Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-25 / 70. szám
1991. március 25. Kelet-Magy a rország Megy-e a megye? MAJD A TÖRTÉNELEM ELDÖNTI, helyes volt-e 1990- ben — ezer évvel a vármegyei rendszer kiépítése után — lerombolni, ami tíz évszázadon át többé-kevésbé betöltötte funkcióját. Most a rendszerváltással megtörtént a hatalmi súlypontok áthelyeződése, csak az nem látszik még: a tartalom megváltozása után formailag marad-e vagy megy-e a megye. Nemigen lehet elfogulatlan véleménynek tekinteni Zilahi Józsefét, hiszen évtizedeken át volt az államigazgatás megyei apparátusának többnyire vezetőbeosztású dolgozója, most pedig a megyei közgyűlés alelnöke, ám ez a múlt és jelen azt is jelenti, hogy nálánál szakavatottabb véleményt kevesen fogalmazhatnak közigazgatásunk jelenlegi állapotáról és várható sorsáról. Azt mondja: most az egyensúly keresgetésénél tartunk, ami érthető, hiszen az államigazgatási hierarchia tagozódása a rendszerváltásnak megfelelően egészen más lett. Egy alapvető és súlyos félreértése azonban a jelenlegi történelemnek, ha szétzúzza a vármegyéket. A több mint ezeréves államigazgatási struktúra bebizonyította élet- képességét és ez akkor is igaz, ha az elmúlt negyven év túlfejlesztett állapota volt a vármegyei funkciónak. Deltát mi lovasnemzet vagyunk, most átesünk a ló másik oldalára. A megyei tanácsok abból fakadóan követhettek el hibát, hogy a tanácstörvény végső soron a terület első számú gazdájává tette őket. Ez adott jogot a túlzott beavatkozásra, amit a mi megyénk a gazdaságban tett, és ez valóban lényegesen több volt, mint államigazgatási funkció. Viszont napjainkban is meg kell ezt tenni valakinek, teljesen mindegy, hogy minek fogják hívni. AZ ÁLLAM BEAVATKOZIK a gazdasági folyamatokba Nyugaton is. Ott a vámpolitikával, protekcionizmussal, itt pedig korábban a kézi vezérléssel. Az olasz állam is elvonja az észak profitját és beinjekciózza a délbe, hogy valamiféle kiegyenlítődés jöjjön létre az országban. Nem igaz, hogy a piacgazdaság azt jelenti: az államnak ki kelt vonulni a gazdaságból. És valakinek a területfejlesztési politikát is fel kell vállalni. Ezért volt hibás lépés a megyei irányítás teljes kiiktatása, kikapcsolása. HOGYAN FOSZTOTTÁK MEG funkcióitól a megyét? Egyszerűen. A minisztérium úgy tudta növelni hatáskörét, hogy elvonta azt a megyétől, a városok hatalmát pedig úgy lehetett növelni, hogy a megyéből telepítettek oda feladatokat. Erre mondta Zilahi József, hogy addig míg a minisztérium jó működik, nincs gond. De melyik minisztérium működik ma jól ebben az országban? Egyetlen egy sem. Talán a Kupa Mihály vezette Pénzügyminisztérium áll talpra leghamarabb. Tehát olyan helyekre kerültek a hatáskörök, ahol nem tudnak vele élni. Mert bármelyik településtől kérdezzük is: melyik minisztérium nyújtott segítséget nekik, egyet sem tudnak említeni. A megyének pedig annyi joga sincs, mint egy települési önkormányzatnak, mert a települési önkormányzatnak például meghagyták a hatósági jogköröket, a megyeinek ilyen jogosítványa nincs. Pedig a települések magukra hagyva komoly bajba kerülhetnek. Persze nem minden településen van, vagy lesz baj. A megyei alelnök teljesen önkényes terminológia alapján három kategóriát különböztet meg. Vannak olyan városok — mondja — amelyek képesek a rájuk bízott feladatokat ellátni és hatásköröket gyakorolni. Itt van például Nyíregyháza. Egyet lehet vele érteni, hogy a 30.