Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

1991. február 18. Kelet-Magyarország 3 Nyíregyházán, a művészeti szakközépiskolában a hét végén zajlott le 188 gyerek felvéte­lije. Az első forduló után a legjobb negyven diák közül manuális készségvizsgálatot kö­vetően választják majd ki a leendő 25 elsőst. (Harasztosi Pál felv.) Egyesület, hátrányos helyzetben Nyugdíjasok segélykiáltása Február elsejétől komoly bérleti díj ft falvakban ki kell békiilni Tánclépések a kárpótlás körül Iskola­bosszú M ég mindig nem tudunk igazán örülni egymás sikereinek, nem va­gyunk képesek fel­zárkózni jó ügyek mellé, ak- kor sem, ha józan eszünk ezt diktálná, nagyon nehezen megy a ráhangolódás má­sok, a miénknél esetleg ere- detibb, ötietgazdagabb gondo­lataira, elképzeléseire. Sőt! Üjabban mind gyakrabban le­het tapasztalni valamiféle „betartási szándékot”, akadá­lyozó szembeszegülést sikert ígérő és hasznos kezdemé­nyezésekkel, a dacból vagy féltékenységből eredő „majd megmutatom (mi bebizonyít­juk. . . stb.): neked (nektek) sem fog babér teremni ^'-ma­gatartás bosszantó, mi több, felháborító jeleit. . Az egyre inkább önállósu­lásra késztetett iskolák egy- némeiyikében. a pedagógusok között sincs ez másképp. Nemrég történt, hogy néhány nebuló éppen Uyen torzult szemléletnek, szándékoknak esett áldozatul a félévi mi- nösftés során. Az egyik álta­lános iskolában (valószínűleg; több is akadna, ha nagyon keresnénk!) a nyolcosztályos giznáziumba átpályázó, de oda — helyhiány miatt — fel nem vett kisiskolásokat azzal Sújtotta az „anyaintézmény”, hogy félévi osztályzatukat a felvételi tárgyakból (magyar, matematika) a felvételin nyújtott, esetleg halványabb teljesítményükhöz igazította De mit finomkodjunk.’I,eron­totta! (Pl. ötösre álltak, né­gyest kaptak!) Furcsa dolgokra lehet gon­dolni az „ügy” nyomán. A legelfogadhatóbb (bár az eset Így is az igazságtalan­ság mintapéldája!) magyará­zat az lenne; az általános is­kola egy mérési rendszer eredményeinek fényében fel­ismerte saját értékelő-minősí­tő gyakorlatának gyengéit, s utólag korrigált. A másik, sokkal szomorúbb magyará­zat érzelmi-indulati momen­tumokra enged következtetni. Az említett tanulók — nyil­vánvalóan — el akartak men­ni más iskolába, egy más, jobbnak vélt oktatási formá­ba, talán éppen rivális intéz­ménybe, de ez nem sikerült nekik. Nosza! Érezzék a szi­gorunkat ezek a gyerekek! Visszafogadjuk őket — mert mást nem tehetünk —, de majd érzékeltetjük: „fehér ember” (bocsánat!), a rossz pedagógus nem felejt! A büntetéssel üzenetet ka­pott a nyolcosztályos iskola is, hiszen természetes dolog: a példákból okulva, jövőre már százszor meggondolja mindenki, hogy merjen-e je­lentkezni, hiszen utáua jöhet majd a szankció. Es ami még elszomorítóbb; az így járta­kat még négy hosszú évig öleli karjaiba az alma ma­ter. .. Kállai János Kérem, ha elolvasták a be­vezető sorokat, ne sajnálja­nak néhány percet a továb­biakra sem. Hátha eszükbe jut egy-két ötlet, miképp tudnának segíteni. Nem nagy dologról van szó. Nemcsak napos oldal Nyíregyházán 1989 novem­berében alakult meg a Nyug­díjasok Érdekvédelmi és Közművelődési Egyesülete, a Jósavárosban kaptak helyet heti két alkalommal. A 130 beírt tagból nyolcvanan rendszeresen részt vesznek az összejöveteleken. Ilyenkor előadásokat hallgatnak, be­szélgetnek, ha úgy alakul, vi­tatkoznak, havonta egyszer video- vagy keskenyíilmet néznek közösen, vagy csak egyszerűen együtt töltik el idejüket. Karácsonykor, hús- vétkor közös megemlékezést tartanak. Egyszóval: közös­ségi életet élnek. Az életnek azonban nem­csak napos oldala van, s az árnyék rávetődik az egyesü­letre is: anyagiak képében. Válasz — nincs... Török Ferencné elnök el­mondta, hogy bár több vál­lalatot, intézményt is megke­resett támogatás reményé­ben, nem nagyon járt siker­rel. A többség válaszra sem méltatta, néhányan visszaír­tak, nincs miből támogatni. A leggálánsabb partnerük a Húsipari Vállalat volt, mely­től már két esetben megkap­ták ingyen és bérmentve a hajdúszoboszlói üdülőt. így kétszer három héten át — idényen kívül — 84 nyugdí­jas pihenhetett, kapcsolód­hatott ki egy-egy hétre. Ez­úton köszönik meg a válla­latnak és szakszervezetének a nemes gesztust. Dicsérő szavakat mondtak az NYVSC sportegyesületről is, különbö­ző segítségükért. A gond még ott jelentke­zik, hogy az önkormányzat­hoz tartozó helyiségekért február elsejétől komoly bér­leti díjat kell fizetni, erre ők képtelenek. Bíznak abban, hogy méltányos elbírálásban részesülnek, hiszen mind­annyian sajnálnák, ha emiatt szűnne meg egyesületük. Örömmel veuák... Ha akarják, kedves olva­sóink, tippsomak is vehetik, lenne néhány ötletem a nyugdíjasok támogatására. Nem hiszem, hogy vállala­toknak, szervezeteknek, vagy egyéb segítő szándékú cso­portoknak ne sikerülne meg­valósítani valamelyiket, vagy akár mást. Szezonon kívül kihasználatlanul álló üdülők felajánlása, egy-egy újság előfizetése, pénzadomány, egy-egy alkalommal a vál­lalati buszt kirándulásra díj­mentesen biztosítani, köny­vek adományozása, de ha egy televíziót vagy rádiót kapna az egyesület, gondolom, azt is örömmel vennék. Hiszen zömében idős, beteges, sze­rény anyagi körülmények kö­zött élő, s a társaságban nap­jaikat is kellemesebben tcltő emberekről van szó. ( S ezt nem azért említet­tem, mert mi is leszünk nyugdíjasok... Kováts Dénes Ügy tűnik nem hozzáértő, politikai színezetű, érzelmi alapú megközelítés az, aho­gyan ma többen a reprivati­záció, privatizáció és kárpót­lás problémájáról beszélnek — adott hangot szervezetük véleményének Eleki János, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szö­vetségének a főtitkára. — Mi egyetértünk azzal, hogy az új szövetkezé&i for­ma a magántulajdonon ala­puljon, tehát nem állunk út­jába a kárpótlásnak. Annál is kevésbé, hiszen mind a há­rom tervezet kidolgozásában részt vettünk, s az elsőt ép­pen a mi hatásunkra vetet­ték el az illetékes tárcák. Be­látták ugyanis, hogy ha nem ezt teszik, összeroppan az ágazat. — Önök tehát a kormány által beterjesztett javaslatot támogatják .. . — Igen,, bár azt mindenki tudja, hogy mi szövetkezet- pártiak vagyunk. Nem arról van szó. hogy a mai formát szeretnénk fenntartani, de azt igenis be kell látni, hogy a modern mezőgazdasággal rendelkező országokban min­denütt szövetkeznek a ter­melők. Az ágazat- nem tudja magát a hajánál fogva kirán­tani abból a gödörből, amibe került, éppen ezért az érdek- képviseletnek. tehát nekünk, mindenképpen hallatnunk kell a hangunkat. Az már más kérdés, hogy az általunk javasolt megoldásokat a kor­mány és a parlament meny­nyire veszi figyelembe. Mi attól tartunk, hogy egy gaz­daságilag megfontolt és meg­alapozott tervezet a politikai csatározások martalékává vá­Elkészült a magyar-oszt­rák érdekeltségű nyíregyházi SZAPORT Cipőgyártó Rész­vénytársaság elsőévi gazdál­kodásának mérlege. A bécsi GENERÁLINVESMENT, va­lamint a debreceni FŐNIX Kereskedelmi RT. és a Sza­bolcs Cipőgyár által 13 mil­lió forintos induló tőkével 1989. decemberében alapított társaság 16 millió forint nye­reséggel zárta az elmúlt esz­tendőt. Árbevétele az Ameri­kai Egyesült Államokba ex­portált cipőkből 74 millió fo­rint nagyságú lett. Zagyi Sándor, a Szabolcs Cipőgyár igazgatója érdeklő­désünkre elmondta: a 91 szá­zalékos részvénnyel rendel­kező osztrák fél, valamint a magyar partnerei az elért jö­vedelmet nem osztják fel, hanem visszaforgatják, azaz befektetik a vállalkozásba. li'k. Ennek most nagyon nagy a veszélye. A kárpótlási tör­vénytervezet vitája ma gya­korlatilag a föld körül forog. Ha ebben a kérdésben rossz döntés születik, megkockáz­tatom. mindez nemzeti tra­gédiához vezethet...; ugyan­úgy, mint az erőszakos szö­vetkezetesítés. — Mi történik akkor, ha megszavazzák ugyan a kár­pótlási tervezetet, de az majd sokkal közelebb áll a kisgaz­dák elképzeléséhez, mint a kormányéhoz? — Akkor csatát vesztet­tünk, s lehet, hogy a megbí­zóink szemében ez nemcsak csatavesztésnek, hanem vég­leges vereségnek tűnik majd. Ha nem siekrül egy szá­munkra elfogadható kárpót­lást véghez vinni, akkor jobb lenne, ha a FIDESZ, most „senkinek semmit” álláspont­ja győzne. — Mintha tudathasadásos állapotban lenne a szerveze­tük, hiszen nem ismerve a végleges döntést, nem tudják, hogy mi is lenne maguknak igazán jó. De állást foglalni most kell... — Mi a szervezetünkhöz tartozók érdekeit próbáljuk képviselni, egy jó értelem­ben vett evolúciós folyamat hívei vagyunk. Egyetértünk például azzal a kisgazda­javaslattal, hogy a vagyonért kapott jegy teljes értékű ér­tékpapír legyen, ugyanakkor tőlünk idegen a reprivatizá­ció. A mi táncrendünk más mint a politikai pártoké, hi­szen ha úgy diktálja az érde­künk, akkor később nem a kormánnyal működünk együtt, hanem mondj uik egy ellenzéki párttal. (bp. szerk. — ráthy) Emellett az alaptőkét új rész­vények kibocsátásával is nö­velni szándékoznak, mintegy 47 millió forint értékben. A tőkeemelés a további fejlesz­tések megvalósítását szolgál­ják majd. A SZAPORT RT. az idei esztendőre már megkötötte az áruszállítási szerződést amerikai partnerével. A megállapodás szerint 170 ezer pár cipőt gyártanak — to­vábbra is bérmunkában — az óceánon túli piacra. A ter­vezett fejlesztések után, a második fél évtől pedig a ha­zai piacon is megjelennek a világszínvonalú lábbelivel. Egyelőre 5—10 ezer pár cipőt szállítanak majd a belföldi üzletekbe. A kereslettől füg­gően növelik majd az értéke­sítést, akár 40—50 ezer pár lábbelit is adhatnak a ma­gyar kereskedelemnek. (bd) Angolul Cambridge-ben Eredeti nyelvi környezetben, családias légkörben, ősi angol oktatási intézményben, de a leg­modernebb tanítási eszközök és módszerek segítségévei tanulhat­nak angolul azok, akik igénybe veszik a budapesti Műszertech­nika Rt. legújabb szolgáltatását. Az eredetileg saját dolgozóinak oktatására szánt továbbképzési mód nagyszerűségét látva az Rt. kifelé is meghirdette ezt a lehe­tőséget. amely — figyelembe vé­ve az egyre borsosabb hazai ára­kat — magyar cégek számára sem megfizethetetlen — szállás­sal együtt 28 800 Ft/hét. Híreink szerint az angol oktatási intéz­ménnyel a Műszertechnika szo­rosabb együttműködési formákra is törekszik, elképzelhető, nogy magyar szakemberek is fognak Cambridge-ben oktatni, termé­szetesen nem angolt, hanem szá­mítógép-kezelést. Hétvégén a Juliannát és a Zsuzsannát köszöntötték virág­gal, igaz, ez utóbbi név viselői a naptárban csak kedden szerepel. A Nyíregyházi Közterület Fenntartó Vállalat vi­rágházaiból a képen látható Primulák mellett több ezer szegfűt, gerberát, kálát és cserepes virágot értékesítettek a neves ünnepnapokon. (H. P. felv.) Hegedűest Nemzeti Filharmónia csütörtök esti bérleti hangversenyén, az MVMK nagytermében, Szabadi Vilmos he- gedüestjére került sor, G u- lyás Márta zongoramű­vésznő közreműködésével. Fokozott várakozással ül­tünk be a hangversenyre, mivel Szabadi Vilmos leg­utóbbi nyíregyházi fellépé­sének emléke — ahol Men­delssohn: Hegedűversenyét játszotta — még mindig elevenen élt bennünk. Mostani szólóestjének programján, a hegedűiroda- lom öt remekműve szere­pelt, Beethoven: Tavaszi szonátája, Bartók és Ysaye Szólószonátái, Debussy: Szonátája, valamint Saint- Saéns: Bevezetés és Rondo capriccioso című alkotása. A klasszikus, romantikus, impresszionista és modern művekből válogatott műsor, alkalmat adott az előadó- művész sokoldalú bemutat­kozására. Szabadi Vilmos rendkí­vüli tehetséggel és szorga­lommal megáldott, sokolda­lú, jólképzett művész, aki­nek birtokában van minden olyan technikai tudás — melyen nemcsak gyors játé­kot, hanem színes előadást, hangszínek iránti fogékony­ságot is értek — mely ki­emeli előadóművészeink so­rából. Műsorán remekmű­vek szerepeltek, de néme­lyikük — gondolok itt Bar­tók, vagy Ysaye szonátáira — nem a legnépszerűbbek közül valók. Technikailag, zeneileg igen nehezek. Mindegyiket egyforma in­tenzitással adta elő. Gulyás Márta méltó partnere volt Szabadi Vilmosnak. Az első szám után sikerült alkal­mazkodnia a gyenge minő­ségű zongora adta lehetősé­gekhez. A közönség forró ünneplését a művészek két bravúros ráadással köszön­ték meg. (babka) A magyar—osztrák SZAPORT Rt. sikere Cipők Amerikába Lehet, sokan már a cím láttán tovább lapoztak, mert úgy­mond elegük van a nyugdíjasokból. Tény, mostanában — többek között — róluk is sokat írnak az újságok, es egye­sek nem nézik ezt jó szemmel. De az is tény: nem kevés azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik nehezen tudnak boldogulni napjainkban annak ellenére, hogy több évtize­det dolgoztak végig becsületesen.

Next

/
Thumbnails
Contents