Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
1991. február 9. HÉTVÉGI MELLÉKLETE ^ 5 Medgyesi Józseffel, a megyei közgyűlés elnökével Az önkormányzat jövőjéről Bár csak egy hónapja választották Medgyesi Józsefet a megyei közgyűlés elnökévé, neve aligha cseng ismeretlenül Szabolcs-Szatmár-Bereg lakói előtt. Sokan ismerték a megyei tanács vb. tervosztálya, majd később a közgazdasági főosztály vezetőjeként. Most mégis egy alaposabb bemutatkozásra kértük. — Csengerben születtem 1937-ben. Apám kereskedőember volt, akit korán elvesztettem, a Szamosba fulladt, amikor 9 éves voltam. Ettől kezdve anyám egyedül nevelt bennünket. Addig a három gyerek miatt a háztartásban dolgozott, apám halála után ő folytatta a kereskedést 1950-ig. Ekkor az egyik vasüzletünket felgyújtották, a másikat elvették. Csengerben jártam általános iskolába, onnan a Debreceni Református Gimnáziumba kerültem, ahol kitűnő és jeles eredménnyel végeztem. Dolgoztam nagykereskedelmi vállalatnál, a katonaidő letöltése után voltam segédmunkás a VAGEP tmk-s kőművesei mellett, majd a KSH megyei igazgatóságán töltöttem öt évet. Ekkor kezdtem el a közgazdasági egyetemet, amit 1965-ben fejeztem be. Közben 1960-ban megnősültem. Feleségem tanítónő, most egy infarktus után munkaképtelenné vált. Három fiam közül egyik Pesten elektromérnök, a másik a nyíregyházi szabadidőközpontban technikus, a kicsi tízéves, most lesz a nyolcosztályos Kossuth Gimnázium tanulója. Visszatérve a pályámra, a KSH-ból a megyei tanács munkaügyi osztályára kerültem, ahol végigjártam a szamárlétra majd’ minden fokát, utána a pénzügyi osztályra helyeztek osztályvezető-helyettesnek. 1980-ban a megyei tanács kinevezett a tervosztály vezetőjének, az 1989- es átszervezéskor pedig a közgazdasági főosztályvezetői állást nyertem el pályázat útján. 0 Egy hónapja választották meg a megyei közgyűlés elnökévé. Át tudta-e tekinteni ennyi idő alatt, mi lesz a megyei önkormányzat feladata? — Azt vártuk, hogy 1990. novemberben már feláll a megyei önkormányzat, ehhez képest csak január 4-én jött létre. A feladatot, a hatáskört megszabó rendelkezések azonban ma is a parlament előtt vannak, ma is csak vita tárgyai. • Gondolom, ez nem azt jelenti, hogy nyugodtan ülnek és várják a rendelet megjelenését... — Egyáltalán nem azt jelenti, ugyanis a jelenleg érvényben lévő rendeletek — az önkormányzati törvény, az átmeneti időszakot szabályozó rendelkezések — alapján próbáljuk a feladatokat meghatározni. Roppant nehéz szervezetet felállítani, az önkormányzat működéséhez szükséges bizottságokat létrehozni, amikor nem tisztázottak még a hatáskörök sem. Egy biztos: a megyei önkormányzatnak semmilyen hatósági jogosítványa nincs, tehát ugyanolyan önkormányzat, mint bármely más települési önkormányzat, azzal a különbséggel, hogy nem egy településen fejti ki tevékenységét, hanem térségi feladatok ellátására hivatott. • Milyenek ezek a térségi feladatok? — Az egészségügyben például a kórházi beteg- ellátás, a szociális otthonok, a különböző egészségügyi gyermekotthonok működtetése vagy a kultúra területén a középfokú oktatás. Itt annyi kivétel van, hogy Nyíregyháza, mint megyei jogú város, ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezik, akár a megyei önkormányzat,, ezért az itt működő középiskolák kivételek. Éppen most tárgyaltunk a nyíregyházi intézmények hovatartozásáról, és próbáljuk az átmeneti időszak gondjait megoldani, az ebben való részvételt meghatározni. Az a törekvésünk, ahol csak lehetséges, tisztán határoljuk el a feladatokat, hogy egyértelműek legyenek a város, illetve a megye tennivalói. 0 Bár a kérdés megelőzi a döntést, mégis ide kívánkozik: ha a város lesz az intézmények gazdája, felvesznek-e majd mondjuk egy záhonyi diákot az itteni középiskolába? — Ezt megállapodásban rögzítjük, ugyanis amennyiben a város vagy akármelyik település térségi feladatot lát el, akkor bizonyos garanciákat kell megfogalmazni ebben a megállapodásban, hogy semmilyen diszkrimináció ne fordulhasson elő a beiskolázásnál. 0 Ön eddigi beosztásai révén részt vett olyan nagy, a megyét átfogó programok kidolgozásában, mint a hátrányos helyzetű, az elmaradott térségek felzárkóztatása vagy akár a közép- és hosszú távú tervek kidolgozása. Maradtak-e ezekből mostanra feladatok, illetve annak tekintik-e továbbra is, vagy gyorsan el kell felejteni őket? — Tulajdonképpen két fő részre osztanám az egész megyei önkormányzat feladatát. Az egyik a megyei intézményrendszer működtetése, fenntartása, szakmai irányítása, a másik pedig egy szabadon választott körbe tartozó szolgáltatási tevékenység. Fel kell vállalni különböző szakmai tanácsadásokat, mert nem tudom elképzelni például, hogy minden önkormányzat jogászt tart el azért, hogy ha államigazgatási ügyben bírósági eljárás lesz, legyen aki képviselje. Tervezzük a jogi iroda átszervezését, hogy ha a helyi önkormányzatoknak igényük lesz rá, akkor közös fenntartásban működtetjük. Ugyancsak nélkülözhetetlen, hogy az önkormányzatok megfelelően alkalmazzák a számítástechnikát, ám az ehhez szükséges szakembereket egyenként viszont nem tarthatják el. Gond, hogy nem ismerjük ma még: milyen igényei lesznek az önkormányzatoknak. — Mindezek mellett fel kell vállalnunk bizonyos regionális feladatok — például a távbeszélő-hálózat, a közúthálózat, a vasúthálózat mint legfontosabb infrastrukturális létesítmények — térségi megvalósításának, fejlesztésének ügyét. A napokban Siklós Csaba közlekedési és hírközlési miniszterrel áttekintettük nagy vonalakban ezeket az ügyeket és a legfontosabb feladatokat, és igyekeztünk megismerni a minisztérium elképzeléseit, koncepcióit, a megyére vonatkozó terveit. Mi is elmondtuk, hogy szerintünk sürgősen foglalkozni kell a nyíregyházi vasúti pályaudvar problémájának megoldásával, vagy a pápalátogatással összefüggő közúti, vasúti, távközlési fejlesztéssel. De nem hagytuk ki Fehérgyarmat és Kisvárda térségét, ahol gócközpontokat kell kiépíteni ahhoz, hogy a távközlés fejlesztését gyorsított ütemben tudjuk megvalósítani. Természetesen Nyíregyháza sem maradhat ki, mert az itteni fejlesztések nélkül a többi fejlesztés lehetőségét is elvágjuk. •0 0 Azok a szolgáltatások, amelyekről az előbb beszélt, esetlegesek, hiszen vagy megrendelik az önkormányzatok vagy nem. Ha mondjuk nem rendelik, akkor ez a megye 227-felé hullásához vezethet, vagy azt jelenti, hogy el- lényegtelenedik a megye, mint közigazgatási egység? — Én tulajdonképpen annyit tehetek, hogy a közgyűléstől felhatalmazást kérek a szolgáltatások megszervezésére. Ezek a szolgáltatások csak önfenntartó módon működhetnek. Első látásra ellenállás mutatkozik, mert egyes önkormányzatok nem akarnak megyei szervezeteket létrehozni. Mi azonban nem megyei szervezeteket akarunk, hanem társulást, szolgáltató irodát. A forma tehát szabadon választható, a szándék segítő. Ha valaki a felé kinyújtott kezet nem fogadja et, azt erőszakolni nem lehet. 0 Ismert-e már, hogy mennyi pénze lesz a megyei önkormányzatnak? — A megyei önkormányzat, sajnos, önhibáján kívül, pénzügyi, finanszírozási gondokkal fog küzdeni. A korábbi 600 millióval szemben most 50 millió forintja van a megyének. A folyamatban lévő beruházások befejezésére 242 millió áll rendelkezésre. Amennyiben ebből a helyi önkormányzatoknál folyó beruházásokat is támogatni kell, akkor ez az összeg felét sem teszi ki annak, mint amennyi az igény volna. Vannak rendezett területek. Ilyenek az egészségügy területén a címzett beruházások, a mátészalkai és a nyíregyházi kórház beruházása. Azoknál ai önkormányzatoknál, ahol a folyamatban lévő beruházáshoz még nagy összeg kell, óriási problémák lesznek. 0 Miiyen lesz a viszony a köztársasági megbízotti hivatal és a megyei önkormányzat között? — A megválasztásom utáni napon dr. Virágh Pál köztársasági megbízott úr megkeresett, s tisztáztuk a két intézmény elhelyezését, tárgyaltunk a létszám alakulásáról. Gondolom, ezek segítenek bennünket abban, hogy a volt megyei tanácsi dolgozók egy részét átirányítsuk ehhez az intézményhez. Itt felsőfokú képzettségű szakemberekről van szó, akiket kár lenne elveszíteni. • Kialakult-e már a megyei önkormányzat hivatali apparátusa? — Most körvonalazódik, de az eddigi elképzelés szerint két részből állna ez az apparátus. Egyik a feladatkörhöz igazodó szakapparátus, a másik része pedig a magukat eltartó szolgáltató egységek apprátusa. A hivatali apparátus az intézményfinanszírozás, az intézményirányítás, ellenőrzés feladatát látná el és sok más funkciót is vállalniuk kell, amit a jogszabályok előírnak. Ez körülbelül 45 főt jelent a jelenlegi 240-nel szemben. 0 Tudják-e már az emberek, kik maradnak, kik nem, kiknek kell munkahely után nézni, mert a bizonytalanság még a nemnél is rosszabb állapot. — Napokon belül meg fogják tudni. Lehet, hogy mire ez az interjú megjelenik, már mindenki tudja, hogy az önkormányzat apparátusában kikre számítunk. Februárban, márciusban fel kell állni a minisztériumok által szervezett dekortcentárlt szervezeteknek is, s akikre az önkormányzat nem tart igényt, ezeknél a szervezeteknél munkalehetőséget találnak. Tulajdonképpen ez is most van az országgyűlés előtt, s ahogy jóváhagyják, úgy fognak ezek a szervezetek kialakulni. • Milyennek képzeli el a kapcsolatát a sajtóval? — Korrektnek. Ma rengeteg információhiány van, talán ezért tűnik úgy, hogy a sajtival és. a rádióval ma többet foglalkozom, mint amennyit kellene. Azért teszem ezt, és szeretném a továbbiakban is így tenni, hogy mindenki tudja: mi itt semmi titkos dologgal nem foglalkozunk, mindent nyitottá kívánunk tenni. Azt szeretnénk, hogy az emberek idejében értesüljenek róla, s ha úgy látják, hogy valami nem a lakosság érdekeit szolgálja — mert ez minden rossz szándék nélkül is előfordulhat —, akkor tudjanak reagálni. Van ugyanis egy felfokozott várakozás a megyei önkormányzattal szemben, ami abból adódik, hogy az emberek döntő többsége nem ismeri mozgásterünket. Pénzügyi kondíciónkat sokszor a volt megyei tanácséval hasonlítják össze. — Ma egy teljesen szétparcellázott forrással rendelkezik minden önkormányzat, és ezért fontos, hogy az önkormányzatok bizonyos feladatokat együttesen oldjanak meg, anélkül nagyon sok feladat megoldása lehetetlenné válik. Es a korábbi szisztéma szerint ezért kit fognak felelősnek tartani? A megyei önkormányzatot, holott a megyei önkormányzat nem rendelkezik ilyen jellegű fórrá- I sokkal. • Végezetül egy személyesebb jellegű kérdést tennék fel: az ön megválasztása, bárhogy is nézzük, nem volt egy sétagalopp, a hatodik fordulóban dőlt el, hogy Ön az elnök. Nem érezheti tehát magát úgy, mintha az első fordulóban, 90 százalékos igennel a háta mögött ülhetett volna az elnöki székbe. Nem zavar- ja-e majd a munkájában, hogy sokan nem Önt akarták? — A demokráciában hozzá kell ahhoz szokni, hogy a választással betöltött munkakörökhöz harc árán lehet hozzájutni. Itt jelölés alapján történt a választás, s ez 70 százalékos igent hozott nekem, még ha az a hatodik fordulóban alakult ki, akkor is. Én tisztában vagyok azzal, hogy milyen tényezők motiválhatták az emberek gondoldását. Jó ideig nem tudtam, hogy én is a jelöltek között vagyok. Csak mikor tudomásomra jutott, azután mehettem volna megkeresni a közgyűlési tagokat, vagy olyan embereket, akik beleszólhatnak külön- ; böző területek elképzeléseibe. Amikor tudomást szereztem a jelölésemről, úgy tartottam tisztessé- | gesnek, hogy nem megyek sehová. Ha az eddigi munkám — amit 26 évig végeztem ebben a megyében — nem elégséges ahhoz, hogy megfelelő módon ismerjenek a településeken, akkor nekem nem szabad ezt a munkakört elvállalni. Egyéb tényezőkkel én nem foglalkozom, nem akarok azon studírozni, ki miért nem akart, inkább azzal törő- ‘ döm: minél előbb kiderüljön, hogy a bizalomnak megfelelek. Azt szeretném, ha szemtől-szembe mondanának véleményt munkámról és rólam is. Ezt azért mondom, mert találkoztam olyan emberrel a megyei közgyűlésen, aki nagyon kemény véleményeket mondott rólam, és amikor az ajtónál magam elé engedtem és bemutatkoztunk egymásnak, akkor mondta meg: nem is tudta, hogy én vagyok Medgyesi József. • Kíván-e e helyről valamit üzenni a megye lakosságának? — Azt kérem a megye lakosságától és a települések önkormányzatától, hogy csodákat ne várjanak. Egy kis türelmet kérek, hogy rendezzük a sorokat és amit reálisan, tisztességesen meg lehet oldani ebben a megyében, minden erővel erre fogunk törekedni munkatársaimmal, a megyei közgyűlés tagjaival együtt. • Köszönöm a válaszait. végérvényesen elveszett egy illúzió, amiről úgy gondoltuk, életünk végéig védelmez és óv bennünket. A munkahelyek stabilitásáról, az egyén munkahelyi biztonságáról beszélgettünk néhányan, hisz ismerősi körökben egyre többen vannak olyanok, akik állás nél- j kül maradtak, vagy éppen ezután várják, köznyelvi szóhasználattal élve, hogy lapátra tegyék őket... Hová lett az a biztonság, ami korábban j megvolt ? — kérdezik többen. S erről eszembe jut egykori főszerkesztőnk humorosnak szánt mondása, aki emígy biztatott egy kéz- | dő gyakornokot: „Mire kiderül rólad, hogy : nem erre a pályára való vagy, már el is érted a nyugdíjaskort.’’ Valóban ez lenne a követendő, a visszasírt biztonság? Maradjon min- ' denütt mindenki örök időkig a helyén, akár ; érti a dolgát, akár nem, akár szükség van 'í annyi és olyan képzettségű dolgozóra, akár I nem...? Sorolhatnánk a kérdéseket, amelyekre a jelen ad egyre fájdalmasabb feleletet. Ezért érezhető, hogy a legtöbb munkahelyen a le- :: vegőben van egyfajta nyugtalanság, amely abból fakad, hogy sokan — köztük a jót dolgozók — nem érzik biztonságban magukat. Úgy vélik, olykor a tűrhetetlenségig nőtt a 1 kiszolgáltatottságuk. „Ha csak egy kicsit is kinyitom a szám az igazam vagy a mások igaza mellett, soha nem tudhatom, mikor ke- ; rülök a létszámfölöttiek sorába. Ezért inkább hallgatok" — vélekedett egyik ismerősöm, és friss példák sokaságát említette e nem ép- pen etikus és hősies magatartása indoklásá- ?; ra. Tanácstalanul hallgattam a különböző tör- I téneteket elbocsátott emberekről, akik inuk- | szakadtáig dolgoztak, szombati, vasárnapi I műszakra is első szóra bementek a munka- í helyükre, olykor külön fizetség nélkül is. Mégis akad közöttük olyan, akinek nem tetszett a fizimiskája, és a közvetlen főnöke addig piszkálta, amíg be nem adta a felmondását. Földindulásnak vagyunk hát a tanúi, résztvevői, szenvedő alanyai? Az ember jogbiztonsága a munkahelyén, ha munkájára szükség van, és azt tisztességgel el is végzi, úgy tűnik, ugyancsak féloldalas. Létezik és érvényben van a munkavállalói jogokat és kötelességeket törvénybe foglaló munkatörvénykönyv, bár sok változáson ment keresztül az évek során, de úgy tűnik, nem mindenütt veszik komolyan az abban rögzített jogi garanciákat. Zavartságában a dolgozó fűhöz- fához megy, az önkormányzati hivataloktól a szerkesztőségekig, hogy igazát kiharcolja, de ebbe mind többen belefáradnak, és bedobják a törölközőt. Mások a szakszervezetben reménykednek, vagy a munkaügyi bíróságokon kopogtatnak, ha méltánytalanság éri őket, de nagyon sokszor innen is dolgukvé- gezetlenül mennek haza. Szerintem a munkaadók és a munkaválla- lók közötti kapcsolatokban még az első lépéseket is alig tette meg a sokat emlegetett rendszerváltás, amelynek egyik lényeges vonása éppen az lenne: jogbiztonságot nyújt a becsületesen dolgozó embernek, hogy senki ne önkényeskedhessen vele, ne legyen kiszolgáltatva mindenkori főnöke hangulatának, kénye-kedvének, ne kelljen modern hűbéresként naponta körüludvarolni az „urat", akitől az állásának tartóssága, jövedelme, előremenetele, továbbtanulása függ. Persze erről könnyebb beszélni, írni — vethetné közbe az olvasó, teljes joggal, de ki tud-e állni mondjuk egy újság szerkesztősége a méltatlanul meghurcolt, elbocsátott emberekért? Meg kell mondanunk: van, amikor igen, van amikor — az ügyek bonyolultsága, kuszasága, olykor pedig a saját munkánk terhei vagy a dolgok könnyebbik oldalának keresése miatt — ez nem sikerül. Kirívó, ordító esetekben, amennyire a lehetőségeink engedik, igyekszünk nem igazságot tenni, inkább ábrázolni az ilyen és hasonló feszültségeket. De sajnos, továbbra is egyénileg kell végigjárni az utat, mert való igaz, mindenki mellé nem állíthatunk egy jogászt, újságírót, mint ahogyan az utcán és más helyeken sem állhat mindig mellettünk egy rendőr, hogy megvédjen az esetleges támadótól. Egyben bízhatunk: talán mielőbb elkészül a jogvédő háló is, a szociális hálóval együttesen, és a szakszervezeti szerepkör is lassan élni kezd, s az embernek lesz hová fordulni munkahelyi jogorvoslatért, ha a helyzet úgy hozza. De ez is csak küzdés árán valósítható meg, ami sajnos, sebeket fog ejteni... Balogh József Páll Géza
