Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

2 Kelet-Magyarország 1991. március 15. S’ Édesanyám kokárdája s gy emlékszem, nemjár- 1 J tam még iskolába, O' amikor drága jó édes­anyám (nyugodjék békében) felébresztette bennem március 15. szeretetének szellemét: Nem történelmi magyarázat- • tál, nem pedagógiai fogások­kal tette, mert mindössze négy elemi osztályt végzett, s aztán — mint később elmondta — részesmunkára járt az iskola helyett. De szíve-lelke teli volt magyarsággal, tiszta forrás­ból merített nemzeti érzések­kel abban az érmelléki kis faluban, ahol a trianoni bé­kekötés után laknunk kellett, hiszen ott születtiink-éítiink ge­nerációkra visszavezethető őseinkkel... Most is előttem van az a márciusi reggel, amikor édes­anyám néhány szál zsenge fehéren virító hóvirággal a kezében jött az ágyamhoz felkelteni... A nap beragyo­gott agyagpadlós szobánkba, az idő enyhe volt, duzzadt a rügy az ablak alatti orgona- bokrunkont fibredf mert ma nagy ünnepünk van” — simo­gatta fejemet mezei munká­ban kérgesedéit kezével.Ez a mi ünnepünk, a magyarok ünnepe” — -súgta -Italkan. Aztán a hóvirághoz az ablak­ban virító piros muskátliból tört le egy „qmyöcskét”. ezeket a muskátfazmd temjével nqfta’ körül... Pitit,. jhmr ^rdkl.. " Gyönyörűek-- nfiithtdir 'így együtt a virág a vászonabrosz- szal -terített asztalon a mázos , dgyagköcs jg^en... Élmqndta , jfWfám.h'tgv igazában színes szalagból ; kfsziitt' kokárdát kellene most 'mellünkre tüz: 'ttunk, 'de.., akkor már vinné­nek is dutyiba a zsandárok... Míg öltözködtem többször is meg-megnézte a friss virá­gokból alkotott kicsiny csok- 1 ro'cskát.... Közben édesapám 'is'bejött-db' istállóból,' ahol , leddh&.a,teheneket<látta- -el.» Egyszer, csak halkan, hogy még az. udvarra se hallatszott ki, felállva énekelni, kezdték az asztal. mellett: „Hazádnak rendületlenül”... Nem tudtam, nem értettem miéi t csillog a könny - a '• szemük sarkában, hiszen gyönyörű, volt. a dal­lam,- s 'a' szöveg ‘egyaránt...- Másik évbeiT már az egész családdal, én,is ott álltam az asztal körül. Énekeltem: .fiégy , híve, ó magyar”.... _______________Kiss Józsefy Bő választékkal ellátott, városhoz illő ABC nyílt alig egy hónapja Gyulaházán, a Kossuth úton. Itt már nyitáskor a friss kenyeret és tejet is megvehetik az ott lakók. Harasztosi Pál felvételei Dr. Fazekas Árpád „Egy elfelej­tett ellenálló “ című és a Kelet-Ma­gyarország 1991. február 16-i szá­mában megjelent cikke megyénk­ben is kézzel fogható eredményre vezetett. Ungvári Sándor ezredes, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Hadkiegészítő és Területvédelmi Parancsnokság vezetője felkérte a cikkírót, hogy Reviczky ezredes példamutató életéről tartson elő­adást állományi gyűlés előtt. Ez már meg is történt 1991. február 22- én, nagy érdeklődés kíséretében. Ennek nyomán Ungvári ezredes lé­péseket tesz, hogy megszerezze fe­lettesei engedélyét Reviczky-emlék- tábla elhelyezésére a Bessenyei téren lévő parancsnokság épületén (valószínűleg 1991. szeptember 29- én, a honvédség napján). A napokban pedig Dr. Szilassy Géza országgyűlési képviselő ke­reste meg Dr. Fazekas Árpád orvos­történészt és közölte, hogy Revicz­ky Imre vonzó egyénisége emlékének ápolásába tevőlegesen bekapcsolódik.’ A SLUIS & GROOT Magyarország Vetőmagtermeltető és Kereskedő Kft. ■ valamint az . ' ILEX KFT Szakmai előadásokat rendez konzerviiborka-termelő kertészek, magántermelők, kisgazdálkodók és feldolgozó üzemek részére A RENDEZVÉNYEK HELYSZÍNE ÉS IDŐPONTJA: TYÚKOD, 1991. március 18. (hétfő) 10.00 óra Nyírség Konzervipari Vállalat ebédlője Tyúkod, Bem J. u. 85. IBRÁNY, 1991. március 18. (hétfő) 18.00 óra Kultúrház (Felvásárlási szerződéskötésre lehetőség van!) NYÍRADONY, 1991. március 19. (kedd) 10.00 óra Művelődési Ház, Árpád u. 2. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK! (1100) Ebédidő Balkányban Úgy emlékszem, ezt az időszakot hívják klasszikus ebédidőnek: déli tizenkettő és egy között. Mintha csak megerősíteni akarná sejtése­met: kihalt a nagyközség, járókelő alig. Gondolom, ebédel a lakosság. Mi isthéééheztünk, s átutazóban lévén, keresgélni kezdtünk valami alkalrpas helyet,.ahol bekaphatunk néhány falatot. ..Ételbár” —- hívogat a cégér, nosza, benyomolunk a bolt­tal kombinált helyiségbe! A pult mö­gött senki.-s ami ,egy kissé gyanak­vóvá .tesz. nem éjetek ételszagot. Ácsprgásunk némi mpzgást idéz elő a bolti részben". Jön egy'fiatal lány, ránk ne/, nem köszön, nem kérdez, bevonul a helyére, majd mégiscsak tudakozódik, mit -is szeretnénk, — Varartut,„pijftéhk'—- mondja kollégáin —. mjt ajánlana? Étel. az"hincs! — reagál a le­ányzó -ds’akfiénícsodálkozva.' >. •; .>£•; Zsíros kenyér, szendvics, po- gáo$a, bármi — erőlködünk tovább, mintegy jelezve: nem lucullusi trak- tát akarunk, csgk falni valamit, el­végre ételbárban vagyunk. — Nincs semmi! — koppan a mondat, most-már konok elszánt­sággal," betiltotta az árusítást a KÖ­JÁL.“ Á ­A további eszmecserének nincs értelme, ezt érezzük. Kérek egy Tonicot, kifizetem a tizenkét forin­tot, távozunk! Irány a Kedvenc étte­rem! Már a bejárat sem bizalomger­jesztő. Inkább raktárhelyiség gya­nítható mögötte, mint restaurant. Bemegyünk, Az egyetlen nagy te­remben néhány vendég?-.V minő öröm: étel(ek) illata leng a kimon­dottan hideg levegőben. A helyiség — nincs mit cifrázni a dolgot — elhanyagolt. Kétes tisztaságú térí­tők, kopott bútorzat, megfakult fa­lak, néhány teljesen funkciótlanul felbiggyesztett kép, idejétmúlt di­csőségű oklevél, és valami nemrég volt mulatság szakadozott papírgir­landjai. De a felszolgálólány gyors, udva­rias, készséges; ez valamit, enyhít didergésünkön. Rendelünk. — Sülteket ne tessenek kérni, most éppen nincs áram — halljuk a szabadkozó mondatot. Az ajánlat, ami kiválthatja a sülteket, puritán és konkrét: sertéspörkölt krumplival — slussz. Töprengésre sem idő, sem kedv. Érkezik a csontleves, a pör­költ (zsírban úszik, de ízletes), a savanyúság. Aki".hozzá, láthatóan oldani akarja a ridegséget: jó étvá­gyat kíván, kétszer is; óvatosan, jó oldalról teszi az asztalra ételünket, figyelmes. Végül is: jóllakunk, , s elégedetten távozhatnánk, hiszen csak ezt akartuk. Bennem azonban valami étvágy­talanság megmarad továbbra is. Arra gondolok: lehet, hogy mégis lesz világkiállításunk, a pápa már biztosan ellátogat megyénkbe, s ál­talában is: a falusi turizmus... A szí­veslátás, a fogadókészség, az infra­struktúra... Azt gondolom, jó lenne néhány apró dolgot rendbe tenni addig is, ha mást nem. legalább iga­zodni az ebédidők szokásrendjéhez. (kállai) Valamely szakma legmagasabb elismerésében részesülni 36 éve­sen még ma sem tartozik a min­dennapi jelenségek közé. Épí­tészetben különösen nem, hiszen a felkészültség, a tehetség, és ta­pasztalat legtöbbször csak évti­zedek múltán tárgyiasul olyan alkotásokban, amelyek környe­zetükben örök időkre hirdetik a tervező szellemiségét, vallomá­sát köbezárt álmairól. Március I3-án szerdán megyénk­ből, közelebbről Mátészalkáról származó, Debrecenben élő építész, Lengyel István Ybl Miklós-díjat vehetett át a Magyar Építőművé­szek Szövetségének dísztermében a Hungária Bi&tösító nyíregyházi székházának, tervezéséért- ....... Lengyel István Mátészalkán szü­letett, Debrecenben végzett kö­zépiskolai tanulmányokat, és a bu­dapesti egyetemi évek után a Haj­dúsági fővárosban telepedett le, de sem magánemberként, sém építészként "néni11 szakadt el szülő­földjétől. ~ •' • ­— Debrecen—Nyíregyháza— Mátészalka háromszögben élek, hetente többször is megfordulok mindkét városban. Válóban erő­sen kötődöm a családomhoz és a megyéhez, á környékhez is. —Az Ylb-díj nagy megtisztelte­tés, de egyben kötelez is... — Fontosnak tartom és nyilván erősen motiválni fogja a pályá­mat, de ennél nagyobb jelentősé­get nem akarok tulajdonítani az elismerésnek. Ezután is ugyanaz a Lengyel István ül a tervezőasztal­hoz, mint eddig. — A biztosító-székházon kívül ha jól tudom még Mátészalkán látható egy épületegyüttese? — Igen, a Kossuth utcai lakó­tömb. Ennél igyekeztem menteni, ami menthető: visszaállítani a régi városrész kisvárosra jellemző, em­beri léptékű környezetét, hangu­latát. Á 60-as években elrontott városképek már nehezen korrigál­hatok. — Ha egy varázslat folytán azt építhetne, amit akar, mi lenne az? — Templom, színház, kiállító­vagy hangversenyterem. Minden­képpen olyan épület, ami az em­beri kultúra, a hit, az erkölcs fele­melkedését szolgálja. . —1 Tisztelettel gratulálunk á ki­tüntetéséhez, mert azon túl is, hogy áz épület, amiért kapta itt áll Nyír­egyházán, egy kicsit a magunké­nak érezzük. — Ennek nagyon örülök, a mun­kának akkor van értelme, ha a kör­nyezet, amiben az ember él,és dol­gozik, figyel rá. Réti János Reviczky Imre ezredes emlékének ápolása (Washingtoni tudósításunk) A tavaszias, virágillatú ame­rikai főváros képviselőháza és szenátusa az Öböl-csatában aratott győzelmektől hangos e napokban. Csillagos-sávos zász­lók lobognak, beszédek hangza­nak el errefelé szokatlan vastaps kíséretében, s várják az ünnepé­lyes bevonulást, ahol a visszaté­rőket köszöntik az USA-hon- atyák. Ebben a miliőben bizony csak roppant szerény és tulajdonkép­pen csak az itt élő magyarokat — lakosokat és egyesületeket, no meg a külszolgálatban lévőket — fog­lalkoztató esemény nemzeti ün­nepünk, március 15. néhány ren­dezvénye. Nekünk azonban szép­nek és színesnek hat. Az egyházak ünnepi istentiszteleteket tartanak, zúgnak a harangok, közös ebéd várja kiszakadt honfitársainkat, a magyar egyesületek tagjai beszé­dekkel, ünnepi műsorokkal ruk­kolnak ki, amelyek már beleérnek a hét végébe, hiszen a szombat- vasárnap is jó alkalmat kínál az együttlétre, az emlékezésre. New Yorktól Clevelandig, Detroittól Los Angelesig az 1848-as magyar polgári forradalom és szabadság- harc eseményeire, hőseire emlék­szik az amerikai magyarság. Lát­ványosabban, szívet melengetőb­ben, mint félévszázad óta valaha. Aminek a magyarázata kézenfek­vő. Immár nem válik ketté az ünneplő magyarok itteni és hiva­talos hazai része. Együtt tartják megemlékezéseiket az öntevékeny egyesületek, s a Magyar Köztár­saság itteni külképviseletének mun­katársai. És ezekhez számos ame­rikai honatya csatlakozik öröm­mel. Washington március 15-vel kap­csolatos eseményei több szempont­ti segítségre, amelyet szabadság­küzdelmeink során nyújtottak nekünk a magyarok, s hogy tuda­tában legyünk annak a jelentős szerepnek, amelyet e távoli nép fiai játszottak nemzetünk építésé­ben. A tárlat e történelmi tényt szándékozik ébren tartani bennünk. Ezért is tartom kiemelkedőnek és előremutatónak az alkotók törek­véseit, amelynek eredményét most itt üdvözölhetjük az amerikai szenátus házában.” Zwack Péter, Magyarország wa­shingtoni nagykövete megnyitó sza­vaiban kiemelte: Bodó Sándor és Ilona azzal tűnnek ki az amerikai magyar művészek közül, hogy munkásságuk rendkívüli jelentő­ségű forráshoz nyúl, ma is élő ta­lálkozási pont az Egyesült Álla­mok és hazánk között. Példázza ezt annak a Kovács Mihály ezre­desnek a művészi megjelenítése, aki az amerikai függetlenségi harcban végig George Washington oldalán hullatta a vérét. Kegyelet­tel adóznak a művészek Kossuth Lajosnak, az elbukott szabadság- harc vezérének, akit győztesnek kijáró fogadtatásban részesített az amerikai nép. Bodóék úgy ábrá­zolják Amerika hőseit, hogy megmutatják abban a magyarok sokasága részvételét. A harcban, a gazdaság, a tudomány és a kultúra gazdagításában egyaránt. És ked­ves tőlük, hogy a történelem nagy eseményei-alakjai mellett szíve­sen ábrázolják a szerény minden­napok pillanatait is. E szavak után aligha kétséges a siker. Ám a magyar nemzeti ün­nep alkalmából nem csupán a Ro- tundában kiállított több mint 60 kép, plakett, érem, szobor és tex­tilkép fűződik Bodó Sándorék nevéhez, de a magyar nemzeti ünnepen leleplezésre készülő Theodore Roosewelt-dombormű megalkotása is. És e napon koszo- rúzzák meg Kos’suth Lajos wa­shingtoni domborműkét -A ugyan- csák a szatmári művész alkotását. ILONA & SÁNDOR BODO EXHIBITION PAINTING, MEDALLIONS, PLAQUES, TEXTILES ból is rendhagyók. Először kapott helyet egy, a két nép barátságát jelképező, történelmi témájú tárlat az amerikai szenátus épületében, a Russel Rotunda-bm. A kiállító művészek — akiknek művei a szo­kásos öt nap helyett tizenegy napig tekinthetők meg itt — 1956 de­cembere óta Amerikában, Tennes­see államban élnek-alkotnak. Bodó Sándor nem csupán magyar, szat­mári születésű, Szamosszegen élt húsz éves koráig. Tavaly nyáron a budai várpalotában, késő ősszel Mátészalkán mutatkozott be, s most feleségével, Ilonával elérte, ami keveseknek sikerül itt csupán. Kiállításukat Albert Gore sze­nátor így méltatta: „Örömömre szolgál, hogy a Bodó házaspár immár Washingtonban, a Capitol- Russel Rotundában mutathatja be műveit. Kedvező alkalom ez, hogy közösen emlékezzünk arra a bará­WASHINGTON MARCH 1 1-22, 1991 •kk-kk-k-k-k-k-k-k-kkr-k Ember léptékű házak Mátészalkai építész Ybl-díja Szamosszegi művész kiállítása Amerikában Bodó-vásznak a szenátusban RUSSELL ROTUNDA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents