Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-21 / 67. szám

1991. március 21. Kclet-Magyarország 3 Megvédik a falu álmát Eszlárí strázsák Nyugodtan hajthatják immár álomra a fejüket esténként a békés polgárok Tiszaeszláron: február ek jétől, amióta önkén­tesek teljesítenek éjszakai őrszolgálatok rend van a faluban. Régebben, pár évvel ezelőtt, ha egy betörés volt, arról is sokáig beszéltek, mert kirívó eseménynek számított. Az utóbbi idő­szakban viszont megszaporodott a bűncselekmények száma, olykor az itt élők puszta léte sem volt biztonságban. Fél éve nincs rendőr a község­ben, és ennek gyorsan elterjedi a híre. Feltünedeztek mindenféle idegen, gyanús személyek, veszé­lyeztették a lakosságot a helybéli cigányság megmozdulásai. Arattak a betörők Rettegésben éltek itt az embe­rek az utóbbi fél esztendőben. Pillanatokon belül kitudódott, ha a boltba áru étkezett, jött egy csapat, azonnal kirámolták az üzletet. Nem válogattak, vittek mindent, amit a családi házaknál megtaláltak, gáz­palackot, ruhát, játékot, az iskolá­ból a színes tévét, feltörték az óvodát. Az iskolás gyereknek, tőle pénzt követelve nyakára tették a kést. Megverték a rendőrt. Fényes nappal egy csoport megtámadott az utcán egy hazafelé tartó ipa­rost, aki a légynek sem ártott, ne kiugrottak, szétmetszették a szá­ját, majd elvonszolták egy félree­ső helyre — valószínűleg pénzl kutattak nála. Vérbe fagy talán, ha jótét lelkek nem segítenek rajta—- de-sajnos, az utóbbi időben már nem nagyon mertek az emberek kiállni a bűnözőkkel szemben. Ha látták is, hogy bűncselekmény történik, inkább félrefordultak, elmenekültek, olyannyira elural­kodott a félelem. A tiszalköki Szaabadság Ter­melőszövetkezet őszi vetése jól telelt. Ahhoz, hogy a termés is gazdag legyen, nitrogén fejtrágyá­zással járulnak hozzá. A Repülő­gépes Szolgálat Állami Vállalat dúlt, hogy a hívatlan éjszakai látogatót megkergették, más esetben a gépkocsi rendszá­mát felírták és a rendőrségnek átadták. És most, egy jó hónappal a polgárőrség megszervezése után három derűs férfiember számol be arról, hogy nyugalom van a falu­ban. Meleg Miklós a polgárőrség elnöke. Hajdú Miklós a titkár és NagyTibor az egyik vezetőelége­dett. Említik, hogy a Kelel-Ma- gyarország egyik januárban meg­jelent cikke nyomán jutottak a végső elhatározásra — a címe (V) Érpatak volt, ahol sarkukra álltaka falu férfilakosai.Tiszaesz­láron is körbejárt a hír, hogy éj­szakai őrjáratokat szerveznek. Idős, nyugdíjas ncnikék a kevéske fo­rintjukból szívesen ajánlanának fel egy összeget, csakhogy valaki meg­védelmezze őket — természete­sen ilyen támogatást nem fogad­nak el. Nem lehet persze azt mondani, hogy a polgárőrség működésének megkezdődése óta eseménytelen volna az eszlárí éjszaka, előfor­dul, hogy a strázsák mozgást észlelnek. Gyanús, ha éjjel kettő­kor egy ismeretlen kocsi bóklászik az országúton és nincs bekapcsol­va a lámpája. Ott vannak az őrök, ha valaki a presszó lakatjával fog­lalatoskodik illetéktelenül. A pol­gárőrség tagjai arra törekszenek, hogy tettlegességre ne kerüljön sor, vagyis megjelenésükkel, je­lenlétükkel, fellépésükkel a bűn­cselekmény elkövetésének meg­akadályozását szeretnék elérni, megelőzni a nagyobb bajt. Előfor­Csak tiszta lappal A Tiszaeszlári Polgárőrség a cégbíróságnál bejegyzett egyesü­letként, szigorúan önkéntességi alapon működik. Tagjai sorába csak büntetlen előéletűek léphet­nek be, akiknek az erkölcsiségét a falu nem kérdőjelezheti meg. Támogatást kapnak az önkor­mányzattól, a tsz-től is—egyben a tsz vagyonát, az önkormányzat értékeit is őrzik. Jó a kapcsolatuk a rendőrséggel Nyíregyházán is, Tiszavasváriban is, tőlük ígéretet kaptak, hogy a polgárőrök mun­káját rádióval, különféle felsze­relésekkel segíteni fogják. Kere­sik az együttműködést a környe­ző településekkel, azzal az elkép­zeléssel, hogy könnyebb meg­fékezni a garázdálkodókat, ha egy­más között információkat cserél­nek. Annyi rettegés után Tiszaesz- lár megnyugodott — hálás lehet a falu azoknak a férfiaknak, akik az éjszakájukat adják időről időre a település