Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-28 / 73. szám

1991. március 28. Kelet-Magyarország 11 Jó lmot toániintf tel Szó nélkül szúrt Költségek a csillagokban Tisztelt Főszerkesztő Ür! Az energiaárak rohamos emelkedé­se egész gazdaságunkra kihat, rajta keresztül ránk állampolgá­rokra nehéz terheket ró, ezért hát mindent el kellene követni az importból származó drága energia ésszerű felhasználásáért. Sajnos, ez egyre inkább nem így van, minden gazdálkodó csak a maga hasznát tartja szem előtt, miközben a népgazdaság­nak tetemes károkat okoznak. Néhány példa kikívánkozik be­lőlem. Kisvárdáról hazafelé, Gemzse határában értem utói két pótkocsis vontatót, tűzifát szállí­tottak a naményi TÜZÉP-re, on­nan más járművek (fuvarosok) tovább, Bereg falvaiba. Tarpától Lónyáig, Alig fél órával később Csarodát elhagyva megelőzök öt pótkocsis vontatót (kettő önrako­dós) tűzifát szállítanak Lónyáról a gyarmati TÜZÉP-re, onnan fu- varosok tovább. Elgondolkodom: miért kell a tűzifát két menet­ben értékesíteni, miért kell a Gemzsén, Ilken kitermelt fát szállítani Tarpára, Surányba, Lónyára, a Lónyán kitermeltet Gyarmatra, netán Tiszabecsre? Kinek jó ez így? Ki szervezi ezt így? Nem tudom. Azt viszont tu­dom, hogy a hibás szervezésnek levét ki issza. Hogy is volt ez régen? Minden településnek meg­volt (ma is megvan) a saját er­deje, ami kielégítette a lakosság tüzifaigényét, és csak a felesle­get szállították el. Ha már a tü­zelőnél tartok elmondom: térsé­günk szénellátását évtizedek óta több száz vagy ezer kilométerről oldják meg. Nem tudom, szá­molta-e már valaki a költségeit. Ha valaki arra illetékes kiszá­molná, könnyén rájönne arra, hogy abból rövid távon megva­lósulhatna térségünk vezetékes gázellátása az itt húzódó veze­tékről. Építkezünk, a költségek a csillagokat érik, aminek har­madát a szállítási költségek te­szik ki, és nem mindig indokol­tan. Az építkezéshez szükséges homokot a hugyóhegyi bányából lehet szállítani (25—30 km), ami nagy mértékben növeli a költsé­geket. De említhetnénk nagy be­ruházást, ahova az évek folya­mán már fél Huevóheeyet szál­lítottak terep feltöltéséhez, pe­dig az helyből is megoldható lenne. Régen minden falunak megvolt a vályogvetője, a ho­mokgödre, ahonnan az építkező díjmentesen hordhatta a szüksé­ges földet, homokot. Igaz, meny­nyivel egyszerűbb volt? No meg olcsóbb! Megtermeljük a jóminő- ségü búzát, árpát, kukoricát. Azt elszállítjuk 25—30, esetenként 40 kilométerre, majd onnan vissza a takarmányboltokba közel négyszeres áron. Az általunk fo­gyasztott lisztet Kisvárdán őrlik, de előfordult már az is. hogy boltunkban Kábán őrölt lisztet vehettünk. Talán a beregi acélos Tekintse legitimnek Tiszaadony község képvise­lőtestülete kéri. hogy a Ke- let-Magyarországban 1991. március 23-án „Parlamenti jegyzet, PONTONHÍD ÉS POLGÁRMESTER” címen megjelent cikkel kapcsolatos válaszunkat — válaszlevél­ként — szíveskedjenek nyil­vánosságra hozni: „A képviselő úr ne avat­kozzék a községi önkor­mányzat (és a polgármeste­ri tisztség körüli jogi kérdé­sek!) dolgába. A térségi elképzeléseket és megvalósításukat ne kösse személyéhez, polgármesteri tekintélyt romboló hangulatot ne hangsúlyozzon, burkolt polgármester ellenes politi­kát ne folytasson. A képvise­lő úrnak kötelessége minden polgármestert legitimnek elis­merni mindaddig, míg annak jogi helyzetét meg nem vál­toztatják. A képviselő Ur­naki nincs joga