Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

8 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. február 16. Egy elfelejtett ellenálló Emlékezés Reviczky Imre ezredesre (1896—1957) Itl/Zh- tnOfyfGC ti vati ! A raagyar-romáo és zsili oé) közötti őszinte barátság jegréheo ünnepelték Marosvásárbelyeo Reviczky Imre ezredest, a eyir- egybázi 13. b. gy. e. egykek! pótszázad parancsnokát Marosvásárhelyről jelentik:. .Lélekemelő ünnepségben volt része Marosvásárhely társadalmá­nak. Fajra felekezetre való tekin­tet nélkül, a helybeli katonai és polgári hatóságok, valamint a kü­lönböző, politikai pártok és szer­vezetek kiküldötteinek jelenlété' twi ü-riepciteti a »CöSKijTá* mozi zsúfolásig telt termében Re­viczky Imre ezredest, a maros- hévizi, illetve nagybányai munkás­zászlóalj volt parancsnokát, aki egykor a nyíregyházi 13. h. gy. e. pótezredet is vezette. Benczel Béla, a Zsidó De­mokrata Népközösség alelnöke megnyitó beszédében rámutatott arra a szerepre, amelyet Reviczky ezredes a munkászászlóalj törté­netében játszott. Kiemelte, hogy Reviczky ezre­des a saját élete kockáztatásával sokezer zsidó és román munka- szolgilatost mentett meg a fasiszta banda parancsaival szembefor­dulva. Így 6 bocsátotta szabadon Russu nagybányai görög­keleti püspököt és számos román értelmiségit. Amikor parancsot kapott, hogy az alája tartozó munkaszolgá- jijosokat indítsa jltnak _Né- rTtotországba. részben- sza- | pádon engedte őket, részben > Helyükbe fát tétetett a vasúti kocsikba s azokat leplombáltatta, részint a jugoszláv határon hamis iratokat adatott nekik és úgy bocsátotta őket útnak. Reviczky! a nyilasok elfogták, halálra Ítélték és csak a \£tös Hadsereg Felszabadító csa­pdai mentették meg az akasztó- fától. Rotthmann József dr. hitköz­ségi elnök a zsidó nunkaszolgá- laiosok nevében üdvözölte Re- vézky ezredest. — Öröm megállapítani — mon­dotta többek között —, hogy Klasszicizmustól a biedermeierig Az antikvitás kultusza A klassziciz­mus a 18. szá­zad közepétől a 19. század har­madik negye­déig virágzó európai stílus- korszak. Ma­gyarországon a 18. század vé­gétől a 19. szá­zad közepéig van jelen. Szü­letésekor a klasszicizmus tiltakozást je­lentett a barokk mozgalmassá­ga ellen. Egy­ben a felvilágo­sodás antikvi­táskultuszához csatlakozva az ókori művészet formáiban ta­lálta meg a leg­főbb kifejezési formákat. Szentpéteri József: Kávéskészlet (1823) A magyar ellenállás ki­emelkedő alakja Revisnyei Reviczky Imre ezredes Bu­dapesten 1957. február 16- án halt meg. Emberszeretete mintegy 20000 munkaszolgálatos zsi­dó, román, ruszin, szervb stb. életét mentette meg. Vi­lágító csillag volt ő a magyar hazafiság és nemzeti ellenál­lás egén. Hőstetteit elhallgatta a Rákosi- és Kádár-féle diktatúra és őt magát üldözte; viszont az élet­ben maradt munkaszolgálatosok rajongtak érte. A zsidók kohani- tának (igaz, szent embernek) tartják, s e tiszteletük jeleként helyette Ádám nevű fia Izraelben a Yad Vashem ligetében 1977- ben Szent János kenyérfát ültet­hetett. Nekünk is emlékeznünk kell Reá halálának évfordulóján, minthogy életének sok nyíregy­házi vonatkozása volt. Minde­nekelőtt az, hogy a fiatal Revicz­ky Imre hadnagy és a kassai származású Gavallér Lilly (1901—1977) esküvőjüket az it­teni katolikus templomban tartot­ták 1920. december 20-án. A ta­núk: Gavallér Ágoston és Kállay Elek voltak, s az esküvői vacso­rát a Kossuth Lajos u. 47. szám alatti Gavallér-házban rendez­ték. Már alezredesként, 1942. au­gusztus végén Nyíregyházára helyezték (átjárt Léváról), s a Damjanich laktanyában az ez- red-pótkeret kiképzését vezette. Nemsokára azonban, 1943. ápri­lis 30-án Nagybányára vezényel­ték a X. közérdekű munkaszol­gálatos zászlóalj parancsnoká­nak. Antifasiszta tevékenységé­nek ez volt a legfőbb színtere. Később, 1947 elejétől novem­berig a Szabolcs-Szatmár Me­gyei Kiegészítő Parancsnokság ve^tője volt, s ekkor a Kossuth u. 20. szám alatt lakott (a házat Éheznek fáznak ötnek hétköznapok vackán szűkülnek. Nekem sem könnyebb! Ölemből hajt a csönd lugasa, kivert szívem mióta tartom magasra! Eljössz? már lebontották). Már kényszer­nyugdíjaztatása után, 1948. ápri­lis 11-én szervezte meg Nyíregy­házán a Magyar Szabadsághar­cosok Szövetsége megyei szer­vezetét. Végül különleges kötő­dés fűzte Nyíregyházához, azért is, mert itt lakott két barátja: Solt Sándor (1900—1986) és utóbbi nevelt fia, Földes József (1924— 1988), akiket titokban is sokszor felkeresett, illetve végül meg­mentett. Nem elhallgatni, hanem világ­gá kürtölni kellett volna, hogy „ilyen magyar is volt"! Ezzel szemben Rákosiék szénlapáto­lásra kárhoztatták a már beteg „Horthy-fasisztát” a Tüzép egyik budai pincéjében. Nem akar a mai ember hinni a szemének, ha olvassa az 1955. júniusi kel­tezésű Oklevelét, amellyel ki­Gyöngy-mellemből terítek testemben júliust hevítek pokróccal rejtem a ritka ünnepet, s ha vad tajtékkal zúdul ránk a világ s együtt érezzük a tenger illatát — már nem bánom, ha te sem látod a rejtett ezer karátot... tüntették mint a Tüzép „élenjáró kereskedelmi dolgozóját”. Hát ez is az erkölcsi, illetve humanista értékek akkori tékozlásának egyik „szép” példája. Állítsunk végre emléktáblát legutóbbi nyíregyházi munkahe­lyén, a hadkiegészítő és terület- védelmi parancsnokság épületé­nek a falán tiszteletére. A Magyar Ellenállók és Antifa­siszták Szövetségének 1987. jú­lius 16-i nyíregyházi értekezletén elhangzott ezen javaslatom meg­valósulását ugyan Ispánovits Márton országos főtitkár még meg tudta akadályozni, azonban úgy vélem, hogy a rendszervál­tás után a megyei helyőrség pa­rancsnoksága megtisztelő fel­adatának fogja tekinteni ezen emléktábla felállítását. Dr. Fazekas Árpád A Gimnáziumi Érettségi Vizs­gaszabályzat (GÉV) ugyanis (ennek alapján kellett ellátni a teendőket), mint maga az egész vizsgáztatási rendszer, — hogy finoman fogalmazzunk: kissé elöregedett. A főhatóság külön­böző körlevelekkel, intézkedé­sekkel, módosításokkal próbálta áthidalni a joghézagokat, meg­szüntetni az ellentmondásokat, elodázni(?) egy új szemléletű, véglegesre szövegezett doku­mentum kiadását. így aztán, aki nem ismerte a „hézagpótlókat”, legjobb szán­dékkal is csak vakrepülést foly­tathatott a vizsgák során, s csak abban reménykedhetett: az igaz­gató úgyis ismer minden korrek­ciót, ezért nem történhet na­gyobb baj. A napokban (még éppen idő­beni, de elég kis példányszám­ban) kapták meg a gimnáziumok a „régi-új” szabályzatot. Az egy­séges szerkezetbe foglalt parag­rafusgyűjtemény — a kisebb- nagyobb szövegmódosításoktól eltekintve — az eddig is hasz­nált, de számtalanszor módosí­tott reprodukálása, vagyis a vizs­gafolyamatnak, ami az alapvető dolgokat illeti: az idén is úgy kell lezajlani, mint korábban. Az el­igazodást a módosított részek­ben könnyítik — s ez valóban hasznos és jó újítás! — a lapalji hivatkozások, melyek megjelölik A biedermeier olyan átmeneti stílus, amely a klasszicizmust és az empire-t váltja fel, amely stí­lus különösen az iparművészei­ben jelentős. A biedermier bútort célszerű szerkezet, anyagszerű­ség, műgond jellemzi. E stílusok megannyi jellegze­tessége műtárgyakon követhető soron az Iparművészeti Múzeum új kiállításán, amely a Klasszi­cizmustól a biedermeierig címet viseli. A múzeum nagylélegzetű, stíluskorszakokat bemutató so­az időközbeni intézkedéseket, s így mindennek alaposan utána lehet nézni. Igazgatók egybehangzó véle­ménye: a GÉV ebben a formájá­ban (a Függelék rész praktiku­mát külön is hangsúlyozva) átte­kinthető, könnyen kezelhető, de ismétlem: ez még nem az ,,iga­zán új"! Persze, mint nálunk oly sok dolog, ez a „mű” sem lett tökéle­tes. Csak két dologra utalok. Nem derül ki egyértelműen a leírtakból, hogy a három kötele­ző érettségi tárgy mellé kötele­zően választható két másik tárgy egyike egy idegen nyelv kell, hogy legyen. Pedig — ritka és egyedi kivételektől eltekintve — annak kell lennie! Zavaró az is, hogy az igazgató kötelezettsé­geinek felsorolásában a vizsgáz­tató tanárokra vonatkozó sza­kasz is bekerült, a törvényesség­gel együtt járó igen fontos ellen­őrző funkciókra való utalás vi­szont kimaradt. Az már igazán csak „apróság”, hogy a Rajz és műalkotások elemzése c. tan­tárgy paragrafusa máris helyet­tesítő betétlapra szorult. „Salá- tázás” tehát ismét csak lesz! No de reménykedjünk: a való­ban új szabályzatra sem kell már sokáig várnunk. Addig is tanul­mányozzuk a „régi-új" lábjegy­zeteit! Kállai János rozatában immár a harmadik nagyszabású rendezvény ez, amely a Reneszánsz és mánie- rizmus, valamint a Barokk és ro­kokó című kiállításokat követi sorrendben. S az előzőkhöz ha­sonlóan ez a kiállítás is hosszú ideig — egy évig — látogatható. Időrendben az 1770-es évek­től 1840-ig készült műtárgyakkal találkozhatnak a látogatók a mú­zeumban. Elsősorban francia és angol bútorokkal, ötvösművek­kel, üveg-, kerámia-, porcelán- és textilművészeti tárgyakkal, meg apró használati és viseleti darabokkal — legyezőkkel, mi­niatűrökkel, ékszerekkel. Az európai klasszicizmus és biedermeier reprezentatív bemu­tatásától nem marad el a stílus- korszak hazai bemutatása. Kiál­lították az első magyar „bútor- gyámok”, Vogel Sebestyén Antal munkáit. A Vogel-műhelyben an­gol és francia tervek alapján dol­goztak. 1816-ban már 130 alkal­mazottat foglalkoztattak. S ekkor már Pesten elárusítóhelyet is nyitottak, ahol saját munkáikon kívül bécsi árut is kínáltak. A kirakatablakban irigylésre méltó béke honolt. A zölden tekergő __________ növények között ábrándosán derengett a víz. Vib­ráló, súlytalan látvánnyá lénye­gültek a korall-cikkcakkos mész­kődarabok, s a lustán elheverő sárgás föveny varázsszőnyeg­ként hullámzani látszott. A furcsa fénytörés mélyén kék, sárga, pi­ros halak lebegtek. Az uszonyuk csak néha cikkant meg, lendület­ből vitorláztak tovább, mintha a létezés önkioltó árama sodorta volna őket. Szemmel láthatóan nem vágytak többre egy-egy vil­lanásnyi helyváltoztatásnál. A férfi csuklóján érezte az idő láthatatlan, de erőszakos bilin­csét, mégis maradt. A bőre zsib­badni kezdett. Részegítő, álmos nyugalom íze futotta el az ínyét. Mintha valami elvarázsolt szobá­ban feküdt volna, ahol a sarokból zsongító mesét sző egy szikrázó szemű Zsuzsánna. Az idegen szavak diókopogással gurultak szét a padlón. Pókhálóarc egy kobaltkék festékfolt jelmezében. Az ablakon át behallatszott a Kárpátok darázsdongású hó­esése. Vogel-gyár olyan elismertségre tett szert, hogy megbízták a pes­ti új színház, a debreceni refor­mátus nagytemplom, a pesti Nemzeti Kaszinó és a Vigadó bútorzatának elkészítésével. A klasszicizmuson nevelkedett Stelndl Ferenc asztalos vált hí­ressé biedermeier bútoraival. A 19. század közepén már neoba­rokk berendezéseket készített. E korszakot jegyzi a mindmáig legnagyobb magyar ötvösmű­vész, Szentpéteri József is, aki­nek 250 ezüst- és bronztárgya maradt fenn, köztük figurális domborművek. A reformkorban, 1840-ben in­dult meg a munka az első ma­gyar porcelángyárban Herenden. Fischer Mór gyárában a konzer­vatív és rokokó igézetében sajá­tos formavilágot alakítottak ki, amellyel nemzetközi rangot vív­tak ki maguknak. Az Iparművészeti Múzeum gazdag gyűjteményéből a kiállí­tás kapcsán számos műtárgyat most láthat először a közönség. Amikor mégis újra elindult az utcán, nem tudta, merre jár. Gondolta, legjobb, ha rábízza magát a vakvéletlenre. Egy pi­rosra mázolt, obszcén ábrákkal telefirkált liftben találta magát. A lift nyikorogva haladt a lehetetle­nül távolinak tetsző emelet felé. Legyen bármilyen csengő is az, mindig meg szokott torpanni előtte, most azonban nem, egy pillanatra sem tétovázott. Az ajtó hosszú motozás után nyílott föl. Az arc, amely előbukkant mögü- le, a messzi gyerekkort hozta vissza. Nem, már egyáltalán nem remélte, hogy létezik, és most mégis itt volt. Talán a jóté­kony lépcsőházi homály tette, de semmiféle elváltozást nem ész­lelt rajta, mégsem ez nyugtatta meg igazán, hanem a fehér fog­orvosi köpeny érzéstelenítő il­lata. — Jó napot, kedves uram! — előzte meg a köszönésben a doktor. ,,Szóval nem ismert fel" — állapította meg a férfi. Mindez természetes volt, hiszen utoljára gyerekkorában járt itt, mégis rosszul esett neki. Sértődötten fordította el a fejét. Meg is szé­dült kicsit. — Mit parancsol? — ismételte meg a doktor a kér­Literáti Márta Te sem látod... Érettségi Túlérett szabályzat Az utóbbi néhány évben, ha valaki érettségi elnöki megbízást kapott (s el is vállalta), még akkor sem lehe­tett teljesen biztos a dolgában, ha mondjuk az oktatás valamely területén tevékenykedett. K M Kótics Ferenc: Danaé Az akvárium

Next

/
Thumbnails
Contents