Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-01 / 51. szám
1991. március 1. Kelet-Magyarország 3 Ha aem cselekszünk, elbukunk Kötelező Stihl-lel szerzett igazság — mondja Kupa Mihály pénzügyminiszter Készülőben az új gazdasági program, amely bizonyára sok vitát vált majd ki a politikusok és a szakemberek körében, de amely végső formájában alapvetően befolyásolja az ország jövőjét. Ez a program adott aktualitást ahhoz, hogy lapunknak nyilatkozzon Kupa Mihály pénzügyminiszter. — Mi különbözteti meg a most, „munkaközi állapotban” lévő, de lassan kialakuló gazdasági programot a kormány eddigi gazdaságpolitikai irányvonalától? — A KGST-kereskedtlem- nek a korábban feltételezettnél sokkal nagyobb mérvű összeomlása, valamint az Öböl-háború bizonytalan következményei alapvetően megváltoztatták a feltétel - rendszert. Ugyanakkor a száznapos programból egy sor dolog nem valósült meg, miközben a társadalomban és a szakemberek körében is felvetődtek azok a kérdések, amelyekre a kormánynak választ kell adnia. Ezekből kiindulva az új program a korábbival szemben nem általános elképzeléseket fogalmaz meg, hanem inkább tekinthető egy négy évre szóló cselekvési programnak. — Nem túl veszélyes vállalkozás ez? A konkrét feladatok végrehajtását konkrétan lehet számonkérni, konkréttá válik a felelősség kérdése is. — Pontosan ennek tudatában dolgoztunk. A programnak egyúttal fegyelmező ereje is van: ezeket a lépéseket kell megtennünk ahhoz, hogy elérjünk egy kívánatos állapotba. Két év kell ahhoz, hogy átalakítsuk és többé- kevésbé stabilizáljuk a gazdaságot. Ez nem azt jelenti., hogy minden tökéletesen működik, csak kialakulnak az ösvények. További két ér’ kell, amíg ezek bejáratodnak és elkezdenek működni. Ha mindezt meg tudjuk valósítani, akkor, mondjuk kétezerben lesz igazi hatása, körülbelül akkorra lesz olyan működőképes ez a társadalom, amilyenre a magyar emberek vágynak. — A sok-sok bizonytalansági tényező mellett lehet-e ma akár csak négy évre is előre látni? — Ha az ember nem tudja, hogy mi felé akar haladni, akkor nem tud kormányozni. A bizonytalansági tényezőket természetesen figyelembe vesszük, ezek bizonyos határon belül kiszámíthatók. — Az utóbbi esztendőkben nem voltunk híján kormány- programoknak, amelyek azonban szinte kivétel nélkül kudarcot vallottak. Lát-e garanciát miniszter ür arra, bogy a mostani nem jut a korábbiak sorsára? — Minden kormányprogram különböző okok miatt, de mégis azon bukott meg, hogy nem tartották be. Volt egy ígéretgyűjtemény, s amikor az első nehézséggel szembekerültek, akkor kitértek előle. Ha nagyon keményen akarok fogalmazni, akkor a mostani program nem más, mint a „menekülés előre” programja. Ha életben akar maradni a társadalom, akkor ennek a programnak a mentén kell cselekedni. — Más út nem lehetséges? —. Ez nem kötelező program Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy a program mentén lehet előre haladni. Ez két dolgon múlik: a kormány eltökéltségén, és a társadalom támogatásának a megszerezhetőségén. Amit a társadalom nem támogat, az nem lehet jó program. — Hogyan lehet megszerezni ezt a támogatást? — Megpróbáltuk feltérképezni, hogy milyen várakozások, már elindult folyamatok lelhetők fel a társadalomban, megpróbáltunk ezekre építeni. — Ügy érzem, a kormány tevékenységében — nem utolsó sorban a parlamenti viharok hatására — a szakmai kérdésekkel szemben előtérbe kerülnek a politikai szempontok. Nem okoz-e gondot mindez egy olyan pénzügyminiszter számára, aki elsősorban szakmai érvekre alapozza a munkáját? — A politikai átalakulás befejezésével — ha azt egyáltalán be lehet fejezni —, nyilvánvalóan a gazdasági kérdésekre kellene koncentrálni. Nem azért, mert a parlament a gazdasági átalakulásért felelős testület, hanem azért, mert az átalakulásnak meg kell teremteni a jogi feltételeit. Körülbelül látom és tudom, hogy mit kell lenni, és azt meg akarom csinálni. Természetesen figyelembe kell vennem a politikai igényeket is. — Elképzelhetőnek tart olyan helyzetet, amikor a politikai elvárásokat nem tudja összeegyeztetni a szakmai elveivel? — Természetesen ez előfordulhat. — A munkaközi anyag első oldalán találtam egy mondatot: „a stabilizáció a lakosság többsége számára áldozatokkal járó folyamat”. Azok után, hogy a lakosság többsége számára az utóbbi tíz-tizenöt év is egyre erősödő mértékben áldozatokkal járó folyamat volt. Nem fél-e attól, hogy a személyes szimpátia ellenére sztrájkokra, tüntetésekre kerül sor, amelyek végső eset- ben akár szétzilálhatják a gazdaságot? — Dehogyisnem, ezt pontosan érzékelem. A társada- lomnak vannak olyan rétegéi, amelyek önerőből képtelenek magukon segíteni, nem azért, mert tehetségtelenek, hanem azért, mert olyan helyzetben vannak, amilyenben. Itt nyilvánvalóan erősíteni kell a társadalmi segítséget. Vannak olyan rétegek, amelyek legalább arra képesek, hogy a helyzetüket fenntartsák a romló körülmények között is, és vannak olyanok, akik ki tudnak ugorni. Ebből következően itt súlyos társadalmi feszültségek lesznek, mert bár az ország nem szakad ketté, de a társadalom erősen polarizálódik. A program, és az ehhez kapcsolódó feltételrendszer éppen arra épít, hogy aki tehetséges, okos, szorgalmas, jó szakember, aki felleli a lehetőséget, az önmaga is kéees előre haladni. — De elfogaüják-e ezt azok, akik helyzetük fenntartásáért küszködnek, s vajon elegendőnek érzik-e a segítséget a lemaradók? — Biztosan lesznek sztrájkok, feszültségek. Sokszor elmondtam, most is elmondom: osztom azt a nézetet, miszerint nincs olyan kérdés, amit ne lehetne megbeszélni, amire ne lehetne megtalálni a megoldást. — Segíthet ebben maga a program? — Ez aktív cselekvésre építő program. Ha nem cselekszünk, biztosan elbukunk. A nagy feladat tehát éppen annak megértetése: most kell cselekednünk. Tíz év helyben toporgás után megértem azokat, akik kétkedéssel fogadják az elképzeléseinket: megint azt mondják, hogy még ezt bírjuk ki, aztán megint nem történik majd semmi. De azt tudomásul kell venni, hogy ebből a helyzetből minket senki nem fog kirángat- ni. — Jószerével ön az egyetlen tárcatulajdonos, akinek személyét mind a közvélemény, mind az ellenzéki pártok maradéktalanul elfogadják. Nem okoz-e ez — akár a program megvalósítását is befolyásoló — konfliktust a kormányon belül? — Egyelőre nem érzek ilyesmit, de ebből előbb- utóbb nyilván problémáim lesznek, hiszen az emberi természet olyan, amilyen. De hozzáteszem: meg lehet szerezni a közvélemény szimpátiáját. — Önnek hogyan sikerült? Hiszen nem is olyan régen, mint az adótörvények egyik kidolgozójának, ugyancsak alacsonyan állt a népszerűségi indexe. — Nem nagyon tudom, hogyan sikerült, csak feltételezéseim vannak. Az egyik: én őszintén el szoktam mondani a dolgokat, nem kön- törfalazok. A másik: nekem nyitva áll az ajtóm a sajtó előtt, mások előtt is; és igyekszem belépni — ha csak negyedórára is — azokon az ajtókon, amelyeket nekem tárnak ki. — ön a kormány egyetlen olyan tagja, aki a Németh — sőt, már a Grósz-kormány időszakában is komoly tisztséget viselt, mint a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Hogyan értelmezhető az ön minisztersége? Akkor is előfordult véletlenül, hogy tehetsé- ges emberek kerültek fontos pozícióba, vagy egyszerűen a szaktudás, a hozzáértés, a rátermettség megbecsüléseként. — Természetesen az utóbbira gondolok, de az említett három kategóriához hozzátennék egy negyediket is: a becsületességet. Ez nagyon fontos, különösen az ilyen átmeneti periódusban. Végül is itt egy országról van szó. Annál, hogy valaki honnan jöt, engem sokkal jobban érdekel, hogy hová akar menni. (bp. szerk. — Görömbölyi László) A nyírbátori Bátorgép Kft. (a volt MEZŐGÉP gyáregység) veszteséggel zárta a múlt évet, ám ha az idei próbálkozások beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, nyereséges lesz a vasasüzem. Idén új termékekkel akarnak kirukkolni, s bizonyos kereskedelmi tevékenységből is hasznot szeretnének — tájékoztatta lapunkat Poór János, az új igazgató. A Tajga lakókocsik alváz- és futómű-szerkezetére a szovjet exportok miatt egyelőre nincs szükség, de remény van arra, hogy az év második felében folytathatják az alvázak gyártását a nyírbátoriak. Tárgyalásokat folytatnak nyugati cégekkel, s minden bizonnyal eredményesek lesznek ezek a megbeszélések. Ha igen, akkor autó- és motorkerékpár alkatrészeket, futóműveket, fákdobokat gyártanak nyugati piacra, rakodógépek részegységének készítését is tervezik. Belföldi piacra idén új termékként konténereket, Megint jó idők jönnek az autósokra: bevezetik a kötelező biztosítást. A fene érti, miért az idegenkedés, hiszen volt már ilyen, akkor is kibírtuk. Igaz, van valami kis különbség a két kötelező között, mert legutóbb úgy vezették be, hogy nem volt, most meg úgy, hogy az előzőt meg se szüntették, az mindössze egy formai trükk volt. Beleszámolták az. adóba, néhány év múlva pedig az adót a benzin árába, így mostanra elérkezettnek láthatta a biztosító az időt, hogy ezt már mindenki rég elfelejtette, nosza, kezdhetjük elölről! Ennél a másutt is hasznosítható ötletnél már csak az ára tetszik jobban: vagy átlagosan 8200, vagy benzinbe rejtve literenként 9,20. És, ha ez utóbbit választják észre sem vesszük, mostanában olyan gyakori az árcsökkentés. Most is, hogy felére csökken a világpiaci ár, bátran itt is levitték egy forinttal. Én minden esetre támogatom a biztosítót. Már rég, a székházépítési korszak óta azon töprengek, miyel kellene segíteni rajtuk, hogy többre teljen nekik időjárás finanszírozására a tv-ben, a sport fantasztikus összegű támogatására, sportolók és vezetők külföldi utaztatásainak finanszírozására, alapítványok tételére és különösen arra, hogy reggelente megtudjuk: ma valamiért megint rosszuk leszünk... (b. j.) anyagmozgatási eszközökét, öltözőszekrényeket akarnak gyártani. Számítanak a föld egy részének privatizációjára, ezért kisebb talajművelő gépek gyártását is tervezik. Profiltól eltérő tevékenységekbe is kezdenek. Bérbe Sokszor nem is sejti az ember: egy-egy cikkben felvetett témának milyen utóélete lesz, s az olvasói észrevételek mennyire erősítik meg a kifejtett álláspontot. A nemrégiben megjelent Fanyűvők című írással viszont nyitott kapukat döngettem, mert névvel, név nélkül, de mindenki egyetértett, és elítélte a mostanában oly sokszor előforduló kegyetlen erdő-, vagy fasortarolást. Egy petneházi észrevétel igen meglepett: „felháborodunk, de sokkal többet nem tehetünk a pusztítások láttán. Hisz akinek védeni kellene az értékeket, az is hallgat, mert megfenyegetik, lekenyerezik. Ha kívülálló tesz feljelentést, hamar kitudódik, s még spiclinek is tartják.” Majd reményét fejezte ki; mások is felháborodnak, mert csak összefogással lehet az engedély nélküli vandál fatolvajokat kiszűrni. Idős méhész ismerősöm is tollat ragadott az akácosok védelmében. A Szabolcs jelképének számító fák — szerinte — komoly veszélybe kerültek. A „gazdátlanság”, a tulajdonviszonyokban bekövetkezett bizonytalanság jó lehetőség egyes embereknek, akik jogos, vagy jogtalan bosszújukat a fákon töltik ki. A Nyíregyházához közeli településről névteleadják a nélkülönhető épületeket, a kft.-hez tartozó jókora szabad területen különböző vállalkozókkal közösen boltot, és diszkontáruházát akarnak létrehozni. Az utóbbi tevékenységtől is hasznot remélnek. nül telefonáló nap mint nap azt látja, hogy lakóhelyén éjjel teherautóval és Stihl- fűrésszel felszerelkezett ismeretlen személyek válogatás nélkül vágják a nyárt, az akácot. „Ha ez így halad, egy év múlva egy fa sem marad.” — jegyezte meg végtelenül szomorúan. Ezzel a véleménycsokorral ikerestem meg Kovács Gábort, a Debreceni Erdőfelügyelőség nyíregyházi kihelyezett osztályának mérnökét. — A felügyelőségnek az erdővel kapcsolatos törvényeket kell „kikényszeríteni”. A gyakorlatban azt jelenti: minden gazdálkodó egységnek „erdőgazdasági ütemtervet” kell készíteni. Ez tíz évre rögzíti a feladatokat .felújítást, nevelő-, végvágást), melynek éves lebontását a felügyelőség vizsgálja és engedélyezi. Ha valalki mindezt nem a jogszabálynak megfelelően hajtja végre, komoly anyagi felelősségrevonásban részesül. A vezető arról is beszámolt; korábban nem voltak ilyen gandök. Az ötvenes években mindössze 35 ezer hektárnyi erdő helyett ’90-re már 80 ezer hektár tailáiha- tó. A látszat ellenére a szabálytalan fakivágásokat nem a tulajdonosok végzik, hanem a „volt” gazdák, vagy csak „egyszerű” tolvajok estek néki a fáknak. Ez jogosan irritálja a közvéleményt: amit nagyapáink, apáink ültettek — mert tudták, meg kell a Nyírség homokját zabolázni —, most rövid idő alatt pótolhatatlanul tönkre teszik. Be kellene látni, az emberiség számára az erdő értékesebb, mint a benne lévő fák. Vajon bízik-e a jövőben az a leendő tulajdonos, aki azzal kezdi földjén a munlkát, hogy kiirtja a fasorokat? — Van az éremnek egy másik oldala — folytatja a szakember. — Minden erdőnek és fasornak van egy élettartama, s a normál gazdálkodásba beletartozik a fakivágás is. Ezt a rendszerváltás miatt nincs jogunk megakadályozni. Ott, ahol viszont vitára adott okot a tulajdonviszonyok tisztázása, a fasorok kivágását átmenetileg megtiltottuk. Szeretnénk, ha a természetnek ezt a fontos kincsét nem szabdalnák szét, s a legeltetési bizottsághoz hasonlóan az erdőbirtokos társulások újra polgárjogot nyernének. Végezetül kérik az állampolgárokat, ahol lopásokat észlelnek, jelentsék azt a tulajdonosnak vagy a rendőrségen. esetleg az erdőfelü- gyelőséghez is fordulhatnak. (Címük: Nyíregyháza, Dózsa György utca 5. szám) Dankó Mihály Az olvasók figyelmébe : Értesítjük önöket, hogy a Róka és a holló című ismert mesében a róka szerepét most kivételesen Szed- lacsek Ervin magyar kisnyugdíjas alakítja. A holló a faágon ült, és a csőrében egy jókora darab sajtot tartott. , • Szedlacsek Ervin magyar kisnyugdíjas szokásos délelőtti sé- taútja során megállt a fa alatt, felnézett a hollóra, és szomorú megállapítást tett^ma — Na tessék, le- jönne. Mert kérem doktoráltam, van két szépen, én tegnap et- diplomám, a latin és tem utoljára. Igaz, az az ógörög nyelv isme- ingyenkonyhán ka- rete mellett kitűnő- pott gulyásleves meg en beszélek franciául, olaszul, de mire megyek vele? Jobb lett volna, ha Szent Ferenc nyomdokain járva a madarak nyelvén tanulok meg beszélni. Ez tribst jól a túrós bukta ízét még most is érzem a nyelvemen, de közben korog a gyomrom. Ha most tudnék szót váltani a madarakkal, azt a kis sajtot a róka helyett és kunyerálnám ki a holló szájából. Dehát nem tudok. így aztán minden marad a régiben! És Szedlacsek bácsi, a megélhetési küszöb alatt tengődő, 78 éves magyar kisnyugdíjas szomorúan legyintett egyet a hollóra, és folytatta délelőtti sétáját. Mivel matematikából is jelesen érettségizett, néhány pillanat alatt kiszámította, hogy az ingyenkonyhai ebéd kezdetéig még harminckét kukát tud kényelmesen átkutatni. Nannntfl hommem» Minden műszakváltásnál ellenőrzik a benzinkutak napolna lias UIIIOlVI■ meglévő készletét. így biztosítható a folyamatos fel- töltés, valamint az elszámolás is egyszerűbb. Képünk Nyíregyházán a Széna téri Áfor- benzinkútnál készült. (Harasztosi Pál felvétele) Bátran lép a Bátorgé|