érdekében. Igyekez­nek úgy beosztani a szolgálatot, hogy az például szabadnap előttre essék, nehogy amiatt érkezzenek fáradtan a munkahelyre. Eddig ebből gond még nem adódott. Tartson ki a lelkesedés Néhány hónapja rendre alakul­nak a falvakban a polgárőrségek, újabban viszont azt is lehet hallani, leépülnek ezek a szervezetek, fogytán az emberek türelme, ki­tartása, ha ötvenen-hatvanan kezdték, mára öten-hatan marad­tak. E sorok írója úgy véli; hosszú távon nem szerencsés, nem lehet­séges, hogy mások végezzék el azt a munkát, ami elsődlegesen a rendőrség feladata. Viszont a ti­szaeszlári példát örömmel adjuk közre — ott ötvenen kezdték és most már százan vannak, s azt mondják: érdemes követni. Baraksó Erzsébet Nyírmadán a Béke Tsz fafeldolgozó üzemében műszakonként 2000—2500 ládát gyártanak szovjet piacokra. Képünkön munkában a hámozógép. (harasztosi) Életrevaló nyugdíjasok Népfőiskola Nyíregyházán Mi lehet az áremelések, a gazdasági bajok oka? S a jövőre vonatkozóan mi önnek a javaslata? — mindezek a kérdések csak egy felmérőlapon szerepelnek, ahol a nyugdíjasok véleményére, hasznos ötleteire kíváncsiak. Nyíregyházán nemrég alakult meg a Nyugdíjas Népfőiskola. Az idős emberek minden második kedden találkoznak a Széchenyi u. 20. szám alatt. A népfőiskola beindítása előtt hosszú és nehézkes tortúrán men­tek keresztül a szervezők. A prob­lémát itt is mint több közösség esetében — a helyiség hiánya je­lentette. Néhány nyugdíjas szinte rendszeresen összejárt az egyik jó­barátnál. A lakás kicsinek bizo­nyult, ezért az udvarban lévő párt- alapszervezet házát hetente egy­szer legalább szerették volna igénybe venni. Az aláírásukkal be­nyújtott kérelmüket a volt tanács rendszeresen elutasította. így az udvarban szervezték a ruha- és élel­miszerosztást a Máltai Szeretet­szolgálat segítségével. De a szer­vezkedő, „élni akaró” nyugdíja­sok egyre többen lettek. S 112 taggal tavaly augusztusában megalapítot­ták a Nyugdíjasok Közössége ka­ritatív egyesületet. A fiatalok látván, hogy ez a klub milyén fontos az idős emberek életében — mert itt együtt lehet­nek, törődhetnek a másik gondjá­val, bajával, saját maguk rendez­hetik sorsukat — a fiatalok elhatá­rozták, hogy segítenek nekik. A városban már több éve működő Párbeszéd Egyesület ezekre a ta­lálkozókra összeállított egy prog­ramot. Több témát jelöltek meg, ahogy a felhívásukban írják „az Önök jövőjéről szeretnénk be­szélgetni, az Önök aktív részvéte­lével”. Az egyik összejövetelen a demokráciáról volt szó, hogy kit lehet ma demokratának tekinteni, melyek a demokrácia ismérvei. A Nyugdíjas Népfőiskola — két egyesület felkarolásával — így működik Nyíregyházán, s a nyil­vántartott látogatók száma már meghaladja a 300-at. A közösség most azon fáradozik, hogy felku­tassa azokat az idős embereket, akiknek a hatezer forintot sem éri el a nyugdíjuk, mert félő, hogy a leginkább rászorultak maradnak ki a segítségadásból, mert szé- gye Ilik szegénységüket. Bojté Gizella Kié a fasor? A z időjárás enyhébbre for­dultával azt gondolná az ember; csökken az enge­dély nélküli fakivágás. Sajnos a megyeszékhelyre érkező panaszok nem ezt tanúsítják. Az ötvenes­hatvanas évek szükségből lett, háton cipekedő kis fatolvajai helyébe az idei télen — és napjainkban is — a teherautókkal, vontatókkal szál­lító, üzletelő favágók jelentek meg. Nekiállnak az útszéli fasornak és viszik, de egyes helyeken az erdőt is dézsmálják. Ilyen panaszok érkeztek Újfe- hértóról, Piricséről, Nyírpilisről és más községekből a Mezőgaz­dasági Termelők Megyei Érdek­képviseletéhez. Újabban nemcsak a közös gazdaságokból érkezik pa­nasz, hanem a földjükre váró leen­dő kistermelőktől is, akik abban bíznak, hogy a volt fasorukból részesülnek. Különleges panaszról érkezett levél a napokban a piricsei tsz elnökétől. Leírja, hogy az erdőfel­ügyelőség engedélyével rendelkez­ve nem tudnak fakitermelést vé­gezni az erdőben, mert magukat tulajdonosnak minősítő személyek baltával, kaszával támadnak rá­juk. Jelezték a rendőrségnek, de intézkedés nem történt. Ugyanitt a polgármesteri hivatal egyesek­nek belterületi kitermelésre adott engedélyt, jogosan. Ezután a pa­pír birtokában többen kimentek a jelenleg még a termelőszövetke­zet használatában Jévő erdőbe és a vágásra nem érett erdőt irtják. Ezzel nemcsak helyi, de jelentős nép- gazdasági kárt is okoznak, mert a jövő nagy értékét teszik tönkre. Ezt is jelentették a hatóságoknak, de hasztalan. Tudjuk, késik a privatizáció. Ez azonban nem jogosít fel senkit, hogy ott döntse a fát, ahol akarja. Sajnos a „mindent szabad” elv alapján olyanok is vágják a fát, akiknek soha egy talpalatnyi föld­jük, egy szál fájuk nem volt. Vagy eljött volna már az ököljog ideje? Úgy látszik egyeseknek igen. (cs. b.) tavaszi első munkanapján a tisza- löki határban dolgozott, a terme- lőszövetekezet több mint 840 hektáros búzáját fejtrágyázta Hufnágel Gyula és Varga László pilóták. (Elek Emil felvétele.) L átták már az új ötezrest? Nem a síkfu­tót, a bankót! Az atléta különben is perceken belül célba ér, és vége a versenynek. Megkapja a kupát, és mehet. De ez a bankó még most kezd majd futni, a kormány meg már előre megkapta a Kupát. Hogy ki fut majd és miért, azt még nem tudom. Meg hogy érdemes-e futni, amikor már megvan a Kupa... Azt se tudom, volt-e előzetes doppingvizsgálat, mert ha nem, előfordulhat, hogy visszaveszik tőlük. Az olim­pián is diszkvalifikáltak néhány atlétát tiltott doppingolás miatt. No, persze én tudom, hogy a mi kormányunk nem olyan. Véletlenül se sértenék meg a játék- szabályokat. Mielőtt forgalomba hoznak egy- egy keserű pirulát, mindig megkérdezik tőle, hogy nem nagyon keserű-e. Sőt azt is megkérde­zik, nincsenek-e mellékhatásai. A pirula elpiru­ló, s büszkén vallja, hogy ő ugyan nem. Ha nem hiszik, próbálják ki. No igen, de hogyan? A vegyelemzés sokba kerül, meg kockázatos is, hiszen kiderülhet, hogy ez a pirula nem is az a pirula. Az állatkísérletek hosszadalmasak, és kétes értékűek. Végtére is a patkányaink elhagy­ták a süllyedő hajót, a macskák fölfalták a fe­héregereket, a nyulakat eladtuk apportként egy vegyes vállalatnak, a disznókat levágtuk, a mar­■ ’ • fi ■ hóknak elapasztottuk a tejét, a nagy kutyákat meg védi az Állatvédő Liga. Mi marad hátra? Leszíjazzuk a beteget az ágyához, és belegyö­möszöljük a pirulát. Ha még fél óra múlva is élőnek látszik, jöhet a következő pirula. Hogy közben sokkosán rángatózik, és kinő a szőr talpán? No de uraim, ki figyelni a talpát, ami­kor mi torokgyulladással kezeljük?! Az új bankó Szóval itt az új ötezres. Már előre érzem selymes tapintását, hallom távoli, halk zize- gését. Merthogy mindig csak a távolból leshe­tem meg, és legföljebb megtapinthatom, de soha se kerül a zsebembe. Talán majd akkor, ha O is aprópénz lesz, mint a hajdani büszke százas vagy az ötszázas. Mert elöbb-utóbb mindennek eljön az ideje. Jön a délceg tíz­ezres, a pöffeszkedő ötvenezres... De mikor jövünk mi, akiknek még az ezresekből se jutott elég? Nagy eleink most arról vitáznak az égi par­lamentben. kit illet a megtiszteltetés, hogy arcképe a soron következő bankóra kerüljön. Kossuth és Széchenyi vitája frakciómegálla­podással zárult. Petőfi megelőzte ugyan őket, de el is vérzett a követválasztáson. Dózsa még biztatja lázongó parasztjait, de azt suttogják a parlamenti folyosókon, hogy hamarosan telefonérmét csinálnak belőle. Hej, Rákóczi, dicső kuruc, érted is egyre kevesebb schillinget ad a labanc sógor... Deák az egyik várományos, hisz ő egyezett ki Béccsel. Jókai viszont elandalította a szép- lelkeket. Kodály is interpellál; Bartók már kapott bankót, neki miért ne járna? És sor­ban verik az asztalt a nagy szellemek. 5 míg bent a plenáris ülésen folyik a szócsata, kint a folyosókon Rózsa Sándor legényei dulakodnak az őrökkel. Pisze Matyi néhány papírlapot lobogtatva lohol a vezérhez. —Nízzed, Sándor, itt az inflációs csomag­terv, miig a tízezres kópiája. Evigyük? — Hí de csúf! — vonja össze szemöldökét Rózsa. — Tödd le! inkább mögyök Szögedre Veszelka Julishó. Ehhő képest még az is gyönyörűség... T. Ágoston László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents