Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-22 / 68. szám
1991. március 22. Kelet-Magyarország 3 Kamatozó gondolatok Összkomfort a falu végén Az új, fehérre vakolt házat elsőre észre sem veszi az ember. Öreg tölgyek, kőrisek takarják, csak mikor elhagyjuk a ligetet, bukkan fel a szem előtt. Kerítés ugyan még nincs, gyümölcsfák sem árnyé- kolják, de láthatja bárki, lakják már ezt a szép portát. A tiszabecsi főutcán, mindjárt a falu végén. NYÍREGYHÁZA város közgyűlése szükségszerűen erőltetett ütemű előkészítés, a szakapparátusban, bizottságokban folyó élénk viták után fogadta el az önkormányzat és intézményei 1991. évi költségvetését. A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjaként alkalmam volt a költségvetés születését figyelemmel kísérni, ennek alapján adok közre néhány gondolattársítást. A valóságos önkormányzati gazdálkodás felé vezető úton az 1991. évi állami költségvetésről és az államháztartás viteléről szóló törvény a maga átmenetiségében egy lépést jelent, amennyiben a tervezésben és a gazdálkodásban a bevételi érdekeltségre épülő forrásszabályozás és az állami pénzeszközök normatív elosztása jellemző. A felhasználási kötöttség nélküli állami hozzájárulás az önkormányzatot illető személyi jövedelemadóval együtt egyfajta biztonságot jelent, havonkénti ütemben folyósítják, így remélhetően nem kerül olyan helyzetbe a város, mint a műit évben, amikor likviditási gondjait több esetben hitelek felvételével kényszerült áthidalni, éppen a támogatás késedelme miatt. Azt persze szóvá kell tenni, hogy a kiegyenlítetlen területi fejlődést szavakban elismerő költségvetési politika mintegy 70 millió forintot kivett a város kasszájából annak következtében, hogy az 1 főre jutó önkormányzatot illető személyi jövedelemadó alig 4200 Ft-ot elérő ösz- szegét nem egészíti ki 5000 Ft-ig, a Nyíregyházára, mint megyei jogú városra nézve, méltánytalan 25 millió forintos korlát (ennyi lehet az összes kiegészítés) alkalmazása miatt. Remélhetően a majdan megszülető államháztartási törvény felszámolja az ehhez hasonló hátrányos kicsinyességeket és továbblépést jelent a megalapozottabb önkormányzati gazdálkodás irányába. FELMERÜLT a viták során — bizonyára a városlakók körében is—.hogy miiyen örökséget kapott az új önkormányzat; mozgásterét, döntési lehetőségeit mennyire és milyen irányban szorítják korlátok közé korábban elhatározott vagy folyamatban lévő fejlesztések, felveti hitelek. Jelentős ezeknek az összege, lényegesen több mint ami új, indulóként tervezett fejlesztésekre, területelőkészítésekre fordítható. De minősíteni csak a célok ismeretér ben lehet. A korábbi évek kötelezettségvállalásán alapuló feladatok a város közművesítését, útépítéseit, gázátadó állomás létesítését, külterületi ivóvíz-ellátást, konténeres telefon, oktatási intézmények beruházásait tartalmazzák. Olyan fontos közérdekű, hosszú távra szóló programok ezek, amelyek ma isyjáfl.alhatók. Mi sem bizonyítja ezt.jobban, hogy az ilyen jellegű fejlesztésekhez igényelhető központi céltámogatás és az új önkormányzat által eldöntött, 1991- ben induló beruházások is hasonló célúak (elsősorban vízellátás, szennyvízcsatornázás). A legalább 40%-os céltámogatás lehetőségét még akkor is meg kell ragadni, ha szűkösek a saját források, ha több száz millió forint erejéig sorolhatók azok az egyébként ugyancsak indokolt fejlesztések (elsősorban közlekedés, oktatás terén), amelyek pénz hiányában még nem indulhatnak. Az ilyen célokra, továbbá a magánerős lakásépítést elősegítő telekkialakításokra még akkor is érdetnes áldozni, ha megvalósításukhoz hiteleket kell felvenni. A város ésszerű kockázatot vállalt, amikor elsők között kötvényt bocsátott ki, amikor a lakásprogram, az orosi telekkialakítás vagy az örökösföldi gimnázium építése gyorsítása érdekében hitelt vett igénybe. Nem kevés a város adóssága, közelít a félmilliárd forinthoz. Ám az adósságra vetített 1991- ben fizetendő átlagos kamatszínvonal alig éri el a 9%-ot. Vessük össze ezt a 35% körül várt inflációs rátával, vagy az MNB adatai szerint a kereskedelmi bankok által nyújtott éven túli hitelek múlt év végén számított 27,5%-os átlagos kamatszínvonalával. Úgy gondolom, a különbséghez, a város által realizált „inflációs árnyereséghez” nem kell kommentár. Támogatandó tehát az a törekvés, hogy 1991- ben számottevő építési telekkialakításokra — Kemecsei út—Nyírség út, valamint a Legyező út térségében — hitel igénybevételével kerül sor. TERMÉSZETESEN egy 3,8 milliárd forintos költség- vetésen belül a város — tisztségében méltán megerősített — kincstárnokának a likviditás-menedzselés nemcsak szükség szerinti hitel felvételt jelent. Az igazi ön- kormányzati gazdálkodás ésszerű kockázati elemeket, hosszabb- rövidebb távú befektetéseket, vállalkozásokban való részvételt, tőkejuttatást is magában foglal. Kevéssé adottak még ehhez a feltételek, nincs tulajdontörvény, befektetési alapokról szóló törvény, csak a napokban tisztázódott (?) — legalábbis ismételt nekirugaszkodásra kormányrendelet szintjén — az önkormányzatok privatizációban való érdekeltsége. Nem lebecsülendő az időlegesen szabad pénzek rövid távú — néhány hetes — befektetési, kamatoztatá- si lehetősége sem. Az önkormányzat pénzgazdálkodása olyan szempontból is új alapokra kerül, hogy maguk választhatják meg — az erre kijelölt pénzintézetek köréből — számlavezető bankjukat. A bankók a mindenkori számlapénzállományért eltérő mértékű kamatot fizetnek, különböző betétlekötési lehetőségeket kínálnak. Különösen kedvező a Magyar Nemzeti Bank által forgalmazott aukciós diszkont kincstárjegy kondíciója, amely 90 napos lekötés esetén 35%-ot elérő éves hozamszintet biztosít, lehetővé téve már 30 nap elteltével az értékpapír visszavásárlását a megyei igazgatóságokon. MINDENT összevetve, naponta latolgatni, számolni kell az önkormányzatok pénzügyeit felelősen kézben tartó szakembereknek. Számolni kell, mert a minősítésében „válságköltségvetésből” „szoros menetelésűvé” szelídült program elfogadását követő fellélegzés nem tarthat soká. A költségvetésben feszültséggócok és tartalék források rejtőzködésével egyaránt számolni kell'.. Évközben kevésnek bizonyulhat áz intézmények automatikusan 10%-kal emelt dologi költségelőirányzata, a forrásokat meghaladó összegűvé válhat a lakáskölcsön-kamatok emelésétől is duzzadó szociális segélyigény. A mérleg nyelve szerepét betöltő, mozgási lehetőséget biztosító érdekeltségi bevételek megteremtése sem bizonytalanságoktól méntes, egyszerű feladat. A feladatok mindennapi megoldását a költségvetés végrehajtásában is olyan, pártpolitikai csatározásoktól alapvetően mentes magatartás segítheti elő, mint amilyen az előkészítés során egyébként tapasztalható volt. VasJáncn az MNB megyei igazgatóhelyettese Lent a kertben egy fiatalasz- szony gereblyézi a szomszédból átsodort száraz faleveleket, a bejáratnál meg egy férfi áll, valami papírosféléket böngészik. Barna bőr, nevető fekete szemek... Hogyne lenne vidám a gazda, Balogh Ernő! Aki harminchárom évesen eléri, hogy ilyen szép ház ágaskodjon a háta mögött, annak tényleg van manapság oka a mosolygásra. Építsünk, te ember — Mindenki ugyanazt kérdi: cigányember létemre ilyen fiatalon miképp tudtam felhúzni ezt a nagy házat...!? — nevet, s csalogatja beljebb az idegent. — S mit szokott válaszolni? — Azt, hogy szeretni kell a munkát. Meg jó barátokra kell szert tenni. Balogh Ernő ugyan jóval mesz- szebb innen, a beregi oldalon, Gulácson nőtt fel, de már igazi becsinek vallhatja magát. Élt itt neki egy nagynénje, ahhoz jároga- tott vendégségbe. S majdhogynem pulyafejjel belehabarodott egy szép becsi lányba. Nem is vágyott attól kezdve ő már vissza Gulácsra! Összeházasodtak. Született két szép gyermekük, kerítettek egy kis házat az uszkai faluvégen, de az asszony csak nem hagyta békén. Építsünk, te ember! — hajtogatta. Mert a gyermekeink a fürdőszobát nem nélkülözhetik. Eladták hát százötvenezer forintért a régi házat, s negyven- ezerért megvették ezt, a határőr laktanyához közeli telket. És belevágtak az építkezésbe. — Ilyen egyszerűen menne ez? — Na nem egészen...! Felvettük az OTP-kölcsönt, megszámoltuk az összerakott pénzecskénket, de akkor kishíján elsírta magát az asszony. Még mindig hiányzott vagy háromszázezer forint... De én már akkor biztos voltam a dolgomban. Nem lesz itt semmi baj! Mert akinek olyan cimborái vannak, mint nekem, jöhet a jeges ár is. Na de menjünk már beljebb, igyunk egy kávét...! Jött a brigád A nagy, tágas’konyhában ülünk, szürcsöljük a forró feketét. Túl vagyunk már a kötéléző formaságokon. s a „Te is Balogh én is Balogh” alapján már javában te- geződünk is, mikor az én Ernő barátomnak hirtelen elhomályosul a szeme. — Ha hiszed, ha nem, én a tűzbe mennék a barátaimért! Hogy azok mit dolgoztak nekem a házon! Volt aki egy héten át itt kezdte, s végezte a napot. Nem is tudom, mire jutottam volna nélkülük... Hát akkor szóljunk azokról a barátokról is! Azokról a becsi, uszkai, ligeti,"paládi cigányokról, magyarokról, akik addig nem nyugodtak, míg Balogh Ernőnek meg a családjának fedél nincs a feje fölött. Egy brigádban dolgoznak ők a Dunántúlon. A tatai közműépítő vállalat munkásai. az isten tudja hány kilométer utat betonoztak le együtt az elmúlt másfél évtizedben a távoli tájon. Annyit biztos, hogy ha összeadnánk, az az út elérne Tatától egészen Tiszabecsig. Talán még messzebb is, el Uszkáig, Magosligetig. Ha még nem mondtuk volna, Ernő a csoportvezetőjük. Ami persze nem azt jelenti, hogy ő csak dirigál fehér köpenyben. Dolgozik ugyanúgy, mint a többi. Talán azért is olyan jó barátok. No akkor a lakás! Három hatalmas szoba, konyha, kamra, külön a vécé, a fürdőszoba... A szobákban szép, kényelmes bútorok, a fürdőszobában halványkék csempe, központifűtés, a kamrában pedig... vagy hét füstölt disznósódar. A szalonnáról, az oldalasról már nem is beszélve. — Öltünk mi az idén is hál’ istennek kettőt. Igaz, én nem mertem kést fogni a kezembe, de segítettek a szomszédok. — Ki volt a böllér? Balogh Ernő kimutat az ablakon. A ház előtt épp most ballag el egy hatalmas szál, idős magyar, s Ernő megszólal: — O volt a hentes, Kosán András bátyánk. A világ legtermészetesebb hangján mondja mindezt. Melynek örülhet minden jó szándékú Néhány éve az Egészségügyi Minisztérium olyan kísérleti programcsomagot hirdetett meg, meiy keretében a kistelepülések egészségügyi alapellátásának javítása volt a cél. Csenger pályázata támogatásra talált. Ennek részeként — s eredményeként — épülhetett meg újjávarázsolva az egészségügyi központ, mely 14—15 milliós költségének nagy részét a társadalombiztosítás és a minisztérium állta. De nemcsak erkölcsi, hanem anyagi hozzájárulással a helyi lakosok is segítettek, téglajegyek vásárlásával önkéntesen „szálltak be” a gépszerzésbe. Tartozás A szívem szakadt meg, amikor olvastam hétfői lapunkban: majdnem 8 millió forinttal tar- toznak a Szabolcshő Vállalatnak nyíregyházi családok, mert nem fizetik a fűtési díjat. Mielőtt a vállalat félreértené, nem miattuk, mert néhány nappal korábban egy dolgozójuktól hallottam: nem tudják hová könyvelni 80 milliós nyereségüket, mert igazán nem illik, hogy egy szolgáltató vállalat egyetlen év alatt ekkora haszonra tegyen szert. Eszembe jutott, milyen indokokat szoktak felhozni a sajnos gyakori áré- melések megmagyarázására. Az utóbbi években legtöbbször úgy hangzott ez, hogy csökken, majd később, hogy megszűnik az állami támogatás, ezért kell nagyobb összegeket fizetni a füté- sért, hiszen a szolgáltató vállalat nem vállalhatja magára. Minden bizonnyal így is van. Az is igaz. hogy az elmúlt években összehasonlíthatatlanul jobbá vált a távhő- és melegvíz-szolgáltatás, mint korábban volt, mostanában nemigen, vagy csak elvétve fordul elő, hogy meghibásodik a folyamatosan karban- tartott és felújított rendszer, ám ezek összességében sem adnak elfogadható magyarázatot a 80 milliós nyereségre. Természetesen szó sincs róla, hogy egyetértenék azzal, aki szolgáltatást vesz vagy elfogad és nem akar fizetni érte. Az is igaz, hogy a távhőszolgálta- tó vállalat nem szociális intézmény, amelynek feladata lenne a szegényeken ingyenes energiával segíteni. De ha ebből a nyereségből csak egy kis hánya- dot is visszaadna például árcsökkentés címén azokért a napokért, amikor szinte nem kell fűteni (mint az elmúlt napokban volt), vagy mérőórákat szerelne fel érte a lakásokba, hogy ki-ki pénztárcájának megfelelően szabályozhas- sa lakásában a hőmérsékletet, akkor ha néha kicsit fázna is, de kifizetné a saját Az emeletárépítéssel és tetőtérbeépítéssel kétszeresére növekedett az intézmény alapterülete. Ennek következtében nemcsak kényelmesebb, korszerűbb körülmények között folyhat a gyógyító munka, de több új szakkonzíliumot szervezhetnek, így fül-orr-gégészetit, nőgyógyászatit, gépjármű- és munkaalkalmasságit, és laboratórium is található az intézetben. Ha a tüdőgyógyászati részleget ki tudják alakítani — de szemészetet is szeretnének — megoldják a teljes körű járóbeteg ellátást. K.D. Levél Meg nem születendő gyermekemhez ,yA csillagfényes ég vigyáz rád Az áttetsző sötét vigyáz rád...y* (Paval Danek) j-ricsim, kis lelked most /í hol bolyong? A makrakozmosz valamelyik bolygóján tanyáz, vagy vándorol Kis Herceg módjára? Annyiszor elképzeltelek in, a karomban, öklömnyi fejecskédet mellemen, amint piciny szempilláidat lehunyva szívod a tejet... A csöpp szájat, mely bömbölve közli a világgal, hogy új élet született és enni kér... Jogot követel, levegőt, vizet, teret... Hol vágy, mondd? Ott, ahová minden minden megboldogult lélek költözik, s várja, hogy (újra) világra szólítsák? Ha jártál már a Földön, ismered tájait, tudod, hová érdemes születni. Hidd el: jó anyád lennék; óvnálak, gürcönék érted, szeretnélek... Am ez kevés ahhoz, hogy vállalni merjelek. Nem fogadhatlak testembe, mert az anyaméh csak 9 hónapig nyújtana védelmet. Rideg ez a félteke számodra, gyermekem! Alig tanulnál meg beszélni, máris elszakítanának tőlem, hogy intézményekben nevelődj. Ha nem halnál éhen, egy életen át fuldokolnál a szennyezett levegőtől, a klóros ivóvíztől, a sok és sokféle mocsoktól, hazugságtól, mely lassan ellep bennünket. A végén már egy almába se mernél beleharapni. Rettegned keltene a ráktól, az atomháborútól, a polgárháborútól. S félned, hogy öregkorodra támasz nélkül maradsz. Ha kibírnád egyáltalán e gyilkos világot öngyilkosság, alkohol, drog nélkül. Ha elég erős lenne az idegzeted ahhoz, hogy elviseld a közöny és a magány jeges csendjét... Bocsásd meg gyávaságomat, Kicsim, amiért nem szánlak ilyen sorsra! Gondolatban gyakran felkereslek, hogy ölbe vegyelek, ringassalak, altatót dúdoljak ködbölcsődnél. Hiszem, hogy ott biztonságban vagy. Ugye, így van? Veled, a csillagok között, talán egyszer én is várhatok a kis rókára... Simonies Borbála ember. Balogh Géza maga által szabályozott melegért járó összeget, (baljós) Miniklinika Csengerben Válságköltségvetésből szoros menetelés Tele a kamra