felülbírálni a polgármesteri tisztség betöl­tése kapcsán folytatott bíró­sági (Legfelsőbb Bírósági) el­járást. A megjelent cikkel kapcso­latban észrevételünket meg­küldtük ezzel egyidejűleg Szabad Gyögy úrnak, az or­szággyűlés Elnökének. ” Tisztelettel: Tiszaadony község képviselőtestülete: Balogh Sándor polgármester Kocsis Zsolt képviselő sk. Kapi László képviselő sk. Bakács Attila képviselő sk. K. Kapi Béla képviselő sk. Danku István képviselő sk. Bodnár Endre képviselő sk. búza lisztjét Nádudvaron fo­gyasztják ? Kinek jó ez így? A termelőnek nem, a fogyasztónak nem, akik közben vannak, azok­nak igen. Ne csodálkozzunk azon, hogy a hatforintos búzából har­minckét forintos kenyér van. Hogy is volt ez régen? A gazdál­kodó (kis vagy nagy) a kötele­zettségen túl, először a saját szükségletét tárolta be, csak a felesleget adta el. így aztán a termés a tábláról a padlásra ke- rült, esetenként a malomba, ami tíz-izenöt kilométerre elérhető volt. Sorolhatnék még jó néhány pazarló ésszerűtlenséget. Nem te­szem. Ma még falrahányt borsó. Inkább azon gondolkodom, hogy az így ránk hárított költségeket kifizetjük, megkoplaljuk, de a feleslegesen elpocsékolt energiát már nem lehet máshol, haszno- sabban felhasználni. Tisztelettel: Filep Gyula Beregsurány. Petőfi u. 13. sz. Mindig frissből A „Főszerkesztő postájából*’ című rovatban 1991. március 14-én megjelent „Túró** t. cikkre az alábbi tájékoztatást adom: Azt hiszem, a megje­lent észrevétel a fogyasztókon kívül a tejipar dolgozóit és a közegészségügyi hatóságok il­letékeseit háborította fel a leg­jobban. Oki ugyanis tisztában vannak azzal, hogy vállala­tunknál milyen alapanyagból, és milyen körülmények között készül a félzsíros túró. Nem tudom, milyen indítékból, de egy biztos, nem jó indulattal vetette papírra a cikk írója a félzsíros túró „új technológi- áját”. A fogyasztók megnyug­tatására elmondom, hogy a tú­ró minden esetben friss, pasz­tőrözött tejből készül a higi- éniai előírások betartása mel­lett. Az észrevételt tevő által jelzett ominózus visszaáru-tejet takarmányozási célra értéke­sítjük. Ez a tej egy teljesen el­különített üzemrészbe érke­Nem róhatja fel.., TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Napilapjuk 1991. február 27-i szá­mában az „Olvasóink írják” ro­vatban Orosz Jánosné, Nyíregy­háza, Arany J. u. 23. sz. alatti lakos levelére a mellékelt észre- vételt teszem. Kellően, többször átolvasva, átgondolva írását, valamint mun­katársaimat meghallgatva az alábbiakat kell közölnöm önné!: Valóban igaz, hogy a megvá- sárlásra nem került önkormány­zati bérlakások megbízásos ke­zelésével társaságunk foglalko­zik. Kapcsolatunk a társashá- zakkal ott kezdődik, mikor át­adjuk az épületet a közös kép­viselőnek. Ekkor ismertetünk minden olyan adatot, tényt, ami a lakóépülettel kapcsolatos, sőt a közös képviselő munkájával kapcsolatosan is információt adunk. Munkatársaim elmondása alán­ján ön ezekre nem volt kíván­csi. Sőt arra sem vette a fárad­ságot, hogy a társasház alapító okiratot elolvassa, mert abból egyértelműen kiderül: az épület alagsorában lévő helyiségek nem képezik a társasház tulajdon ré­szét, hanem önkormányzati tulajdon maradt, az ön által jel­zett n lakással együtt. A tulaj­donos e döntését megítélésem szerint nem róhatja fel társasá­gunknak. Ezek után, hogy a bérleti díj kit illet meg nem le­het kérdéses. Társaságunk a majoritásban lévő tulajdonosok többségi aka­ratát maximálisan figyelembe veszi és teljesíti. A felújítási alap képzésével kapcsolatosan született döntésüket is elfogad­juk azzal, hogy azt a karban­tartás, felújítás elvégzése után a számla benyújtásakor tulajdo­ni arány szerint kifizetjük. Az ön által sérelmezett jog­szabály élő jogszabály, melynek alkalmazása kötelező érvényű társaságunkra mindaddig, amíg azt meg nem változtatják, illet­ve hatálytalanítják. Az ön fel­fogása anarchiához vezetne, nem demokráciához! írásának utolsó bekezdését visszautasítom és egyben hitelrontásnak minősí­tem. Kívánom önnek —, képvi­selői munkájához —, hogy ke- vés türelmetlen, más álláspont­ját meg nem hallgató tulajdo- nostárssal, kivitelezővel kerül­jön kapcsolatba. Kívánom to­vábbá, hogy társasházukban eredményesebb munkát tudja- nak végezni, mint az a korábbi­akban volt. Munkájukhoz eddig is felajánlott, meghallgatásra sem méltatott szakmai segítsé­günket, igény szerint továbbra is biztosítjuk. Egyben kifejezem hálámat az 1991. február 27-én írott levelé­ben foglaltakért —, melyben megköszönte segítőkészségünket — a lakóközösség nevében. „NYÍR-GESZTOR” KFT. Vinginder Tibor ügyvezető igazgató Köszönet, szerétéiért „A SZERETET NEM KE­RESI A MAGA HASZNÁT”, tud megajándékozni és együtt örülni. Ennek a jó­ságos szeretetnek lehettünk átélői a Máltai Szeretet­szolgálat és vezetője. ősz István által. A Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézet egyik nyíregyhá­zi gyermek fészekrakásában segített önzetlenül. Köszön­jük, hogy tőlük nemcsak berendezési tárgyakat kap­tunk, hanem példát arra, hogyan szeressünk, egy ár­vának hogyan teremtsünk otthont. Kívánunk szolgá­latuk végzéséhez sok erőt, áldást életükre. Hisszük: „Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek. (Példabeszédek könyve, 22. rész.) A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet lelkigondozója Védőháló régen A harmincas években, az úgy­nevezett békeidőben a rossz, egészségtelen lakásviszonyok a silány és gyenge táplálkozás az orvos és gyógyszerellátás hiánya miatt Magyarországban súlyos egészségügyi viszonyok alakul­tak ki. A Stefánia Szövetség ki­mutatása szerint a csecsemőha­landóság országosan meghaladta a 17%-ot. Ezzel szemben a föld­műves szegénység kategóriájá­ban 30. az Alföld tanyavilágában a 60%-ot is elérte, vagyis minden 100 élveszületett gyermek közül 30, illetve 60 gyermek egyéves kora előtt meghalt. Ugyancsak nagy pusztítást vég­zett városon és falun egyaránt a tüdővész (TBC). A statiszti­kai adatok szerint 1924—1934 kö­zötti tíz évben több mint 300 000 ember halt meg tüdővészben. A falusi lakosság körében 12 éves korig a gyermekek egynegyede, 12 és 20 év közöttiek 86u'(,-a, a 20 éven felülieknek pedig 100Yo-a volt hajlamos a tüdővészre. Az akkor uralkodó és kormánya is szerveztek szegénykonyhákat, menhelyeket, alapítványokat, tartottak báli mulatságokat és osztottak szeretetcsomagokat. Ezek a jótékonysági akciók sem­mit sem változtattak a szegény ember helyzetén. A jelenlegi kor­mány is csak felületi kezelést al­kalmaz. ahelyett, hogy a sze­génységet kiváltó okokat szün­tetné meg. Az egészség az ember legfőbb kincse. Vigyázni keltene rá nehogy az 1930-as évek szín­vonalára süllyedjen. Vincze József nyugdíjas Nyíregyháza zik be, ahol még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy a humán célú termékiek alap­anyagához keveredjen. Javas­lom a cikk Írójának, hogy