Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-20 / 66. szám
1991. március 20. Kelet-Magyarország 3 Új üzemrész a Taurusban Nyíregyházán, a Taurus Pálma üzleti egységében gumikompenzátor és rugalmas tengelykapcsoló gyártására alkalmas üzemrészt alakítanak ki. A vulkanizáló és felépítő gépeket a budapesti gyár egységéből telepítették le. Képünkön szerelési munkálatokat végeznek a présgépeken. (Harasz- tosi Pál felv.) A jándiak elnöke Tokodi Attila, s ugyan Vásárosnaménybanél, de nem ismeretlenül csöppent a gazdaság első számú vezetői székébe. Az utóbbi években már nem a szövetkezeti ágazatban dolgozoH. de korábban hosszú ideig volt az egyesített termelőszövetkezet üzemegység-vezetője, s a jándi kerület munkájának irányítója. Búcsú harag nélkül így aztán ráesett az itteni emberek választása. Akik, az igazat megvan va néhány hónappal korábban tán maguk sem hitték, hogy a ki- lencvenegyes esztendőt már önállóan kezdik. Történt ugyanis, hogy a szomszédos gergelyugomyaiak bejelentették a válási szándékukat, amire az egyesített naményi vezetősége beleegyezően bólintott. Gergelyugornya tehát szabaddá vált, s összefogott Vásárosna- mény, Vitka és Olcsva is. Jánd meg magára maradt. Háti úgy, akkor mi így — gondolták, s ha már ölükbe hullt a választás lehetősége, még ha kényszerből is, de ők is az önállóság mellett döntöttek. Igaz, úgy cseppentek ők ebbe a helyzetbe, mint Pilátus a Krédóba, ám egy percig sem bánkódtak. Harag nélkül intettek búcsút egymásnak, ami nagyon fontos, hiszen most folyik a vagyon megosztása, s a vita, az ösz- szetűzés, netán a bíróság végképp nem hiányzik egyik gazdaságnak sem. —Mit örököltek? -—kérdeztük Tokodi Attilát. — Ami Jándon volt, szinte mindent. Itt volt a nagy szövetkezet állattenyésztő telepe, az átkerül hozzánk, természetesen a jószágokkal, a takarmánnyal együtt. A földeken sem volt vita, s a gépeken sem veszünk össze. Úgy egyeztünk meg, a közös vagyon egyötöde lesz a jánd iáké, a vagyonmegosztó bizottság most dolgozik a részleteken. —S miről kellett lemondaniuk? — Például a naményi határban lévő gyümölcsösről. De azért nem is fáj túlságosan a szívünk. A jándi szövetkezel irodája egy régi, módos gazda tomácoszlopos házában található, melyről nemigen hinné el az ember, hogy onnan egy ezemégyszáz hektáros gazdaság mindennapjait irányítják. Míg a tyaményban tárgyaló elnökre vártunk, volt alkalmunk alaposan szétnézni a székházban. írd és mondd, összesen négy alkalmazottat láttunk. Később megjött az elnök, s mosolygott a csodálkozásunkon: Valóban jól láttuk mi azt a négy irodistát... vagyis hát Válás Beregi módra Jándon mezőgazgasági szövetkezetei alakítottak. A Tisza menti község népe kivált a nagy, vásárosnaményi téesz- ből, s az esztendő elején önálló gazdálkodásba fogott. így szólt a hír, s az igazat megvallva enyhén elmosolyodtunk hallatán. Hiszen az egész országban szinte mást sem hall az ember, mint hogy a parasztság visszaköveteli a földjét, Jándon pedig éppen most szövetkeznek az emberek...!? mégsem. Mert az adminisztrációt három és fél ember végzi... egyikük ugyanis félállásban dolgozik. Kevés a föld Maga Tokodi Attila is kettős funkciót tölt be, az elnökösködés mellen ellátja a főmezőgazdász teendőit is. — Nem túlzott ez a takarékoskodás? — Nézzék, mi nem akármilyen feladatra vállalkoztunk. Ebben a korban, amikor a mezőgazdasági dolgozókat annyi nehézség sújtja, nem lesz könnyű megélni a hetvenkét tagunknak. Kemény munkát és szigorú takarékoskodást várunk cl mindenkitől, hiszen csak így tudunk talpon maradni. És bizony, vannak olyan helyzetek, mikor egy embernek kettő helyet kell dolgozni. Egymás érdekében. A jándiak ezemégyszáz hektárt „örököltek”, s aki csak kicsit is ismeri Bereget tudja, hogy ennyi földből egy falu nehezen tud megélni. — Éppen ezért tervezünk olyan jövőt, hogy ne csupán a földre kelljen támaszkodnunk. Olyan termelő tevékenység meghonosításán töprengünk, mely meggyorsítja a pénz forgását, s ráadásképpen télen is munkát tud adni a tagjainknak. —Hallhatnánk -e tervekről közelebbit is? —- Már meg ne haragudjanak, de most még nem lenne szerencsés erről beszélni. Mert nem akarjuk, hogy mások megelőzzenek bennünket. Ha az új tevékenységeinkről most nem is szívesen beszélek, annyit azért elmondhatok, hogy megpróbáljuk feltérképezni a környező gazdaságok eddig kihasználatlan lehetőségeit. S megpróbálunk együttműködni velük. Az elnök a képzett mezőgazdász szemével bizakodva tekint Vidám történetek Tompa Mihály A gólyához című verse miatt a Bach-korszak idején néhány hétig katonai börtönben ült. Szabadlábra helyezésekor tört magyar-német nyelven azt mondta neki a hadbíró: — Most az egyszer még pardon magának. De nekem több gólyát nem csinálni! Amikor Petőfi Sándor ifjú feleségével Koltóról Pestre költözött, a fiatal házasokat meglátogatta Pap Zsigmond, aki a szép Szendrey Júliának lánykorában hevesen udvarolt. A kellemes együttlét után Petőfi a kapuig kísérte a vendéget, és a következő szavakkal búcsúzott tőle: —Látogass meg bennünket, Zsiga, máskor is, de csak olyankor, amikor én is itthon vagyok. Nagy Endre, a kiváló író, konferanszié és színigazgató, amikor egyszer súlyos betegségéből felépült, egyik tréfájának a próbáját a lakásán tartotta. A tréfa főszerepét alakító művésznővel sehogy sem volt megelégedve, próba közben sokszor közbevágott, újabb és újabb utasításokkal látta el partnernőjét. Mikor aztán vége volt a próbának, a színésznő távozóban így szólt a még gyengélkedő direktorhoz: — Jobbulást kívánok! — Én is magának! — felelte vissza Nagy Endre. Mária Teréz'ui egyik ifjú és csinos udvarhölgye a császárnő lába elé borult: — Felséges királynő, én roppant szerencsétlen vagyok. — Mi bajod lányom ? — Felség, én két férfit szeretek egyszerre. A császárnő megsimogatta az udvarhölgy arcát: — Tévedsz, lányom. Egy nő két férfit egyszerre legfeljebb csak megcsalni tud! az elkövetkező időkre. De vajon miképp vélekednek az önállóságról a leginkább érintettek, a földből élők? — Én egy percig sem bánom, hogy megszabadultunk Namény- tól — mondja a főutcán bicikliző Balázsi József, s hogy nyomaté- kot adjon szavainak, átkiált a szomszédjának, Simon Károlynak is. Azt kérdi tőle: — Na most mondd meg te örülsz, vagy bosz- szankodsz a válás miatt!? A közös ló háta — Hát, hajói belegondolok, ez mégis csak a ti dolgotok, hisz én nem a téesztől jöttem nyugdíjba. De ha már kérditek azt mondom, közös lónak túrós a háta — feleli a volt hajóvezető. — Tudom én persze, hogy a nagy téeszre sem lehet sok panasz, hiszen most is nyereséggel zárták az évet, de jobb lesz Jándnak, így külön. — No látják, ezt mondtam én is — fordul felénk Balázsi József. — Én ismerem a jándi embert, s tudom, ha megszorul, képes akár ásóval is megforgatni a határt. Úgy hogy talpon marad ez a kis téesz, csak ne bántsák. Balogh Géza ( I ft Színe és > HHHP Egy hónap hordaléka ASZTALFIOKOM MELYEN egy névtelen levelet őrzök február közepe óta. Nagyon is közügyről van szó, ezért osztom meg gondomat az olvasóval, ezért is teszem közhírré, hogy lelkifurdalásaim vannak a levéllel kapcsolatban. S kaptam az utóbbi harminc napban két névvel ellátott, szívszorítóan szép levelet is. Aztán pár nappal ezelőtt egy telefont, s a vonal másik végén a szövetkezet elnöke dörgedelmesen mondta a magáét. Bevallom: a levélíróknak és a telefonálónak igazuk van. A tollforgató néha akaratlanul is féligazságokat ad közre... Nehéz mesterség a miénk. Hogy konkrétabb legyek, sorra veszem a fenti bevezetőt. A Vá- sárosnaményban postára adott névtelen, de színigaz. Elkeseredett, kispénzű ember írhatta. Arra az írásomra reagált, amelyben leírtam, hogy a naményi üzemben jól mennek a dolgok, mindenki tisztes fizetésemelést kapott, s itt nem fenyeget a munkanélküliség réme. Nagy dolog ez — lelkesedtem az írásban — főleg Beregben, ahol alig van már stabil munkahely, a téeszek sem élik virágkorukat. Nos, a névtelen levélíró egyetért velem, de szememre veti: azt bezzeg nem írtam meg, hogy a dolgozók csak húsz százalékos béremelést kaptak és pár ezer forint év végi jutalmat, a nyilatkozó igazgatóhelyettes pedig bruttó egymillió forint nyereséget. Szíven ütött a névtelennek a következő, népies mondata: „Az igazgatóhelyettesnek is csak egy szája van." Nyilván arra célzott a levélíró, hogy nem eszik egy- müliószor többet mint ő. Ez igaz. Magamtól még hozzátehetem: egyéb szükségleteinél sem lehet használni az egymilliós szorzót. Csak azt vegye figyelembe az általam névtelenül is szimpatikusnak tűnő levélíró, hogy az igazgatóhelyettes sokat tanult, naponta nem nyolc, hanem több óra a munkaideje, s ha jól dolgozik, pár óra alatt tud milliós üzleteket kötni. S ezek a milliós üzletek biztosítják a levélírónk folyamatos munkáját. A MÁSIK, NÉVVEL ELLÁTOTT levél éppen a folya- fnatos munka hiányáról, vagyis a munkanélküliségről szólt. Porcsalmán keltezte egy idős néni, aki siránkozva megemlíti, hogy a munkanélküliségről írtam, de nem említettem, hogy az idős asszony lánya is munka- nélkülivé vált a szatmári üzemben. A szálkás betűk, a fésületlen mondatok kisebb drámára utalnak. „A lányomnak van három neveletlen gyermeke. Az ura meg beteges.” A levélnek e két mondatán rágódom leginkább. S egy pillanatra feledem a pénzvilágot, kis hazánk jelenlegi gondjait. Móricz-novellák jutnak az eszembe és Váci Mihály Szegények hatalma című verse. Vajon ők, ha élnének, egy ilyen megrázó levél nyomán Porcsalmára utaznának? És írásunk nyomán vajon ma mi változna? A másik névvel ellátott levél egy helyszíni bírósági tudósításomra reagál. Bő hónapja leírtam, hogy egy ittas fiatalember egy este gépkocsijával halálra gázolt egy kivilágítatlan kerékpáron közlekedő férfit. A fiú most börtönben ül. S az édesanyjától kaptam a szemrehányó levelet, amelyben többek közt ez áll: „Az nem írta meg, hogy az elhunyt is ivott, mielőtt biciklire ült. Ez elhangzott a tárgyaláson, ezt miért nem tette közzé?” Való igaz: a bíróság enyhítő körülményként értékelte az áldozat enyhe ittasságát. Hogy ezt miért nem írtam meg? Talán azért, mert tudom, hogy a spicces embereket sem szabad elgázolni. Mindazonáltal megértem, hogy a jó anya pártját fogja a bűnelkövető fiának is. Milyen is az anyai szív... A SZÖVETKEZET ELNÖKE a telefonban azért dohogott, mert jegyzetemben csak a gondjaikról írtam. Azt bezzeg elhallgattam, hogy keresik a lehetőségeket a talpon maradáshoz. Persze hogy keresik, az a kötelességük, azt diktálja az érdekük. Sajnálom a gondterhes elnököt és talpon maradást kívánok szövetkezetének. Magamnak pedig kevesebb levelet és telefont. Ám lehet, a következő hónapokban is kapok majd leveleket és telefonokat. S azt hiszem, ezekre a levelekre és telefonokra maga az élet fog válaszolni. Nábrádi Lajos A rehabilitáció Startja Az elmúlt három év alatt talán egy szabolcsi vállalat sem tudott 650 személy részére új munkalehetőséget teremteni. Mindezt úgy, hogy a foglalkoztatottak 70 százaléka valamilyen egészségügyi probléma miatt hátrányos helyzetbe került a normál munkavállalókhoz viszonyítva. Balogh Zoltánnak, a Start Rehabilitációs Vállalat igazgatójának szavaiból nem kis büszkeség cseng ki, amikor a mozgás- korlátozottak megyei egyesülete által létrehozott gazdasági egy- ségől beszél. A megváltozott munkaképességűeket figyelembe véve ma már a megyében Nyíregyházán kívül Mátészalkán, Vásáros- naményban, Fehérgyarmaton, Túricsén, Jándon, Mátyusban, Nyírbátorban, Kemecsén, Tisza- vasváriban, Tiszalökön és Ibrány- ban is működik üzemegységük. A „hagyományos könnyűipari” gyártáson túl tevékenységükben növekszik a szolgáltatás és a kereskedelem részaránya. (Ez évben közel 200 milliós árbevételt terveznek.) S amiért beszélgetésünkre sor került; néhány napja jött haza az igazgató egy hosszabb külföldi tanulmányúiról. — A Magyar Köztársaságot a múlt évben felvették az Európa Tanács országai közé. Ez a szervezet hívott meg egy öt fős delegációt a szociálpolitika tanulmányozására. Az érdekelt minisztériumok képviselői mellett egyetlen gyakorló gazdasági vezetőként vettem részt ezen az úton. Megismerhettük a németországi, a holland, az írországi és az ausztriai foglalkoztatási helyzetet, képzést és átképzést, a hátrányos helyzetűek elhelyezkedési lehetőségeit. Konkrét elvárás volt a delegációtól, hogy tegyünk javaslatot azokra a külföldi szakemberekre, akik vendégelőadóként számításba jöhetnek majd a magyarországi átképzés beindításában. Feltérképeztük az ott működő rendszereket, kiválasztottuk, nálunk melyik felelne meg a legjobban. Ha később hazánkat felveszik az Európai Gazdasági Közösségbe — pénzügyi támogatást is remélhetünk. A legutóbbi évben ezt Írország kapta meg. A minisztériumok jelenlévő képviselőivel folytatott beszélgetéseken már szóba került, hogy Nyíregyházán, a látottak mintájára, regionális központot szeretnénk kialakítani. Az első kapavágásokat a vállalat már megtette. A további munkahelyteremtésekre, oktatásra, átképzéssel kombinálva készül a beruházási program. Az induláshoz szükséges anyagi források egy részét a Start adná, de bíznak benne, hogy társul hozzájuk a Népjóléti és a Munkaügyi Minisztérium. Mivel városunkat és megyénket érintő kérdésről van szó, remélik, az érdekelt önkormányzatok sem hagyják őket magukra. Bíznak benne, eddig eljutva, nem marad el a külföldi támogatás sem. (dankó) Szegényen, de szabadon
