Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

1991. január 9. Kelet-Magyarország 11 KM-posta • KM-posta Két igény — egy lakás VEVŐKIJELÖLÉS VITÁVAL „Az elmúlt napokban olyan igazságtalanság és csalódás ért, hogy nem tudom szó nélkül megállni.” E sorokkal kezdi leve­lét K. L.-né Újdombrádról. Szerkesztői üzenetek Hiányzó vevőcsalogató Kénytelen vagyok írni, mert az európai útnak az ilyen kicsi dolgok is hátráltatói, amelyek a gyakorlatban még mindig élnek, és az emberek közérzetét rontják. A Jósaváros (Etelköz, Eperjes utca. Korányi Fri­gyes utca, Ószőlő utca, Ungvár sé­tány stb.) boltjaiban a diódarálók ál­talában rosszak, a mákdarálók hasz­nálhatók. Sajnos, mindegy, hogy jók-e vagy rosszak, mert az eladók vérmérsékletük szerint figyelmezte­tik a darálni akarókat, hogy csak akkor és azt darálhatják, amit ott vá­sároltak, a mákot vagy a diót. Jogo­san háborodnak fel ezen a vásárlók. Miért? Egyesek termelnek pár kilo­gramm diót, illetve mákot, és ezt akarják ledarálni. Mások a piacon olcsóbban vásárolják meg, mint amennyiért az üzletben kapnák, így ezt akarják ott ledarálni, ahol min­den egyebet vásárolnak. Hogyan Ipliet az, hogy azok, akik mindent ott vásárolnak, még annyi kedvez­ményben sem részesülhetnek, hogy egyszer-egyszer, ünnepek előtt ezt a pár dekagramm mákot vagy diót le­darálhassák... Sajnos, a kereskedők még ma sem gondolnak arra, hogy a vevőt oda kellene csalogatni. Még mindig az van, hogy a vevő kényte­len az üzletbe menni, ahol a modor, a kedvezmény, az emberség egyfor­ma, általában nem európai... Molnár Antalné Nyíregyháza, Május 1. tér 10. sz. Várok a nyugdíjamra... A Nyíregyházi Bútoripari Szö­vetkezetben dolgoztam húsz évet. Sajnos az egészségem megromlott, és a szövetkezet vezetőségétől meg­kaptam a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét tavaly szeptember else­jével. A munkahelyem az összes hivatalos papírt megküldte a Társa­dalombiztosítási Igazgatósághoz, ahonnan szeptemberre és októberre nyolcezer forint előleget küldtek. Aztán vártam, és már bőven elmúlt a harmincnapos intézési határidő kétszerese is, ezért november 23-án személyesen elmentem az igazgató­sághoz. Ott egy illetékes azt vála­szolta, hogy elküldték az előleget (éljenek meg, ha tudnak, ennyiből), és azt ígérte, hogy egy héten belül megkapom az iratot. Azt december 20. táján meg is kaptam, de a nyugdí­jamat azóta sem, és karácsonyra még egy zacskó cukrot sem tudtam venni az unokámnak, majd megszakadt bele a szívem. így becsülik meg a 32 éven át becsülettel dolgozó embert. Szégyellje magát a mostani társada­lom, hogy úgy kell könyörögni azért, ami járna! Szilvási Sándorné Nyíregyháza, Ungvár sétány 35. (Szerk. megj* A Társadalombiz­tosítási Igazgatóság állásfoglalása szerint egyszerűen képtelenek ha­marabb megvizsgálni, elbírálni a nyugdíjkérelmeket, amik eddig el­képzelhetetlen mennyiségben ér­keznek hozzájuk, folyamatosan. Tőlük az ügyek a budapesti Nyug- díjfolyósüó Igazgatósághoz kerül­nek, ott szintén legalább egy hónap az átfutási idő. Tehát amíg az új nyugdíjas végre hozzájut első nyug­díjához, eltelik két-három hónap. Nekünk csak egy kérdésünk van: tessék mondani, tényleg jól van ez így?!) Három éve kötöttek férjével há­zasságot, azóta született egy gyer­mekük. Jelenleg a szülőknél lak­nak, hároijiszobás összkomfortos házban: de itt él a nagymama és \ tizenhét éves fiútestvér is. Mint a legtöbb fiatal, már esküvő óta sze­rettek volna egy saját lakást, s 1990-ben kinéztek maguknak egyet. Ki kit támogat? — Megtudtuk, ha az IKV-n keresztül vásároljuk meg, meg­kapjuk a gyermekek után járó szo­ciálpolitikai támogatást, valamint az első lakáshoz jutók 150 ezer forintos kedvezményét — pana­szolja az asszony. — A lakást fe­lértékelték, de sajnos különböző okok miatt elhúzódott a dolog, és az IKV felbontotta a helyi OTP- vel a szerződést. A tulajdonos ezért, az akkor még működő ta­nácsnak ajánlotta fel az épületet eladásra. A választások miatt no­vember végén már az önkormány­zat döntött az odaítélésben. Meg­lepetésünkre nem minket jelöltek ki vevőnek, hanem egy másik házaspárt. Bár ők a nyáron háza­sodtak össze, s a fiú szüleinél lak­nak, mindössze négyen. Mint az már lenni szokott az ilyen kis faluban, hamar híre megy mindennek, az emberek beszélni kezdtek: ki kit támogatott, vagy nem? Olvasónk is felvetette: ho­gyan történhetett meg ez, hisz ők nem is pállották róla, hogy más is igényt tart a lakásra. Az írásban megkapott döntés nagyon szűk­szavú volt: a testület határozata, minden indoklás nélkül, az esetle­ges fellebbezést kizárva. Elkese­redésüket fokozta, úgy tudták, ’91-ben megszűnik az ilyenfajta vevőkijelölés, de nem kapják meg a különböző kedvezményt sem. Döntés vitával Harsányi Menyhért, Újdomb- rád polgármestere először meg­döbbent, majd felháborodott az elhangzottakon. —Valóban ketten nyújtották be igényüket a meghirdetett üresen álló családi házra, — fogalmazta meg tájékoztatójában. — A vevő- kijelölésre az előterjesztést hatá­rozattervezet nélkül küldtük ki a testületi tagoknak, hogy a döntés- hozatalban ne befolyásoljuk őket. A képviselők a kérelmezők összes körülményeit mérlegelték, s 4-3- as, tehát többségi szavazattal je­lölték ki a másik házaspárt vevő­nek. Az önkormányzati törvény alapján, ez ügyben hozott határo­zat ellen fellebbezésnek nincs he­lye. Summázva: a vevőkijelölés törvényesen történt, az eredményt aktív vita előzte meg. Megjegy­zem, K.-ék nemcsak bennem, de a testület más tagjaiban is harago­saikat vélik felfedezni — ennek megfelelően is viszonyultak hoz­zánk, sőt a körjegyzőhöz is. Az ügy mégis hepienddel zá­rult. Harcsa Bertalan, a település körjegyzője telefonon értesítette lapunkat: K.-ékat vevőként jelöl­ték ki egy másik, hasonlóan fel­ajánlott lakásra, még az elmúlt év vége előtt. (így ők is hozzájuthat­nak a kedvezményekhez.) A falu érdeke Van viszont az ügynek egy jó pár tanulsága: Minden embernek a maga terhe a legnehezebb, a saját ügye a legnagyobb. Nem volt ez­zel másként panaszosunk sem. Talán ha előre tudja, hogy több jelentkező is van a lakásra, jobban megérti a határozatot. Az is igaz viszont, a testületnek döntenie kellett, a kollektív bölcsesség va­lószínűleg mindent mérlegre tett, s a település érdekét is figyelembe vették. A nyírbátori határőr kato­náknak: Reméljük, megkapták már a jövedelempótló segélyt, amelynek összege jelenleg havi ötezer-ötszáznegyven forint. Ha mégsem, úgy annak az az oka, hogy az egységnek még nem biztosították a megfelelő pénzkeretet. A segélyt vissza­menőleg, vagyis 1990. novem­ber elsejei hatállyal fizetik ki. K. A.-nak, Vásárosnamény: törvényességi óvást nyújthat be a Legfelsőbb Bíróság elnöké­hez, címe: 1055. Budapest, Pf.: 35. (Markó u. 16.) Nánási Gyuláné, Hetefejér- cse: a csarodai téesz elnökének levele szerint a paradicsom el­lenértékét december 7-én vették át készpénzben a Nyírtassi Álla­mi Gazdaságtól, és azt decem- bér 11-én kifizették a tagoknak. Érdekes, de egyben bosszantó vitába keveredett egy tanítónő olvasónk. A gyermeke sajnos sárgaságban megbe­tegedett, s őt emiatt egészségügyi zárlat alá vették. Az egyik helyről azt hallotta, jár neki a teljes átlagkereset a zárlat idejére, de végül is csak táppénzt ka­pott. Ki így, ki úgy tájékoztatja a zárlat­tal kapcsolatos előírásról, a vita eldön­tését kérte tehát lapunktól: mi az igaz- ság? Az igazán hiteles bíró a megyei tár­sadalombiztosítási igazgatóság, amely levélben értesítette olvasónkat: a jelen­Egy aranyosapáti olvasónk Dacia személygépkocsija tavaly nyáron le­égett a garázsban. A biztosító vállalta a költségek megtérítését, így bevitte az autót a Tempó Autó-Motorjavító Leányvállalathoz javítani. És ezzel megkezdődött a gépkocsi kálváriája, mert hol alkatrészek hiányoztak a javí­tásához, hol vita támadt valamiért, az­tán az ügy eljutott a bíróságra is... A leányvállalatból időközben Autó Tempó Kft. lett, amelynek ügyvezető igazgatója, Kohut István megírta, sze­rintük miért lett az autójavításából „se té, se tova” ügy: Az Állami Biztosító kárfelvételi jegyzőkönyve szerint olvasónk sze­mélygépkocsijának műszerfala, belső kárpitrendszere tárolás közben kiégett. A munkát elvállalta a szerviz, s a javí­D. V. Nyíregyháza: Kéijük, hogy írja meg pontos címét és nevét, ugyanis kérdéseire nem tudunk néhány szóban választ adni, azok megfelelő magyará­zatot igényelnek. Várjuk a leve­lét. Névtelen olvasónknak, Nyír­egyháza: Nem bérelt lakásban lehetőség van arra, hogy a vízdí­jat személyekre osszák szét, s ne a szobaszám alapján állapítsák meg. A közös képviselő ponto­san választ ad a kérdéseire. Elle­ne irányuló haragja nem tűnik helyénvalónak, mert ő csak az előírásoknak engedelmeskedik. Úgy véljük, célravezetőbb, ha indulat nélkül megbeszélik, melyik megoldás volna gazda­ságosabb. Ha azonban a lakók ehhez nem járulnak hozzá, ön­nek el kell fogadni a közösség döntését. leg érvényes jogszabály szerint táp­pénz a keresőképtelent illeti meg. Az 1975. évi II. törvény végrehajtására kiadott 89/1990. (V. 1.) MT. sz. rende­let 26. paragrafusának c. pontja értel­mében keresőképtelennek minősül az is, akit közegészségügyi okból hatósá­gilag elkülönítenek, továbbá aki jár­ványügyi, illetőleg állategészségügyi zárlat miatt a munkahelyén nem tud megjelenni, és más munkahelyen átme- netileg sem foglalkoztatható. Olvasón­kat tehát az informálta helyesen, aki azt mondta, hogy a zárlat idejére táppénz illeti meg. táshoz szükséges alkatrészeket a raktár kiadta. Ám hiányzott akkor a belső kár­pitrendszer (ajtók, ülés, tetőlemez), tehát megkérték ügyfelüket, keresse föl az Állami Biztosító illetékes szakembe­rét és döntsön a kárpitozásról, mivel gyárit nem tudnak beszerezni. Olva­sónknak azonban olyan esztétikai kí­vánsága volt, amit az ÁB nem támoga­tott. Itt következett egy fordulópont: ol­vasónk a gépkocsi csereigényét jelen­tette be a Tempónál, az Állami Biztosí­tónál is, ezek után a javítást nem kezd­ték el, mert az az esetleges csere után értelmét veszítette volna. A Merkur azonban a gépkocsicserétől elzárkó­zott, az Állami Biztosító nemkülönben. A szerviz a kivételezett alkatrészeket visszavételeztette a raktárába, s azokat más javításokhoz felhasználták. Ápri­lisban bírósági tárgyalás volt az ügy­ben, ezen megegyeztek olvasónkkal, hogy ha megfelelő alkatrészeket tud­nak biztosítani a javításhoz, azt július végére befejezik. Ekkor már az Állami Biztosító szak­embere engedélyezte a szerviz által javasolt helyen a belső kárpitok elké­szítését, amit a tulajdonos megelége­detten el is fogadott. Sajnos—az ismert román anyagellátás miatt —, csak rész­ben sikerült megjavítaniuk a gépkocsit. Novemberben újabb tárgyalás volt, ki­tűzték december közepére a szakértői vizsgálatot is, de ezek elmaradtak. Az ügy tehát folytatódik... „Segítőkész” taxis Karácsony viliája előtti este kislá­nyunknak ömleni kezdett az orra vére. Este fél nyolc volt, telefonon szeret­tünk volna taxit hívni, de a telefon rossz volt. Kiálltunk az utcára a beteg gyer­mekkel, és leintettünk egy taxit. Ugyan foglaltat jelzett á lámpája, de gondol­tuk, hogy a Család utca közepétől leg­alább az elejéig elvisz minket. A taxis nagy mérgesen kioktatott bennünket, hogy ő Orosra megy nyolc órára, hívás­ra. Bár semmibe se telt volnaaz Orosi út elejéig elvinni minket, a hidegben öl­ben kellett becipelni gyermekünket a gégészetre a kórházba. Bár útba esett volna neki, mégsem volt hajlandó any- nyit segíteni, amennyire kértük. Nagy Istvánná Nyíregyháza, Család utca Dankó Mihály ,,Hely takarékos ’ ’ levelezőlap Kezdetben volt a levelezőlap, amelyet most a „helytakarékos” leve­lezőlap váltott fel. Nem lehet írni a feladó alá, csak a hátsó oldalra. Ha így megy tovább, pár hónap múlva szemtanúi leszünk annak, hogyan lesz belőle drága képeslap a jogász tanácsai Tartásdíj és öröklés § Egy mátészalkai levél­írónk unokahúga gyerme­ket szült. Apának a vőlegé­nyét jelölte meg, aki tilta­kozott ellene, s csak akkor volt hajlandó elfogadni az apaságát, amikor a bíróság azt megállapította és köte­lezte a gyermektartásdíj megfizetésére is. Egy ideig szorgalmasan telje­sítette kötelezettségét, ám megnősült, és azóta tetszés szerint küldi a tar­tásdíjat, mégpedig annyit, amennyit épp gon­dol. Olvasónk unokahúga felkereste a bírósá­got, hajtsák be volt vőlegényétől az elmaradt tartásdíjat és kötelezzék a pontos teljesítésre, ugyanis ő az áremelések miatt olyan helyzetbe jutott, hogy a gyedből csupán a napi kenyérfé­lére és tejre futja. A bíróságtól még nem érke­zett semmilyen válasz, ezért azt kérdi, mit cselekedjen? A jogerős bírósági ítélet alapján megállapí­tott tartásdíjat végrehajtás útján kell behajtani a kötelezettől. Az ítéletet hozó bíróságtól vég­rehajtási lap kiállítását kell kérni, és ebben meg kell jelölni, hogy a tartásra kötelezett milyen vagyonából fogják le a tartásdíjat, va­lamint meg kell nevezni a munkáltatóját, amelytől közvetlen letiltást lehet kérni. Nem az adósra kell bízni azt, hogy mikor és mennyit kíván fizetni. Mindenképpen végre­hajtást kell ellene kérni, mert bárhol is helyez­kedik el, viszi magával a tartásdíj-fizetési kötelezettségét. Ha levélírónk unokahúga a végrehajtótól olyan értesítést kapna, amely szerint a végrehajtás eredménytelen, tartás elmulasztása miatt az apa ellen tehet büntető feljelentést, és az apasági perben eljárt bíró­ságtól kérheti, hogy körülményeire való te­kintettel a tartásdíjat az állam előlegezze meg neki. Férje örököseiről érdeklődik Cs. P.-né Nyíregyházáról. Ura első házasságából ugyanis két gyermek származik, és az övékből is kettő. Felépítettek egy nagy házat, amit le­vélírónk nem az „idegen” gyermekeknek sze­retne juttatni, hanem a saját gyermekeinek. Mit kell tennie? Olvasónk férjének ingatlantulajdonát — amely nyilvánvalóan a ház fele része — négy gyermeke örökli, tekintet nélkül arra, hogy melyik házasságból származnak. A túlélő házastárs a hagyatékhoz tartozó ingatlanrész özvegyi jogát örökli, utána ugyancsak saját gyermekei fognak örökölni, jelen esetben olvasónk két gyermeke. A férje első házassá­gából származó két gyermeket, az örökségből kizárni vagy kitagadni csak bizonyos esetek­ben lehet, de házastársa írásbeli végrendelet­ben intézkedhet úgy, hogy vagyonát csak a második házasságából származó két gyerme­ke örökölje. Ebben az esetben az idősebb, vagyis a ko­rábbi házasságából származó gyermekeket kötelesrész illeti meg, amely a fele annak, amit egyébként végintézkedés nélkül örököltek volna. Férje fél részét tehát végrendelet nélkül a négy gyermeke örökölné, így egy-egy gyer­mekre 1/8-ad rész jutna az egészből. A köteles­rész ennek a fele, azaz 1/16-od rész. Ezt kell annak a gyermeknek kiadni, aki nem örökölt. K. Zoltán Tiszavasváriból küldte el levelét: A felesége édesapja két éve elhunyt, és a ha­gyatéki tárgyaláson nem rendezték a szülők birtokában lévő személygépkocsi sorsát. így az özvegy — levélírónk anyósa — most eladta a gépkocsit, de lányának egy fillért sem jutta­tott belőle, holott olvasónk úgy értesült, megil­lette volna feleségét a fele rész. A személygépkocsi fele része „házastársi közös vagyon” címén olvasónk elhunyt apó­sát illette meg, mert az életközösség ideje alatt szerzett vagyon — és a személygépkocsi az volt — közös. A felesége tehát jogosan kérheti a részét az eladott gépkocsi árából. A gépkocsit az anyósa nem sajátíthatja ki. Dr. Bartha Sándor (tmi) EZT MONDJA AZ ILLETÉKES Táppénz jár Az ügy nincs lezárva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents