Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
1991. február 8. Kelet-Magyarország Ábrándos számok em érzik az emberek az állami támogatást, hiába adta közre a Központi Statisztikai Hivatal egy friss elemzés adatait. Ebből többek között kiderül, hogy az állam az elmúlt évben 310 milliárd forintot költött a különböző csatornákon az állampolgárhoz is állítólag eljutó szolgáltatások, jövedelmek támogatására. E támogatások — így a jelentés — az oktatási, egészségügyi és más ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatásokat, a lakáshitel-kamattámogatásokat, egyéb lakással kapcsolatos dotációkat tartalmazzák. A statisztikai hivatal szakemberei azt is kimutatták, amíg az egy háztartásra jutó érték a magas jövedelműeknél éves szinten 34 ezer forintot tett ki, addig az alacsonyabb jövedelműeknél a már említett 310 milliárdból egy-egy háztartásra 65 ezer forint jutott. Ezek az egészségügyi, oktatási és egyéb természetbeni társadalmi jövedelmekre, juttatásokra vonatkoznak. De ez csak a dolgok egyik oldala. A statisztika arra is rávilágít, amit már az elején is pedzettünk, hogy más tekintetben — a fogyasztói ártámogatások és a lakással összefüggő támogatások viszont növelték az abszolút jövedelmi különbségeket. Ugyanis a szegény háztartásban élők éves jövedelmét mintegy 34 ezer forintnyi kiadástól mentesítették, a magas jövedelműekre —- a magasabb fogyasztásuk miatt — ennél mintegy 10-12 ezer forinttal több támogatás jutott. Nem csodálnám, ha itt az olvasó nagy mérgelődéssel abbahagyná e sorok olvasását, mert jómagam is csak önfegyelemmel tudom folytatni az írást. Olyas^ mit tudhatunk meg az elemzésből, amit minden normális ember tud és tapasztal, lépjen be egy boltba, vagy kopogtasson az ajtaján az áram-, gáz-, víz-, fűtés- és egyéb díjak beszedője. Az ossz- és megfoghatatlan — eszmeileg érzékelhető támogatásból meglehet, több jutott a szerényebben élőknek, de a napi kiadások őket sújtották és sújtják, s erre még az is egészen sovány vigasz, — idézzük a jelentés egyik következtetését —: „Az ugyanolyan vagy alacsonyabb összegű támogatás mindazonáltal az alacsony jövedelműeknél gyakran jóval fontosabb szerepet tölt be.” Az elemzés arról ad számot, hogy az átlagos 32-33 százalékos támogatási aránnyal szemben az alacsony jövedelmű háztartások között jelentős számban vannak olyanok, amelyeknél e támogatások a jövedelemhez mért arány az átlagosnak a kétszerese. Tehát a jövedelem 50-70 százalékát'is kiteszi. Ha ez a valóságban és minden konkrét esetben így lenne, nem beszélhetnénk a hihetetlen eladósodásról, a megnyirbált háztartási költségekről, néhol a koplalásról, ami lassan polgárjogot nyer a kiskeresetű — vagy éppen munkanélküli segélyből élő — családoknál. Tudjuk, a statisztika átlagokkal dolgozik, nem ők a hibásak a valóságban sokkal rosszabb megélhetési körülményekért. zt is érzékeli az ember, hogy az új szemléletű statisztikai szolgálat a valóság hűbb tükre kíván lenni, mint a korábbi években volt. De még mindig messze jár a sokak számára naponta érzékelhető és fájdalmas valóságtól. Az átlagok ugyanis továbbra is elfedik az egyént, aki viszont nem a statisztikából, hanem a pénztárcájából olvassa ki, mennyi is a mennyi... Egyre kevesebb. Páll Géza Sajt a Tiszatejtöl A rakamazi Tiszatej feldolgozóüzeme naponta 41-42 ezer liter tejet használ fel különböző termékek előállítására. A trappista sajt gyártása fontos terméke az üzemnek, amiből napi 1300-1400 darabot készítenek. Képünkön a sajt száraz préselése. (Harasztosi) BECSAPOTTAK SOK A PANASZ. A napokban Fényeslitkéről, Porcsalmáról és Nyírjákóról, Komoróból kaptam leveleket. A levelek tartalma szinte azonos. A részesben vagy bérletben művelt téli almáért, cukorrépáért a földművelők, a bérlők nem kapták meg a beígért vagy az általuk számított ellenértéket. A porcsalmaiak erről így írnak: „A helyi termelőszövetkezet nem rendezte megnyugtatóan az alma és a cukorrépa utáni járandóságot. Sőt! Amikor az alma árának kifizetésére került a sor, a „vezetők” annyit adtak, amennyit akartak, mi több, esetenként az is előfordult, hogy nem pénzt kapott a tag, hanem visszafizetett. Balogh Tibor komorói lakos megemlítette, hogy almatermesztésre sokadmagával a tuzsé- ri termelőszövetkezettel kötött szerződést. A vállalkozók maradéktalanul teljesítették szerződés Szerinti kötelességüket, a termelőszövetkezet viszont nem. A megállapodás szerint a részesművelőknek az alma árát az értékesítést követő egy hónapon belül ki kellett volna fizetni. Az elszámolással a termelőszövetkezet adós maradt. D. J.-né Fényeslitkéről egy nem mindennapi elszámolás végösszegét közölte levélben. Szerződés szerint 1,6 hektár cukorrépaföld művelését vállalták a tomyospálcai tsz-ből. Téli almát is termeltek. Olvasónk a levélben megírja, hogy mivel a répa felszedését és elszállítását a termelőszövetkezet vállalta, kérték, hogy a szedés idejéről a tsz értesítse őket. Ellenőrizni kívánták az általuk termelt áru mennyiségét, minőségét. D. J.-né férje többször is érdeklődött, kint járt a területen, de a «cukorrépát pont akkor szedték fel, amikor D. József nem volt jelen. Azt az információt kapta: holnap ne menjen, mert akkor a répa szedésére biztos nem kerül sor. A termelőt átverték. A répát ugyanis a nemlegesen jelzett időben szedték fel és szállították el. Felháborított a dolog — úja olvasónk de gondoltam, hogy becsületes emberek kezében van az ügyem. Ebben nagyon tévedtem. Akkor néztünk nagyot, amikor megkaptuk a pénzt, 4802 forintot. A TERMELŐ természetesen reklamált, sőt döntőbizottság elé jutott a dolog. Megnyugtatóan az ügyét senki sem rendezte. Kimutatta viszont a termelőszövetkezet, hogy a részes répa művelési költsége összesen 46748 forint volt (ebből a központi irányítás 7791 forint?). Jó vastagon fogott a ceruza. Sérelmével a panaszos most bírósághoz fordulhatna, de... Egyrészt restelli a dolgot, hiszen még soha életében nem volt peres ügye, másrészt attól fél, hogy a nagy munkáért kapott mini összeg, a 4802 forint nem lesz elég a perköltségre. Ennyit a levelekről és a levelekből. De mit tehet az újság, vagy az újságíró? Az együttérzés, a megértés kevés. A tanulság nem jogorvoslás, nem rendezi a valós vagy vélt sérelmeket. Mégis papírra kívánkozik néhány következtetés. Elszaporodtak a szerződésszegések, nincs súlya az adott szónak, sok a felelőtlen ígérgetés és hiányzik az egyeztető párbeszéd, az őszinte információadás. A MEZŐGAZDASÁGI dolgozóknak, vállalkozóknak nincs megfelelő érdekvédelme. Sok a félreértés, félrehallás, még több a szóbeszéd, így nem meglepő a tsz-vezető-ellenesség. Mai világunkban, amikor az embereket még az ág is húzza (van elég bajuk: áremelés, infláció, munka- nélküliség), a megértés és a tisztességes ügyintézés az a legminimálisabb cselekedet, amely elejét vehetné a panaszoknak. Nagy szükség lenne erre. Egyszóval az ügyeket helyben kell rendezni és a lehető legtisztességesebben. Más fórum aligha akad. Seres Ernő IDEI ÁRU — TAVALYI ÁRON Varázslatos ajtók, ablakok TRÜKKÖS TELEKGYARAPÍTÓK r Ujmódi honfoglalás Egy új ajtó már tízezer forintba kerül. A fenyodeszka ára ugyanis 100-120 százalékkal emelkedett az elmúlt napokban. Nem csoda, hogy csökken a fizetőképes kereslet. Az inkább csodálni való, hogy sok-sok szabolcsi építkező február végén, március elején tavalyi áron kapja meg az új ajtót, ablakot, beépített szekrényt, gerendát. Több ezer forintot spórolhatnak meg ezek az építkezők egy egyedinek mondható megállapodás következtében. A nyíregyházi Kelet-Magyarországi Faipari Kft. (a KEMEV a fő részvényese) az elmúlt év őszén a megrendelőivel egyedi szerződést kötött. Ezek a megrendelők ez év tavaszán kezdik (vagy folytatják) az építkezést. Építkezésükhöz a faipari termékeket a tavaly ősszel érvényben lévő árakon vehetik át a közeli hetekben. A szerződés értelmében a múlt ősszel kifizették a megrendelt áru árának nyolcvan százalékát, húsz százalékot — tavalyi árjegyzék szerint — akkor fizetnek, amikor viszik a terméket. Nincs fagyszabadság Többes haszna van ennek az egyedi megállapodásnak. Nemcsak az építkező, a kft. is jól járt, kétszeresen. A befolyt nyolcvan százalékból ugyanis a kft. az ősszel fát, vagyis alapanyagot vásárolt, természetesen az akkori áron. Az őszi—téli hónapokban a faipari üzemeknek általában kevés a munkájuk. A kft. dolgozói viszont januárban gyakran túlóráztak, hogy eleget tudjanak tenni az őszi megrendeléseknek. A folyamatos munkáról, a foglalkoztatásról külön is szólnunk kell. Van munka A faipari kft. ötmillió forintot kapott a foglalkoztatási alapból, ezért ötven új dolgozót kellett, illetve kell felvennie. Nos, régieknek és újaknak egyaránt bőven volt murika a téli hetekben. S a túlóradíjak gyarapították az alapfizetést... Még egy, talán kisebb horderejű esetet hallottunk a társaság műszaki vezetőjétől. Elmondta, hogy egyik napon egy férfi megjelent nála és szinte csak úgy maga elé mondta: „Rendelnék egy méretre szabott, gyalult deszkát ablakpárkánynak. De tudom, hogy úgyse vállalnak ilyen kis munkát.” Új szemlélet A műszaki vezető gyorsan kérte a méreteket, és leültette a megrendelőt, aki negyedóra múlva kézhez kapta a deszkáját. Ez az ember — dicsekedett a műszaki vezető — egy hónap múlva nagyobb tételű megrendeléssel jött a kft.-hez. A kft. nyugati típusú piacgazdaságot akar. Mi pedig nem magának a kft.-nek, hanem az új szemléletnek, a piacgazdaságnak akarunk reklámot csinálni. (nábrádi) Szép az idő, sétára csábítja az otthon ülőt. De hová menjen az ember, ha egy jósavárosi beton- kalickával áldotta-verte meg a sors...? A szomszédságában felépülő új városrészbe, természetesen. Az elmúlt két-három évben valóságos csodafalu nőtt ott ki a homokból. A dombokat legyalulták, a bokrokat kiirtották, a telkeket felparcellázták. S megkezdődött a rohammunka. Nem túlzás, még néhány hóemmi célzás nem volt abban, hogy épp engem kértek meg: írjak arról, mi a teendő, ha valakinek megesik a szíve egy kóbor kutyán, és befogadja lakásába. Ugyanis nagyon jól tudja, szívem szerint már rég kutyamenhelyet nyitottam volna, ha lenne pénzem és kertem. így viszont csak annyit tehetek, hogy magamat, családomat (utóbbiak nem kis bosszúságára) időről időre gazdátlan korcs kutyákkal lepem meg. S ezek most olyan úri körülmények között élnek kukázó társaikhoz képest, hogy néha az az érzésem: jobb volna franciának lenni, mert ott nem mutogatnak ujjal az emberre, ha megspórolt pénzének egy részét kutyaeledelre költi. Szóval: mit teszek én, ha kutyát találok, és az az istennek sem tágít mellőlem, mert valami okból engem választott gazdájának. (Meggyőződésem ugyanis, hogy nem a gazda választ kutyát, hanem fordítva.) Először is megfürdetem. Mert nagyon koszos. Még sáros is. Amint megszárad, kiderül: nem is olyan csúnya, mint amilyennek látszott. Ja, kifelejtettem valamit. Legelőször nem árt szegényt megetetni, mert holtbiztos, hogy napok óta nem evett. Eddig még mindig abban reménykedtem, hogy legújabb szerzeményem mentes minden élősködőtől, de még sohasem jött be. Éppen ezért háztartásom állandó kelléke a Bogáncs bolhairtó, és gyakorta tesz jó szolgálatot a gyógyszertárakban kapható Vermox féregirtó. Innentől kezdve már csak any- nyi a teendőm, hogy elviszem az állatorvoshoz, és beolta- tom. Leginkább veszettség ellen, de az állatorvosok ezt nálam is jobban tudják, sőt, még csak azon sem lepődnek meg, hogy hidegrázást kapok minden orvosi beavatkozástól, így rögtön kerül legalább két segítőtársa, akik lefogják a szerencsétlen állatot, míg én a sarokban sajnálom. Ettől fogva már teljes értékű családtaggá válhat — és válik is — a kóbor jószág, sok törődéssel, gondoskodással képes úgy elszemtelenedni, hogy rövid idő elteltével elkezd válogatni, külön engedély nélkül is felugrik a papa kedvenc foteljébe, a kocsiban kibéreli az „anyósülést”, és kirámolja “a mama retiküljét, mert nem hiszi, hogy éppen nincs benne kockacukor vagy földimogyoró. teszi mindezt olyan §ggp£', bájosan és kedve- SP sen, hogy nem lehet haragudni rá. A törődést pedig megszolgálja: amíg nincs otthon a család, megvédi a házat a betörőtől, megugatja a rossz embert séta közben sötétedéskor. És nem utolsósorban: a korcs kutya legalább olyan okos és ragaszkodó, mint fajtiszta rokonai, ráadásul kinézetre egyedi és megismételhetetlen. Cs.K. nap sem igen telt el, máris kibújtak az első házak. S most az egyszer a megye építészei is kitettek magukért, valóban szép, ízléses, a szemnek is tetsző lakások százai épültek. Igaz, az akkori tanács elképesztő árakat kért az ottani telkekért, de mint kiderült, neki volt igaza, hisz a zsebkendőnyi telkek így is pillanatok alatt gazdára leltek. A házakat mára már belakták, s a gazdák csak most kezdik érezni, hogy hiába a kertes lakás, cseberből vederbe kerültek. Mert azok a kertek mindenre valók, csak éppen semmire... Se vete- ményezésre, se pihenésre. Ám az élelmesebbje már rájött, miképp tágíthatja ki az életterét. Persze akit mindenünnen szomszédok szorítanak, az tehetetlen. De akinek a kertje a mezőre rúg, az már tudja, hogyan nyújthatja meg a kertjét. A telek mögötti tíz-tizenöt méteres szabad sáv két túlsó sarkába előbb elültet két facsemetét. Néhány hónapot vár, majd felhúz egy ideiglenes kerítést. Mintegy jelezve, az a föld már az övé. Vár egy újabb fél évet, s hogy látja, a kutya sem szól érte, megépíti az embermagasságú kerítését. S ezzel a honfoglalással befejeztetett. Negyven-ötven négyzetméterrel megnyúlt a telek, s még csak fizetni sem kell érte. Olyan területen, ahol egyébként a telkek ára a csillagos égig rúg. Hogy ezzel a város kasszája károsodik...? Ma még úgy tűnik, senkit nem izgat. B. G. s
