Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-13 / 61. szám
1991. március 13. Kelet-Magvarország 3 Az árak felkúsztak az égig Ingatag ingatlanpiac Mostanság nem tolonganak a vevők milliókkal a zsebükben — ez tűnik ki az újságok házingatlan jellegű hirdetéseit bon- gészve, hiszen nem egyszer ugyanaz az apróhirdetés hónapokon át megjelenik. Az elmúlt években az árak felkúsztak az égig, miközben a fiatalok többségét szinte már megoldhatatlan próbatétel elé állítja az élet. Mi jellemzi most, 1991 tavaszán az ingatlanpiacot? Milyen a kereslet és a kínálat a lakásfronton? Milyen prognózis állítható fel az év hátralévő részét illetően? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy ismert nyíregyházi vállalkozó, Palicz Zoltán építési részlegében, ahol Papp Sándor ügyvezető igazgató volt a segítségünkre. Főnöke sikeres vállalkozó hírében áll, amit az is bizonyít, hogy jelenleg két gyár felett rendelkezik. A Medicor vásárosnaményi és iharosberényi gyárát vásárolta meg tavaly, de nem fordított hátat korábbi tevékenységének sem, hiszen jó pár évvel ezelőtt építési vállalkozóként alapozta meg az üzlet sikerét. Jövő év tavaszán készül majd el ez a 28 lakásos társasház a Mező utcán. ír : Sikeres vállalkozások — Palicz úr „régi motoros”'a szakmában, óriási tapasztalatra tett szert, akár műszaki vonalon, akár szervezési, bonyolítási oldalon nézzük is a dolgot — így az igazgató. A nevével fémjelzett építési részleg március 1-től önelszámoló egységként működik, a másik két gyár mellett. Egyéni vállalkozóként — szemben a nagy létszámú építőipari vállalatokkal — idejében sikerült váltania, igazodva a piaci igényekhez. Félkész lakások építésére rendezkedtünk be, ami azt jelenti, hogy a telekvásárlástól egészen a műszaki átadásig mindent magunk bonyolítunk. Szerződéseket kötünk, elvégezzük a tervezést, segédkezünk a hitelügylet lebonyolításánál és összehangoljuk a kivitelezést. — Az idei árakról már nem lehet ilyen hízelgőén szólni — folytatja tovább az igazgató —, hiszen míg tavaly 10 ezer forintért adtunk egy tetőtéri negyedik emeleti 56 négyzetméteres félkész lakást, addig mostanra 18 ezer és 19 500 forint körüli áron kalkulálunk. Mi állhat ennek a hátterében? Az elmúlt év végén és ez év elején olyan áremelési hullám söpört végig az építőipari termékek körében, amelyet képtelenek voltunk lenyelni. Megdrágult a cement, a tégla, a beton, a fa, de emelkedett például a gázolaj és más energiahordozók ára is, amit kénytelenek vagyunk áthárítani a leendő lakókra. Az ingatlanpiacot szondázva megállapítható, hogy megváltoztak az igények, mindenki kénytelen a pénztárcájához igazítani a kívánságait. A 90—100 négyzet- méteres lakások iránt visszaesett a kereslet, sokan kisebbel is beérik. A 45 négyzetméteres, másfél szobás lakások jóval hamarabb elkelnek, de az egy plusz két feles 55—60 négyzetméteres társasházi lakások is kelendőek. Növelte a vásárlási kedvet a félkész lakások értékesítése, hiszen az ismerősöket, barátokat bevonva az építkezésbe jelentős költségeket takaríthat meg egy-egy család. —Jelenleg 107 lakás épül Nyíregyházán a szervezésünkben, ezek a Mező utcán, az Engels út és a Kiss Ernő utca sarkán, valamint az Új utcán épülnek. Vásárosna- ményban is folyamatban van két lakóépület kivitelezése, itt egy 30 lakásos garzontömb és egy 19 ' áros társasház készül. A tulajdonosokkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, így minden felmerülő problémára azonnal reagálunk. Építési részlegünk hat főállású dolgozót foglalkoztat és egy nyugdíjas feltalálót, akinek a találmányait a gyakorlatban is hasznosítjuk — dicsekedik Papp Sándor. Ezt a néhány fős „brigádot” olyan alvállalkozók egészítik ki, akik régóta együtt dolgoznak, fél szavakból is megértik egymást. hoz a jövő, a kereslet várhatóan tovább mérséklődik majd a társasházi lakások iránt. A túlélés, a talpon maradás érdekében több irányban is próbálkozunk. Jelenleg tárgyalás alatt van Szegeden és Szolnokon egy nagyobb méretű társasház kivitelezése, de ez nem jelenti azt, hogy „hűtlenek” lennénk a megyéhez. Szervezés alatt áll egy impozáns megjelenésű, belvárosi irodaépület építése Nyíregyházán. Megfelelő számú jelentkező esetén a megyeszékhely központjában luxus színvonalú, átryumos sorházak építésére is vállalkoznánk fürdőmedencével, napozóval, kívánság szerint. Még sokáig szívesen beszélne terveiről az igazgató, de minduntalan ugyan oda jutunk vissza. A pénz, a pénz és a pénz, amelyből érzehetően egyre kevesebb futja a megrendelőknek. Enélkül pedig nem megy... Csonka Zsolt Olvasónk írja: Ivóvíz, csomagolva? Az elmúlt év hasonló időszakában adtam hangot víz- díjemeléssel kapcsolatos igazságtalan intézkedésekről. Már akkor nagyon felháborított az 5-600 százalékos áremelés, de akkor még nem gondoltam, hogy egy év múlva ez az ezer százalékot is meghaladja. Ugyanis 1990. január 7-ig még 2 forint/köbméter volt a víz ára és 0,80 Ft/ köbméter csatornadíj. ez együttvéve 2,80 Ft/ köbméter. Alig egy év elteltével ez együttesen Nyíregyházán, a lakóhelyemen 34,40 forint/köbméter lett. Ez pedig akárhogyan is számolom 1228 (!) százalékkal nőtt. Tavalyi évet 16,50 forint/ köbméter díj mellet még 120 forint/fő/hó általánydíjjal ép- penhogy ki tudtuk fizetni. Ez már akkor is egy kettőgyermekes család részére 480 Ft/ hó kiadást jelentett. (Társasház esetében közös kiadás.) Jelen esetben ez azonos víz- fogyasztás mellett 250 Ft/hó/ fő, tehát a 480 Ft/hó családi kiadás maradva a 4 fős családnál 1000 Ft/hó. Ez a vízdíjemelés és sok más közüzemi szolgáltatás díjának emelése bebizonyítja, hogy az irányító minisztériumokban nem a hozzáértés a meghatározó, hanem a politikai elkötelezettség és ennek a hozzá nem értésnek az ára egyszer már huszonegymilliárd adósságban összegződött a nép számláján. És képesek vagyunk ilyen áremelkedések mellett az igazság elferdítésével azt hirdetni, hogy az infláció 30— 40 százalékos lesz. A béremeléseknél beépítjük kormányzati szinten a féket 18 százalék fölött. Befejezésül még megkérdezem: vajon az illetékes miniszter úr, vagy uram bocsáss meg, mely államtitkár úr volt az, aki elhitte, hogy ma Magyarországon 1 köbméter ivóvíz előállítása 34,40 Ft/ köbméter? Ha ez így van, akkor árusítsák az ivóvizet kicsomagolva, míg főzéshez, mosogatáshoz, WC-öblítéshez, kiskertlocsoláshoz egy olcsóbb költségű, alacsonyabb élvez- hetőségű vízszolgáltatás is jól teljesíti funkcióját. Lőkös Sándor Nyíregyháza, Krúdy köz 5. III/12. Bátorság, tagok! Ki a tsz-ben a tulajdonos? MOSTANÁBAN GYAKRAN KAPOK olyan leveleket, amelyekben termelőszövetkezeti tagok különböző sérelmeiket írják le. Vitájuk, követelésük a szövetkezeti ve- zetőséggel, illetve a termelőszövetkezet elnökével van. És hogy a sérelmek skálája milyen széles arra néhány illusztris példa. A termelőszövetkezet vezetői idegenből hozott juhászoknak vál- lalkozásba adták a birkákat. A juhászok lelegeltették a tsz-tagok háztáji és magán területén a kaszálót, kinek-kinek jelentős kárt okozva. A tagok a vezetőséghez fordultak, kártérítést követeltek és kaptak is néhány kilogramm szénát ellentétben a becsült több mázsás terméssel szemben. A levél írói azt is közölték a nevüket ne írjuk le ha foglalkozunk az üggyel. Félnek. Máshelyütt a termelőszövetkezeti tagok az általuk termelt áru közösön keresztül történő értékesítése utáni elszámolást kifogásolták. Kétségbe vonták az elszámolás valódiságát. Arra is utaltak, hogy a tsz vezetősége a pénzüket hosszú ideig visszatartotta, használta, de kamatot ezért nem kaptak. Az említett levél költői kérdése az volt, hogy a tsz vezetőinek mindent szabad? Egyéb- ként a levelet senki sem írta alá. Most viszont még meleg a helye vendégemnek, aki távozott, de bő egy órán keresztül a tsz-elnök viselt dolgainak ürügyén beszélgettünk. Szó volt az illegális (?) kft. alakítástól kezdve a szövetkezeti vagyon elherdálásáig sok mindenről. A tsz-elnök áruba bocsátja a szolgálati lakásokat, gépeket. Termelőszövetkezeti tagokat az elnök munkanélkülivé tesz és segélyekre küld, ugyanakkor nem feledkezik meg magáról, mert a prémiumának kifizetését küldöttgyűlésen már megszavaztatta. Ezt írja meg az újság. DE MIÉRT ÍRJA MEG AZ ÚJSÁG? Honnan tudja az újságíró, hogy a panaszos levelek tartalma valós vagy valótlan. Az újságíró az íróasztalától, a szerkesztőségből a kft.-alakító, a vágyonhenJáíó, a tsz- tag-elbocsátó elnök viselt dolgait sem tudja reálisan megítélni. No és ha kimegy a helyszínre. Ahány ember, annyi vélemény. Különben sem feladata az újságnak, az újságírónak az igazságszolgáltatás. A rossz dolgok, a sérelmek rendezésének egy jogállamban megvan a maga útja, módja. Vannak írott és hatályos törvényeink. Törvény szabályozza például a szövetkezeti és tagi tulajdon kérdését, a tagok jogait és kötelességét. Az említett törvény értelmében az elnök nem egyszemélyi tulajdonosa a szövetkezetnek. Nem cselekedhet kényére, kedvére. Ha arra nincs indok, jogerős fegyelmi határozat, termelőszövetkezeti tagokat — résztulajdonosokat — nem bocsáthat el. Az elnöknek önhatalmúlag nincs joga, jogköre bármit is eladni, alapvető szervezeti változtatásokat végrehajtani. Az említett dolgokhoz, szükség van a tagok, a közgyűlés jóváhagyására, más szóval csak a tagok, a tulajdonosok többségi akarata lehet érvényes. Minden tsz-tagnak a törvény és a tsz alapszabálya szerint tulajdonosi joga van. Megfoghatatlan és érthetetlen az a magatartás, hogy ezt a jogot csak kevés helyen gyakorolják. Mondják, mert félnek a tagok. Félnek az elnök retorziójától, a kü- lönböző hátrányos megkülönböztetéstől és még ki tudja mitől. Félnek attól az embertől, akit megválasztottak, akit közgyűlésen le is válthat- nak. A legtöbb tsz-tag talán még azt sem tudja, hogy a tagság is kezdeményezheti a közgyűlés összehívását, a közgyűlésnek viszont joga van a beszámoltatásra, a számonkérésre és arra is, hogy közösségi érdekeket sértő határozati javaslatokat leszavazzon, választott vezetőket, ha méltatlanná válnak, visszahívjon. KI A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN A TULAJDONOS? A tagság. A tagság az amelynek vannak kötelességei, és tulajdonosként felelősség is terheli, de vannak jogai is. Ha a tagság úgy látja, hogy egy elnök, egy vezetőség rosszul sáfárkodik a rábízott vagyonnal, ha az említett elnök, vezetőség visszaél tisztségével, akkor miért nem cselekednek. Ki vívja meg helyettük a harcot? Most, amikor már más időket élünk, amikor a tulajdonosi érzetet sok minden erősíti, amikör útban vagyunk egy igazibb szövetkezés felé, ideje lenne már, hogy a tsz- tagok tudják és érvényesítsék is jogaikat. Ne féljenek! Seres Ernő Mielőtt a terveiről szólna az igazgató, nem állja meg szó nélkül, hogy a várható nehézségeket ne említse. Az a hír járja, hogy májustól ismét változik a jelenlegi hitelnyújtás feltételrendszere az OTP-nét, ami sokakat hátrányosan érinthet. Az emberek többsége próbálja kivédeni a várható negatív hatásokat, kihasználva az időt sokan habozás nélkül belevágnak az építkezésbe, illetve a vásárlásba. Nehéz megjósolni mit A tanyabokrokat járjuk már napok óta. Most éppen a Nagycserkesszel szinte teljesen összeépült Bundás-bokorba érünk, s . megállunk a tanya közepén. A házak egy szabályos, jó kétszáz méter átmérőjű kör mentén csücsülnek, ezt a fajta településszerkezetet nevezik a tudósok a klasszikus tanyabokomak. Bundásnak egyébként a neve is tökéletesen találó. Sok már ugyan itt is az új épület, de a régi házak megannyi nagy kucsmás, görnyedt hátú öregember. Kollégám készít néhány fotót, s azt mondja, menjünk addig, amíg a kőút tart. Fogalmunk sincs tehát, hogy hol kötünk majd ki. Vastag, fekete földek között ka- nyargunk, fel-feltűnik egy-egy magányos nyárfa. Aztán... nem akarunk hinni a szemünknek: egy szabályos falujelző tábla. Igaz, nem a hivatalos „bádogtábla”, hanem egy fedeles kiskapura emlékeztető faépítmény, s a széles deszkán az áll: Bánfi-bokor. Még csak a nevét sem hallottuk szégyenszemre eddig! Cigány-, Magyar-. Súlyán-, Mohos-, Baji-, Manda-, Füzes-, Benkő-, Debrőbo- komak igen. De Bánfi-bokomak...!? Két-három lerogyott épületet is magunk mögött hagyunk már, mikor egyszerre kiáltunk állj-t. Egy olyan gyönyörűséges szép porta tűnik elénk, hogy nincs az az idegen, aki szó nélkül menne el mellette. Kisvártatva jön a gazda is, Nagy János. Hatalmas bundássapka a fején, fürgén nyitja a kisajtót. S nevet ravaszkásan, mikor a kora után érdeklődünk. —- Mit gondolnak? — Vagy hatvanöt... Rügyező tanyabokrok — Jó volna — kacagja el magát megint. — Meg tegyenek hozzá még tizenhármat. Hetvennyolc esztendő már nem gyermekidő, de a háza, meg az udvar túlsó felén álló gazdasági épület...! Azok aztán tényleg beléptek már az időbe. S megszolgálták a gazdát becsülettel. Szerte a bokrokban hál’ istennek megszámlálhatatlanul sok még az öreg épület, ám ezek itt nemcsak hogy vének, de csodálatosan ápoltak is. Szép, gondozott a lakás is, de ez a gazdasági épület...!? Van vagy húsz méter hosszú, és Nagy János ahány ajtó csak van rajta, kinyitja mindet. Itt voltak a lovak, itt a tehenek, hátul a szekerek, a szánkók, emitt meg a szemes termény. A jászol előtti helyek ugyan már üresek, de a kamra ma is tele. Ide száz mázsa búza, oda hetven mázsa rozs, amoda meg hetven mázsa árpa fér. Meg persze1 egy rakás terménnyel megrakott „magyarzsák”. O ugyan már nem nagyon gazdálkodik, de van neki két fia. Ok szeretik még a földet, s ugyanúgy tervezgetnek, mint az apjuk egykoron. Aki félárván maradt három évesen, de anyját később elvette egy jólelkű tirpák ember. — Lackovszki nagyapa — mondja János bátyánk. — Már a feleségem is csak úgy emlegeti, hogy Lackovszki nagyapa. Jó gazda volt, s rettenetesen szeretett mulatni az öreg. Olyan torka volt, ha kieresztette a hangját, meghallották bent a városban is. Nemhiába lett presbiter, s vezette a nagytemplom énekkarát. Az övé volt ez a porta... ápoljuk szeretettel. Az udvar közepén állünk, s le nem vesszük szemünket arról a híres, fehér falú gazdasági épületről. Frissen van fedve, egyenesre vágott náddal. Nem lehetett olcsó, de mikor gazdánk megszólal, fennakad a szemünk. — Nyolcvannégy ezer pengőt — vagyis hát forintot — fizettünk mi ki azért. A Hortobágy mellől, Balmazújvárosból jöttek a mesterek, de nem sajnáltuk tőlük azt a tömérdek pénzt. Mert becsületesen dolgoztak. N agy János a cserkészi téesz- ből jött nyugdíjba, s a pénze miatt sem elégedetlenkedik. Igaz, még a múltban leesett valami szalmakazalról, azóta ferde kicsit a gerince, nemrég meg a meggyfa ága szakadt le alóla... de túlságosan nem panaszkodik. Megmássza ő még a padlást így is naponta ki tudja hányszor. Most is úgy szedi a lépcsőfokokat, hogy alig bírunk utána loholni. Az oromzaton lévő „hászia-ajtó” nyitva, onnan szemléljük a tájat. A hó már elmenőben, nyújtózkodnak a fák, a bokrok. Készülődő félben a tavasz. Ámbár ki tudja... tán már meg is jött. Az eresz alatt civakodó verebek hangja valami ilyesmiről árulkodik. Balogh Géza (r 5 . - I Bv Megváltoztak az igények r------------------A Lesz luxus is ^ -------------------))