Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-10 / 8. szám
1991. január 10. Kélet-Magyarország 3 A ráolvasás nem használ (Budapesti munkatársunktól) Bár a Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint 1990-ben harminc százalék alatt marad az infláció mértéke, a vásárlók mégis úgy érzik, hogy ennél sokkal magasabb. Kissé cinikusan ugyan megjegyezhetjük, hogy a hazai árszínvonal-növekedés még mindig többszörösen alacsonyabb, mint jó néhány fejlődő országban regisztrált inflációs ráta, mégis figyelembe kell venni, hogy az emberek türelme véges. A kérdés csupán az, hol a határ? Erről, s az inflációval kapcsolatos problémákról kérdeztük Fajth Gáspárt, a KSH Életszínvonal és Emberi Erőforrások Statisztikai Főosztályának vezetőjét. — Miért támadhat az embereknek az az érzése, hogy az innáció sokkal magasabb, mint amennyit hivatalosan bejelentenek? —r Elöljáróban megjegyzem, hogy az emberek életszínvonal romlása lényegesen alatta van az említett harminc százaléknak, hiszen, ennek az alakulását nemcsak a fogyasztói árak, hanem a jövedelmeik növekedése is meghatározza. Az idén a bruttó bérek 'durván huszonhat, míg a nettó bérek huszonkét-huszonhárom százalékkal nőttek. E szerint öt százalékra tehető a bérből és fizetésből élők reálbércsökkenése, ennyivel gyengült a vásárlóerejük. — Sokkal többnek tűnik... — Az emberek egyrészt más- képpen érzékelik az inflációt, mint ahogyan a statisztika méri, másrészt ez attól is függ, milyen a családok fogyasztási szerkezete. Ha például az egyik család ebben áz évben autót vesz, akkor az sokkal magasabbnak érzékeli az árszínvonal-növekedést, mint az, amelyik már tavaly megvásárolta a kocsiját. Az infláció mértéke egyébként attól is függ, milyen számítási módot alkalmazunk. Ha az éves árszínvonalat hasonlítjuk össze az előző évivel, akkor ’90- ben valóban harminc százalékos volt az infláció. De ha egy éven belül, mondjuk a januári és a decemberi árszínvonalat hasonlítjuk össze, akkor tavaly a 35 százalékot is eléri az infláció, hiszen az üteme évről-évre állandóan gyorsul. — Ha jól értem, arról van szó, hogy ha egy család sok olyan terméket vesz, amelyiknek gyakran megy fel az ára, akkor azt gondolja, hogy az infláció jóval magasabb, mint amennyit hivatalosan mondanak, ha kevesebb ilyen árut vásárol, akkor kevésbé lesz ez az érzése. — Igen, bár a tendencia azt mutatja, hogy minden terméknek emelkedik az ára. Van, aminek szinte hetente, van, aminek csak évente. Az emberek viszont hajlamosabbak a gyors, mint inkább a lassú mozgásokat megfigyelni, így támadhat az előbb említett érzésük. De igaz az is, hogy a korábbi támogatásokat most drasztikusan leépítik, s ez gyakran valóban hihetetlen árváltozásokat hoz. Elég megemlítenem a víz- és csatornadíjakat. — Milyen hatással van az infláció az emberek fogyasztási szerkezetére? — A befolyása érzékelhető a háztartások és a nemzetgazdaságok szintjén is. A húsfogyasztás például a korábbi dinamikus növekedés után a nyolcvanas évek közepétől csökken, de ez nem jelenti azt, hogy hét éve minden család nyolcvan kiló húst fogyasztott évente, s azt sem, hogy most ne lennének olyan háztartások ahol ne növekedne a fogyasztása. Mindenesetre a háztartás-statisztikai adatok azt mutatják, hogy a háztáji termelés egyre nő, s ak emberek egyre kevesebb húst vesznek az üzletekben. — Véleménye szerint mekkora árszínvonal-növekedést bír el a magyar társadalom? Van ennek határa, vagy az árak nőnek, az emberek pedig félig-meddig békésen tűrik? — Nem, az emberek nem mindig tűrik. Példa erre a taxissztrájk is. De számos fejlődő országban a magyarországi inflációt nagyságrendben meghaladó árszínvonalnövekedés van, mégsem vezet robbanáshoz. Kétségtelen, hogy a nagy mértékű infláció társadalmi feszültségeket okoz, így nagyon sok múlik a kormány és az érdek- képviseleti szervek problémamegoldó képességén. Ráthy Sándor ÚJ DUDÁS A CSÁRDÁBAN A november 29-én megtartott küldöttgyűlés, amelynek feladata volt az igazgatót újabb öt évre megbízni, illetve posztjából felmenteni, úgy ítélte meg, hogy jöjjön a fiatalabb vezető. Bár a 63 éves igazgató további öt évig szeretett volna maradni, 14:11 arányban a felmentése mellett szavaztak. November 30-án Balogh Gábor egy nap alatt átadta a legfontosabb tudnivalókat utódjának, Ré- dei Istvánnak, a volt főmérnöknek, aki mint megbízott igazgató tölti be ezt a posztot, majd távozott. Akkor megkapta a meghívót az ünnepélyes búcsúztatóra, de azóta a vállalathoz be sem nézett. Gondolom, nem így képzelte az elválást. Bizonytalan órák Ha az igazgató, elérve a nyugdíjkorhatárt, visszavonul, akkor a vállalat egyik osztályvezetőjét idézve: Tiszalökön szobrot állítanak a számára. Az utóbbi 3-4 év feledhető emléke viszont elhalványította a korábbi kedvező 27-et. Pedig Balogh Gábor elévülhetetlen érdemeket szerzett Tiszalökön, hiszen az ő irányításával meghonosodott a faipar, a vállalat pedig jól prosperáló céggé vált, jelenleg is háromszázan dolgoznak itt. A küldöttgyűlés döntését elsősorban a november 28-án 13 fővel megalakult munkástanács létezésével hozzák összhangba a vállalatnál. Tagjai között túlnyomórészt az egyik telephely, Tisza- lök-Kisfástanya dolgozói voltak, akik október 11-én a rendkívül alacsony bérekre hivatkozva egynapos munkabeszüntetést, tartottak... Akkor 3,5 ezer forintot kaptak átlagban egész havi munkájukért. ■ Partnerkereső Szerintük ennek oka: olyan rossz minőségű alapanyagra kötött szerződést az igazgató, hogy az így keletkezett veszteséget a ki nem fizetett munkabérekből akarja visszatéríteni. A munkástanács létrejöttét ez a feszült helyzet és egyfajta bizonytalanság motiválta. Alapja a privatizáció volt, mely szerint a vállalat kft-vé alakul. Minderről viszont ellentmondó információkat kaptak a dolgozók az igazgatótól és a vezetőségtől. Három évtizedet egyugyanazon székben, az igazgatóiban eltölteni nem könnyű feladat. Egyrészt azért, mert közel egy fél emberöltő alatt a gazdasági változásokat évről évre kell követni, másrészt ennyi ideig kell élvezni a dolgozók bizalmát, harmadrészt meg kell találni azt az időpontot, amikor megérezve az idők szavát, az illető igazgató feláll a székéből. Balogh Gábor, a Tiszalöki Faipari Vállalat igazgatója a jelek szerint ez utóbbit nem találta el. Ehhez még hozzájárult, hogy az utóbbi években a budapesti központú Sprint Kisszövetkezet tiszalöki telepének megnyitása után az igazgató egyre jobban a társcég érdekeit kezdte képviselni. A volt főmérnök meg is kérdezte tőle: most ott igazgató, vagy itt? Mintha a saját egzisztenciája ekkor fontosabb lett volna, mint a vállalat érdeke. Ennél is nagyobb gond volt, hogy az összes üzletet egy- személyben, kollégáival való konzultálás nélkül kötötte meg, és ezekre a partneri találkozókra soha senkit nem vitt. Mióta Rédei Istvánt megbízták az igazgatói teendők ellátásával, a legsürgősebb feladatai közé tartozik a partnerek felkeresése, akik nem győzik kérdezgetni: új ember a vállalatnál? A válaszon meglepődnek: hat évig volt főmérnök. Ezalatt sem ő, sem az osztályvezetők nem tarthattak közvetlen kapcsolatot a vevőkkel és szállítókkal. A volt igazgatónak hathavi átlagkeresetét megadták, ezzel távozott. Maradt több mint tízfős rokonsága, akiket az évek múlásával vett fel a vállalathoz. Az új igazgató személyesen beszélt valamennyi családtaggal, és elmondta nekik: nem a rokonság, csak az elvégzett munka számít. Alacsony bérek A másik igazgatói feladat a dolgozók alacsony bérének emelése. Ha a késztermékeken túladnak 3-3,5 milliós nyereséget könyvelhetnek el. Az igazgatói posztra pályázatot írtak ki, míg a privatizációs elképzeléseket közösen az év elején újratárgyalják. A munkástanács sikerként értékeli rövid tevékenységét, de az igazgató felmentése után nem oszlik fel. Szerintünk a vezetőváltás, ha éveket késett is, de lezajlott. m. cs. Gyógyítóközpont Bátorban Egészségügyi központ épül Nyírbátorban. A befejezéséhez közeledő munkálatok nyomán tetszetős középülettel gazdagodik a város. December utolsó napjaiban megtörtént az előzetes műszaki átadás is, melynek elsődleges célja az esetleges hibák összegyűjtése, a hátralévő tennivalók felmérése volt. Ha minden a tervek szerint zajlik, március végén már birtokba vehetik az intézményt, melyben öt körzeti orvosi rendelő, tüdőgondozó, Köjál, Vöröskereszt, s számos egyéb egészségügyi szolgáltatás kap helyet. Az épületben található az a hat korszerű orvosi lakás is, amely a legkényesebb igényeket is kielégíti. (Elek Emil felvétele) Hangulat A januári ködben kocsilámpák, határozott, tétova vagy ráérős gyalogosok bolyonganak, az élet, ünnepeink múltán hétköznapi medrébe vált. — Én nem is tudom, mi lesz velünk — hallom a buszon. — Már erről is le kell mondanom —sóhajtja egy hölgy az újsá- gospaviion ablakánál. Legfeljebb jönnek a végrehajtók, és elviszik a bútorainkat —- rándítja a vállát egy asszony az ABC pénztárosnője felé. Ahonnan csak értelmes szavakat felfoghat a fülem, ahol legalább két ember beszélget fennhangon, mindenhonnan a kamat, az árak, a fizetés, a mi lesz velünk hallatszik. Most ráadásul sehol egy 6:3, sehol egy döntőbe jutás a focivilágbajnokságon. Kedves Rózsa Norbert és Kedves Damyi Tamás! Minden hiába: eredményetek világraszóló, de ahhoz kevés, hogy „kínunk szebbre fesse át...” Mindehhez köd van, latyak van, és hidegedik az idő. I lig vártam, hogy beérik : jek az áruházba. Ott- HfSS hon felejtettem a kesztyűmet, s a szél csonttá merevítette a kezemet. Még a pénztárcámba sem sikerült belenyúlnom, hát nézelődtem egy kicsit. Mozgattam az ujjaimat: majd csak felmelegszenek. Egy idősebb hölgy nézelődött ugyanazon gondola előtt. Pergamen színű arcával, rég divatjamúlt hosszú ruhájával, vállára boruló kendőjével olyan volt, mintha most lépett volna ki egy fóliáns iniciáléjából. A pipereszappanokai nézegette. (Mintha az árak érdekelték volna,) Némelyiket meg is szagolta, de aztán visszatette. A kosarába nem került egy sem, pedig a gondola túlsó végén álló filigrán eladónő nem is titkolta, hogy őt figyeli. Az asszony éppen csak rápillantott, s a becsületben megöregedett emberek nyugalmával továbbment. Amikor beálltam a pénztár előtti hosszú sorba, ő az első volt, de még nem fizetett. Alit a sor. A pénztáros kisasszony egy csomag száraztésztái tartott a kezében és kérdően nézett rá. —Azt hiszem, valami tévedés lehet — zavarodott meg a vevő — a múlt pénteken, ezt biztosan tudom, 32 forint volt. — Most 46! — Sajnos, nem hoztam annyi pénzt magammal... ki gondolta... MÉG NEM KOLDUS... —Akkor mi legyen?—emelte fel a hangját a kisasszony. — Már beütöttem. —Megnézem, talán lesz any- nyi a kistárcámban. —Halvány arcát elöntötte a vér, most olyan volt, mint a váratlanul katedra elé hívott diáklány. Belenyúlt a szatyorba, s tenyérbe lapuló kerek szattyánbőr tárcát vett ki. Tartalmát, maroknyi 10——20 fillérest a pénztáros tálcájára borította. Csörgött az aprópénz, néhány le is esett a padlóra. Az előttem álló nagydarab ember felmordult:—Az istenfáját, még csak ez hiányzott! Inkább adok egy húszast, csak haladjunk már! A pénztárosnő mintha nem látott, nem hallott volna semmit, nyugodtan szemelgette az aprópénzt, s a végénfelütve a fejét ezt mondta:—egy húszfilléres még hiányzik... majd a következő vásárláskor megadja. Az asszony szeméből kihugy- gyant a könny. Kifelé menet a két ajtó között ismét láttam. A kávéőrlő mellett, arccal a fal felé fordulva, mozdulatlanul állt. egsajnáltam. Néhány lépéssel mellé kerültem egy üres kosarat emelve le az állványról. Rám nézett, megtörölte a szemét, s szapora léptekkel otthagyott. Igaza volt. Milyen címen foglalkozom én az ő bajával? Nem tőlem vagy a másik vásárlótól kér ő részvétet, segítséget. Dehát akkor kitől? Kazár Gábor Népfőiskola gazdálkodóknak Mottó: „A népfőiskola megtanította a dán parasztot elsőrendű vajat készíteni anélkül, hogy egy szót is szólt volna a vajról.” Újra indult a népfőiskolái mozgalom, s ma már száznál is több ilyen működik az országban. A megyénkben eddig nyolc népfőiskola segít a demokratikus folyamatok kibontakozásában, melyből négy található Nyíregyházán. Nemsokára megkezdi működését a nagy- és kisgazdák, kertbarátok, szellemi, szakmai színvonalát növelni hivatott, „Westsik Vilmos” Népfőiskola. Az önkéntes, előzetes végzettséghez nem kötött újabb önfejlesztő közösség megszületése fölött a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület, a Kertbarátok és a Kistermelők Megyei Szövetsége és a számára otthont nyújtó Kertvárosi Közösségi Ház „bábáskodik”. —A népfőiskola célja—amint azt Illés Balázs, a Kertvárosi Közösségi Ház vezetője, egyébként a Népfőiskolái Egyesület titkára megfogalmazta — a névadó kiváló tudós örökségét felvállalva segíteni egy korszerű, modern kisgazdaság elterjesztését. Szeretnénk, hogy még több virágzó kert jöjjön létre, ahol a gazda felméri és tudja a saját érdekeit, büszke múltjára. Az általa művelt földön akar boldogulni és a boldoguláshoz rendelkezik mindazokkal az ismeretekkel, amelyekkel a létrejövő (farmer)gazdaságát felvirágoztathatja. Mi az ismeretek megszerzését, bővítését tudjuk lehetővé tenni, a majdani hallgatóinkkal közösen kialakítva az oktatás tervét. Egy biztos, csak olyan előadásokat szervezünk, amelyik mindenkit érdeklő kérdésekkel foglalkozik. — A népfőiskola január 19-én 14 órakor indul és tíz héten át, szombat délutánonként lesznek az eszmecserék, viták. Azt szeretnénk, ha minél több társunk, barátunk lenne, aki jelentkezik közénk. —gb — Maga alatt vágta a fát INFLÁCIÓ ÉS ÉLETSZÍNVONAL
