Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

1991. február 6. Kelet-Magyaror&zág 11 OLVASÓINK ÍRJAK Telefonkesergő Telefonálni szerettem volna január 29-én, délután három óra körül a nyír­egyházi, Kollégium úti nyilvános tele­fonfülkéből, csakhogy az rossz volt. Az előttem telefonálni akaró is panaszko­dott, hogy a kétforintost állandóan ki­dobja (még az áremelés előtt voltunk). Szóltam a postás hölgynek, hogy a tele­fon — a környék, Nyírszőlős egyetlen telefonja — használhatatlan, és megkér­deztem, sürgős ügyem van, telefonálhat- nék-e a postai váróterem asztalán lévő készülékről? Azt felelte, csak életmentő esetekben. Mivel okvetlenül beszélnem kellett az egyik ismerősömmel, aki a Kemecsei úton lakik, kértem, hogy hív­ják meg. Azt mondták, rendben, de öt­ven forintba kerül. Érthetetlen számom­ra, hogy Nyíregyházáról Nyíregyházára, a Kollégium útról a Kemecsei útra való telefonálás miért került áremelés előtt ötven forinba? A fülkében a nyilvános telefon többször rossz, mint jó, a posta- hivatalból csak életbevágó ügyekben lehet telefonálni, holott közel-távol ez az egyetlen használható telefon. Amikor azt olvasom, hogy Európába kívánko­zunk, mindig eszembe jut: de így?! Csaj bók Jánosné Nyíregyháza, Izabella u. 125. Meddig ígérgetnek? Nyíregyházán, a Szent István út 63. számú tanácsi bérházban — én a máso­dik emeleten lakom — az egész jobboldali részen a fürdőszoba-WC szellőztető nyílása használhatatlan. Nem szívja, keveri a levegőt, ezért gyakori a penésze- sedés, ami az itt lakók számára tetemes anyagi kiadásokat: gyakori festést, tapétázást jelent. Egy négyéves(l) ügy. Az IKSZV tehetetlen, mert az Épszer, a kivitelező csak ígérget, de nem tesz semmit a probléma megoldása érdekében. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben minket, lakókat, örökös bosszankodásra kényszerítenek, a két vállalat meg ellevelezget egymással, gyakran tárgyalnak és ígérgetnek. Kérdezzük mi, itt lakók, hol az ígérgetések határa? Mikor törté­nik érdemi intézkedés? Kovács István Nyíregyháza, Szent István u. 63. „A Vay Ádám körúti „piros ház” lakói fájdalommal értesítik a város pol­gárait, hogy szeretett NYUGALMUNK, és az igazságba vetett HITÜNK és IL- LÚZIÓNK a városi közgyűlés január 28-i ülésén kiszenvedett!” A mi igazsá­gunk gyengébbnek bizonyult, mint a butiképítők pénzzel, kapcsolatokkal, végül jogi bástyákkal körbeépített bu­tik-igazsága. Nemhiába mondja a régi szólás: a pénz beszél! Vagy: a lakó-ku­tya ugat. a vállalkozókaraván halad! Pedig kezdetben idegenkedve ismerked­tünk lakóházunkkal. Fura volt a kapube­járat előtti „üldögélő” a két tujával. Minek az, hiszen szépen zöldül az ud­var!... Aztán itt jöttek össze a szomszé­dok, itt hűsöltek a nyári melegben az öregek, belaktuk, virágosítottuk, locsol- gattuk ezt a tenyérnyi zöldet. Megértet­tük a tervező emberi szándékát. Az ud­varunk ugyanis lassan megtelt parkoló autókkal, s nem mindenki viselte el a rajcsúrozó gyermekek lármáját. Még a nagy vállalkozói hullám kezdetekor se jutott volna eszébe egyetlen itt lakónak sem, hogy kiigényelje magának, elve­gye a többiektől ezt a kis emberi élette­ret a város kőrengetegében. De eszébe jutott ez másoknak. Tavaly áprilisban kiadták az első, majd később két építési engedélyt e kis zöld szögletek beépítésére. Összedugtuk a fejünket a lakógyűlésen: Lehet ilyet tenni a lakók megkérdezése nélkül? Lehetett! Sőt, éppen az eredeti tervező tervei szerint! (Nem restelli? Miért res- tellné? Megfizetik érte!) Mindenesetre megfellebbeztük. Június 1-jén fel is füg­gesztették az engedélyt, augusztusban pedig a tanács azon a címen rendelt el új eljárást, hogy a hely nem volt megpá­lyáztatva a legtöbbet ígérőnek. Bravó! Ez tiszta beszéd! Kell a pénz! De aztán nem lett semmi az új eljárásból. Miért? Vagy „leszóltak”, hogy fektessék el az ügyet, majd jön az új önkormányzat, vagy alulról szabotálták el... Mindegy. Novemberig aludtak az ügyön, akkor súgtak az építtetőknek: nyújtsanak be felülvizsgálati kérelmet, hátha az új ön- kormányzatnál nehezebb lesz a céljukat elérni. Es valóban, kettejüknek novem­ber elején (!) a volt tanács titkára (most jegyző) visszaállította építési engedé­lyét, a harmadik építtetőnek pedig de­cember elején már az új polgármesteri hivatal adta ki azt első fokon. Az utób­bit is megfellebbeztük, a hivatal a köz- társasági megbízottnak küldte el másod­fokon való elbírálásra. Miért nem kérdezte meg az IKSZV a lakókat? Miként lehet elvitatni e terüle­teknek az épülethez való tartozását? Hogy minek alapján jelenthette ki hatá­rozata indoklásában a volt vb-titkár, hogy szerinte nem minősül az a lakók közösségi céljaira szolgáló területnek? Talán meg sem nézte! Jóhiszemű-e az az építtető, aki ilyet „kiharcol”? S még panaszkodik is a nyilvánosság előtt. Arra a hivatalra, amelyik aztán neki ad igazat! Mert végül is — a polgármester­helyettes egyeztető szándéka ellenére — a mostani városi közgyűlés levette napirendjéről panaszunkat. Ezzel adva zöld utat a butikok betelepítésének, sú­lyos csalódást okozva egy összeszokott lakóközösségnek. De tessenek még egy kis figyelmet ide szentelni! Ki javasolta, hogy ne fog­lalkozzanak ügyünkkel? Az a városi képviselő, aki korábban — megyei főosztályvezetőként — kezdettől az egész ügyhöz atyai áldását adta. Ki biz­tosította a polgármestert arról, hogy az ügyben minden lépés pontosan megfelel a jogi előírásoknak? Az az ügyvéd, akit a közgyűlésen, mint az építtető jogi képviselőjét mutatták be! S végül mivel igyekeztek hatni a közgyűlésre? Azzal, hogy megrágalmazták közös képvise­lőnket: csak azért fellebbezgetett, mert ő maga is szeretett volna itt butikot kapni! Ezt a rágalmazást az egész lakóközös­ség visszautasítja! A lakók jogos önvé- delme mellett igen kevesen szóltak. S mivel most nincs városi képviselőnk — mert elköltözött —, országgyűlési kép-. viselőnk segítségét kértük. Az 5 támo- gatását azonban — szerencsétlensé­günkre — pártpolitikai, taktikai lépés­nek igyekeztek feltüntetni, és ezzel le­hetetlenné tenni. És végül — a ma diva­tos demagógia szerint — azzal érveltek az építtetők, hogy ők 6-8-szor annyit fi­zetnek a városnak a bérleményért és adóba, mint egy lakó, tehát nagyobb ér­ték az ő építkezésük, mint akárhány ott lakó nyugalma, békéje, jó levegője. A „piros ház” lakói remélik, hogy ország- gyűlési képviselőnk és a köztársasági megbízott együttműködve feltárja az el­járás jogtalanságát, megkeresi és tisztáz­za azokat az összefonódásokat, amelyek csúnya ügyhöz vezettek! Erre ezúton is, nyilvánosan felkérjük őket! A nyíregyházi, Vay Ádám körúti „piros ház” lakói nevében Lipcsey Tibor lakóbiz. elnök (Szerkesztőségünk a maga részéről ezennel lezártnak tekinti a nyilvános vi­tát, annak reményében, hogy az ügy megnyugtatóan rendeződik.) Kamatdráma több felvonásban AZ OTP HÁTÁN CSATTAN AZ OSTOR A magyar ember talán a világ leggyakorlottabb adózója. A sok évszázad alatt kivetettek rá már cukoradót, császáradót, faszén-, fogyasztási, föld- és füstadót, hatvanadot, kaszaadót, mátkaadót, sarlóadót, söradót, személyadót, szeszadót, terményadót, sőt ad­dig csűrték-csavarták a jogot, amíg kicsöppent belőle a szökött és holt emberek adója is. No, ez a felsorolás korántsem teljes, de bizton hozzáírhatjuk a kamatemelést is, amivel ma azokat sújtják, akiknek nulla, egy és há­rom és fél százalékos, alacsony kamatozású hitele van az OTP-nél. A szemérmes „emelés ”-t a nép rögtön elnevezte kamatadónak, mert adó ez a javából. Egyedülállók — erőn felül Álmokat űző, ébrenlétet keserí­tő. Szerte az országban, sok család­nál éppúgy, mint Nyírszőlősön, a megyeszékhely közigazgatásához csatolt városrészben is. Bánják már itt az emberek, hogy három éve kí- vánták-várták a gáz bevezetését a házaikba! — Negyvenezer forint építési jellegű kölcsönt vettünk föl az OTP-től a gázvezeték építésére — mondja Muri József csöndes harag- gal. — Rábeszéltük a magányosan, nyugdíjból élő hetven-nyolcvan- éves özvegyeket, az egyedülálló­kat, az elváltakat, hogy vállalják a kölcsönt. Havi háromszáz forint fi­zetéséről volt szó, ami sokuknak már akkor terhet jelentett. De bele­mentek, és akkor most ez az elké- pesztő kamatemelés! Nekem arány­lag jó állásom van, a fizetésem nyolcezer-kétszáz forint. De van három tanuló gyermekem, a felesé­gem munkanélküli... és két kölcsö- nöm, annak csak a kamata három­ezer forint. És kell naponta lega­lább két liter tej, egy kiló kenyér. De mi lesz a szegényebbekkel? Amikor megkötöttük a szerződést, három százalékos kamat fizetésé­ben állapodtunk meg. Egyoldalúan felrúgni a szerződést, ez törvénytelen, igazságtalan! Nem a magam nevében mondom, hanem az egész Nyírszőlős és az ország nevében. Hová lett az elszámolás? — Ezek az emberek még egy­szer nem ugranának bele ilyenbe, még egyszer nem lehetne őket be­Válás asztaltól, ágytól Ha házasodd, jól nézd meg kit választasz — in­tették régen a sokat ta­pasztalt bölcsek a házasu­landókat. Egy nyíregyhá­zi fiatalember is bánja már, hogy forró fejjel, szülei tanácsára nem hall­gatva, feleségül vett egy lányt, akivel társasutazáson ismerkedett meg, és visz- szatértükkor azonnal oltár elé vezette. Lakásra nem volt gondjuk, mert a fiata­lember már legénykorban felépítette házát. Rövid, közel ötéves együttélésük alatt víkendtclket, kocsit szereztek kö­zös jövedelmükből. Aztán megszakadt az életközösség, mert az ifjú asszony másba lett szerelmes, és elhagyta férjét, de annak házából nem volt hajlandó ki­jelentkezni. Most válnak, csakhogy az asszonyka kijelentette, neki jár a ház fele. Jogosan mit követelhet tőle a fele­sége? — kérdezte levélírónk. Az életközösség ideje alatt együtte­sen, vagy külön szerzett vagyon (amennyiben nem minősül külön va­gyonnak, mint a fiatalember háza,) há­zassági közös vagyont képez. Az életkö­zösség ideje azonban nem egyenlő a házasság fennállásának idejével. Az életközösség ugyanis az együttélést, a közös gazdálkodást jelenti. Ez pedig hamarabb kezdődhet, de hamarabb is érhet véget, mint a házasság. Mindaz a vagyon, amit az életközös­ség megszakadása után szereztek, külön vagyonnak számít. Olvasónk -felesége a volt közös ház elhagyása esetén kárpót­lást kérhet, de ez csak a lakáshasználat­hoz, nem pedig a tulajdonjoghoz kap­csolódik. Ä bíróság hivatalból gondos­kodik arról, hogy a felek az őket megil­lető jogokat érvényesítsék. K. M.-né mátészalkai olvasónknak a saját testvérével van vitája, aminek kö­vetkeztében viszonyuk úgy elmérgese­dett, hogy már csak levélben érintkez­nek egymással. Történt, hogy örököltek egy ingatlant — telket, a rajta lévő há­zat és melléképületeket — fele-fele részben. Olvasónk testvére a saját csa­ládjával együtt rögtön beleköltözött az ingatlanba, és azt használja is. Levélí­rónk a ház használatát még nem is bán­ná, de a telken gyümölcsfák vannak, amiket szeretne gondozni. Van ott egy kis szántó is, azt szeretné megművelni, hasznosítani, de a testvére nem hajlandó ebbe beleegyezni. Olvasónkat egysze­rűen kizavarta a kertből. Sajnos, úgy látszik, a bíróságnak kell pontot tennie az ügy végére. Az örökölt ingatlanon közös tulajdon jött létre, aminek a megszüntetését levélírónk is kérheti a bíróságtól. A törvény rendel­kezése értelmében az ingatlant használó tulajdonostársat lehet kötelezni arra, hogy a másik tulajdonostárs részét — ebben az esetben levélírónk l'elerészét — magához váltsa. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a megfelelő ellenérték kifizetésére a testvér anyagilag képes legyen. Nem szükséges tehát áruba bocsátani az in­gatlant (mert levélírónk szerint már nincs más megoldás), eladás nélkül is köteleztetni tudja az ingatlanban lakó, azt használó testvérét, hogy tulajdonát váltsa magához. A tulajdon értékét az igazságügyi szakértő véleménye alapján a bíróság állapítja meg, ha azt a felek bármelyike kéri. Olvasónk az öröklés időpontjától a megváltás időpontjáig megfelelő használati díjat is kérhet a testvérétől, vita esetén ezt is a bíróság állapítja meg. Dr„ Bartha Sándor csapni — veszi át a szót Kazár Ist­ván. — Különösen az a sérelmes nekünk, hogy ez közműberuházás volt, a gázvezetékkel a várai is vagyonosodon. A pénzt mi nem is láttuk, az akkori tanács használta, és a mai napig nem kaptunk elszá­molást róla. Pedig arról volt szó, hogy ha a családonként befizetett negyvenezer forintból marad pénz, abból utat építenek, mert nálunk olyan utak vannak, mint a sivatag­ban. Útépítés nincs, havi ezeröt­száz forint kamatadó van. Úgy szerződést kötni, hogy gondolok egyet, és a másik megkérdezése nélkül módosítom...? Ilyen embe­rekkel így bánni! Megdöbbentő és felháborító...! Szociális szem­pontok szerint Bizony, több embernek, család­nak a puszta paprikás krumpli már ünnepi étel a háznál. Mivel nincs elég pénzük leróni az adósságuk felét, örülnek, ha ki tudják fizetni a hitelt és a havi ezerötszáz forintos kamatemelést. Aztán dideregve gubbasztanak a hideg, fitteden lakásban, mert a gázszámlát már képtelenek volnának megfizetni. De nemcsak a nyírszőlősieket, a megye, az ország sok-sok polgárát nyomasztja a népszerűtlen döntés. Többeknek van két-három, sőt öt építési jellegű kölcsöne, aminek már a kamatterhe egymaga elviszi az amúgy sem hatalmas fizetést. És aztán miből éljenek meg?! Az OTP dolgozóinak szinte min­dennap a szemükre hányják a ka­matadót, pedig: — Az OTP csak végrehajtója a kormánydöntés alapján, az Ország­házban megszavazott rendeletnek — mondja László József, az OTP megyei igazgatóságának illetékes osztályvezető-helyettese. — Tud­juk, milyen heves vitát váltott ki, hogy szerződésszegésnek tartják, hogy folyik az aláírásgyűjtés. A polgármesteri hivataloknak azon­ban lehetőségük van arra, ami, saj­nos, nekünk nincs, hogy méltányol­ják a szociális szempontokat... A költségvetésből kétmilliárd forintot szavaztak meg ilyen célra. Alig hihető, hogy elég lesz minden rászorulótól átvállalni a kamat­terheket, vagy annak egy részét. A jogban jártas emberek közül nem kevesen hangoztatják, hogy a szer­ződés ilyen módosítása több. mint helytelen. Az OTP és az építtető (vásárló) között ugyanis polgári jogi szerződés jött létre az igénybe vett hitel feltételeire vonatkozóan. Általános polgári jogi fogalom, hogy a szerződést nem szabad egyoldalúan módosítani, csak a fe- lek kölcsönös beleegyezésével. A szerződésmódosításra egyébként is — igen szűk körben — egyedül és kizárólag a bíróság volna jogo- sült... Tóth M. Ildikó Szerkesztői üzenetek Az Etel köz 20, számú ház lakóinak, Nyíregyháza: a ta­valy novemberben elromlott ajtózárat megjavította a Nyír- Gesztor Kft., és a csapódás megelőzésére olajfékeket sze­relt föl a bejárati ajtókra. Kovács Józsefné, Újfehértó: a jelenleg érvényben lévő jogszabályok értelmében tartó­san beteg gyermek után, a gyermek tízéves koráig jár a gyermekgondozási segély. Németh József, Nyíregyhá­za: A Titász a Rezeda utcában ún. közvilágítási szakaszhibát hárított el január 3-án. A 3-as számú ház előtt január 28-án javították meg a közvilágítást. S. V.-né, Nyíregyháza: Arra a kérdésre, hogy bérből és táp­pénzből vonhat-e le „fejleszté­si” alapra a vállalat, jogá­szunk válaszolt. Eszerint a vál­lalat megállapodhat a dolgozó­val, hogy meghatározott célra, meghatározott nagyságú ösz- szeget levonhat. Ha azonban a dolgozó ezzel nem bízza meg a vállalatot, levonásnak nincs helye. Másik kérdésére, saj­nos, önre nézve nem ilyen ked­vező a felelet, ugyanis utóla­gos elbírálás alapján a munkál­tató dönti el, hogy kinek mi­lyen mértékű jutalmat ad. Szo­ciális segélyt a munkáltatótól, illetve a polgármesteri hivatal­tól kérhet. ( (tmi) EZT MONDJA AZ ILLETÉKES Nem adóköteles Hogy hazánk eleddig nem minden esetben volt az újítók paradicsoma, arra példa az egyik nyíregyházi olva­sónk esete is. O és két kollégája újítási javaslatot adott be a munkahely veze­tőségéhez. A javaslatot elutasították, de csodák csodájára mégis bevezették a termelésben. Több millió forint hasznot hozott az újítás. Amikor olva­sónk és kollégái kérték, hogy a ha­szonból őket is részesítsék, bezárultak előttük az ajtók. így jutottak el a bíró­ságig. Az első tárgyalás előtt ugyan a vállalat visszavonta az újítás alkalma­zására adott belső utasítást, az igaz­ságügyi szakértő véleménye szerint egyértelműen újításról volt szó, ezért a bíróság kötelezte a vállalatot, hogy a szerzett haszon néhány százalékát — és a késedelmi kamatot — fizesse meg az újítóknak. Igen ám, de amikor az ötlet meg­született, még nem volt személyi jö­vedelemadó. Amikor pedig a kifize­tésre került a sor, már volt. Harminc százalékot le is akartak vonni olva­sónk és két társa nehezen megszerzett pénzéből. Ok azonban tiltakoztak, és arra kérték lapunkat, tájékoztassuk őket, valóban személyi jövedelem­adó-köteles az így, bírósági ítélet nyo­mán megítélt pénz? A megyei adófelügyelőség osztály- vezetőjének, Bihari Albertnek a levele szerint igen. Az újításból származó jövedelem adóztatására vonatkozóan az 1987. évi VI. tv. hatodik paragrafu­sa (1. bek.) kimondja, hogy amennyi­ben az 1988-ban és 89-ben megszer­zett jövedelem az 1987. december 31-ét megelőzően, kifizetővel kötött szerződésből származik, a jövedelmet más jövedelmekkel nem kell össze­vonni és nem kell bevallani. E jövede­lem után az adó mértéke 20 százalék. Az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, és fizeti be. Igaz, olvasónk és társaid 985-ben adták be újításukat, de ez a rendelet azért sem vonatkozik rájuk, mert a vállalatukkal nem kötöttek szerző­dést, és az újítás utáni jövedelem nem az előbb említett törvény hatodik pa­ragrafusa alapján adózik. Az újításból származó jövedelem adóköteles, ugyanis az 1990. és 1991. évekre vo­natkozó jogszabályok nem teszik le­hetővé sem az adómentességet, sem a kedvezményes adófizetést. A kedvezmény megszűnt H. P. kocsordi levélírónk arról kért felvilágosítást, hogy az üresen álló, falusi családi házak megvásárlása ese­tén jár-e a többgyermekeseknek szo­ciálpolitikai támogatás, és melyik szervhez kell fordulni a vételi szán­dékkal. Eddig az IKV intézte az ilyen ügyeket... A nem városi településeken, üresen álló családi házak vásárlásánál a szo­ciálpolitikai kedvezmények igénybe­vételi lehetősége, sajnos, 1991. január 1-jével megszűnt. (109/1990. (XII. 20) Korm. sz. rendelet 9.$. (1. pontja.) Igénybe vehető viszont — az OTP Megyei Igazgatóságának válasza sze­rint — megfelelő jövedelem esetén az öt évre adható lakóingatlan -vásárlási hitel, esetleg ifjúsági betét különköl- csön, valamint munkáltatói hitel. Az ingatlankezelő vállalattól történő la­kásvásárlás lehetősége is megszűnt ez év január elsejével. A párhuzamos kanyarodás nem illik a KRESZ szabályai közé. (A nyíregyházi, Bethlen Gábor utcai pillanatképet H. P. fotózta) KM Posta • KM Posta • KM Posta Győzött a butik-igazság!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents