Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-04 / 53. szám
1991. március 4. Kelet- Magyarorsng 3 BEREGTEJ „Minden tejet megveszünk" „A jelenlegi körülmények között, amikor a tejipar csak a 80" „-át hajlandó átvenni a tejnek, igen szép program lehet az is, hogy bár szerényebb, tulajdonképpen tavalyi áron ugyan, de térségünkben termeit valamennyi tejre felvásárlási garanciát nyújtunk. Ezzel továbbra is megélhetést tudunk adni valamennyi beregi tehéntartó gazdának” — hangzott el a Beregtej Kft. elmúlt pénteki taggyűlésén több résztvevő hozzászólásában, melyet Ábrók Imre ügyvezető igazgató is megerősített. A beregdaróci termelőszövetkezet irodájába összehívott taggyűlés igen fontos kérdéseket tárgyalt és túlzás nélkül állítható, sok ezer embert érintő, stratégiai kérdésekben döntött. A gazdasági társaságból tavaly fél évkor kft.-vé alakult Beregtej tulajdonképpen sikertelen gazdasági évet zárt. Elsősorban a tejzsír múlt évi váratlan árcsökkenéséből adódóan több mint hét és fél milliós veszteséggel fejezte be a 90-es gazdasági évet. Ezt most a tagok pótbefizetéseikkel kiegyenlítették ugyan, de számítanak a kisegítésért adott összegre, melyet 92-ig visszafizet majd a kft. az alapító szövetkezetek részére. Az előttünk álló, sok szempontból baljóslatúnak tűnő esztendő felvásárlási és üzletpolitikáját ismertette ezután, a taggyűlés végén e beosztásáról lemondott Ábrók Imre helyett a kft. ügyvezető igazgatójának is megválasztott Hoffman József üzemvezető. Mint elmondta, az üzem fél éves termelése máris le van kötve exportra és minden remény meg van rá, hogy a 91-ben gyártott összes sajtot megvásárolják. A jugoszláv vevő 250 dollárral fizet többet a beregi sajt tonnájáért, mint bármelyik más magyar sajtüzem hasonló termékéért — hívta fel a figyelmet a tapasztalt szakember. — Ez a megkülönböztetés az árban a megkülönböztetett minőségnek szól. Éppen ezért nemcsak szinten tartani, hanem javítani is kell a beszállított tejalapanyagot. Minőség kell, amit viszont csak csapatmunkával, a termelőkkel együtt képesek megoldani. Gazdaságossági számításokkal alátámasztva a kft. vezetése egy 13 forintos fel- vásárlási árat terjesztett a taggyűlés elé, melyet egységesen kapnának mind a nagyüzemek, mind a magán gazdák az első osztályú tej után. A másodosztályért 12 forintot fizetnek majd literenként. Ettől mérsékeltebb áron a 12 miliő liter beregi tejen kívül még további 3 millió litert képes a Beregtej „kívülálló” tsz-tehenészetektől felvásárolni. A megfelelő piac nyújtotta feldolgozói biztonsághoz szorosan kapcsolódik tehát egy manapság nagyon sokat érő termelői biztonság, ami viszont már csak a jó minőségű tej előállítóira vonatkozik. Tisztaság, gondosság és szakértelem a termelésnél, hűtés, szervezettség és gyorsaság a szállításnál, kezelésnél. Ezek a minőség alapkövetelményei, melyek pénzbe kerülnek. A beregi 20 község tejcsarnokainak üzemeltetési költségeit viszont jelen helyzetében nem tudja a tagoknak fizetendő tejárban kompenzálni a Beregtej Kft. Azt a termelőszövetkezeteknek kell megoldaniuk még egy ideig. Kezdő üzem létünkre meg tudjuk hirdetni a környék községeiben, hogy felvásárolunk minden tejet 12—13 forint közötti áron — foglalta össze a vitát Ábrók Imre. — Még mindig tisztességesebben járunk el, mint a kvótarendszert alkalmazók. Ha a kitűzött programunkat nyereség nélkül is, de megvalósítjuk, akkor megoldjuk a térség szarvasmarha-tenyésztésének, rét-legelő gazdálkodásának és az itt élő embereknek az egzisztenciális problémáját is. Reméljük, elég lesz csak ezt az esztendőt átvészelni. G. B. A kora tavaszi hétvégét sokan töltötték a szabadban, kiskertekben, a hirtelen jött napos időt kihasználva, metszéssel foglalatoskodva. Képünk egy sóstóhegyi kisgazda kertjében készült. (TÉ) csak talán nagyobb mennyiségben, nagyobb hozammal fordul elő. — Kilencszázhúsz méteren jelenig meg a víz. A fúró huszonnégy óránként százkétszáz méter között halad lefelé a talajban Tizenegyen végezzük a munkát. Amikor a nagy hidegek voltak, bizony, keményen meg kellett harcolni az időjárással, főleg éjszaka. A természeti környezet miatt vigyáznunk kell, hogy minél kevesebb kárt okozzunk az eredeti állapotokhoz képest. „Yadregényes” a környék Filmes fordulattal: ennyi! Ahogy a gyermekkori játékunkra emlékezvén mondhatnánk, nem tűz, nem víz, de langyosodik. Bízunk benne, hogy a vállalkozó — emlékezve ígéretére — előbb- utóbb fellebbenti a fátylat a titok további részleteiről. Elvégre a ködök ideje lassan múlóban van, tavaszodik. Réti János IDŐKÖZBEN KAPTUK A HÍRT: úszik az olajtól a környék és állítólag engedélye sincs a fúróknak. Fel- bermann Endre, Nyíregyháza alpolgármestere elmondta: a kádfürdőt megvásároló K und K cég megkereste az önkormányzatot, hogy termálvíz után kutatnának a kádfürdő mellett. Ígérték: csak a talajban lesz a kút, felépítmény nem rontja a táj képét. Amikor kezdett kibontakozni a látvány, észrevettük: csövek kígyóznak fenn. Veres István városi főépítész tájékoztatta őket: így nem adhatnak engedélyt, kérjék ki a műemléki felügyelőség álláspontját is. Közben a cég területfelhasználási engedélyt kért a műszaki osztályunktól, a vízügyi igazgatóságtól pedig létesítési engedélyt kaptak és ennek alapján dolgoznak. Most készítettünk a területről egy vázlatrajzot, helyrajzi számmal látjuk el és az építési bizottságunk véleménye alapján eladjuk a cégnek ezt a 120 négyzet- méteres területet. További kívánság: térplasztikai hatású szökőkutat készítsen a cég, hogy az eredeti állapot — legalábbis a külső környezetben — helyreálljon. T. K. — És? — Mit és? Világos és érthető, vagy nem? Itt és most általában jól mennek a dolgok, nincs ok a pesszimizmusra. Ha mégis felüti a fejét a lehangoltság. a borúlásá, annak egyedül csak a mák az oka. A mák az. a mákony. amire lehet hivatkozni. Én már elvetettem. Még a hóra szórtam ki. — örvendek. És mennyi mákot vetett? — Három szemet. Nekem ennyi is elég, hogy a mákra hivatkozzam. — De miért akar mindenáron hivatkozni? — Mert tudom, hogy borúlátó leszek. És ha én borúlátó vagyok, akkor iszom, a meg iszom, akkor örökké zaklat az asszony, hogy miért ittam. Eddig nem tudtam, mit mondjak. Ezek- után majd a mákra fogom. Apropó, nem hozott ki egy kis piát? A sört, a bort szépen megisszuk. Már-már a pálinkához is hozzányúlnék, de eszembe jut a mák. Rövid úton elküldöm a jó- szomszédot, hivatkozom arra, hogy most aztán mákot vetek. Csak tudnám hány szemet? Seres Ernő Fúró a Sóstón A kérdezés kálváriája Fúrófej keresgél Sóstó talajában az egykori kádfürdő épületének közvetlen szomszédságában. De mit? Nyilván nem aranyat, mert akkor tömegével tolonga- nának körülötte a gazdagodni vágyók, meg azt különben is ásni szokták, és nem olajat^ mert akkor őriznék, nehogy válság származzék belőle. Akkor csak vizet kereshetnek. Mi célból? A Nyíregyházán illetékesnek vélt vállalat egy mátészalkai céghez irányit. Ott a vezető Ceglédet emlegeti, de nem nyilatkozik: nyilatkozzon a vállalkozó, aki a munkát végezteti. Türelem, türelem! Köztudott, hogy a vállalkozókat általában nehéz elérni — néha még felderíteni is — mivel legtöbbször épp úton vannak valahonnan valahová. Sokadszorra sikerül, de a menedzser szűkszavú, nyolc-tíz nap türelmet kér, mert nem akar elkiabálni semmit. Szíve joga, megegyezünk, várok. Az idő leteltével kétszer próbálok beszélni vele, sikertelenül. Akkor irány a Sóstó! A munkásokkal többnyire előbb szót le-, hét érteni, mint sok vezetővel, vagy mágikus-misztikus menedzserrel. És végül is ők dolgoznak ott, fagyban, hóban, sárban. Nem csalódom: A morgolódva zakatoló gép mellett semmiféle bizalmatlansággal vagy titkolózással nem találkozom. Az emberek teszik, amit tenni kell. közben nincs idejük elzárkózásra. Végül a munkavezető, Vetró Zoltán, a Vízkutató és Fúró Vállalat ceglédi üzem- vezetőségének munkatársa ad felvilágosítást. — Január 22-én vonultunk fel, és 30-án kezdtük meg a munkát. A határidő március 25. A vállalat mátészalkai üzemegysége a fővállalkozó, de mivel ilyen kapacitású gépük nincs, mi, ceglédiek bérmunkában végezzük el a feladatot. Gyógyvizet várnak A feltételezés szerint — ami természetesen geofizikai méréseken alapul — gyógyvíz megjelenése várható, összetételében hasonló, mint a környéken lévő kutakban, SZERKESZTŐI oooooooo m eckét ad az egyik M laptársunk a menedzseri öltözködés mikéntjéről. Bőségesen található a cikkben lista a kívánatos, sőt elvárt ruházati, és felszerelési cégekről. Az írás hangvétele meglehetősen humoros, de nem hagy kétséget afelől, hogy egyes körökben tényleg snassz megjelenni bizonyos márkák alatt, sőt üzleti kárt is okozhat. Mielőtt még begyűrűzött volna hozzánk az Üzletszerű elegancia, már voltak jelek, hogy nem késhet soká. Hamis farmerekkel vásározóktól hallottam, hogy az áruért nem Mer- cedessel menni kész leégés. A társadalmi státuszt szimbolizálni nem újkeletű divat. Annak számított, ha éppen az előzőekhez képest ellenkező előjellel is, a nyakkendő tüntető mellőzése, a gyászkeretes köröm, és más hasonló úgyszintén. Ha a kopott svájcisapkától húzunk egy egyenest a párizsi divatházak hoch eleganciájáig, nagyon sok társadalmi státuszt elhelyezhetünk rajta. Valamirevaló szél - hámosnak például elengedhetetlen az ilyesmi pontos ismerete, hogy a megcélzott környezetből ki ne ríjon már első pillantásra. A Bécset, és a Máriahil- fer strasszét megjárt honfitársaim se sokáig hitték, hogy az orrukra van írva magyarságuk — rájöhettek: ők úgy néztek Tct, mint a magyarok, és nem úgy, mint az osztrákok. Vajon pusztán az öltözékkel rögtön megváltható-e jegy a vágyott társadalmi körbe? Az említett tréfálkozó írásban megtalálható, hogy potom három- százezer körüli összegért már megszólalásig hasonlíthatunk egy echte menedzserhez. De mi lesz, ha megszólalunk? Magyarul csak magyarok között érvényesülhetünk, de a legtöbb magyar menedzsernek ez ma már kevés. Nyelveket pedig ma még éppen ez a réteg nem beszél. Itt kezdődnek tehát a bajok. És folytatódnak viselkedési hiányosságokkal, melyeknek egyik másika alig leplezhető viszolygást kelt a partnerekben, nemcsak a csámcsog!!s. a szürcsö- lés, a kés villa akadozó használata ... Ennél súlyosabb a pohár szapora emelgetése, a disznó viccekkel való jópofáskodás. Az ilyesmi a vágyott jobb körökben már nem divat. Ámde mégsem súlyos a helyzet. A jó üzlet, és a magas profit iránti vágy még az ilyen emberekkel is csodát tesz. A fejlett ipari országokban sem varázsütésre váltak jómo- dorú, visszafogott, elegáns emberekké a népek. Hanem úgy, hogy rájöttek: termelő erővé válik, ha ilyenmód adják elő magukat. Ez az oka, hogy nem a szokott jó magyar pesz- szimizmusommal zárom e jegyzetet, miszerint mi aztán soha a büdös életben .,. f^ehogynem. Sőt egyre MM inkább. Tanú rá az, milyen fontosságot tulajdonítanak már ma is ennek a témának. Még létkérdéssé is válhat jól kinézni és mosolyogni. Soha nem felejtem el azt az amerikai filmet, amelyben egy lecsúszott menedzsernek már tényleg ennivalóra sem jutott, de az utolsó elegáns öltönyét és hófehér ingmellét vitte magával városról városra amint állást keresett. Esténként kukázott egy kicsit, reggel azonban ugyanolyan elegáns volt, mint az igazgató, aki fogadta. Ésik Sándor Stohanek persze megsértődik. Méghogy ö. Kikéri magának, hogy ő bármit is kitalálna. Azt is mondja, kitalációra nincs hely a fejében, elég neki megjegyezni azokat a bölcsességeket, amit a politika nagyjai mondanak. — Na és mit mondanak a politika nagyjai? Például a mákról? — A mákról? Szóval amikor a televízióban együttszerepelt az Antall és Kupa úr, a riporter valami olyasmit kérdezett, hogy mi a véleményük a pesszimista hangulatról. Főként vidéken. Oda-vissza. Ismerem én a parasztságot — mondta — akkor — Antall úr. Gyermekkoromból emlékszem. hogy ha akármilyen jó is volt a termés, a parasztember azt mondta: igaz hogy jó volt a termés, de a mák az rosszul fizetett. ß erobbant a tavasz. Olyannyira robbant, hogy tettenérem magam a kiskertben; veteményezem. Mint egy igazi pesszimista. Mert ki az igazi pesszimista? A legigazibb pesszimista a jól informált optimista. Mint jól informált én már tudom, hogy a tavaszi árhullám még nem vonult le. Az, hogy most ismét drágul egy-két dolog, májkrém és müzli, smafu ahhoz képest, hogy milyen drága lesz majd a leves- zöldség. a borsó, a bab és miegyéb. Szóval én optimista vagyok. De jól informált, ezért vad pesszimista módjára művelem a földem. Azaz művelném, ha népi szólna bele Stohanek. Átkiabál hozzám, hogy mi lesz a mákkal. — Milyen mákkal? — kiabálok vissza. Rosszul teltem. Stohanek a kérdést, felhívás keringőre — véli, otthagy a telkén csapot, papot, és átballag hozzám. — A mák — mondja megfontoltan — politikai növény. Ha van mák akkor van mire hivatkozni, ha nincs mák. akkor, nincs mire hivatkozni. — Ezt a világraszóló marhaságot■ Ilyent csak maga tud kitalálni.