a jövőben tejszakmai gondjait lehetőleg szakemberrel Kon­zultálja meg, mielőtt papírra veti. Nem hiányzik ugyanis sem a fogyasztóknak, sem a tejvertikuninak az, hogy va- lótlan, a tejipari dolgozók tisz­tességét sértő cikkek jelenje­nek meg a sajtóban. Nem reklámként fűzöm hozzá, de minden termékünket nyugodt szívvel és tiszta lelkiismerettel tesszük az üzletek polcaira, ill. a fogyasztók asztalára. Kérem Főszerkesztő Urat, hogy válaszomat lehetőleg vál­tozatlan szöveggel közöljék le. Szabolcs Megyei Tejipari Vállalat Dr. Rudolf János mb. igazgató TISZTELT BÍRÓ ÜR, AVAGY SZINTÉN BECSÜLT BÍRÓNŐ! A Kelet-Magyarország 1991. március 6-i számának „A tárgya­lóteremből” rovatának „Szó nél­kül szúrt” című cikkben leírt bűncselekményre és annak bünte­tésére szeretnék e rövid nyílt le­vélben reagálni. Mint olvastam, a vádlott korábban már „ült” emberölés miatt. Az, hogy sza­badulása után úgymond „elfo­gadhatóan viselkedett”, az azt hiszem, nem lehet igazán erény, főleg egy gyilkos utólagos meg­ítélésekor. Nem tudom, milyen körülmények között, hány év után szabadult — de gyanítom hogy nem töltötte le büntetését. Vagy legalább is nem kapott olyan mértékű büntetést, amit megérdemelt, ezt ugyebár a mostani tett is igazolja. Szóval egy visszaeső bűnözővel, gyilkos­sal volt most önnek dolga. Tu- dóm, hogy minden relatív, és a tettek megítélése is különböző lehet. Ennek, az emberi mivoltá­ból teljesen kifordult — jobb hí­ján nevezzük — embernek, a bű­ne minden bizonnyal két ember ellen elkövetett gyilkossági kí­sérlet. Ha ezek után az a elöntés születik, hogy „ötezer forint pénzbüntetés”, valamint per­költség és ruhaköltség megtéri- tése, akkor aki a döntést hozta, az vagy nem végezte rendesen a munkáját, vagy fél. Manapság egy gyorshajtás, egy ittas veze­tés, vagy egy kerékpárlopás ma­gasabb büntetései jár. És ha az enyhítő körülmény, hogy a vád­lottnak három kiskorú gyerme- ke van, és hogy segédmunkás, Fokhagyma Tisztelt Szerkesztőség! Igen régen járatom a Kelet- Magyarországot. Sok minden is található benne, de a sok mindenből jelenleg engem az érdekelne, hogy ha az ember elküldi a nábrádi szomszéd községbe, a 31. számú ábécé- áruházba vásárolni az élettár­sát, 52 éves létére egy kiló fokhagymát kért, szólt is, igaz közben, hogy a rosszat ne rakják közé, de hát csak így lehet. Itt küldőn a szerkesztő­séghez az egy kiló fokhagymát. Igaz, hogy itthon átválogattam saját magam, az eredeti bolti zacskóban van a jó, egy cukros nejlonzacskóban van, ami nem jó. Miért csinálják ezt így, kérdem én a szerkesztőséget? Miért adják el az elmúlt sem­mit forintért, hisz azt az el­avult fokhagymát mire lehet felhasználni? Tisztelettel! Tóth Istvánná akkor ez a társadalom a végét járja. Mellesleg diplomás, több szakmával rendelkező, de gyer­mektelen fiatalember vagyok, te­hát az ön — most már csak kis­betűvel — számára a végletekig büntethető. Maradok felháborodott ellen­zője Halmi István Nyíregyháza, Honfoglalás u. 31. Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom megállni, hogy ne ragadjak „tollat” a KM. március 6-i számában (2. oldal) olvasott „Szó nélkül szúrt” c. cikke olva­sása után. E cikkben a cikkíró ismerteti, hogy egyik kemecsei tanyán lakó, már emberölésért éveket ült férfi a kemecsei presz- szóban két ismretlen férfit csu­pán passzióból mellbe illetve hátba szúrt (márcsak azért is, hogy ki ne jöjjön a gyakorlat­ból). S mindezért a T. Bíróság ötezer forint főbüntetésre Ítél­te. Nem akartam hinni a szemem­nek, s még kétszer olvastam el a cikket. Ilyen olcsó az emberi álét? 2500 forint/fő. Nem csoda hát, hogy oly annyira el van szaporodva manapság az ember­ölési kísérlet, a szúrkálás. Hát ha ilyen olcsón meg lehet úszni? Igaz, enyhítő körülményként fi­gyelembe vette a T. Bíróság, hogy három gyermeke van és a volt gyilkos csak segédmunkás. Hát tisztelt többgyermekes segédmunkások! Lehet szúrkálnl hátba, mellbe, ha valakinek van 2500 forintja egy főre! És még mi akarunk létbiztonságot és Európához való tartozást (így háttal fordulva). Tisztelettel: Kun Ferenc Nyíregyháza, Kun Béla u. 24. sz. Reális, időszerű KEDVES FŐSZERKESZTŐ ÜR! A Kelet-Magyarország március 7-ei számában nagy érdeklődés­sel és helyesléssel olvastuk „Mi lesz az idei almával” című cik­ket. Szombaton nem! Vállalatunk a hazai és export gyümöcs-zöldség göngyölegek 25—30 százalékát termeli. E ter­mékcsalád gazdálkodásunkban meghatározó, ezért rendkívül ne­hézségeket kell átélnünk az úgynevezett holtszezoni időszak­ban. így például a készletezések rendkívüli súlyát, a ki nem vá­lasztott terméktípusgyártlsban okozott zavarait stb. Fogadja mégegyszer elismeré­sünket a cikk realitásáért és idő­szerűségéért. Kövesdi József, a GEV igazgatója Elnézést kérek, mivel rá va­gyok kényszerülve, hogy írjak a szerkesztőséghez. Évtizedek óta járatom az önök újságját, és sajnos azt tapasztalom. hogy mióta emelték az újság árát, rit­kán található benne a lottó és a utónyerem ónyek sorsolásán ki­húzott számok. Ezt több nyug­díjas társam nevében is írom, mivel elég messze lakunk az OTP- és postához is. de a pos­tán sem tudják mindig megmon­dani. Tisztelettel kérjük a szerkesz­tőséget, szíveskedjenek minden­féle tárgy nyereménynél a kihú- 'zőtí~s^áinu'kat ~áz ú]s~ágl3án ko^ zölni. Élor^-ts^küSZönjük: Dévai Béláné Nyírbátor (Figyelmeztetését köszönettel vesszük, a hasonló mulasztást a jövőben igyekszünk megelőz­ni. A szerk.) Tisztelt Szerkesztőség! Elné­zést kérek a zavarásért ma­guktól, sajnos kénytelen va­gyok megválni a Kelet-Magyar- országtól. Pedig Isten biz* na­gyon szeretem és régen is já­ratom a lapot. De sajnos, ami­óta átálltak a pénteki RTV-mü- sorra, azóta nekünk, más me­gyeieknek csak hétfőn jut a kezünkbe a műsor, mivel szombaton a posta idegen újsá­got nem kézbesít. így szomba­ton és vasárnap csak találgat­juk, hogy mit sugároz a ké­szülék. Na, nem akarok én ebből glóriát magamnak, de nem telik külön műsorfüzet­re. Így kénytelen vagyok át­állni egy másik lapch. De ha mégis, mások is küszköd­nének ilyen bajjal, és önök valami megoldást tudnának, mint például a Szabad Föld, ők felismerve a helyzetet, már kedden elküldik a műsort. Ezt a lapot a szomszédom járatja, innen tudom. Gondolom, ez a kis hiba elkerülte a figyelmü­ket. Ha mégis megoldódna ez a probléma, akkor azonnal ké­rek csekket, hogy tovább is jöjjön ez az újság. Maradok tisztelettel: egy 70 éves nyugdíjas olvasójuk Banka Jánosné Tokaj, November 7. u: 3. sz.