Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
991. március 30. y Kelet Magyarország ÜNNEPI MELLÉKLETE • • AZ ELET ÜNNEPEN BESZÉLGETÉS SEREGÉLY ISTVÁN EGRI ÉRSEKKEL A keresztény eszményről, Jézus Krisztus életéről és tanításáról, a keresztény élet lényegéről, önmagunk megújításáról, a megtérés gondolatáról, s az eszményt és életformát fenntartó egyházról hallhattak összefoglaló elmélkedést a nagyböjti lelkigyakorlaton a hívek a nyíregyházi római katolikus templomban Seregély István egri érsektől. A fárasztó és sűrű program ellenére a Magyar Püspöki Kar elnöke szívesen vállalkozott arra, hogy válaszoljon lapunk munkatársának kérdéseire. • Az idei esztendő kie- meikedö eseménye lesz a magyar katolikus egyház történetében, hogy hazánkba látogat I. János Pál pápa. Milyen hatása lehet ennek a hitéletben? — A pápa a keresztény eszmény jele és megvalósítója a ka toihus egyházban. Az Ó magyarországi látogatása annak lesz ország-vftág előtt nyilvánvaló bizonyítéka, hogy Magyarországon is ugyanehhez az inter kontinentális, nemzetek fölötti egyháznak a közösségéhez tartozó keresztények élnek. És hiteles a cél, hogy az egész világon ugyanazon keresztény evangéliumon tanúságtevők szava Magyarországon is elhangozzék, közvetlen kapcsolat jöjjön létre az itt élő hívő keresztény kalofakusok és rajta keresztül a világ valamennyi táján élő Krisztus-követők között. Amiről Öt hallani szeretné a magyar ember, az a keresztény életfelfogás, a keresztény életstílus az a kétezer éves üzenet, aminek a nyomán a Jézus Krisztus által meghirdetett emberi boldogulás megvalósult hazánkban is ezer esztendeje, országot és nemzedékeket tudott építeni és nevelni. Gondolom, hogy a látogatás során szembetaláljuk a magyar társadalomban azzal a tapasztalat lansággal is önmagunkat amivel edcBg ezer év alatt nem fordult elő, hogy pápa látogatott volna el Magyarország tökjére, a magyar néphez és társadalomhoz. De bízunk benne, hogy semmivel sem leszünk ügyetlenebbek ennek a látogatásnak a megszervezésében és vezetésében, mint a többi ország, ahol nagyon sok esetben hasonló első esetként fogadták a keresztény vüág legtöbb pásztorát • Az elmúlt rendszer, valószínű. felmérhetetlen károkat okozott a lelkekben, de anyagiakban is, főképp a katolikus egyháznak. Van-e remény, esetleg ígéret rá, hogy itt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is visszakarta volt tulajdonát az egyház? — Az egyház emberi közös ség. Éppen ezért minden evilági vonatkozás is hatással van a tevékenységére. Hogy ha ezt negyven esztendőn át megpróbálták felszámolni, megvonni tőle azokat a lehetőségeket, amelyek tevékenységéhez szükségesek, akkor magától értetődő, hogy ennek nyomait ma is táljuk és tapasztaljuk úgy anyagiakban, mint erkölcsi értékek szempontjából. A kérdésben elhangzott, hogy miképpen tudja ezt az egyház valami módon pótolni és helyrehozni Nem máról holnapra. Amit anyagiakban elvettek az egyháztól, azt még nem kaptuk vissza Amit egy negyven év alatt felnőtt nemzedék leHcáben az egyház nem tudott magvetésként jövőt nevelő erőként elvetni, az az elkövetkezőkben ugyaniyen hosszú idő alatt regenerálható A nemzedékváltás ideje nem gyorsabb a huszadik század végén, mint valaha a viliágon volt — A kérdésben elhangzik, hogy az egyház milyen anyagi kárt szenvedett el az elmúlt negyven év alatt Azt hiszem, hogy ezt Magyarországon nagyon sokan elmondták már, és meg is írták, mégis elvileg jó hozzátenni az egyháznak Szent István idejében egy birtokrendszer volt működéséhez az anyagi alap. Ez nagyjából az 1800-as évek küszöbéig volt rentábilis. Attól kezdve a fejlett és produktív mezőgazdaság irányítására és vezetésére már az egyház nem rendelkezett megfelelő szakképesítéssel. De a tehetetlenség törvénye szerint még jó 140 évig, a második világháború végéig élt ez a latifundiumos egyházi rendszer, amely aztán a földreform során megszűnt, és hála Istennek, ezt senki sem kívánja vissza. Az egyháznak azonban nemcsak földje volt, hanem voltak intézményei, iskolái, kórházai, nyomdái, könyvkiadói, egyesületi életéhez szükséges épületek, és fölszerelések. Ezt is elvesztette az egyház. Hallottam róla egy olyan tájékoztatást, hogy ennek az összege kétbillió forint. Ebből törvény hiányában eddig semmit sem kaptunk vissza. Amit visz- szakaptunk, próbáljuk az egyház tevékenységének a javára fordítani, és bízom benne, hogy előbb-utóbb ennek a törvényes rendezésére is sor kerül. Az egyház nem mondhat le a működéséhez szükséges intézményekről és anyagi javakról, ezt egy, a Vatikán és a magyar állam közötti tárgyalásnak kell végérvényesen tisztáznia és lezárnia. Mi addig is bízunk abban, hogy az egyház regenerálódó élete arányosan vissza tudja kapni azokat az épületben, felszerelésben szükséges javakat, amelyek működéséhez szükségesek, és nem kell — mint ahogy a történelemben már nagyon sok példa volt rá — teljesen elölről kezdenie. • Nyíregyházán egy katolikus iskola szervezésén munkálkodnak vallásos emberek, Váradi József esperes úr vezetésével. Milyen esélyt lát Érsek Úr a volt katolikus gimnázium visszaszerzésére, vagy helyette egy másik, alkalmas épület megszerzésére? —- Nyíregyháza, mint Kelet- Magyarország legjelentősebb városa, a katolikus egyház életében is kell, hogy megfelelő szerepet töltsön be. Itt az első lépésként katolikus iskolákra, az eljövendő nemzedéket nevelő intézményekre, óvodára és kollégiumra is szükség van. Volt Nyíregyházán katolikus középiskola, amelynek a visszaadásáról egyelőre nincsen szó, legalábbis nem lehet rá lehetőséget találni. Ezért a katolikus egyház egy új középiskolát szeretne alapítani. Ehhez természetesen elsősorban épületre van szükség, s mivel üresen álló iskolaépülete nincs a városnak, szeretnénk megkapni a városban a Magyar Honvédelmi Szövetségnek az épületét felszerelésével együtt, ahol a már lelkesen iskola- alapításra vállalkozó pedagógusok és szülők közreműködésével talán meg lehetne már ősszel nyitni az új középiskolát, mégpedig két rendszerben. Egyrészt a felső középiskola első évfolyamával: és a leendő nyolcosztályos gimnázium tízéves gyerekeket gimnáziumi tanrendbe tanítani és nevelni kezdő első osztály keretében. Az iskola megvalósításához elsősorban az épület elnyerésére van szükség, ehhez szeretnénk megnyerni a város önkormányzatának a támogatását, és kérelemmel fordultunk a miniszter úrhoz is, valamint az országos vagyoni ügyeket intéző hatósághoz. Arról is értesültem, hogy van egy keresztény szellemű óvoda, amelyben a legkisebbek is, a szülők kívánsága szerint, keresztény szellemben kapnak óvodai foglalkozást. Nagyon szeretnénk, ha ez továbbra is megmaradna, és nem szolgálná a társadalom megújulásának a folyamatát, hogyha ezt bárki fölöslegesnek, vagy jelentéktelennek minősítené és ezért megszüntetné. Bízunk abban is, hogy az iskolák is fognak találni olyan megoldást, hogy köztük keresztény szellemű állami fenntartású intézmények is kialakulnak majd. SZERZETESRENDEK HAZÁNKBAN A pálosok A római katolikus egyház egyetlen magyar alapítású szerzete, az „Első Remete Szent Pálról” elnevezett, közismert nevén a pálosok szerzetesrendje. A pálosokat a később boldoggá avatott Özséb, esztergomi kanonokból lett remete alapította. 1250 körül a pilisi erdőben, „...ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére megalapította a Rend Főmonosto- rát...” — írja Gyöngyösi Gergely pálos szerzetes, a rend 16. századi történetírója. Özséb Esztergomban született előkelő szülőktől, s fiatalon papi pályára lépett, majd 1246- ban lemondott a kanonoki méltóságról, s néhány remetetársával a világtól elvonultan élt. 1263- ban Rómába utazott, ahol Aqui- nói Szent Tamás segítségével szerette volna elnyerni a pápa jóváhagyását ahhoz, hogy megalapíthassa a rendet. Ezt az engedélyt azonban csak 1308-ban, Gentilis bíboros, pápai követ látogatásakor kapta meg. Ettől az évtől beszélhetünk a pálosokról mint önálló szerzetesrendről, amely a püspöki joghatóság alól kivéve, külön rendi szabályok, mégpedig Szent Ágoston regulája szerint, saját rendfőnök irányítása alatt, önállóan működött, s működik napjainkig. A rend virágzását a török megjelenése taposta el. 1600-ban magyar földön mindössze hat kolostoruk maradt. Miután azonban a rend még a középkor folyamán Pálosok ábrázolása (előtérben a pálosok címere) fél Európában elterjedt (Németországban, Lengyelországban, Portugáliában és Spanyolországban voltak kolostoraik), a török kiűzése után a szerzet a külföldi pálos testvérek segítségével «hamarosan taipraállt. Újonnan létesített iskoláik népszerűsége és keresettsége nőttön nőtt. A pálosok a nemzet szere- tetében fokozatosan visszaszerezték azt a kiváltságos helyet, amelyet a mohácsi vész előtt élveztek. A 18. század végére a magyar pálos kolostorok száma 37-re emelkedett. S ekkor érte a rendet az újabb csapás. II. József, a kalapos király 1786-ban feloszlatta a szerzetes rendeket, a pálos barátokat is szélnek eresztette. Ugyanez a sors várt 1810ben azokra a lengyel kolostorokra, amelyek Lengyelország felosztásakor Frigyes porosz király fennhatósága alá kerültek. 1818- ban pedig az orosz cár szüntetett meg kilencet, 1864-ben pedig — kettő kivételével — valamennyit. Több sikertelen próbálkozás után, lengyel segítséggel 1934- ben a budapesti Gellérthegyen, a Sziklakápolnában és kolostorban, 1935-ben Pécsett, 1940-ben Pálosszentkúton, 1944-ben Solt- vadkerten, majd 1945-ben a Pécs melletti Jakab-hegyen kezdtek újból közösségi életet. 1950-ben, amikor a rendet a kormány feloszlatta, 40 pálos barát élt Magyarországon. 1990-ben a pálosok megkezdték a magyar rendtartomány újjászervezését. Dr. Csonkaréti Károly Erre az országban már több példa van. — Továbbra is csak terv marad még a szerzetes- rendek nyíregyházi elhelyezésének a gondja, ugyanis egyetlen kolostorépület sem áll a rendelkezésünkre. Az egyházközség számára nincs olyan épület, amelyben szerzetesrend el tudná kezdeni a működését és a munkáját. De bízunk benne, hogy mint a kétezer esztendő során a szerzetes- rendek mindig olyan alkotó- erővel és teremtőképességgel rendelkeztek, hogy az elkövetkező esztendő során már lesz Nyíregyházán is szerzetesi közösség, amely hozzájárni az ország, a magyar nép és a magyar jövendő építéséhez. • A volt egyházi épületek közül külön fájó pont a nyíregyházi plébánia sorsa. Látszik-e valamilyen remény a visszaszerzésre? — Bárhol beszélek illetékesekkel, mindenütt szóvá teszem a plébánia sorsát, mert ez az épület amolyan Csáki szalmája birtokrendszerben működik. Jelentős részét államosították, illetve állami tulajdonba átvették, ahol most jelenleg üzletek és lakások vannak. A plébánia egy olyan épületrészben tud csak gazdálkodni és tevékenykedni, amelynek a hatékonyságát itt megoldani nem lehet. Szeretnénk visszakérni ezt a plébániaépületet, amely kezdettől fogva annak épült, és azt a szerepet töltötte be. Lehetséges, hogy utólag új plébánia építéséről is kell gondoskodni, főleg akkor, ha egy új egyházmegyei rendszerben kell Nyíregyháza lelkipásztori gondjait megoldani. Sürgetni semmit sem tudunk, de kérni mindenképpen. Az épület felújítása valószínű, hogy az elmúlt negyven év tulajdonosainak ösz- szefogásával valósulhat meg kielégítő módon. • Miből fogja az egyház fenntartani az intézményeket? — Eljön az ideje egy új egyházmegyei és egyházi adórendszernek, alapítványoknak, és bízunk benne, hogy ameddig az megvalósul, az államosított vagyon kamatának a fejében hitéleti normatív támogatást is fogunk tudni kapni a magyar társadalomtól és a magyar államtól. • Az imént említette Érsek Úr, hogy esetleg új egyház- megyei rendszerben kell Nyíregyháza lelkipásztori gondját megoldani. Ez azt jelenti, hogy a Szent István korában létrehozott egyházmegyék határai megváltozhatnak? — Biztos, hogy Magyarországon megérett a magyar egyház arra, hogy Európa többi országához hasonlóan rendezze egyház- megyei beosztásának a szerkezetét. A Szent István alapította egyházmegyei határok a tulajdonjog változásával különbözőképpen alakultak az elmúlt tíz évszázad során, Mária Terézia idejében új egyházmegyék is keletkeztek. Most azonban szintén itt az idő, hogy az egyházmegyei határok kiigazításával és legalább országosan két-három új egyházmegye erigálásával tudjuk hatékonyabbá tenni az ország katolikus lelkipásztorkodását. Jövendölésre nem vállalkozom, tekintettel arra, hogy ennek anyagi vonzata is van, és mindenképpen az itt élő keresztények személyes kívánságát is meg kell hallgatni, hogy mit tartanának helyesnek új egyházmegyei központ kialakítása során, ahol utána székesegyházra, püspöki rezidenciára, központi hivatalokra, levéltárra, könyvtárra és megfelelő továbbképzési központ kialakítására is szükség lesz. Ez csak fölsorolva is elegendő ahhoz, hogy mindenki érezze: ennek jelentős anyagi hátterét kell megteremteni ahhoz, hogy az egyházmegyei központ működőképes legyen. • Ez lehet Nyíregyháza is? — Igen, Nyíregyháza vagy más, Nyíregyházát is magába foglaló egyházmegye is létrejöhet. Elképzelések természetesen vannak, ebből annyit máris megemlíthetek, hogy az egri egyházmegye jelenleg a Magyarország területén maradt rozsnyói, kassai, szatmári egyházmegye-részekkel együtt messze meghaladja azt a területi egységet, amelyet hatékonyan, egy egyházmegye keretében irányítani, és vezetni lehet. — Megemlítem még talán azt, hogy az egyház nem a papság, hanem a hívő keresztény emberek közössége, és ezért jövőbeni fejlődésének, hatékonyságának maguk a hívő keresztények fogják megadni az arculatát különböző egyesületek, társadalmi formációk megteremtésével és fenntartásával. Az értelmiségi világ különböző érdeklődési körei fognak keresztény szempontból hatékony tényezővé válni a jövendő magyar katolikus társadalom alakításában és tevékenységében. Örvendetes, hogy országszerte alakul a jövőt elsősorban biztosító Keresztény Pedagógus Kamara nevezetű szervezet, amelyben maguk a pedagógusok tudják felmérni és később hatékonnyá tenni keresztény meggyőződésük érvényesülését pedagógiai munkájukban és tevékenységük során. De bízom benne, hogy ugyanígy a műszaki, a jogi, az egészségügyi értelmiség is megtalálja saját tevékenységének keresztény szellemű megalapozását, azt a társadalmi formációt, amely Európában mindenhol a keresztény élet életrevalóságának a jele. • Húsvét a feltámadás ünnepe. Mit jelent ez a rendszerváltás folyamatában, amikor mindenki szabadon gyakorolhatja vallását? — A húsvét számunkra az élet ünnepe. Az élet ünnepe, amely nem múlik el, amely ebből a földi életből nő ki a teremtő Isten szándékai szerint. Csak annak van reménye ehhez az el nem múló élethez, aki ezt az életet szerencsésen megoldja. Szerencsésen pedig erkölcsileg lehet megoldani egy életet, amelynek a lényegét egy régi latin megállapítás foglalja egybe: Frustra vivit, qui nemini prodest; hiába él, aki senkinek nem használ. Én szeretnék használni. Egyrészt a rám bízott közvetlen emberi közösségnek — családban, városban, hazánkban —, akinek a jövőjét és sorsát mindegyikünk kezébe tette le a gondviselő Isten. Kívánom, hogy az élet ünnepén a jövőbe veteti bizalomból olyan lelkesedés, tettrekész- ség fakadjon Nyíregyházán és környékén minden embernek a lelkében, amely ennek a maradandó életnek hatékony magvetése lesz ebben a világban. • Köszönöm Érsek Úr válaszait, és olvasóink nevében is kívánok áldásos tevékenységéhez eredményes, sikerekben gazdag, hosszú, boldog életet! Balogh József
