Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

lyyi. íeoruar zj. IVCIChiVlilgJ m ui A helyi közélet esélyei KELT. EGY PROGRAM... / Élettérhez jutni falun INTERJÚ NAGY TAMÁS AL, AZ AGRÁRSZÖVETSÉG ELNÖKÉVEL Az egy héttel ezelőtti nyír­egyházi naggyűlés alkalmával, a kongresszusi előkészületek kap­csán kérdeztük az Agrárszövet­ség országos elnökét, Nagy Ta­mást, a legutóbbi hetek politikai történéseiről és az ezekkel kap- csolatos álláspontjáról. — Paktumot kötött-e az Agrárszövetség a Kisgazdapárt­tal? — Úgy látszik, mi csak szél­sőségekben tudunk gondolkodni. Nem ez történt, tehát nem pak­tum köttetett. A Kisgazdapárttal az első találkozónk jött létre, amelynek a témája egyrészt az általános politikai helyzet elem­zése volt, másrészt pedig ettől sokkal fontosabb kérdésként, az Agrárszövetség kárpótlási cso­magterét tárgyaltuk meg. — Miben értett egyet és miben nem az eddig tűz és vízként ismert két szervezet? Találkozunk a faluban — Abban, hogy a kárpótlási jegynek sokkal értékesebbnek kéne lenni, mint amilyen az ere­deti tervezetben található. Egyet­értettünk abban, hogy az Ag­rárszövetség elfogadja, hogy a helyben lakók kapják vissza száz százalékban a földtulajdonukat. Viszont nem értettünk egyet ab­ban, hogy mindenki, bárhol is lakik visszakaphassa. A kisgaz­dák azt mondják, hogy ezt így kell érvényesülni hagyni. Mi pe­dig úgy vélekedünk, hogy nem, mert ebből az következik majd, hogy a szövetkezeti tagok, akik ma földtulajdonnal nem rendel­keznek, de évtizedek óta műve­lik ezt a földet, gyakorlatilag egy négyzetméter, földhöz sem jut­hatnak. — Végül is tulajdonít-e egyál­talán jelentőséget a pártközi tár­gyalásoknak? —- A legfontosabb ebben az volt, hogy a két szervezet tár­gyalni kezdett egymással. Én azt gondolom, hogy ez nagyon fon­Ma összet t Budapesten az Agrárszövetség I. kong­resszusa azzal a céllal, hogy programot indítson el a hazai mezőgazdaság hosszú távú agrárpolitikájának kidolgozásává, megfelelő politikai érdekképviseletet is biztosítva a mezőgazdasági termelők, a falun élők számára. Továbbá abból a célból, hogy létrehozzon egy működ» .épes pártprogramot, és olyan alapsza­bályt alkoss -n, amely a lehető legrugalmasabb, de szélsőségektől mentes pártpolitizálást képes megvaló­sítani. tos és talán üzenet jellege van mások számára is. Én nem hi­szek abban, hí y egy ilyen mélységes vá ság idején bármilyen politikai párt bár­melyikkel szemben fenntarthat hidegháborús állapotokat. Én nem hiszem, hogy ez a nép, amikor szava­zott, bárkire is voksolt, erre sza­vazott volna. Azt tudomásul vettük a kisgazdákkal együtt, hogy bármilyen kár­pótlási törvény születik, a végre­hajtása során ta­lálkozunk a fa­luban. Amikor majd dönteni kell, hogy mond­juk a „Fácános rét” kié lesz. Ehhez kétféle­képpen lehet ér­kezni. Úgy, hogy vicsorgunk és egymást szidjuk, vagy pedig úgy. hogy eszmét cseréltünk és a szakértők folya­matosan tárgyalnak az ügyekről, megpróbálják a görcsöt oldani, civilizált módon politizálni. — A kárpótlási törvény átfogó agrárgazdasági koncepció nélkül nem sokat ér, hangzott el Vargáné Piros Ildikónak a szövetség egyetlen képviselőjének parla­menti hozzászólásában. Készül-e agrárprogramma előrukkolni az agrárértelmiség? — Nyilvánvalóan a mostani kongresszusunk ebben a kérdés­ben is dönteni fog. A mi javasla­tunk az lesz, hogy a közeli idő­HASONLO­SÁG ,,Európá­ban csupán Albániáról és Nagy-Britanniá- ról mondható el, hogy nincs ál­lami sorsjégyirodájuk. Egyéb hasonlóságöt még nem derítet­tek ki.” P. P., angol közgazda Szövegelés LÁTSZAT ,,A jó politi­kusok képessé­ge, hogy titkol­ni tudják intelligenciájukat. A rossz politikusok ugyanezt a megtévesztésig élethűen te­szik.” T. Weigel, német pénzügy- miniszter ben, amint a sarkalatos törvé­nyek megjelennek és kijelölik az útirányt, azonnal szervezzük meg az első országos agrárkonferenciát. Ez intézetek­nek, tudósoknak a bevonásával megoldást kellene, találjon agrárprogramot kell, hogy készít­sen. — Mi történik, ha a parlamentben végül is nem fogják helyben lakáshoz kötni a földtulaj­don visszaadását? — Ez azt fogja jelenteni, hogy kritikus helyzet alakulhat ki a szövetkezetek­ben, azoknak a körében — és itt százezrekről van szó —, akik ma ezt a termelést folytatják. Ezért mi azt követeljük, hogy ha ezt a ______ megoldást vá­lasztják, akkor egy olyan garanciális elemet építsenek be a törvénybe, amely egy visszamaradó földalapot biztosít a szövetkezeti tagok szá­mára. Politika­mentesen — Térjünk át egy kicsit erre az országrészre. Mi lesz a sorsuk a gazdaságilag lehetetlen helyzetbe került Szabolcs megyei termelő- szövetkezeteknek? — Először is politikától mentesen kezelendő a kérdés. Nem arról kell beszélni, hogy ki mekkora „marha", ki ellenség, hanem arról, miként lehetne megmenteni az értékeket, és azt arra fordítani, hogy az ott élő emberek újra élettérhez jussa­nak. Szigorú közgazdasági érték- elemzés alapján szabad csak dönteni. — Milyen kérdőjelek rajzolód­nak Önben az országos kongresz- szusuk előtt? — Megmondom őszintén, nem tudóin mit fognak a saját környezetemben ítéletként mon­dani arról, hogy úgymond a tűz és víz elkezdett egymással be­szélgetni. Azt kell mondjam, hogy ha ezt valaki nem érti meg, annak én nem tudok mit monda­ni. Én ugyanis nem fogok támo­gatni egy olyan programot, amely kiélezi a helyzetet és köz­ben megoldást nem hoz. Százezrek érdekei — Mi a véleménye a korábbi támadások általában vett igazság­talansága ellenére itt-ott mégis- csak fellelhető vezetői harácsolás- ról, hatalommal való visszaélés­ről? — El kell dönteni, hogy száz­ezrek érdekeit képviseljük-e, vagy csak néhány tucat ember érdekeit, ismételten. Én azon a véleményen vagyok, hogy Ma­gyarországon nagyon sok helyen -még formális csupán a változás. Minden közösségnek el kellene azonban hinnie, hogy a gazem­bereket érdemes elküldeni, eh­hez joguk van. Ahol pedig ilyen jellegű negatívumok vannak, azt legjobb lenne nekünk feltárni és nem elhatárolódni tőle, mert rossz fényt vet mindenkire. Szo­morú lennék, néhány gazember árnyékot vetne nagyon tisztessé­ges emberekre is. Galambos Béla Sokan ma még azt is vitatják, hogy van-e egyáltalán helyi társadalom, helyi közélet. Az elmúlt négy évtized túlzottan centralizált társadalomirányítá­sa, a formalizált szervezetek lét­rejötte, működése, nem jelenít­hette meg a magyar társadalom, egy-egy régió, a szűkebb környe­zet sokszínűségét. A közelmúlt­ban alakult társadalmi, politikai szervezetek, pártok sokáig iden­titászavarokkal küzdöttek, mi­közben egy széles társadalmi ré­teg továbbra sem került olyan helyzetbe, hogy befolyásolni tudná a döntési folyamatokat. Az emberek egy része azt hi­szi, ki lehet vonulni a társada­lomból, a helyi közéletből. Bizo­nyára ismerősen hangzik mások számára is, „hagyjanak engem békén, csak a családnak, a szak­mának kívánok élni”. Midez addig kivitelezhető, míg a csalá­dot, a szűkebb környezetet, a szakmát érintő döntések valami­lyen formában nem korlátozzák az egyén érvényesülését. Amint ez bekövetkezik, az ej>yén keresi az érvényesülés lehetőségét, tar­tozni akar valahová, ahol meg­hallgatják, tanácsot adnak neki, megvédik. Mindez persze a civil társadalom, a helyi közélet létét, megszerveződését, működését feltételezi, melynek létalapja a tulajdonruil rendelkező polgár, az önállóan gondolkodó, cselek­vő ember. Vajon napjainkban biztosítottak-e ezek a feltételek? A társadalom egy aktívabb része baráti beszélgetések során hiányolja azokat a szervezeteket, amelyek segíthetnék az egyén társadalmi elszigeteltségének le­küzdését, a különböző érdekek és meggyőződések erősítését, a szervezethez tartozó tagok lelki gondozását, egyéni és csoportcé­lok elérését. Hiányolja létét, de nem sokat tesz a hiány megszün­tetéséért, éveken át azt szokta meg, hogy mások döntöttek he­lyette és felette. Ugyanakkor közrejátszik ebben az is, hogy egy-egy szervezet létrehozásá­nak, működésének nem csekély a kockázata. Azt azonban bizton feltételezhetjük, hogy egy-egy politikai társulásban való részvé­tel ma még kevesebb kockázattal jár, mint egy gazdasági, kereske­delmi társulás (kft.), hiszen itt az állampolgár vagyonának egy ré­szét is kockáztatja. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a politi­kai társulás hatására emberek sokasága lép ki önmagából, bár­mennyire különböznek egymás­tól korban, felkészültségben, va- gyonilag, az önként vállalt tár­sulásuk közelíti őket egymáshoz, kapcsolatot létesít közöttük. Ma a politikai társulások válnak olyan ingyenes iskolává, ahová az érdeklődő azért jár, hogy megízlelje a társulás általá­nos elméletét, majd gyakorlatát. Miután tapasztalatra tesz szert, vállalja vagy elfordul attól a szervezettől, amely számára a társulás lehetőségét kínálta. En­nek a tanulásnak a folyamata zaj­lik most a magyar társadalom­ban, ezért találkozhatunk szű­kebb környezetünkben is olyan emberekkel, akik már a harma­dik-negyedik szervezettel próbál­koznak, s nem biztos, hogy meg­találják a nekik megfelelő for­mát. Ugyanez a tanulási folya­mat a gazdasági társulások eseté­ben súlyos pénzösszegek elvesz­tésével járhat. Ma még a települések, a helyi hatalmi mechanizmusok — tele­püléstípustól függően — lénye­gében azonos elvek szerint és feltételek között működnek. A képviseleti demokrácia játéksza­bályai formalizáltak, az önkor­mányzatok mozgásterét behatá­rolja a felülről leosztott hatáskör, a pénz mennyisége, illetve a polgár megsarcolhatóságának foka. A civil társadalom léte na­gyobb mozgásszabadságot bizto­sítana a társult felek számára, s ezáltal az önkormányzat önma­gát nem elkülönült szervként, hanem társult tagként jeleníthet­né meg. A helyi döntések egy része továbbra is korlátozott döntés. Az államigazgatási szer­vek dominanciájának oldódását az állampolgár alig érzékeli, szá­mára nem szolgáltat az az ügyin­téző, aki megvárakoztatja, tartja a határidőt, nem segíti személyes gondjai megoldását. Ugyanakkor a felgyülemlett társadalmi fe­szültségek megoldásának anyagi fedezete nem változott. Hogyan is változhatott volna egyik nap­ról a másikra az ügyintézés. A helyi nyilvánosság az infor­mációáramlás hiánya, vagy visz- szatartása aktivizálhatja, vagy közömbössé teheti a lakosságot. Ezért a helyi társadalom meg- szerveződésében növekszik a he­lyi — községi, városi — lapok, városi televíziók szerepe, de eh­hez az szükséges, hogy ezeket a sajtóorgánumokat helyiek írják, „profi” szerkesztők segítségé­vel, s a hírek, információk fris­sek legyenek, ezért legalább he­tente jelenjenek meg a lapok, naponta sugározzon műsort a vá­rosi televízió. Igaz, ennek tetemes anyagi kihatásai is van­nak. Mikor érezzük majd, hogy jól működik a helyi társadalom, van helyi közélet? Akkor, ha lesznek olyan döntések, ame­lyekben érdekeltek a helyiek, s a döntéseknek kialakulnak az in­tézményesített formái; ha egyre több olyan helyi csoport lesz, amely döntést hoz, s rendelkezik olyan eszközzel, amellyel ki­kényszeríti a döntés végrehajtá­sát, s a helyiek elfogadják ezeket a csoportokat helyi hatalomként; ha a lakosság egyre nagyobb hányada tudatosan feladatot vál­lal, részt vesz a helyi közéletben. Végh Béla szociológus Nagy a forgalom Nyíregyházán a Szabadság téri patikában. A betegek főleg a tél végi meghűléses betegségek kezelésére vásárolnak gyógyszereket, de az egyéb bajok kikúrálására szolgáló készítmé­nyek közül jelenleg sajnos mintegy negyvenfajta hiánycikknek számít. (Trifonov Éva felvétele) Hálózati fűtéshez hőmérséklet-szabályzót gyártanak a Ganz Műszermüvek nvírbélteki gyárában. Az új termékből előreláthatólag mintegy százezer darab készül ebben az évben. (Elek Emil felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents