Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-05 / 30. szám

4 Kelet-Magyarország 1991. február 5. Héttőn történt az Országimban (Folytatás az 1. oldalról) dón sérthetetlenségét. Ehhez azonban elégtételt kell nyúj­tani azoknak, akiket az el­múlt rendszerben igazságta­lanság ért. Tökéletes kárpót­lást 40—50 év elteltével azon­ban nem lehet nyújtani. így mindenképpen kompromisz- szumos és részleges megol­dásra kellett törekedni. Ez megakadályozza az elérni kí­vánt cél tökéletes teljesíté­sét: az elvett vagyont nem le­het eredeti formájában visz- szaadni. Nem lehet, mert an­nak nagy része már nincs meg. vagy időközben jóhisze­mű tulajdonosok alapvető változásokat hajtottak végre rajta, nem lehet, mert sok egykori tulajdonos nem él már, illetve nem tudna élni vagyonához fűződő jogaival és kötelezettségeivel. Mind­ezek alapján ez a törvényja­vaslat korlátozza a kárpót­lást időben és mennyiségben, valamint bizonyos fokig a jogosultak körében is. Az igazságügy-miniszter beszéde végén ígéretet tett arra. hogy még ez év tava­szán egy olyan általános, át­fogó állami kárfelelősségi törvényt terjeszt az Ország- gyűlés elé, amely tisztességes koncepciójával és szigorú szabályaival a jövőre nézve egyszer s mindenkorra kizár­ja annak a veszélyét, hogy Magyarországon az állam ál­tal Okozott károk megítélé­sénél igazságtalanságok tör­ténjenek. Kónya Imre, az MDF frak­cióvezetője arra hívta fel a fi­gyelmet: ez az első olyan törvényjavaslat, amely az egyes embereket ért sérel­meket akarja — legalábbis részben — orvosolni amel­lett. hogy egy magántulaj­donosi réteg kialakítását is ösztönzi. A kormány és az Országgyűlés olyan sebek gyógyítását vállalta magára, amelyeket nem ő követett el. Továbbiakban kifejtette: a jogtalan tulajdonelvoná­sokkal okozott sérelmek or­voslásában az elvileg lehet­séges megoldás a teljes, vagy a részleges kártalanítás. A kormány törvényjavaslata úgynevezett kárpótlási jegy formájában kíván a károsul­taknak — degresszív kulcs alapján — részleges kártala­nítást adni. A kárpótlási jegy nem készpénz, amit tulajdo­nosa bármilyen vásárlásra felhasználhat, hanem olyan értékpapír, amelyen kizáró­lag állami tulajdont lehet venni. Az SZDSZ hibás részmeg­oldásnak tartja a kormány által beterjesztett kárpótlási törvény tervezetét — jelen­tette ki Soós Károly Attila a szabaddemokraták frakciójá­nak álláspontját tolmácsolva. A vezérszónok szavaiból kiderült, hogy a szabadde­mokraták nem fogadják el azt az elvet, amely kizárólag a volt tulajdonosokat kíván­ja kárpótolni. Az SZDSZ a kárpótlást állampolgári jogon járó vagyonjegy formájában szeretné a társadalom egé­szére kiterjeszteni. Torgyán József, a kisgaz­dák vezérszónoka azzal a megállapítással kezdte fel­szólalását: a kárpótlási tör­vénytervezetben keveredtek a jogi fogalmak. Az igazság­talanság és a jogellenesség pedig — miként felhívta a fi­gyelmet — korántsem ugyan­azt jelenti. Hiszen az első alapvetően erkölcsi, a máso­dik pedig polgárjogi kategó­ria. Míg a beterjesztett ja­vaslat az igazságtalanság, a kisgazdák a jogellenesség el­len szándékoznak fellépni. A továbbiakban rámutatott: óriási tévedése volt az előtte felszólalóknak az is, amikor egyenlőségjelet tettek az 1947-es és az 1949-es földre ■ onatkozó törvények között. Megítélése szerint a tör­vényjavaslat elemzése során -•«m lehet arról vitatkozni, .7 megilleti-e a paraszto- a föld vagy sem, avagy f részleges, illetve teljes alanítást adjanak. A tár­gyalási alap csak az lehet: ugyanolyan állapotot kell te­remteni, mint amilyen a jog­ellenesség — az ingatlanok elvétele — előtt volt. Nyers Rezső, az MSZP ve­zérszónoka csak a részleges kárpótlást látja megvalósít­hatónak. A beterjesztett tör­vényjavaslat elfogadását at­tól teszi függővé, hogy to­vábbra is tiszteletben tart­ják-e a szövetkezetek de­mokratikus jogait, megíe- lel-e a munkavállalók igaz­ságérzetének. Felhívta a fi­gyelmet arra: meg kell akadályozni,, hogy ezzel a törvénnyel az államháztar­tásra elviselhetetlen teher háruljon. Az élők végleges kárpótlását támogatja az MSZP, ugyanakkor az örö­kösök kárpótlását csak egy második fordulóban tartja elképzelhetőnek, összegezve leszögezte: úgy kell igazsá­got szolgáltatni, hogy az ne váljon gazdasági nehézségek és társadalmi ellentétek for­rásává. A Fiatal Demokraták Szö­vetségének frakciója eluta­sítja a kárpótlás gondolatát, a kormánynak más irányban kellene keresnie a megoldást — hangsúlyozta felszólalásá­ban Orbán Viktor. Vélemé­nye szerint a koalíciós pár­toknak fel kellene adniuk a föld burkolt reprivatizációjá­ra vonatkozó álláspontot, kü­lön kellene választaniuk a privatizáció és a jóvátétel kérdését. Orbán Viktor úgy vélte, hogy a volt tulajdonosok va­gyonhoz jutását nem kárpót­lással. hanem néhány fenn­álló törvény gyorsan elvégez­hető módosításával lehetné elindítani. E folyamat a szö­vetkezeti törvények, a társa­sági törvény, az átalakulási törvény néhány szakaszos módosításával vehetné kez­detét. Ezzel egyidejűleg — a Fidesz megítélése szerint — deklarálni kellene, hogy a tulajdontól való megfosztás egyike volt az elmúlt rend­szer emberi életeket derékba törő intézkedéseinek. A kárpótlási törvénnyel kapcsolatban a Keresztény- demokrata Néppárt vezérszó­nokaként Füzessy Tibor már elöljáróban hangsúlyozta, hogy frakciójuk tagjai nin­csenek minden kérdésben azonos állásponton. Füzessy Tibor azon töprengve, hogy vajon helye van-e a föld bár­miféle megkülönböztetésé­nek, a II. Vatikáni Zsinat iránymutatását idézte, misze­rint az elégségesen meg nem művelt földbirtokot fel kell osztani azok között, akik ké­pesek megművelni. A kép­viselő leszögezte: vissza kell juttatni a földet azoknak, akiktől elvették, és akik gon­doskodnak megműveléséről. Hozzáfűzte: a többieket a kárpótlás szabályai szerint kell kielégíteni. A függetlenek frakciója nem állított vezérszónokot, a parlamenti csoportjukban helyet foglaló Vargáné Piros Ildikó (Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei képviselő) lehe­tőséget kapott arra, hogy a törvénytervezettel kapcsolat­ban kifejtse az Agrárszövet­ség véleményét. A független képviselő úgy vélekedett, hogy még a kárpótlási tör­vénytervezet elfogadása előtt a parlamentnek határ azat- ban kellene erkölcsi elégté­telt adnia mindazoknak, aki­ket az elmúlt évtizedek során jogtalanság ért. A törvényte- vezetre térve kifejtette: a kormány által beterjesztett törvényjavaslat egyáltalán nem rendezi az egykori sé­relmeket, ráadásul nem igaz­ságos, hogy a mai és a jövő generáció fizesse meg az egy­kori törvénytelenségek árát. A parasztság és a vidék re­habilitálásának fontosságát hangsúlyozva amellett ér­velt, hogy ez a rehabilitáció elsősorban azokra vonatkoz­zon, akik minden megpró­báltatásuk ellenére megma­radtak a földnél, a mező- gazdasági munkánál. A Tisztelt Ház kedden folytatja a kárpótlási tör­vény vitáját. VISSZHANG Eg wem pletyka! „Népművelők pánikban. Plety­kák az MVMK-nál” címmel je­lent meg cikk a Kelet-Magyar­ország február 4-i számának el­ső oldalán. A kétségkívül segítő szándékú írás hangzatos címe félreértésre adhat okot. Az intézmény dolgozói is tudo­mást szereztek a művelődési központ további sorsával kapcso­latos találgatásokról, pletykák­ról, amelyet még sajátos újság­írói közlés is táplálhat (lásd a február 1-jei Kulturális Körkép szövegét!). A hivatalos informá­ciók hiánya, az itt dolgozók vé­leményének eddigi mellőzése a döntések előkészítésében, a meg­hirdetett igazgatói pályázat elbí­rálásának. az igazgató kinevezé­sének halasztódása valóban ront­ja az intézményben dolgozók hangulatát, pánikról azonban nincs okunk beszélni. Sót! Éppen a döntések komolysága, a város és a megye kulturális szolgálatáért érzett felelősségtu­data arra készteti a népművelő­ket, hogy tárgyilagos önértéke­léssel. az elkerülhetetlen átszer­vezést előkészítő javaslatokkal segítsék a döntéshozók munká­ját. Erről szól az a levél is, mé­lyet a Népművelők Egyesülete a tegnapi napon megküldött a Me­gyei Közgyűlés elnökének és tá­jékoztatásul Nyíregyháza város polgármesterének. Munkatársaimnak jól esett a Kelet-Magyarország aggodalma, figyelemfelkeltő cikke, ezért tartjuk fontosnak, hogy tudják rólunk, nem pánik és tehetetlen­ségérzet közepette, de felelősség­gel és a döntéshozók felelősség- érzetében bízva tesszük dolgain­kat, melyekre hivatásunk köte­lez. Munkatársaim nevében és meg­bízásából: Nagy Miklós mb. igazgató Kényszerpihenő fagy miatt (Folytatás az 1. oldalról) több embert elengednek, aki­ket levélben értesítenek. A dolgozó ilyenkor ha nem ta­lál többnapos elfoglaltsá­got, otthon gyötri magát, va­jon ő is belekerül az elbo­csátásra kerülők listájába. Titkolóznak, nem mondja senki a neveket. így várhat­ja a postást mindennap. Pe­dig lehet, hogy ez alatt a né­hány nap, vagy hét alatt, amíg otthon volt, találhatott volna magának munkahelyet. Ha már elbocsátásra kerül, legalább elvárja, hogy szem­től szembe mondják meg a tényt és tegyék hozzá az in­dokokat is. végül néhány szóval köszönjék még az ed­digi munkáját. Ez sehol sincs így leírva, ... A BEAG nyíregyházi gyá­rában hétfőtől a 350-es mun- káslétszámbói 50-en marad­tak, a többieket kéthetes kényszerű szabadságra küld­ték. Február 15-én vállalati tanácsülés lesz. amelyen a gyár további sorsa, munká­val való leterheltsége és eset­leges munkáselbocsátás is szóba kerül. A Fémmunkás nyíregyházi gyárában egyna­pos csúsztatásként adtak plusz szabadnapot. A gyár vezetői remélik, hogy még stabilabb lesz a munkaellá­tás és a vállalat privatizáció­ja során kedvező partnert ta­lálnak. A fehérgyarmati FE- TEFÉM Szövetkezetnél egy­hetes kényszerű szabadságo­lás 15 dolgozót érint, őket is az alapanyag szállításának késése sújtja. A gyarmatiak ennek ellenére kedvező hí­rekkel is szolgáltak, hiszen a finn Hackmann céggel meg­alapították a Finn—Ugor Kft.-t, ugyanaikkor a FETE- FÉM is megmaradt, a szer­számműhellyel közösen hol­dingot alapított. Az alap­anyag-behozatal elhúzódása ellenére február második he­tében már teljes kapacitás­sal dolgoznak, megrendelé­sük 120 százalékos. Várhatóan több szabolcsi cég is hasonló lépésre szán­ja el magát, amit meg lehet érteni. Ugyanakkor az sem árt, ha talpalnak a cég ve­zetői a munka után és nem az elbocsátásra kerülő lét­számon variálnak. (máthé) Pedagógusforintok Márciustól béremelés? A kulturális tárca idei költségvetését összevetve a tavalyival kiderül, míg más minisztériumok esetében ab­szolút értékben nézve is „le­csíptek” a költségekből, addig e minisztérium esetében eb­ben az évben csak az infláció csökkentette a rendelkezésre álló összeg értékét. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a pedagógusok bérét komoly összegekkel lehetne növelni, jóllehet, ők az általános húsz százalékon fölül további tíz százalékos emelést kapnak. Ez utóbbi tíz százalékot a művelődési és közoktatási tárca harcolta ki számukra, s úgy tűnik, mára a szakszer­vezetekkel is megállapodtak a bérnövelés gyakorlati kivi­telezését illetően. Honti Máriától, a tárca helyettes államtitkárától megtudtuk, hogy az iskolák a húsz százalékot a helyi ön- kormányzaton keresztül kap­ják meg, míg a tíz százalékot a minisztérium adja meg a pedagógusoknak. Mindkettőt ez év január elsejétől vissza­menőleg fizetik ki. Arra a kérdésünkre, hogy a tíz szá­zalékot mikor kaphatják meg, elmondta, reméli, legké­sőbb március elején, s így az infláció nem tépázza meg túlságosan az emelést. Megtudtuk, az általa e tárgyban aláírt dokumentum nem tartalmaz pontos dátu­mot, csupán azt a meghatáro­zást, hogy „minél előbb”. Sajnos a „minél többet”, költségvetési okokból ezúttal is elmaradt. (bpszerk) Ügyészi vélemény Alapítvány — kérdőjelekkel Az alapítványokról, a különféle szándékokkal megfogalmazott jótékonysági elképzelésekről és tettekről napjainkban mind többet hallani. Nem véletlen tehát, h#gy a törvénykezés a korábbinál jóval nagyobb figyelmet kíván szentelni a témának. Amint azt dr. Kovács András megyei főügyész-helyettestől megtudtuk, 1990. február l. óta az alapítványok fölötti törvé­nyességi felügyeletet a területileg illetékes ügyészségek látják el. Korábban ez a feladat az állami felügyeleti szervekhez tartozott, ők hagyták jóvá az alapítvá­nyok létesítését dokumentáló ok­iratokat is. Amint azt a főügyész­helyettes hangsúlyozta: gondot okozott, hogy koráboan nem volt úgynevezett központi nyil­vántartás, így nem lehetett nap­rakész ellenőrzés, törvényességi felügyelet sem. A február 1-jén életbe lépett módosítás kimondja azt is, ezen túl a megyeileg illetékes, az ala­pítvány székhelye szeriinti bíró­ság veszi nyilvántartásba az ala­pítványokat, bekéri és ellenőrzi a szükséges dokumentumokat. Üj szabály az is, hogy 1990. december 31-ig azoknak az ala­pítványoknak is kérniük kellett nyilvántartásba vételét, akik ezt megelőzően már jó ideje mű­ködtek. Ha ugyanis kérvényü­ket a megszabott határidőig nem nyújtották be az illetékes bíró­ságnak. legyenek bármekkora eredményeik, a hivatal meg­szűntnek tekinti Őket. Szabolcs-Szatmár-Beregben je­lenleg összesen 62 alapítványt tartanak nyilván, közöttük a vál­lalkozásélénkítéstől a szegénye­ket támogató alapítványokig számtalan fajta megtalálható. A határidőig beadott dokumentu­mokból. kérvényekből kiderül: a vállalkozások többségének iratai rendiben vannak, közöttük eddig mindössze öt olyan akadt, amelynek nyilvántartásba véte­lét a megyei ügyészség nem en­gedélyezte, illetve megfellebbez­te. Tette ezt azért, mert a szak­emberek szerint bennük nem törvényszerű megállapítások is megtalálhatók. Ez a helyzet többek között — mondotta a főügyész-helyettes — a Magyar Szívalapítvány eseté­ben is, amelynél ügyészi vizs­gálatot Is tartottak. S bár az alapítók, kezéhez a szakértő sze­rint pénz nem tapad, az alapító okiratnál azonban nincs minden rendben. Előfordul az is. hogy az ala­pító okiratból nem derül ki vilá­gosan, ki is valójában az alapí­tó, s az alapítvány születését, világra jöttét konkrétan milyen összeggel támogatta. Törvénysér­tő az is, ha az alapítványok ku­ratóriumának tagjai önmaguk­nak fizetést állapítanak meg, az alapítvány, valamint tagjainak sorsáról önmaguk döntenek. Fontos tudni, hogy az alapító semmiképpen nem lehet az ala­pítvány kezelője, nem rendel­kezhet az általa befizetett forin­tok felől. Az alapítványok létesítését és működtetését — mint látható — szigorú szabályok kötik. A legne­mesebb szándék sem érhet cél­ba, ha megfogalmazói a szüksé­ges dokumentumok ’étrehozása- kor mulasztásokat követnek el, hiányosan adják tovább az ira­tokat. Nem árt tudni: a Polgári Jogi Törvénykönyv. (röviden PTK) öt szakaszon keresztül, a legnagyobb részletességgel írja le az alapítványokról szóló ren­delkezést. Aki nem ért a jog nyelvén, a szakemberektől bár­mikor kérhet segítséget. Sőt — ahogyan a főügyész-helyettes hangsúlyozta — a megyei, városi ügyészségekre is bármikor be­térhet tanácsért, s kérhet infor­mációt. megelőzve a későbbi gondokat. K. £. MSZP-vélemény a kulturális intézményrendszer támogatásáról A megyei tömegkommunikáci­ós eszközökben megjelent nyi­latkozatok, az önkormányzatok tervezett döntései alapján a Szo­cialista Párt megyei és nyíregy­házi szervezetei a kulturális in­tézményrendszer várható anyagi támogatásáról, az ezzel össze­függő átalakításokról egyebek között az alábbi véleményt fej­tette ki: Megértjük, hogy a helyi ön- kormányzatok a szűkös anyagi lehetőségek miatt mérlegelésre kényszerülnek, de nem érthe­tünk egyet a kultúra finanszíro­zásának csökkentésére irányuló törekvésekkel. Nem értünk egyet olyan elgondolásokkal, amelyek­ben a gondoskodó államot fel­váltja a gondoskodó önkormány­zat. Álláspontunk, hogy a köz művelődését szolgáló valameny- n.yi létesítmény szakemberét, önállóságát biztosítani kell. Le­hetőséget kell kapniuk, hogy kezdeményezéseikben * az éssze­rű kockázatvállalás érvényesül­hessen. Számottevően növelni kell cselekvési lehetőségeiket. Nem lehet egyetlen szempont a kultúra finanszírozásában a közvetlen haszonra tekintő szem­lélet, amely a kulturális intéz­ményektől elsősorban azt kéri számon, hogy feleljenek meg a termelési rentabilitás követel­ményeinek. Figyelmeztető jel, hogy a lakosság összfogyasztá- sán belül tovább csökken a kulturális-művészeti termékek vásárlása, a kulturális szolgálta­tások igénybevétele. Mindezek figyelembevételével javasoljuk, hogy a megyei, városi, községi önkormányzatok költségveté­sükből legalább annyit fordítsa­nak a kultúrára, mint az elmúlt évben, lehetőség rzerint figye­lembe véve a költségnövekedés ütemét. Fenntartással fogadjuk a művelődési házak pénzügyi, kereskedelmi vállalkozásoknak történő bérbeadását, ahol a bér­leti díj nem a kultúrát szolgál­ja. Nem támogatjuk azokat az elgondolásokat, amelyek csupán a szigorú létszámgazdálkodás­ban látják az egyetlen kivezető utat. Véleményünk szerint a Váci Mihály Művelődési Házat és a Móricz Zsigmond Könyvtárat a nyíregyházi városi önkormány­zatnak kellene működtetnie, mi­vel mindkét intézmény elsősor­ban a város polgárait szolgálja. A szakmai koordinációt a to­vábbiakban elláthatja a népmű­velők és könyvtárosok szakmai egyesülete. A művelődési ház és a könyvtár szakemberei kapja­nak lehetőséget az intézmények vagyonával történő vállalkozás­ra, a már most is gazdaságosan működő tevékenységi körökkel (nyomda, könyvkötészet, nyelvi kft., műhely stb.). Szolgáltatása­ik bevételéből a fenntartás költ­ségei mérsékelhetők. A megyei múzeum, levéltár és a Móricz Zsigmond Színház csak közös — megyei, városi önkor­mányzat — támogatásával képes a megyére kiterjedő feladatai­nak ellátására. Végezetül meg­fontolandónak tartanánk olyan magisztrátusnak a létrehozását, amely a terület, a város tekin­télyes szakembereiből tevődne össze, s a társadalmi, gazdasági, kulturális élet aktuális feladatai­nak megoldását szolgálhatná ja­vaslataival. PHILIP SAVÓNÁL niiHtiH Ha február 1. és 28. között 5 000,— Ft feletti értekben PHILIPS terméket vásárol nyereményjegyet kap, mellyel jelentős összeget (10 000,— Ft — 25 000,— Ft, — 50 000,— Ft — 100 000,— Ft) nyerhet! Sorsolás: 1991. március 11-én Budapesten. Részletes felvilágosítás: a Nyírfa Aruház PHILIPS SHOPMAN! Figyelem! Ez is PHILIPS! __________ lllllilllllllllllllllllllllllllli H PHILIPS

Next

/
Thumbnails
Contents