Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-12 / 36. szám

1991. február 12. Kelet-Magyarország 3 Belső érdekeltség külső szemlélőkkel Ramocsaházán Nem divat az utób­bi időben tsz-ről jót mondani. A termelő- szövetkezetek létét még olyan esetekben is megkérdőjelezik — természetesen a kívül­állók —, amikor az valóban kiváló ered­ményeket ér el, a tag­ság legnagyobb meg­elégedésére gazdálko­dik, és nyújt tisztes­séges megélhetést. A ramocsaházi tsz-kacsafarm Nemrégen Ramocsaházán is valami ilyesmi történt. A szak­emberek szerint is a megye leg­biztosabb alapokon álló szövet­kezetében, a helyi Rákóczi Tsz- ben, az eddig csak a munkájuk­kal törődő dolgozók egymásnak suttogták a hírt: ki akarják kez­deni az elnökünket! Érdekeltség és kockázatviselés A ramocsaházi tsz 1985-ben egyesült a szomszédos Székely község termelőszövetkezetével. Az elnök Gál Ákos lett, akit 1982-től már Ramocsaházán megválasztottak első számú ve­zetőnek. A házasságot követően a kitűzött cél az volt, hogy csakis az eredményes ágazatok marad­hatnak meg. Az átalakítást követően, az évek során mára kialakult egy tizenegy részegységből álló, egyenként is vállalkozásszerűen működő szövetkezet. Ezt az úgy­nevezett belső érdekeltségi rendszert már harmadik éve ala­kítják, és fokozatosan vitték kö­zelebb és közelebb a fizikai dol­gozókhoz. Az érdekeltséget és a vele járó kockázatviselést úgy igyekeztek évről évre kiterjesz­teni, hogy a dolgozók alapjöve­delmét, létbiztonságát soha ne veszélyeztessék. Ugyanakkor az egyéni és csoportteljesítmény határozza meg a rárakódó jöve­delmet. — Hatezer-ötszáz forint az alapkeresetem, de ennek majd­csak háromszorosa lett az elmúlt évben a havi bruttó jövedelmem — sorolja a székelyi Forgács Andrásné, aki tizenötezer ka­csáért felel negyedmagával a nemrég felépített új törzskacsa- telepen —, mivel bőven teljesí­tettük az előírt egymillió­kétszázezer darab tojást, mely­nek darabját kilenc húszért állí­tottuk elő a megszabott kilenc forint hetven fillér helyett. A süvöltő, jeges szélből, melyre rá sem hederít a hófehér, hápogó kacsasereg, jólesik beül­ni a termelőszövetkezet főköny­velőjének irodájába. — Két irányba indult el a szö­vetkezet az egyesülés után. Fej­leszteni kezdtük a törzsbaromfi- ágazatot a tenyésztojás-terme- léstől a tojások kikeltetéséig — meséli a tsz pénzügyeinek leg­jobb ismerője, Bálint Júlia fő­könyvelő. — Másrészről pedig néhány év alatt ötvenmillió fo­rintot fordítottunk a cipőipari te­vékenység kiterjesztésére. Megváltunk 130 embertől — Azt, hogy érdemes volt, és a tagság megelégedésére történt mindez, számokkal is tudom bi­zonyítani. Míg 1985-ben tizen­egymillió volt 473 dolgozó éves munkájának az eredménye, ta­valy közel huszonhétmilliós nye­reséget „hoztunk össze” há­romszáznegyvenen. Megváltunk tehát százharminc embertől öt év alatt, viszont csak az utóbbi egy évben negyvenhét százalékkal nőtt az egy főre jutó jövedelem. A múlt esztendőben háromszáz- nyolcvanhétmilliós értéket állí­tott elő ez a közös gazdaság, ami egy 2200 hektár területű tsz-től már szép eredménynek számít. Ha még azt is hozzáteszem, hogy hitelmentesen gazdálkodunk már néhány éve és jelentős tartalé­kaink is vannak, már majdnem dicsekvésnek hat. Bár a termelőszövetkezet földjei rendben, megművelve várják a tavaszt, a növényter­mesztés nem meghatározó a gaz­dálkodásban. Amennyiben nem hozták volna a jövedelemterme­lő ipari tevékenységet, ez a tsz is ugyanolyan gyengélkedő lenne, mint a megyei szövetkezetek jó része. Ahhoz, hogy ez a kisüzem több jövedelmet állítson elő, mint a nála két-háromszor na­gyobb területen gazdálkodók, a jól működő ipari tevékenység kellett. Erre mondta a szövetke­zet elnöke „Sajnos, ez a felborult értékrendet is mutatja. Azt, hogy néhány géppel több jövedelmet lehet elérni, mint ezer hektár szántóföld fáradságos megműve­lésével." A székelyi kéregüzemben olasz gépeken vágják, szabják, préselik, ragasztózzák az ország majd mindegyik cipőgyára által felhasznált talpbéléseket, cipő­kérgeket. A ramocsaházi tsz-telepen kialakított cipőfelsőrész üzemről még egy idelátogató olasz szak­ember is úgy vélekedett, ritkán fordul meg hasonlóan tágas, jól felszerelt „tüzödében”. — Az elmúlt tíz év alatt bor zászló nagy változáson ment át a szövetkezet — tekint vissza a múltra Zsíros Jánosné, a cipő- felsőrész üzem dolgozója. — Ez a tsz-major, ahová most öröm belépni, egy roncstelephez volt hasonlatos. Nekünk, annak ide­jén állandó munkahelyünk sem volt, csak időszakonként tudtak foglalkoztatni a növénytermesz­tésben, kertészetben. Amikor ez a mostani elnök idejött, elkezdett nekünk munkát keresni. Talált is olyan jó megoldást, hogy nem­csak a téesztagoknak, hanem a két falu lakói közül is jó néhány asszonynak lett munkája. Még­pedig olyan munkahelyen, ahol télen-nyáron egy köpenyben le­^^EmíNŐRZII^^SSZERÍ^ORGA^tAZÁ^^^^J Tavasztól gyógyszeráremelés? Egyre több azoknak az idős, beteg embereknek a száma, akiknek a nyugdíjuknak 10 százalékát, de esetleg többet is gyógyszerekre kell költenie. A társadalombiztosítás a gyógyszerek árának 80—90 szá­zalékát támogatja, ennek ellené­re megterhelő az alacsony nyug­díjak mellett a fennmaradó ösz- szeget megfizetni. Sajnos, nem kerülte el az infláció a magyar gyógyszeripart sem, így előbb- utóbb kénytelen az árait emelni. A volt szocialista országokból importált gyógyszerek ára is emelkedik a dollárelszámolásra való áttérés miatt. Az olcsóbb, hatásosabb nyugati gyógyszerek engedélyezési, törzskönyvezési okok miatt egyelőre be sem hoz­hatók, illetve nem forgalmazha­tók. A társadalombiztosítás szak­emberei folyamatosan keresik azokat a megoldásokat, amelyek a rászorulók terheit csökkentik. Nemrégiben felmérték a gyógy­szerfogyasztás hazai szokásait, megvizsgálták a gyógyszerren­delés szabályainak betartását. A felmérések során derült ki, hogy a lakosság pl. nyugtátokból, alta­tókból. vitaminokból a szüksé­gestől jóval többet fogyaszt. A becslések szerint a házipatikák­ban kb. 8 milliárd forint értékű gyógyszer van felhalmozva. A gyógyszereket sokszor indoko­latlanul nagy mennyiségben írat­nak fel a betegek. A felmérések alapján módosí­tani fogják az ártámogatás rend­szerét olyan formában, hogy a legszükségesebb és leghatáso­sabb gyógyszerek kapják a leg­magasabb támogatást. Ezen túlmenően a társadalom- biztosító az előírások betartását a jövőben fokozottabban kívánja ellenőrizni, nem orvosszakmai szempontból, hanem az ésszerű gazdálkodás érdekében. Hiszen a finanszírozás a munkáltatók és az állampolgárok által befizetett járulékokból történik, és nem mindegy, hogy a TB hogyan gaz­dálkodik a közpénzekkel. A Népjóléti Minisztérium a társadalombiztosítóval együtt, szociálpolitikai megfontolásból újragondolja a közgyógyellátás­ról szóló jogszabályokat is. A módosítás célja, hogy igazságo­sabban, valóban csak a nehéz szociális körülmények között élők juthassanak ingyenes ellá­táshoz. Pataki László hét dolgozni, és ha valaki ügyes és szorgalmas, a tizenötezer forintot is megkereshe­ti. A problé­mák megol­dását nem elodázó, ha­nem azok orvoslását minél hama­rabb elintéz­ni igyekvő elnök, akit időközben az általa kezde­ményezett elnökválasz­tó közgyűlés elsöprő több­séggel vá­lasztott újra vezetőjének, a kialakult helyzetről a következő­képpen véle­kedik: — A két község szövetkezeten kívüli lakosainak bármennyire is megértjük a gondjukat, jelenleg még nincs törvény adta lehetősé­günk arra, hogy kiadjuk a föld­jüket. Ez a kormány nagy hibája, mert a lassúságával feszültsége­ket halmozott fel a falvakban, ennyi idő után sem hozott dön­tést a földkérdésben. Feszültség a falvakban — Az embereknek ezt a fő­ként érzelmi alapokon nyugvó vágyát a föld iránt ki kellett vol­na már elégíteni. Mert hiába adunk mi bérbe földet, amennyi csak kell, holdanként 2-4-6 ezer forintért, az úgy látszik, nem fe­lel meg nekik. A visszakapott saját földtulajdon már valószínű­leg elterelte volna a termelőszö­vetkezetről az emberek figyel­mét, és mi is nyugodtabban vé­gezhetnénk a munkánkat, ugyan­úgy, ahogy ezt tettük ezelőtt. Galambos Béla CNC-ESZTERGAK NÉ­METORSZÁGBA. Évi 40 darabos mechanikus alap­gépet gyárt a nyíregyházi POLIGON Kft. német meg­rendelői számára. Az első szállítmány még ebben a hónapban elindul rendelte­tési helyére. Képünkön Kulcsár István a szerelés pontosságát ellenőrzi. (Cs. R. felv.) Aki lelket lehel Új levelező szakok — Mestermunka Fából vaskarika — mond­ják egyes önkormányzati képviselő-testületek tagjai — olyan, hogy népművelő, népművelés, nem létezik, nincs. Ezt a véleményt köz­vetítettük a nyíregyházi ta­nárképző főiskola népműve­lés tanszékén dr. Mankó Mária tanszékvezetőnek és kollégáinak, akik azért hív­ták meg lapunk munkatár­sát, hogy néhány újonnan indult szak tudnivalóiról ol­vasóinkat tájékoztassák. Elsőként arról adtak informá­ciót, szükségszerű volt a felis­merés két évvel ezelőtt; a régi értelmezésű népművelőképzés végén a hallgatók a gyakorlatban nehezen tudták a pályát elkezde­ni. Az látszott a célszerűnek, ha kiiktatják a túlpolitizáltságot és erősítik azt a vonalat, hogy itt elsősorban szakembereket ké­pezzenek. Nincs már népművelő elnevezés, az újabban felvett hallgatók szakmai képesítése művelődésszervező lesz. Az új elképzeléseknek meg­felelően a nappali szakos hallga­tók egyfajta kulturális menedzse­lés feladat- és szerepkörére ké­szülhetnek fel, végzés után kü­lönböző kulturális szolgáltatások és vállalkozások adhatnak mun­kát a számukra. Újdonság lesz az új tanévben (1991—92) a művelődésszerve­ző szakon belül három levelező szak indítása, amelyek közül ket­tőre az ország egész területéről lehet jelentkezni, mivel egyedül­álló az országban, más felsőokta­tási intézményben nincs ilyen képzés. Meghirdették az animá- tor, a drámapedagógiai és a kul­turális menedzser levelező kur­zust — a két első az, amit másutt nem oktatnak. Nem túl szerencsés sem az animátor, sem a drámapedagógia elnevezés, az előbbi idegen hangzása miatt, az utóbbi, mert nem azt takarja, amit sejtet. Ani­mátor — itt annyit jelent: lelket lehel egy közösségbe, iskolában vagy művelődési házban, és az önkormányzat számít a munkájá­ra. A drámapedagógiairól azt hinnénk, valami színházi rende­zőasszisztenseket képez, de nem. Ezen a szakon is olyanok tanul­hatnak, akik majdan egy-egy kö­zösség önszerveződéseit kíván­ják segíteni pl. olyan iskolák­ban, ahol iskolapszichológus al­kalmazására nincs lehetőség. A kulturális menedzser főként mű­sorszervező, szolgáltatásokkal foglalkozó kisvállalkozásoknál helyezkedhet el. Sokan érdeklődnek, kik jelent­kezhetnek, milyen feltételekkel és melyek az egyéb főbb tudni­valók? Feltétel a felsőfokú vég­zettség, az itt szerzendő képesí­tés másod- vagy harmaddiplo­mának számít. A levelező tago­zat kb. havi egyhetes átlagelfog­laltsággal jár. Végzés előtt a hallgatók úgynevezett mester­munkát készítenek, ami több egy szemináriumi dolgozatnál, de kevesebb a szakdolgozatnál. A képzés módszere: előadás, önál­ló tanulás, konzultáció, tréning. A tanulás önköltséges, az összeg vagy annak egy része megfizeté­sét a munkahely vállalhatja. Je­lentkezni február 28-áig lehet a szokásos módon, a jelentkezési lapon. Konkrét információt a Felsőoktatási felvételi tájékozta­tó közöl. Baraksó Erzsébet M otoros szánkóra em­lékeztetett leginkább a kis Polski, amint a hókásás kereszteződésben át akartam kelni a túloldalra. Akárha az óceán túlpartjára igyekeztem volna, annyira ne­héz akadálynak tűnt a művelet. Nyöszörgőit, hörgőit, kapart a kis tragacs, hogy végre tudtom­ra adja: nem hajlandó a tízcen­tis hóakadályt még a magassá­gi kormánnyal sem bevenni. Hiába kérleltem, parancsol­tam, az akkumulátor nem enge­delmeskedett. Mígnem a hen­gerfejtömítés — a szerelőtől tudom, hisz két nappal későbbre rendelte be a jár­gányt emiatt — beadta a kul­csot és előbbre hozta a bajt. Még jó, hogy hazaértem vi­déki utamról, így a nyíregyházi városközpontban a lámpánál kellett sűrűn bocsánatot kér­nem a mögöttem torlódó jár­müvek vezetőitől. Mígnem két markos legény ajánlkozott, át­tolják a matchboxot a körút túloldalára. Ott aztán — és jel­képesen széttárták a karjukat. Szóval, mehettem Isten híré­vel. A baj nem itt kezdődött, hiszen a szerelő még be is von­tatta jobb sorsra érdemes jár­müvemet a műhelyébe. Annak rendje-módja szerint — mint a család műszaki helyettesét — reggel a jó tanács mellett némi pénzzel is elláttam életem pár­ját. Lelki szemeim előtt már egy tipp-topp kis Polski lebe­gett. A meglepetés azzal kezdő­dött, hogy a férjem összekever­egy kis hússal — villant át az agyamon a nagy ötlet —, de a didergő, nyakig olajos szerelő­ket látva nem mertem előhoza­kodni a tippemmel. így aztán maradt az egyetlen megoldás: hazakormányoztuk a motoros szánkót a latyakban, másnap kiegészítjük a számlát. te a háztartási feladatokat. Gondolta, ha már pénz lapul a zsebében, felcsap beszerzőnek. Alkalmi vétel — magyarázko­dott —, így azonnal kifizetett nyolc kiló húst, hisz jól jön még az! Kell, nem kell éppen húst venni, ilyen apróság eszébe sem jutott. No, mindegy, előbb- utóbb úgyis sor kerül a kissé koros marhára, legfeljebb po­csékoljuk az átalányban fizetett gázt, de hát ennyit igazán meg­tehetek a családi békéért! A baj ott kezdődött, hogy a szerelőnél a vártnál többet kel­lett (volna) fizetni. Majdnem kijött a végösszeg, de hiába tapogattuk végig a zsebeinket, még a kölcsönkért ezresből sem futotta. Talán kiegészíthetnénk Még fülemben cseng kolle­ganőm intelme: menet közben vehetnénk egy fagyasztóládát, ugyanis az ő férje is egy hú­szassal a zsebében indult jég­szekrényt venni. No és nyitva találnánk még a most megnyi­tott vadboltot, sose tudni, hogy egy ezermester férj mit talál otthagyhatatlannak... C sak két tanulságot si­került levonnom. Szeretném elfelejte­ni, hogy hengerfejtömítés léte­zik a világon, meg azt, hogy a kártyapartira szánt zsebpénz mellett nem szerencsés külön is adni a családfőnek. Még bevá­sárol nekem. Tóth Kornélia

Next

/
Thumbnails
Contents