Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-18 / 64. szám
4 Kelet-Magyarorszíg 1991. március 18. Szabadságunk napfényes ünnepén Események Csengertől Kisvárdáig Parlamenti aktuális A privatizáció Petőfi-szobrot avattak Beregszászon. (Folytatás az 1. oldalról) A szalag átvágása után dr. Surján László házigazdái, és érdeklődők tucatjai kíséretében megtekintette az új, korszerű nyírbátori egészségügyi központot. Csengerben vásár volt ezen a napon, melyre szép számmal érkeztek a szomszéd országból is. Délután a Pető- fi-szobornál tartottak megemlékezést, majd dr. Surján László népjóléti miniszter jelenlétében került sor a felújított (és kibővített) egészségügyi központ avatására. A Nyírbátorban a közelmúltban a határőrséghez bevonult fiatalok katonai esküjére került sor az ünnepen. A több- ézres. hozzátartozókból és helybeli érdeklődőkből összegyűlt tömeg előtt megtartott parádén jelen volt dr. li-i- kondi György ezredes is, aki az országos parancsnokságot képviselte. A katonai eskü szövegét Dékány István mondta előre. hangulatos ünnepségen adták át a Csenger díszpolgára kitüntető címet és a Csengerért Érdemrendet. Díszpolgárrá dr. Szathmári Mariannát és dr. Halmai Balázst választották az idén, mindketten elsősorban a város egészségügyének fejlesztésében játszott kiemelkedő munkájukért. A Csengerért Érdemrendet dr. Arday András főorvos, a helyi Népjóléti Intézmény vezetője és Apáti György polgármester kapták éveken át tartó eredményes munkájukért. A rézfúvósok frissítő hangulatú térzenéjére gyülekezett Tiszavasvári népe nemzeti ünnepünkön, hogy részt vegyen a Vasvári Pál Társa- ság és a városi önkormányzat által közösen szervezett, tiszteletadó megemlékezésen. A Vasvári. Pál-emlékmű kö~ ré tömörülő sokaság először a forradalmárelőd nevét viselő — helyi — általános iskola irodalmi műsorát kísérhette figyelemmel. Ezt követően Sulyok József, a város polgármestere mondott ünnepi beszédet. A megemlékezés méltó folytatása volt a görög katolikus templomban megrendezett hangverseny. A Ti- szavasvári Vegyes Kar előadásában egyházi kórusművekben gyönyörködhetett a templomot zsúfolásig megtöltő közönség. Itt C'ielényi István Gábor, a Vasvári Pál Társaság ügyvezető elnöke mondott ünnepi köszöntőt. A Vasvári-társaság — melynek immár három tagozata működik megyénkben — az ünnep délutánján tudományos ülésszakot szervezett a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Ünnepi barangolásunk során elmentünk a csengersi- mai határátkelőhöz is Folyamatosan érkeztek az au- tók, jöttek a kerékpárosok, s tucatjával a gyalogosok. Legnagyobb részük ekkor már — egy és két óra között — visz- szatérőben Románia felé tar- tott. Zömük, vélhetően csak bevásárolni jött át, egy-két kisebb-nagyobb szatyor vagy táska volt náluk. A határ közelében ezen a napon is nyitva tartott a nemrég megnyitott bolt, Csengerben pedig délelőtt vásárt tartottak. . . A szolgálatot teljesítő határőröktől megtudtuk: átlagos napjuk volt. Talán a szokottól kissé több honfitársunk ment át a szomszéd országba, kihasználva, hogy ünnep van, bár a rendezvényeken kívül a jó idő legtöbbjüket arra ösztönözte: dolgozzon kicsit a mezőgazdaságban . . . A kellemes tavaszi időt a kertekben töltötték a szatmáriak, de Gacsályban és Rozsályban például a temetőben lévő szabadságharco- sok sírjánál. Fehérgyarmaton a Kossuth-parkban ünnepeltek. Kiemelkedett a nagysze- keresi rendezvény, ahol 15- én este Zsarolyán, Nemesbor- zova és Kisszekeres lakói együtt hallgatták meg a Debrecéni Református Kollégium zsarolyáni illetékességű tanárának emlékező szavait, amit egy élőkép követett. A műsorban közreműködött a Fehérgyarmati Vegyes Kar. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról már március 14-én megkezdődött a megemlékezések sorozata Kisvárdán. A város általános és középfokú oktatási intézményeiben, de még az óvodákban is megemlékeztek a 143 évvel ezelőtti eseményekről. Az óvodások és kisiskolások virágot vittek a Petőfi-szoborhcz. A 2. sz. általános iskola tanulói 14-én helyezték el a megemlékezés virágait a régi temetőben lévő Somogyi Rezső, az 1848. honvéd főhadnagy sírjánál. De jutott virág az elmúlt évben avatott háborús emlékmű, a magyar forradalmak és a szabadságharcok áldozatainak emlékére elhelyezett emléktáblához is. Március 15-én délelőtt 10 órakor a Petőfi-szobornál volt a városi ünnepség. Az ünnepről szóló tudósításokat készítették: Bojté Gizella, Elek Emil, Harasztosi Pál, Kállai János, Kováts Dénes, Nagy István Attila, Molnár Károly és Vincze Péter. VÁLASZ Tisztelt Polgármester Urak! Furcsának tartom az ünök nyílt levelét, különösen annak tartalmát a következők miatt: 1991. február 9-én valóban ösz- szevont 'közgyűlést tartottunk a három település tsz-tagjainak részvételével. A közgyűlésen részt véti a rriáhészalltai Polgár- mester Ür is, mint a szövetkezetnek jelenleg is tagja — aki viszonyát a polgármesteri megbízatása alatt fent kívánja tartani. A taggyűlésen az általam előterjesztett elképzelésekhez nem szó-lt hozzá, holott napjainkban hál’ Istennek természetes a demokrácia. mint az a közgyűlés hangulatából, s a felszólalók szamából, mondandójából is kiér- ződött. A szavazás megismétlését a közgyűlésen indokolta, hogy az összeszámolt szavazatok lényegesen eltértek a megjelentek számától. Ami pedig később derült ki, a szavazók száma teljesen eltért az ún. „tiszteletdíjat” felvevők létszámától. Ügy viszonyítási alapunk egyáltalán nem volt, az 51%-os szavazattöbbség egyik tábornak sem állhatott rendelkezésére. Ezért a vezetőség a közgyűlést ismételten ösz- szehívta részközgyűlések formájában. önök felvetik, hogy meg kell adni a lehetőséget a települések önállóságának. Ez az elv nálunk természetes. Az előzőek, és jelentős számú tagtársunk azon véleménye miatt, hogy a települések maguk dönthessék el a jövőjüket, került sor a részköz- gyűlések megtartására, s nem pedig az „oszd meg és uralkodj” elv vezérelt bennünket. A részközgyűléseken felvetettem a lehetőségét a szétválásnak, kiválásnak. mellyel a tagság nem kívánt élni. A részközgyűlések előtt egy rövid Ismertetőt adtunk ki tagságunknak mintegy ezer pél- lányban, amelyben leírtuk a tervezett vállalkozási formák (KFT.-k) lényeges. Előterjesztésemben és az írásos tájékoztatóban egyaránt kijelentettem. hogy az alakítandó vállalkozások ún. „hasznosítási kft-k” lennének, amelyek bérlik, és nem tulajdonolják a földet, az épületeket csak annak gazda- szintű üzemeltetésére alakulnának. Szeretnénk, ha a döntés ott történne, ahol a termelés folyik, ahol egyazon az érdeke az ügyvezetőnek, az egyszerű kft.