Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

II ÜNNEPI MELLÉKLETE 1991. március 15. Az öregkor szellemi szabadsága Guatama Buddha élete virág­jában találkozott három olyan dologgal, amelyek meghatároz­ták a további életét. Nevezete­sen az öregséggel, a betegség­gel és a halállal. Akkor nyitotta ki szemét, amikor más behuny­ta, akkor vállalta az önmagába nézést, amikor más kétségbe­esetten a külvilágba kapaszko­dik. Sokan vallják: ,,Hiszen az élettől nem kívánok mást, csu­pán annyit, hogy boldog legyek” — vagyis a lehető legtöbbel is beérnék. A boldogság nem anyagi ja­vakban rejlik, hanem önmagunk megvalósításában és a legtá­gabb értelemben vett szeretet- ben. Minden egyes emberből sokkal több érdeklődés, tehet­ség és örömszerző képesség bontható ki, mint azt gondolná. Az öregkor óriási lehetősége a belső szabadság megszerzé­se, amikor az ember megsza­badulhat különféle szerepeitől, ezek már nem kötik gondolatait, és nem befolyásolják mindunta­lan véleményalkotását. Ma az ifjúságot gyakran bé­lyegzik tiszteletlennek, pedig azok az idős emberek, akik úgy élik meg az öregségüket, hogy az hitelesen, meggyőző erővel hat, változatlanul tiszteletnek örvendenek. Van azonban néhány olyan öregkori tulajdonság, amelyek gátolják, sőt, lehetetlenné te­szik a megbecsülés kivívását. Ilyen: ha valaki olyan orvosi beavatkozásokat vesz igénybe, amelyektől a szervezete és kül­sője megfiatalodását várja. Kér­dés, hogy ezek nem zavarják-e meg az ember biológiai ritmusát, azon kívül, hogy az öregedő tes­ten látható fiatalos arc hátbor­zongató benyomást kelt. Sok ember számára krízis az öregedés, ilyenek azok, akik ko­rábbi sikereiket testi vonzerejük­nek előnyös külsejüknek kö­szönhették, ennek múltával dep­resszióssá, letörtté válhatnak. Vannak, akik a változás korá­ban elhanyagolják magukat, ami az önfeladás egyik első jele. Ez bevezető fázisa lehet egy olyan útnak, amikor az ember gyerme­teggé válik, méltóságát elveszíti. Mások teljesen begubóznak, alig van kapcsolatuk. Máskor éppen az a probléma, hogy az idős ember nem tanult még fia­talságában egyedül lenni, s öregségében nyomasztó teher számára az egyedüllét. Az em­bernek fel kell készülnie a ma­gányra. Meg kell tanulnunk az „eleresztés”, a búcsúvétel ké­pességét, a jó szívvel való átad­ni tudást, a ragaszkodás-men­tességet. Sokan szinte teljesen képtelenek arra, hogy egyedül legyenek. Ha létesítenek part­nerkapcsolatot, az a külső szemlélő számára nagy szere­tetnek látszik, de valójában csak a magányuk oldásáról van szó. A magány inkább belső állapot, az egyedüllét külső helyzetre vonatkozik. A magánnyal ne­künk májunknak kell boldogul­nunk. Ez csak úgy lehetséges, ha megéljük, közel engedjük magunkhoz: akkor esélyünk van arra, hogy megtanulunk vele bánni. Kissné Szabó Gabriella pszichológus Vezetni jó Mivel senki sem születik azon­nal a volán mögé, az autóveze­tést el kell sajátítani. A közleke­dés tanulása a „tanulási szán­dékkal" kezdődik. Sokan jelent­keznek úgy tanfolyamra, hogy az előadásokra nem, esetleg csak rendszertelenül tudnak vagy ép­pen nem is akarnak eljárni. Ez egyben azt is jelenti, az elméleti felkészülésnek nem tulajdoníta­nak különösebb jelentőséget. A tapasztalat azt mutatja, akik a foglalkozásokat nem látogatják rendszeresen, azok az elméleti vizsgán nagy valószínűség sze­rint sikertelenül szerepelnek. Is­mert, hogy öt rossz vizsga után az adott tárgyból — amely leg­gyakrabban a KRESZ — ismétel­ten tanfolyamot kell végezni. Azt hihetnénk, hogy az ered­ménytelen elméleti vizsgák el­gondolkodtatják az illetőt és vég­re tanulni kezd. Ez sajnos nem így van. Gyakorlat, a hallgató az ötödik alkalom után ahhoz a kép­zőszervhez megy, amelyik leg­hamarabb leigazolja a tanfolyam elvégzését és kezdődik minden elölről. Szerencsére nem min­denkire igaz ez, de míg 1988- ban kb. 75 százalék felelt meg az elméleti számonkéréskor min­denből, addig napjainkban 50-60 százalék. Ez mindenesetre el­gondolkodtató. A közlekedési törvény értel­mében húsz levezetett óra után már gyakorlati vizsgát lehet ten­ni. Az, hogy „lehet tenni”, nem azt jelenti, hogy kell is! Mindenki annyit gyakoroljon, amennyit a képességei szüksé­gessé tesznek. A húsz óra álta­lában kevés. Az ötödik rosszul sikerült gyakorlati vizsga után a tanulónak Budapesten pályaal­kalmassági vizsgálaton kell részt venni. Ott azt nézik, alkalmas-e az illető a járművezetésre képes­ségeinél, lelki alkatánál fogva. Ha igen, akkor is elölről kell kez­deni mindent. D. M. Parfüm az őserdőből A brazil Carlos Soares Pinto a délamerikai őserdők állagát vé­deni szándékozó természetvédő szervezetet ho­zott létre ,,Salve Foresta" né­ven. A célkitűzések megvalósí­tásához azonban pénzforrásra is szüksége van. Ennek előte­remtése érdekében különös öt­lete támadt: egy Rio de Janei- ro-ban dolgozó kémikus közre­működésével olyan parfümöt akar előállítani, és ,,Az őserdő illata" néven forgalomba hozni, főleg pedig külföldi piacokon értékesíteni, amelyet az őserdő növényeinek gyökeréből kivon­ható anyagokból szándékoznak előállítani. Az alapanyagként számításba jövő gyökereket viszont az ott lakó bennszülöt­tek fogják összegyűjteni a par­fümgyártás számára, de ezt nem tudják elvégezni az őser­dő életrendjébe való beavatko­zás nélkül. Ezért — bár a ter­mészetvédő szervezet létreho­zása jószándékról tanúskodik, a pénzforrást előteremtő ötletet ennek ellentmondó, kétélű terv­nek kell tekinteni. Hölgyek a tűzvonalban M elissa Rathburn Nealy 20 esztendős amerikai hölgyről mit sem tudott a világ ja­nuár 30-ig. Addig, amíg a főpa­rancsnokság be nem jelentette, hogy ő az első katonalány, aki iraki fogságba került. A hír aggo­dalmat és polémiát egyaránt oko­zott. Az amerikai nőmozgalom szerint: „Semmi értelme a de­mokráciát védelmezni Kuvaitban és Szaúd-Arábiában, ahol a nők­nek nincs szavazati joga." Vol­tak, akik a nők törékeny szerve­zetét hozták fel a sivatagba kül­dés ellenérveként. Ezt maga az elnök szóvivője, Fitzwater asz- szony sietett cáfolni: „A hadseregben szolgáló nők bizonyos esetben jobban képe- sek elviselni a fájdalmat, mint a férfiak. ” A Panorama úgy tudja, hogy összesen 211.200 nő szol­gál az amerikai hadseregben, „de a nők tisztában vannak vele, hogy csupán másodosztályú ka­tonák". A Pentagon szerint a höl­gyek biológiai okokból nem ve­hetnek részt az arcvonalküzdel- mekben. „Álszent képmutatás ez — idézi a lap Anita Raines 26 éves századost —, a kétezredik év küszöbének technikai háborúi­ban ugyanis az első vonal nem azonos a lövészárokkal. A nők már repülőgépeket vezetnek, és rakétarendszereket ellenőriznek." Az öbölháborúban tehát nincs ,:gyengébb" és „erősebb" nem. Ami a külsőségeket illeti: ugyan­azt az álcázóruhát, sisakot, gáz­álarcot, M- 16-os aútomatapuskát kapták a hölgyek is. A kivétel a tisztálkodásra vonatkozik, ezt el­különítve végzik. Azonban közös sátorban alszanak! „Sokkal jobb így — nyilatkozták a 937. műsza­ki alakulat hölgyei —, képzeljék el, hogy micsoda veszekedések lennének ott, ahol ennyi nő van együtt. így meg, ha alsóneműt váltok, elfordulnak a fiúk." Bár, ami az utóbbit illeti, vannak még tökéletlen katonák. Számos kato­nahölgy ugyanis teherbe esett. Annak ellenére, hogy a szolgálati szabályzat tiltja a szexuális életet. Afrika-módi Csuklyás, vízhatlan sportkabát poliészter és pamut keverék­ből. Ajánlják világos kávé szín­ben, tengerészkékben, szilva­kékben, feketében és szürke színben. Kockás vászon öltöny, legombolható gyapjúbéléses balonkabát, elütő, erős tónusú vászon mellény Török bőrkabát csuklyával Betört bútorok A bútorok tervezésében nem­csak esztétikai szempontokat kell figyelembe venniük a gyár­tóknak, hanem a tartós haszná­lat okozta terhelést is. Ezt a gya­korlatban persze a terhelés so­rán lehetetlen kellő ideig vizsgál­ni, így a használatot a bútorgyár­tó cégek tesztelő berendezések­kel imitálják. A képen látható bú­tor terhelésvizsgálata során a fo­telnek percenként 10 terhelés­változást kell kibírnia, ezzel azt szimulálják, hogy egy tekintélyes súlyú ember percenként ötször ül le a kárpitozásra. A tesztbe­rendezés végén lévő, bélyegző­höz hasonló végződések tesz­tenként 50.000-szer vernek az ülés felületére és a karfákra. Végül csak az ezt a terhelést károsodás nélkül kiállt bútorok hagyják el az üzemet és indulnak az áruházakba, a vevőkhöz, s nagy rá az esély, hogy a további „rendeltetésszerű” használatot is sokáig, rongálódás nélkül át­vészelik. Bőrfotel terhelésvizsgálat köz- ben. Tányérajkú nők 2000 méter magas hegyek között, Etiópja délnyugati részén él a surma törzs. Számuk mint­egy 30 ezer, jobbára marhate­nyésztéssel, kukorica- és köles­termesztéssel foglalkoznak. Va­lószínűleg úgy élhetnének az idők végeztéig, hogy senki ügyet sem vet rájuk, ha nem váltak vol­na híressé tányérajkú asszonya­ik révén. Senki nem tudja, hon­nan ered ez az egyedülálló, külö­nös szokás. Az ajakkorongot anyagból készítik, színezik, majd kiégetik. Kicsikkel kezdik, aztán mind nagyobbakkal tágítják az alsó ajkat. A nők egymás közt, beszélgetés közben kivehetik, de a férfiak jelenlétében visel­niük kell. Az ajakkorongnak a társadalmi hierarchiában van szerepe. Nagyságától függ, hogy a lány kérője hány szarvasmar­hát tartozik ajándékozni a lány szüleinek a házasságkötéskor. Ugyancsak különös szokásuk a bőr mintázása. A testet mész és víz keverékével kenik be, s a művészek ujjaikkal alakítják ki a mintázatot. A civilizáció menthetetlenül betört a surmák földjére is. Örök ellenfelükkel, a szomszédos bumí törzzsel ma már kölcsönö­sen modern fegyverekkel irtják egymást. Képünk egy harminc szarvas- marhát érő surma aszszonyt és az ajakkorong iránt máris élénk érdeklődést mutató gyermekét ábrázolja. A nemzetközi nívót képviselő férfidivat a közvélemény szerint fiatalos, egyszerű és igen esztétikus. A divat szakemberei előszeretettel keresik fel Párizst, ahol az évszaknak megfelelő divatbe­mutatókat tartanak. A férfi öltözetek, kabátok, öltönyök színe, szabása változatos. Fősze­replő a sokféle egyszínű, tiszta gyapjú eset­leg klasszikus mintás anyagok. Az új őszi-téli divatban ismét megjelen­ik tek a meliények. A divattervezőt öröm- % met tölti el a kedves ruhadarab, mert jói kiegészíti, változatossá teszi a ruhatá- ' rat. KOVÁCS MARI PÁRIZSI DIVATLEVELE Rumos-piskótás Recepf ni tGSzto TÉSZTA: 25 dkg liszt, 8 dkg vaj, 1 evőkanál kakaó, 1 dkg szalakáii, amit 1 dl langyos tej­ben áztatunk és 1 evőkanál f>or- cukrot adunk hozzá. Mindebből rétestészta keménységű tésztát gyúrunk, ha kell, tejet adunk hoz­zá. Jó vékonyra kinyújtjuk és két lapban sütjük meg. TÖLTELÉK: 3 dl tejből és 4 csapott evőkanál lisztből sűrű pépet főzünk. Kihűlés után 25 dkg vaj és 25 dkg vaníliával íze­sített cukor keverékével össze­dolgozzuk. ÖSSZERAKÁS: egyik lapra rá­kenjük a krém felét, majd egy do­boz babapiskótát rumban meg­forgatunk, s egyenként, sorban a krémes lapra rakjuk. Ezt a többi krémmel beborítjuk és a másik lappal lefedjük. Tetejét csoki­mázzal kenjük meg. CSOKIMÁZ: 6 dkg vaj, 6 dkg porcukor, 2 evőkanál kakaó. A hozzávalókat felmelegítjük — nem főzzük! — és a tésztára kenjük. A sütemény másnap szeletelhető és fogyasztható. Szépség + kényelem

Next

/
Thumbnails
Contents