— 40 ezer lakos fölötti városok gazdálkodási, államigazgatási, kulturális ereje olyan, hogy képes a maga és a térsége számára megszervezni a feladatokat. A másik kategóriába a kisebb városokat sorolja, és ez megyénkben sajátos problémákat okoz. A mi kis városaink képtelenek térségi feladatokat felvállalni és ellátni. Sőt, némely esetben egy 8 ezres lakosú város a saját maga dolgát sem képes profi módon megszervezni. De azt el kell fogadni, igenis joga van minden kisvárosnak a saját közigazgatásán belül primátussal rendelkezni, oda kívülről senki ne szólhasson bele, hogyan osztja el vagyonát, jövedelmét, hogyan irányít. De az már nem jó, hogy ezek a városok kistelepülésekre, térségekre kiható intézményeket vesznek magukra, holott irányítását, fejlesztését, felújítását, működtetését szakmailag képtelenek ellátni. Magyarul ez azt jelenti, hogy hatalmi gócok átrendezése teljesen egyértelműen kistelepülés-ellenes. És ez érezhető a hangulatukon. A megye 227 települése eddig úgy ahogy együtt volt. Most azonban, hogy a megyei közgyűlés elfogadta a költségvetést és megállapította, melyik intézmények tartoznak a megyei és melyek a helyi önkormányzat hatáskörébe, elszabadultak az indulatok. Az ön- kormányzatok egy része ugyanis nem érti: miért kell neki az adott kisvároshoz tartozni, ahol épp olyan hatalmi pozíciókat lát megnyilvánulni, mint annak idején a megyénél volt. Csak ott még rosszabbul és minőségében gyatrábbul látják el ezt a feladatot. VAN OLYAN TELEPÜLÉS, amelyiktől kórházfelújítás és -fenntartás címén lakosonként 200 forint hozzájárulást kér a város. És ebben a pillanatban kettéválnak az érdekek, a kistelepülések azt látják, hogy a városok az ő jövedelmük elvonásával akarnak gazdagodni. Ez veszedelmes dolog és a jövőben nem lesz járható út. Ami még ennél is súlyosabb: a kistelepülések többségében az alapvető szakmai dolgokat sem ismerik. A jegyző szakember, de mindenben ő sem lehet otthon. Tehát valamiféle szakmai, koordinatív segítségre mindenütt szükség van. Jó példa rá, hogy február 22-ig kellett az idei céltámogatási pályázatokat elkészíteni. A legtöbb település nem tudta megoldani, ami nem csoda, hiszen 103 jogcímen lehetett több mint 1 milliárd forintos igényt beterjeszteni. Nem volt szakemberük, járatlanok voltak az ilyen pályázatok elkészítésében és a város sem tudott segítséget adni, vagy inkább el volt foglalva saját dolgával. Tehát sem a minisztériumoktól, sem a kisvárosoktól nem kaptak segítséget, ezért kulcskérdés a megye szerepkörének mielőbbi tisztázása. MINDENT EGYBEVETVE: a megyei önkormányzat minden térségben más és más jelleget kell hogy öltsön, ám egyben mind azonos lesz: olyan hatalmuk és olyan tekintélyük lesz, amit a munkájukkal ki tudnak vívni. Ha elbürokratizálódott apparátust működtetnek, akkor az élettől távolodni fognak, ha. viszont felismerik azokat az okokat, problémákat, törvényszerűségeket, amelyek főleg a kistelepülések működtetéséhez nagyon fontosak, növelik azok gazdasági erejét, akkor fel fog értékelődni a hatáskör nélkül maradt megyei önkormányzat funkciója és szerepe. .....................B. J. M iután nem lepett meg a falurádió március 22-i riportja a sertéstenyésztők tüntetéséről, kíváncsi lettem arra, hogy az országos napilapok vajon mit írták az ügyről. Semmit. Ez sem lepett meg. Mert miért is lenne érdekesebb és izgalmasabb néhány száz ezer sertéstenyésztő csődbe menetelének története attól, hogy mi zajlik Torgyán József 'körül, hogy tobzódó a bűnözés, avagy, hogy tavaszi fáradtság vett erőt a honatyákon. Főleg ez az utóbbi a mindennapos, az izgalmas téma, hiszen ország-világ láthatja, hogy az általános viták idején szinte üres a parlament. Ország-világ hallhatja, hogy a parlamenti bizottságdk az érdektelenség és a képviselők távol maradása okán aiig^alig határozatképeseik. Szó, mi szó, rengeteg olyan dolog van most ebben az országban, ami nagyobb figyelmet érdemel attól, hogy mi zajlik a sertésólak körül. Csak a sertéstenyésztők érzik azt, hogy ami velük történik, disznóság. Dehát mi is történtük? Az országban jelenleg van vagy 9 millió sertés. Ebből a kistermelői gazdaságokban közel ötmillió található. A kistermelők egynegyede — tekintélyes szám — abból él, illetve élt, hogy anyakocát tartott és sertést hizlalt. így volt ez még négy hónappal ezelőtt is. de mára a húspiac összeomlott. Nem kell a hízott sertés senkinek sem. Még a garantált minimáláron sem, 64 forintért. A sertéstenyésztők helyzete 'kilátástalan. A sertésólak tele vannak a ma már túlsúlyos, csökkent értékű hízókkal. A felvásárlók, ha egyáltalán hajlandók átvenni jószágot, akkor átvételi áriként jóval a hatvan forint alá mennék, holott tudják, hogy 50—60 forintból a magas takarmányárak mellett képtelenség egy kilogramm sertéshúst előállítani. Szabolcsi sertéstartó gazda, Vincze András panasza, hogy miközben a politikusok a piacgazdálkodást szajkózzák, a termelők érdekét senki és semmi nem védi. Tönkremegy a gazdaság, tönkremegy ő is. aki újrakezdési hitelből létesítette sertésfarmját. A hiteleket vissza kell fizetni, más munka híján • a sertéstenyésztésből meg is kellene élni. Most a ‘kárpótlási ügytől hangos az ország. A jelenleg kárt szenvedőiket vajon ki fogja kárpótolni? — kérdezi a sertéstartó. Amit a sertéstenyésztő tüntetőik kifogásoltak és fájlaltak: gondjaikra sem a kormány, sem a szakminisztérium nem reagál. Petícióval éltek, választ nem kaptak. M inos felelős ember, aki őket meghallgatná, aki biztató szót szólna. Mi lesz így az ország mezőgazdaságával, a hústermeléssel, hova lesz így az emberek termelői, vállalkozó kedve? De nemcsak az a baj, hogy egyszer majd nem lesz elegendő hús. Legnagyobb baj az, hogy sók ezer embernek nem lesz megélhetése. Seres Ernő Az utóbbi évek beruházása során szépen kialakult Tiszavasvári központja. A Polgármesteri Hivatal környékén épült emeletes, korszerű lakások földszintjén üzleteket nyitottak. (Elek Emil felvétele) Ötlet — magánóvodához A senki földjén A pénzből a sok is kevés. Akkor pedig pláne nagy a baj, ha a szükségesnél is kevesebb van. De olyankor a legnagyobb a probléma, ha nincs, amikor van. A fenti bevezető talán túlságosan elméle- tieskedőnek tűnik, pedig van valóságtartalma. Erre gondoltam, amikor Dede Zoltánt, a megyei művelődési központ szakszervezeti bizottságának titkárát hallgattam. A dolgozók több mindent sérelmeznek. Nem jelentette be sertki, hogy átszervezés alatt áll az intézmény. Az ott dolgozó szakemberek véleményére senki se kiváncsi. Három hónapja senki sem törődik velük, a megyéhez már nem tartoznak. a város pedig még nem tekinti igazán gazdának magát. Ez utóbbi — az átszervezésre hivatkozva — nem engedi a húsz százalékos bérfejlesztés kifizetését. Ennek elmaradása viszont elsősorban azokat érinti majd hátrányosan, akik az átszervezés után munkanélkülivé válnak. (Mivel a segély ösz- szege a fizetéshez igazodik.) A települési önkormányzatok önállóságának deklarálásával megszűnt a megyei intézmények feladata. Kiszer- veződött alóluk a társadalom — ahogyan az egyik önkormányzati vezető fogalmazott nemrég. Ez persze igaz lehet, de az elmúlt négy évtizedben — sem anyagilag, sem gondolkodásunkban — nem készültünk fel aura, hogy a munkanélküliség nemcsak az ajtónkon kopogtat, hanem be is lép az otthonunkba. Mire számíthatnak a jelenlegi helyzetben a művelődési központ dolgozói? Erre a kérdésre kértünk választ néhány régi és mai illetékestől. Pataki József — megyei önkormányzati hivatal: — A dolog azért kellemetlen, mert a húsz százalékos bérfejlesztés állami költségvetési garanciákkal nincs alátámasztva. A bérfejlesztés egyébként is a fenntartó ön- kormányzat jogosítványa. A megyei önkormányzat nem sorolhatta át januárban vagy februárban a dolgozókat — a város terhére. Ez nem lett volna tisztességes. Február 27-től az intézmény viszont a város birtokában van. Gózman József — megyei önkormányzati hivatal: — A megyei önkormányzat a művelődési központ működését az év első hónapjaiban csak átmenetileg finanszírozta, addig amíg a helyzete meg nem oldódik. A további működtetést nem tudja vállalni, mert nincs pénze. Ügy gondolom, hogy mihelyt az intézménynek lesz saját költségvetése, a jelenlegi gondok fokozatosan megszüntethetők. László Géza, a városi ön- kormányzat gazdasági irodájának vezetője: — Az átszervezés alatt álló intézmények esetében (Stadion, Bujtosi Szabadidő Csarnok, MVMK) az önkormányzat a pályázatok lezárásáig nem járul hozzá a húsz százalékos bérfejlesztés lebonyolításához. Nem akarjuk megkötni a leendő vezetők kezét. Az önkormányzatnak nincs szándékában anyagilag megrövidíteni a dolgozókat. Április elsejétől — az intézményvezetők döntése alapján — januárig visszamenőleg megkapják a most „viszszatartott” bérfejlesztést is. Az igazsághoz tartozik: a húsz százalékos bérfejlesztés nem jár, csupán adható, a kötelező béremelés a közművelődési dolgozók esetén 720 forint, viszont alanyi jogon illeti meg őket. Ezt remélem meg is kapták. Tudom, hogy senkit sem vigasztal, de a polgármesteri hivatal munkatársai ugyanúgy nem kapták meg a bér- fejlesztést. mivel szintén átszervezés alatt állnak. Március 25-én az MVMK a közgyűlés eíé kerül, s költség- vetése is lesz. Április elsejétől viszont minden bizonynyal kinevezett vezető állhat a művelődési központ dolgozói elé. Nagy István Attila Űjabb érdeklődőket toboroz a nyíregyházi népművészeti stúdió a különböző szakkörökbe, klubokba, csoportokba. Mese-oviba várnak négyhat év közötti gyerekeket. Olyan gyermekek jelentkezésére számítanak, akik szeretik a népmesét és örömmel vesznek részt kézügyességfejlesztő játékokban. Nem titkolt szándék, hogy a kicsinyekkel foglalkozó óvónőktől részben szakképzett óvónők, részben a gyermekek kísérői olyan ötleteket kapjanak, melyek módszertani segítséget nyújthatnak ezután szervezendő magánóvodák számára. A meseovi munkanapokon 9—12 óra között működik. Szakkörökben van lehetőség gyerekek, diákok, fiatalok számára, hogy elsajátítsák az erdélyi csipkevarrást, a csont- és szarufaragást, ugyanott barkácsolást és furulyamuzsikát is tanítanak. Kis létszámú csoportokban angolt, franciát, spanyolt, olaszt vagy németet tanulhatnak az érdeklődök. Bárki igénybe veheti a pszichokli- nika szolgáltatásait, amelyben többek között arra vállalkoznak, hogy segítenek a kismamáknak a könnyebb szülés érdekében, különféle relaxációs, lazító gyakorlatokkal. Sivár utak M ár látom a sorsunkat: lekoposztott utakon jutunk majd el Európába. Mert amerre csak jár az ember, mást sem lát, mnt figyelmeztető táblákat. Vigyázz, fakitermelés! Mindegy, hogy merre araszol az autó. Nagycserkeszen, vagy Túristvándiban, Nyírparasz- nyán, vagy Mezőladányban, mindenütt baltacsapásokat fűrészberregést hall. Füzek, nyárak, akácok dőlnek ki a sorból, s marad utánuk a nagy, sivár pusztaság. így kell ennek lenni, hisz vének már azok a fák. Kiöregedtek. Eképp csendesítik a nyugtalankodó laikust, s úgy tűnik, nem tehetünk mást, el kell fogadni az érvelést. Annál is inkább, mert tudjuk, a fa nemcsak dísz, de kegyetlenül fogalmazva ipari termék is. S ha egy fa eléri az időt, bizony ki kell vágni, hogy a legoptimálisabb állapotban lehessen hasznosítani. Ezzel nem is lenne gond, Ám amit most lát az ember, az több mint elgondolkodtató. Mert manapság korántsem csak az úgynevezett vágásérett fák kérgére helyezik a fűrészt. Ahol a kilencvenegyes esztendő favágói megjelennek, ott tán fű sem marad utánuk). Vágnak ök mindent, ami csak az útjukba kerül. Az igazat megvallva, fogalmam sincs, kinek a tulajdonában vannak azok az útmenti fasorok. A téeszé, az állami gazdaságé, a közúti igazgatóságé, az erdőgazdaságé, vagy valamelyik tanyasi gazdáé . .. ? Nem tudom. Csupán azt látom, — némi túlzással — aki csak cl és mozog, az most baltával jár a hóna alatt. Ma az erdők még állnak, azt még megóvta eddig a józan ész. De a fasorok pusztulnak. S úgy tűnik, senki sem foghatja le a baltások kezét. Aknk igyekeznek kihasználni minden percet. Hisz tudják, csak addig ténykedhetnek, míg a földtörvény után pontot nem tesznek végre. Mert akkor befellegzik az esztelen irtásnak. Csak addigra nehogy beteljesedjen az írás elején szereplő jóslat! Az Európába vezető sivár, pucér utak riasztó látványa. B. G. d • Késik a bér- fejlesztés • Visszamenőleg megkapják • Mi a tisztességes?
