 1 | ben dolgozgatok majd. Mos-1 | tanában nosztalgiával gondo- 1 ^ lók diákkorom húsvétjaira. !| 1 Fiatalok voltunk, szerelme- É |j sek, így egy nap legalább 20 É I helyre ellátogattunk. A kelle- Éj I metlen emlék: estére jól a po- § I hár fenekére néztünk, mivel 1 I akkoriban a kóla nem volt 1 II Pálffy Kinga: A mi csalá- Éj 1 dunk nemrég jött át Erdélyből, É ^ nekem ez lesz az első, Ma- É | gyarországon töltött ünnep. É | Ebben az évben Budapestre 1 | utazom, és a családommal I | ünnepelek. Egyébként ma 1 É már a húsvét nem azt jelenti É É számomra, mint régebben. || É Amíg általános iskolába jár- fe I tam, egész nap nagy izga- É I lommal vártuk a locsolókat, 1 I másnap a suliban beszámol-§ I tunk egymásnak kinél volt 1 É több vendég. Csalni nem le- És É hetett, ugyanis a „lovagok” É |j nevét mindenki felírta egy Éj I papírra... É H. G. .-Sí H. G I tt hever előttem a példány, rajta becsületben megvénült cím: Szigorúan ellenőrzött vonatok. Órák óta nézem, és semmi nem jut eszembe. A kérdőjelek kampói bele-beleakadnak a mondatokba, fékezik, lassítják hömpölygé- süket, elakadnak, míg végül dühödt mozdulattal csukom rájuk zárkájuk fedelét. Hogy tudhatnék eljátszani egy vasúti forgalmistát (aki a szakmájának tudora), amikor még sosem láttam munka közben... Gyorsan felöltözöm, sietős léptekkel indulok a vasútállomás felé, ahol a késő esti órákban alig lézeng néhány megfáradt utas. Átmegyek a várótermen, és a fal mellé húzódva sokáig nézem a veszteglő vonatokat, meg a ködben imbolygó szellemalakokat. Nyílik egy ajtó, sötétkék egyenruhás vasutas ballag a peronon, tárcsáját előírásosan a hóna alá szorítva. A vonat mellé érve megáll, merőlegesen felé fordul (arccal a vasút felé) tárcsáját néhányszor meglóbálva, rövid sípszó kíséretében útjára engedi a debreceni gyorsot, majd blazírtul visszaballag a rendelkező iroda otthonos melegébe. Állok a szitáló télvégi ködben, a hangosbemondó fülsértő szignálja nyakam köré fonódva foly- togat, s hallom (kétszer egymás 1991. március 30. Az oldalt összeállította: Nagy István Attila Színészházasság Többet külön, mint együtt színészsors. latévi nyíregyházi zínészkedés után 'ubor Ágnes szálára végre lehető- é vált, hogy férje, iávei László, mint endég, szerepet apott a Móricz sigmond Szín- ázban egy darában, s mit ad Isten, színésznő még sletlenül sem ját- zott ugyanakkor, lint emlékezetes, ével László a atika című színtűben alakította gyógyszerész zerepét, méghoz- á nagy sikerrel, ubor Agnes juszt i a következő lűsorra tűzött Gyilkostársakban szCICHgh. Ez még nem lenne baj, csak hát ott a probléma, hogy Hável László, akit egyébként a Szomszédok című tévéregény öreg mentőseként is ismerhetünk, a budapesti Kamara Színházban játszik (most épp Harpagont alakítja a Fösvények című Moliére- darabban.) így aztán a színészházaspár — amelynek állandó lakása Budapesten van — többet él külön, mint együtt. S lám, még a szerencse sem kedvez nekik. Igaz, ez nem mindig volt így. Sokáig egy helyen, a Népszínházban játszottak, s Zubor Ágnes alakította már Hável László lányát, feleségét és szeretőjét. Egyáltalán jó az, ha egy társulatnál van a férj és a feleség, ha már mindketten színészek? És milyen a színészházasság? — kérdeztük a két színésztől. H. L: Ez egy dupla fedelű kérdés. Természetesen jó dolog, ha a két ember egy helyen van, hisz nem ideális állapot, hogy telefonon kell megtárgyalni mindent, az viszont igaz, hogy ha egy munkahelyünk lenne, akkor sokkal kiszolgáltatottabbak lennénk. Z. Á.: Másfelől vagy lemondok a pályáról és Pesten üldögélek a férjemre várva, vagy ott dolgozom, ahol szükség van rám. Sajnos színház sincs annyi, mint ahány üzem és gyár, úgyhogy azzal számolnunk kellett, hogy esetleg más városban dolgozunk. H. L.: Ami a színészházasságot illeti, nem más az, mint a többi házasság. Láttam már boldog színészpárokat, de olyanokat is, akik gyilkolják egymást. Inkább arról van szó, hogy a színészek magánélete is jobban rivaldafénybe kerül, mint esetleg másoké. Mi mindenesetre tizenkilenc éve tartozunk össze, és jól megvagyunk egymással. Z. Á.: Ha két színész összeházasodik, csakúgy mint máshol, az alkalmazkodásnak és a megértésnek kell előtérbe kerülni. Ha két ember egybekel, nyilván azért is teszi, hogy segítse egymást, ezenkívül az érdeklődési körük is többé-kevésbé azonos. Lacitól szakmailag is nagyon sok segítséget kapok, minden darabomat megnézi, és ez nagyon sokat jelent nekem. H. L: Ám ahogy kilépünk a színházból, mindezt a hátunk mögött hagyjuk. Júniusban, mikor befejeződik a színházi évad, egész nyáron még csak véletlenül sem beszélünk a munkánkról. Egyébként már tervezzük az idei vakációt. Valahol a Duna mellett kempingezőnk majd. Vízi emberek vagyunk. Én festege- tek, Ágnes inkább sportol, úszik és evez. Jól kiegészítjük egymást nyáron is. Z. Á.: Azt hiszem jó házasság a miénk. H. L.: Igen, úgy néz ki. Bodnár István Állomási látomás után), hogy a külső négyes vágányra szerelvényt tolnak, a vágány mellett tessék vigyázni. Időnként cipőkopogás közeledik, alakot ölt, és sietős-fázósan újra magába issza a nyirkos köd, és én úgy állok ott a fal mellett a távoli neonlámpa gyenge fényében, mint a mellékvágányon veszteglő szerelvény, melynek mocskos ablakaiban arcát szorosan az üveghez szorítva leselkedik a csend. Elherdált éveimre gondolok, mikor zakatolva robogtam életem determinált sínpárján, kettészelt életű asszonyok vérző testén át, némely állomásokon tovább időzve, míg a másikról azonnal továbbindulva, flegmán füttyentve, belekacsintva a könnytől lucskos, szétkenő- dött szemfesték közé. A kisebb állomásokon, bármennyire is szerették volna az utasok, megállás nélkül robogtam tova és a léghuzattól kócos arcok bánatosan bámultak utánam. Léptek közelednek felém. Könnyű kamaszlány alakja fura- kodik át a köd tüll-leplén, és fiatalságának magabiztosságával elébem áll. — Erdei Virág a nevem — mondja szirmos mosollyal. — Rezeda Kázmér — mondom, utalva a helyzet krúdys bukójára. — Az is egy virág... Halkan csevegni kezdünk harmatos lucernákról, sustorgó lombokról, nektárról és ambróziáról, a hajnali erdő azúrkék hullámzásáról, ami a kakukkszó varázsszavára lassan bar- nulni kezd, s mikor a nap kardélre hányva a sötétség lázrázta seregét, aranyport szórva emelkedik a csillogó lombok fölé, olyan zöld lesz a táj, mint egy kettészelt, lédús kiwi. S ez a drága erdei virág, akinek illatos szirmai közt még nem járt se rovar, se hosszú csőrű kolibrimadár, állt még egy darabig előttem csillogó szemmel, aztán ő is eltűnt a ködben, mint már oly sokan előtte. Kopott vidéki állomásnak éreztem magam, ahol csak pár percig állnak a fényes expresszvonatok. E z állomási látomás varázsitalából kijózanodva, újra egy hrabali gondolat villan fel bennem, amely arra int: nem tudhatom, melyik sarkon áll elém az, aki rám vár. Erdei-Virág, sohasem feledlek. Földi László 0 y Kelet a magyarorszag üNNEpi melléklete 8