-tag- nak; az, hogy a legcélszerűbb, a legracionálisabb gazdálkodást valósítsák meg, és ne pedig bér- mnukásként dolgozzanak. Pontosan azt kívánjuk elkerülni, hogy a megfoghatatlan „nagy közösben” elsikkadjon a felelősség, az érdekeltség. Ugyanis tudatában vagyunk annak, hogy a begyür6ződő hatalmas árnövekmények csak aikkor ellensúlyoz- hatóak, ha az érdekeltség megjelenik, s mindenki azon töri a fejét, hogyan tud jobban, okosabban dolgozni, gazda módra gondolkodni. Az pedig mindenki előtt köztudott. hogy a 'kft-k demokratikusan, szabadon választják meg vezetőjüket a rátermettség és a célszerűség alapján. Kérdem én: hol itt a hatalomátmentés? A fentiek alapján történtek a titkos szavazások és döntött a tagság a vállalkozások mellett. Az egyik levélíró Polgármester Úr megnyugtatására kijelentem, hogy nem volt szükségem a „pártoló vélemények” hangoztatására. a szakmai és emberi szavahihetőségemet a tsz tagjai — úgy gondolom — nem ebből ítélik meg. Azt valóban mondtam név nélkül, hogy a Polgármester Urat elképzeiiéseinkről tájékoztattam. azt ö megértette. Elnézését kérem, hogy így hivatkoztam Rá. Ami pedig engem illet, — köztudott a szüleimnek, családomnak jelentős földterülete és bevitt vagyona van a termelőszövetkezetben. A nyílt levél felvetése alapján úgy gondolják, észszerű cselekedet lenne részemről a „saját fajtám kisemmise?” Ugyanakkor azt is meg kell kérdeznem önöktől, hogy a föld nélküli. úgymond vagyontalan, már nyugdíjas, de különösen, a ma is dolgozó, s ebből megélni akaró tsz-parasztság nem is gondolkozhat saját jövőjéről? A fentiek megítélésére hadd közöljek néhány számot: a termelőszövetkezet összvagyona 302 millió Ft. Ebből az aktív dolgozók nevesített vagyona — melyet a kft.-kbe be szándékoznak vinni —. 15 millió Ft. A szövetkezet ezzel szemben szintén mintegy 15 millió Ft-ot kíván bevinni a termelési eszközök túlsúlyt tulajdonosaiként* A számolc ismeretében hol van itt a vagyon- átmentés? Minden fórumon személyesen kijelentettem, hogy amennyiben a földtörvény és a kártalanítási törvény megjelenik — törvéiyes kereteken belül — visszaadjuk a tulajdont jogos tulajdonosának. Ha ezt ők felajánlják bérletre, és az nekünk megéri, akikor bérbe vesszük. Ha nem, szolgáltatásokat végzünk részükre. A nyílt levelükkel kapcsolatban lenne még egy kérdésem: ugyan mondják már meg nekem, egy választás előtt álló vezetőségnek és tsz-elnöknek milyen lehetősége van „a nem egészen tisztességes” eszközökhöz nyúlni az akaratuk véghezviteléhez. A legitimitáshoz csak annyit: tíz éve vagyok a termelőszövetkezet elnöke, mint- Mátészalka egyik legrégibb gazdálkodó családjának tagja. Ezen időszak alatt a szövetkezet megszilárdult, mindig eredményes volt. s mint jeleztem, szüleimnek jelentős vagyona van a gazdaságban. Ugyanakkor a tagság élőtt többször kijelentettem, hogy nem akarok mindenáron tisz-élnök lenni, ellenben ha a vállalkozások létrejönnek, beindításában szívesen részt vészeik. Az új választásokat a közgyűlés kiírta, a Jelölő Bizottságot megválasztotta, annak tagjai dolgoznak. A választásig a Vezetőség. s a tsz-elnöke nem dönt olyan témákban, amelyekben illetéktelen. Minden fontosabb döntést Közgyűlés illetve Küldöttgyűlés elé vittünk és viszünk. Gondolom, e két fórum legitim saját sorsa eldöntésében. A tisztségviselők választása pedig azért csúszik, mert teljesen más vezetőséget keli választani a változatlan formához, és mást a vállalkozáshoz, s ebben szintén a tagság dönt. Megjegyezni kívánom továbbá, hogy a zárszámiadó Küldöttgyűlésre a tsz Vezetősége nevében mindhárom Polgármester Urat meghívtam, ahol módjuk és lehetőségük lett volna véleményük kifejtésére. Meghívásunkra csak a koosordi Potgármester Ür jött el. 0 pedig nem ott fejtette ki a nyílt levéllel azonos véleményét. A Polgármester Uraik kijelentik. „ebben az évben a jelenlegi keretek között keli a munkát megkezdem, és az évet végigvinni” Ehhez a kijelentéshez hozzá kellett volna tenniük azt is, hogy természetesen ők vállalják annak minden következményét is. Nekünk nincs időnk várni, nálunk minden nagyobb döntés egy évet jelent. Ellenben tudjuk. hogy akii Lemarad a versenyben, az időt és pénzt veszít, de rossz esetben a vagyonát is felélheti. Végezetül gondolom a „j ószán - dékot és a közügyek iránti elkötelezettség hiányát” nem nekem rótták fel levelükben, hisz ennek cáfolatára dokumentumok álllnak az önök rendelkezésére. Tisztelettel: Szilágyi János, a mátészalkai Kraszma menti Mg. Termelőszövetkezet elnöke (A szerk. megjegyezése: A nyílt vitát lapunk ezennel lezártnak tekinti.) T udatában vagyok annak, hogy majdnem illetlen dolog helyi lapban nagy- politikáról Imi, mégifi megkísérelem ezen a fórumon megyénk közönsége elé tárni, hogy miért külöös jelentőségű a Parlamentben oly viharosan zajló kárpótlási törvény vitája, mi a helye a kormány privatizációs programjában e törvénynek és mi a szerepe a privatizációnak a rendszerváltásban? Teszem ezt azért, mert a kárpótlási törvény javaslat benyújtása óta hetente kétszer találkozom választóimmal, s azt tapasztalom. hogy n-em minden világos . . . A legfontosabb azzal tisztában lenni, hogy a (.ki)múlt rendszer, amit máshol hetven. nálunk negyven éve oly gondossággal, mondhatni szigorú lelkiismere- tességgeL építettek, nem fegyverek, vagy ármányok miatt omlott össze, hanem a lényegét jelentő tulajdonforma, az állami tulajdon mondott csődöt. Nem lehetett már palástolni, hogy a döntően magántulajdonra épülő nyugati piacgazdaságok több évtizeddel hagytak ei bennünket, s ebbe bele kellett roppanni! Nyilvánvaló tehát, hogy a magyarországi fordulat sarokpontja is a gyökeres tulaj do nreform, aminek eredménye a többségében magántulajdonon és az ahhoz kapcsolódó érdeken alapuló piacgazdaság lesz. Míg azonban a negyvene« évek végén és ötvenes évek elején a magánitulaijdon könnyű volt a totális hatalom árnyékában pil- lanatok alatt elvenni, most azzal, a történelemben eddig egyedül álló roppant nehéz feladattal állunk szemben: hogyan lehet megtalálni a tulajdont a lehető legjobban működő tulajdonosokat. Bizonyos, hogy ezt nem lehet pillanatok alatt, könnyen megtenni ! Ehhez évek szükségesek. A kormány privatizációs programja szerint a ma 95°/o-ban állami kézben Lévő működő va- gyón (vállalatok, szolgáltató egységek, áN&mi gazdaságok stb.) öt év alatt 20—25%-ra olvad le. A mintegy 1800 milliárd forintnyi állami vagyonból ez kb. 400 milliárdot jelent. Ez tehát a végállomás, s start pedig az a 100 milliárdnyi állami vagyon, ami a tulajdonuktól 1949 óta igazságtalanul megfosztott személyek kárpótlására szolgál. A kárpótlási törvény a T. Ház izzó hangulatát okozó hatalmas jelentősége az, hogy a volt tulaj- dohosok kielégítése után az államnak szabad útja van a privatizációban : az új tulajdonosokat nem feszélyezi többé, hogy netán a másét bitorolják. Különösen fontos ez a külföldi tőke biztonsága. szempontjából!' A tervek szerint mintegy 300 milliárdnyi állami vagyon az ön- kormányzatok tulajdonába kerül, míg 100 milliárdnyit a munkás- részvényekre fordítanak. Üjabb 100 milLiáird az a fontos tétel, amit a társ a da lom biztosítás kapna meg abból oa ,jc*éíb;ól, hogy hozadekából módja legyen a nyugdíjak értékállóságát és az egészségügy hatékonyabb működését biztosítani. Ezeken felül olyan társadalmi szerveitek (köztük az egyházit: is) kapnának még az állami vagy onból, ame'yek társadalmi hasznú tevékenységet (oktatás, gyógyítás, szociális ellátás) folytatnaic. Ha ezeket a tételeket összeadtuk és kivonjuk az 1800 mil'liárdbótl, mintegy 700 milliárdnyi vagyonrész marad, amit az állam külföldi és belföldi magán- Gzemé'yeknek és társaságoknak ak ;r eladni és a befolyó pénzt, a mindannyi ónkat .nyomasztó nemzeti adósóg kifizetésére ki-- vánja fordítani-’ Nézzük most már a kárpótlás kérdését ebben a folyamatban. Erre menne az állami vagyon 1/18-ad része. Sok ez vagy ke- vés? A FIDESZ sokallja, á kisgazdák keveslik. Persze, hogy kevés, ha azt a durva igazságtalanságot és sokszor brutális körülményeket tekintjük, aho- gyan vagyonuktól megfosztot-' ták az embereket, de ennél több sok lenne, ha az ország teherbíró képességét nézzük és azt, hogy nemcsak a volt tulajdonosok károsodtak az elmúlt 40 év alatt! Kevés, ha csak jogi szempontból. a tulajdon szentségének elvéből indulunk ki, mert eszerint valóban mindent vissza kellene adni volt tulajdonosainak. De sok, ha arra gondolunk, hogy hosszú évtizedek után így is mily nehéz lesz a volt tulajdonosokat ért kár mértékét tisztázni, ami teljes kártérítés esetén szinte, lehetetlen volna, illetve időben tűrhetetlen távlatokba el- húzódna. Kevés, ha a volt tulajdonosok szemszögéből nézzük, és sok, ha a tulajdonnal nem rendelkezők álláspontján vagyunk. Ilyen kétségek között vi- vódik a parlament és vele az egész ország. Az elmondottakból három következtetést érdemes levonni: Az egyik az, hogy Magyarország gazdasági helyzete nem változhat egyik pillanatról a másikra. Egy folyamatról van szó, aminek középpontjában az állami tulajdon lebontása és ezzel párhuzamosan a magántulajdonon alapuló piac- gazdaság kibontakozása áll. Érezhető életszínvonal-emelkedéssel járó eredmény — becslések szerint 1993-ban — akkor mutatkozik, amikor a mérleg legalábbis a gazdasági tevékeny- ség tömegét illetően a magántulajdon működése irányába billen át. A másik következtetés az, hogy a kormány privatizációs prog- ram ja egy nagyon fontos szociális elemet tartalmaz. Az állami működő vagyon 1/18-ának a volt tulajdonosok kárpótlására történő felhasználásán túl minden tétel a társadalmi igazságosság megteremtését szolgálja. Minden- ki részesül az önkormányzatoknak és a társadalombiztosításnak juttandó állami vagyonból. Fontos igazságtétel, hogy a munkásoknak jelentős állami vagyonrészt kívánnak juttatni munkásrészvények formájában. S végül a legnagyobb tétel, a mintegy 700 milliárdnyi állami vagyon eladásából származó bevételnek a nemzeti adósság egy részének kifizetésére fordítása azt jelenti, hogy mindannyiónk válláról jelentős terhet vesznek le. Tudnunk kell ugyanis, hogy pl. 1991-re esedékes 3,5 milliárd dollárnyi fizetési kötelezettség milyen nagy szerepet játszik az inflációban, az árak nagyságában, fogyasztásunk csökkenésében, egyszóval mindannyiónk nehéz életkörülményeiben. A harmadik: Ezt a folyamatot végig kell csinálni! Olyan a helyzetünk, mint a megindult szülés: visszaút nincs, csak megszületni lehet! dr. Mezey Károly országgyűlési képviselő (MDF) Kisvárda Életképes e a szovjet rendszer? A Szovjetunióban magyar idő szerint még szombat éjfél előtt a távol-keleti szavazóhelyiségek megnyitásával vette kezdetét az ország történelmének első népszavazása. A szövetségi szavazócédulán a szovjet polgároknak — többek 'között— arra kellett választ adniuk, kívánjáik-e a megújított szövetségi rendszer fenntartását vagy sem. Moszkvában a délelőtti órákban szemmel láthatóan még igen mérsékelt volt a részvétel több szavazokörzetben. Jellemző módon főleg az idős én középkorú emberek adták le addig szavazataikat. A moszkvai tő a részvételi arány. (A szavazás eredményére visszatérünk.) Tsz vagy kft«?