-----------------ftfCgsLurr a rj Messzire vezényelték TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Hivatkozva az „Esküsznek a kis- katonák” (márc. 6.) cikkre. Egy­szerre érkezett a kiskatona fiam levelével, ezért írok, mert sírva olvasom mind a kettőt. Fiam Nyírbátorba vonult be. Nevet nem írok, mert féltem a fiam. A megyében lakunk. Hol van a 100—200 kilométer akkor, amikor a gyereket áthelyezik Siklósra. Ez a bánásmód még rosszabb, mint ha oda vonult volna be. Legalább felkészülünk lelkileg is, de az anyagiakban iá. Eskü 15-én Siklóson. Mi is szeretjük a gyermekünket, el szeretnénk menni, de biztosan tudja ön is és a honvédségi vezetők is, hogy mi a különbség egy 60 km, vagy 600 km távolság között anyagiakban is. Vagy, aki nem bírja, annak hadd sírjon a kls­katonája? Egyedül! Hiszen olyan szépen írták abban a szép levél­ben, amelyik a civilruhával ér­kezett egy magasrangú tiszt alá­írásával, hogy: „Mindent megte­szünk azért, hogy pótoljuk a családi otthon melegét. . .” Miért írják akkor, hogy 100—200 km, miért vezetik félre az embere­ket, akik amíg reménykedtek is, most már megint csalódnak. Hittük nekik, hogy úgy is lesz. Kérem. írjanak a lapban egy- \ két biztató sort, hogy vissza \fogják-e hozni a megye terüle­tére ezeket az otthontól nagyon messze vezényelt „Olajbogyó­kat”. Másképp nagyon keveset örülhetünk egymásnak. Levelem csak a sírás miatt nem tudom folytatni. Egy síró édesanya Tiszavasváriból Március 8-án bementem a volt. munkahelyemre, a nyíregyházi Bútoripari Szövetkezetbe, mint nyugdíjas, a nőnapi ajándékért (a múlt év szeptemberében men­tem nyugdíjba). Azt hittem, hogy minket is úgy fogadnak, mint valamikor, az ajándékot megkapjuk. Azon a napon — pénteken — nem volt, aki idead­ja, az egyik főnök szabadságon, a másik kocsit szerelt, a harma­dik beteg, a negyedik a város­ban volt. A megmaradt ajándék az elnök úrnál volt becsukva. Rosszul esett, hogy nem kaptam meg akkor, de sebaj, gondoltam, majd bemegyek érte hétfőn, 11­én. Be is mentem és mondom, hogy jöttem a nőnapi ajándék­ért. Ekkor ért a nagy csalódás és egy nagy „pofonvágás”. Közöl­ték, hogy nem vagyok a névso­ron és különben is csak az aktív dolgozók kaptak. Valamikor én is aktív dolgozó voltam 20 évig, reggel 6-tól este 6-ig is bent dolgoztunk, hogy a terv meglegyen és mindig meg is volt. Most már azok a „lo­vak”, akik nem bírják húzni a szekeret, már zabot sem kapnak? Én szégyellem magamat. . . Tisztelettel: Szilvási Sándorné nyugdíjas Összepréselve TISZTELT SZERKESZTŐ­SÉG ! Felháborodásomban már csaki önökhöz próbálok fordulni, elsősorban az uta­zással kapcsolatosan a csil­lagokig felemelt vasúti jegy árai után nyújtott kényelmet­len utazás miatt. Nem régen a Nyíregyházáról—Záhonyig közlekedő 20,42 órás személy- vonaton utaztam, mivel a Nyíregyházáról kórházból jö­vet betegen, gondoltam, pén­zemért legalább ülőhelyet kapok. Hiába próbálkoztam a vonat két első kocsiját ki­nyitni, ez nem volt lehetsé­ges a nagy tömeg miatt, az idő sürgetése miatt. A har­madik kocsiban végre az összepréselődött tömeg fel­engedett. Nem tv .élve arról, mint a pácolt üvgek úgy álltunk Demecserig. A hátsó kocsikban is ez volt a hely­zet. Betegen rosszul lettem. Es ez az, ami feldühitett, az ilyenekre nem gondolnak az igen tisztelt MAV-vezetők. hogy nem 4 kocsival kell el­küldeni egy munkásszerel­vényt, mert azon fáradt mun­kások és még beteg emberek is utazhatnak! És a péntek délutáni vonat, amikor a ré­szeg emberek késsel hado­násznak a kollégiumból ha­zamenő diákok feje körül, amíg Összepréselődve még levegőhöz sem jutnak: Med­dig tart még ez a kibírhatat­lan állapot? Miért nem le­het több kocsival közlekedni egy ilyen szerelvénynek. Egy felháborodott olvasójuk számok Már „zabot“ sem...?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents