Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-09 / 7. szám

1991. január 9. Kelet-Magyarország 3 Hány szűk esztendő? MEGBÉNULT A KÖZLE­KEDÉS Bulgáriában—vesszük a riasztó hírt —, a mentők és né­hány, a szolgáltatásban nélkü­lözhetetlen jármű kivételével áll­nak a gépkocsik. Elfogyott a ben­zin, a szovjetek nem adnak üzem­anyagot. Döbbent emberek tárják szét kezüket a tévékamera előtt, nem értjük, nem tudjuk, most mi lesz. Miközben azt latolgatjuk, lám, megvannak a törvényszerű, elke­rülhetetlen velejárói annak az átalakulási folyamatnak, amely­nek során a szocializmusnak ne­vezett államformából egy ország kivezethető, azért némi megnyug­vással könyveljük el, milyen jó, hogy ott még nem tartunk, ahol a bolgárok. Nem dőlt össze az ország, noha kínlódunk eleget, leselkedik a munkanélküliség veszélye, stb. Ugy-ahogy, de mégiscsak jön a nyugati tőke, habár pl. az amerikai üzletembe­rek többsége kivár, megnézi előbb; a pénzüket itt befektető első fecskék hogyan birkóznak meg a hatalmas és fölösleges magyar bürokráciával. Tudjuk, ami számunkra a nehe­ze még hátra van, és szánjuk a bolgárokat, de azért arra is gondo­lunk, jó érzés tudni, hogy hazánk eddig még nem roskadt a földre a nagy átalakulásban, kibírtuk a taxisblokádot, a mozdonyvezetők sztrájkját, és ha nyögve is, de le­nyeltük a parlament szilveszteri keserű piruláit, a kamatadóval meg a költségvetéssel együtt. MIRE SZÁMÍTHATUNK a továbbiakban? — sorozatban tesszük fel a kérdést a sajtó hasáb­jain, vezető politikusoknak és az utca egyszerű emberének egy­aránt. Csak a legrosszabb jöhet — hangzik a legtöbb válaszból, bár a józanabb nyilatkozók sietnek hoz­zátenni: és teljesen mindegy, ki tartja most kezében a kormány pálcáját, az alaphelyzeten senki sem tud változtatni, azon, hogy egy csődtömeget kellene kiemelni a szakadékból. Milyen lesz az előttünk álló év? — megkérdezték ezt a hírneves Gallup közvélemény-kutató inté­zet munkatársai is a volt szocia­lista országokban. Nemzetközileg nagy feltűnést keltett, hogy egyértelműen a magyarok köz­hangulata a legpesszimistább, egyetlen másik volt szocialista országban nem regisztráltak olyan fokú borúlátást, mélypontot, mint Magyarországon. Miért van ez így? Miért képesek optimistábban látni a jövőt az oroszok, a szlovákok, a szerbek? Hiszen másutt sem jobb a helyzet, mint nálunk. Nem könnyebb a lengyeleknek sem, az oroszok éheznek, és nagy bajok vannak a románoknál is, pedig nekik nincs nyugati tartozásuk. Miért a ma­gyar a legelkeseredettebb, a legin­kább reménytvesztett, a legkilá- tástalanabb? Veri a magyart valami ősi átok, ami a terhek elvi­selését lelkileg is megnehezíti? Nem elég, hogy anyagi terheink alatt roskadozunk, a szíveinket sem tudjuk felemelni? MÁS VOLT SZOCIALISTA ORSZÁGOKBAN is ugyanazok a tünetek tapasztalhatók, ugyanaz a végzet sújt bennünket. Mi vol­nánk a legkishitlíbbek? Ha körül­nézünk, látnunk kell, hogy nálunk azért még van áru a polcokon—ha egyre nehezebben vesszük is meg —-, kevesen tették még le az autót benzintakarékosság miatt, kará­csony előtt nem csak videóért, de banánért is hosszú sor állt. Nem arra akarnak e sorok buz­dítani, hogy nosza, szálljon már meg bennünket valami hurrá-op­timizmus, mert vakok között mi volnánk a félszeműek. Dehogyis. De ne adjuk át magunkat egy letar­gikus hangulatnak, ne engedjük, hogy rossz kedvünk végképp elha­talmasodjék rajtunk. Igaz, ennyi szomorú szemű, megtört tekinte­tű, levert arcú embert soha nem láthattunk magunk körül, mint mostanában, mégis, jó lenne vala­hogy egymásban megkapaszkod­ni. Szüléink elbeszéléseiből tud­juk, régen sokkal szegényebbek voltak az emberek, mint most, de éltek, ahogy tudtak, ahogy lehe­tett, szeretetben, tisztességben. Szilveszteri számunkban az egyik nyilatkozó arra utal: a tisztes sze­génységben is lehet tisztán élni, lehet azt méltósággal elviselni. Nem erre vágytunk persze, de nincs más lehetőségünk. És ha ál­landóan csak a siránkozást hall­juk, még qlhisszük, hpgy csak így lehet élni, leverten, fásultan, unot­tan. , VANNAK, AKIK ÚGY FO­GALMAZNAK: amagyar ember ereje, tartása leküzdi a legna­gyobb akadályokat, fogát össze- szorítva kibírja a legnagyobb megpróbáltatásokat is, ha tudja, hogy egy átmeneti időszak után jobb várható. Ha tudja mire kell még számítani, mit kell elviselni, hány szűk esztendő következik és mikorra jön valamiféle enyhülés. Azt várnánk sokan: gyúljanak ki végre a remény pislogó kis láng­jai , mondják meg az okos emberek azt is, mikor érhetünk az alagút végéhez. Valószínűleg könnyeb­ben átvészelnénk a ránk váró ne­héz időket, ha a majdani új éle­tünkből egy kis szikrát felvillanta­nának. Baraksó Erzsébet Bútorlap Naményból Nagy a kereslet az Interspan vásáros­naményi gyárának különlegesen fe­lülkezelt bútorlapjai, burkoló- és pad­lólapjai iránt. (E.) Február utolsó hetében Finn hét A Magyar—Finn Társaság felhívja az általános és középis­kolákat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt az 1991. február utolsó hetében tar­tandó finn héten. Jó volna, ha a legkülönbözőbb órákon — iro­dalom, nyelvtan, történelem, földrajz, biológia, ének, rajz — foglalkoznának a finn kulturális és gazdasági élettel, nyelvroko­naink mindennapi életével, jele­nével és múltjával, szokásaik­kal, hagyományaikkal, képző­és iparművészetével, zenéjével stb. A részvétel az iskoláktól sem­miféle anyagi áldozatot nem kí­ván, ehelyett sok ötlettel és jó szervezéssel minden' iskólá tá- nulöifjúságát be lehetne vonni a munkába. A felkészülés meg­könnyítésére a Magyar—Finn Társaság és a Kalevala Baráti Kör megjelentet egy kiadványt, amelyben Finnországgal kap­csolatos friss adatok és tudniva­lók találhatók. A kiadványt eljut­tatják mindazon általános és kö­zépiskolának, amelyek január közepéig jelezték részvételüket, illetve bekapcsolódásukat a finn hét rendezvényeibe. (Jelentkez­ni továbbra is a következő címen lehet: Bessenyei György Tanár­képző Főiskola, Nyelvészeti Tanszék, Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. A részvételüket jelző isko­láknak lehetőségük lesz egy-egy előadó meghívására, dia- vagy videóanyag kölcsönzésére is. Elmaradó katonai megrendelések a MOM-ban Civil profillal a piacon 1990 volt az első év, amelyet hadimegrendelések nélkül zárt a mátészalkai Mechanikai és Optikai Részvénytársaság. A ka­tonai kiadások csökkentése miatt év végén a tervhez képest 100 millió forint árbevétel-kiesésük volt. Már tavalyelőtt lát­hatóvá vált, hogy új helyzet áll elő. Azóta a gyárban mindent elkövetnek, hogy ne kerüljön sor szervezett elbocsátásokra. Örömmel jelenthetjük, hogy a sokirányú törekvés nem volt hiábavaló, alig csökkent a létszám, szerény nyereség is várha­tó. De mit hoz 1991? Az újfajta törekvéseknek szem­mel láthatók a jelei az ízlésesen berendezett kiállítóteremben. Mutatós vízmérő órák sorakoznak katonás rendben, a házépítők örö­mére. A modem vonalú minimér­legeknek a háziasszonyok örül­hetnek. A tenyérben elférő tájolót a természetjárók , a kirándulók használhatják. Egy kis polcon so­rakoznak a nagyítók, köztük az órások és a .bélyeggyűjtők által használtak is. Qrvosok, majd vas­utasok fontos szerszámai követ­keznek. Több szakorvos használ­hatja a Szálkán készült fejlupe na­gyítót. A kiállítóterem padlóján látható a szovjet vasutakon is használható vágánymérő műszer. A legnagyobb figyelmet keltheti itt a nemrég tökéletesített szem­üveglencse -család. Kerti Béla. Tőle ezeket halljuk: — Idén hat fejlesztési teamet hoztunk létre. Egyik például a vízmérő gyártmányfejlesztésén dolgozik. Cél a magasabb műsza­ki szint, a kisebb önköltség, az olcsóbb eladhatóság. A konkurr rencia miatt is szeretnénk olcsób­ban adni e termékünket. Nemrég gyári pályázatot írtunk ki külön­böző fejlesztési, újítási témákban. 1 -l-A fejles'ztésnek\>art-é ország­ra szóló eredménye?-—> A szemüveglencséken kívül figyelmet érdemel az a nyomde­tektor lemez, amelyet a Debrece­ni A tommagkutató Intézettel közö­sen fejlesztettünk ki. Kísérletkép­pen már használjuk e lemezt, amely sugárzás rögzítésére alkal­mas. Ekzel a szellemi erőnket is átcsoportosítottiik'a civil iparba. Átszervezésekre, a létszám egy részének átcsoportosítására is sor került. A műanyagüzemben egy ügyes német gépen dolgozik Fe­kete Bálintné, aki szintén más munkakörbe került. A változások őt is érintették. Nem könnyű az átállás Védett név A lencsék előtt kis kék papíron felirat: Primon. Ez a lencsecsalád új neve. Megtudtuk: a név védetté nyilvánítása most van folyamat­ban. E márkanév valóban márkás szemüveglencséket véd. Ezekből a kifejlesztett lencsékből már egymillió darabot rendeltek 1991- re a nyugati kereskedők. A gyár fejlesztési főmérnöke T iltakozom, kérem. Arszakértőtle- nítést akarnak végrehajtani. Én mellékfoglalkozásban ármagya­rázó is vagyok, így egyértelműen be tudom bizonyítani, hogy ez a lépés igen káros lenne rám nézve, s általam nézve az egész országra. Ad 1: reám legalább olyan nagy szükség van, mint az áremelésre (ezt később még részletezem); ad 2: ha én nem lennék, a lakosság tudatlanság­ban élne, mert a megbízható, pontos, bár elszomorító információkat nem tudná kellően feldolgozni, nagyon a lelkére venné, s ez búskomorságba sodorná az egész országot; és végül ad 3: árszakértőt nem lehet árszakértőtleníteni, mert ez fából vaskarika, s mivel ez utóbbi axióma, bizonyítása nem kívántatik. Az én legélesebb fegyverem a logika, a szakértelem és a gazdasági kényszer. Az idő most nekem dolgozik: aszály, olajvál­ság Irakkal a középpontban, nem folyik a Barátság, adós, fizess!, veszteséges és sza­nált vállalatok, munkanélküliség, aprón és cseprőn vitázó parlament, környezetszeny- nyezés, alacsony felvásárlási árak, ma­gasszintű „rárakódások”... Soroljam még? De mindezt meg kell magyarázni a tu­datlan és hellyel-közzel bugyutának kinéző állampolgároknak. Például tudniuk kell, hogy a drágább benzinből kevesebb fogy­hat, s akkor nem lesz belőle annyi korom. Az útadót már legalább háromszor bekalkulál­tuk a benzin árába, de kérem, azóta a kátyúk is nőttek! Nem szabad az emeléssel megáll­ni. Az alkohol árát azért emeljük mindig, mert az legalább olyan méreg, mint a ciga­retta. A hús pedig emeli a vér koleszterin­szintjét, ami fölöttébb káros. A zöldségfélék és a gyümölcsök azért olyan drágák, mert az nem helyes, ha valaki vegetáriánus, ugyan­is akkor nem fogy eléggé a hús. Megromlik vagy le kell értékelni. A tej és a tejtermékek áremelése szintén ebből a logikából fakad, ugyanis, ha olcsó lenne, még víz helyett is tejet innának. De a mi országunk nem tej jel­mézzel folyó Kánaán... Vagy itt van a kenyér, Azt igazán nem engedhetjük meg magunknak, hogy valaki olcsó árfekvésű kenyérből fedezze a napi energiaszükségletét, mert köztudomású, hogy a kenyér hizlal, az aszály miatt a liszt különben is drága. És egyáltalán: az or­szágban mindenkinek megvan a napi kenye­re, nem hiába mondogatják:, A mindenna- I pi kenyerünket add meg nekünk ma...” Én a szabad árak mellett vagyok, s ezt észér­vekkel el tudom fogadtatni mindenkivel. Szabad állam szabad polgárai! Szabadon dönthettek a demokratikus vásárlás során arról, hogy aznap mit vesztek: tejet vagy ke­nyeret, esetleg böjtöt tartotok. Visszatérve az alkoholra és a ben­zinre. Abban is csak logika van, hogy 1 a benzin és a szeszes italok árát szink­ronban emelik. Tudniillik, ha az előbbi netalán viszonylagosan ala- I csony árfekvésben kerülne piacra, néhány elvetemült alkoholista átképezné magát négyütemű Trabanttá. Felhajtana kétszer három litert, mert annyit fogyaszt \ százon. smételten kifejezem tiltakozása- I mat az árszakértőtlenítés ellen. Az nem lenne igazságos, ha en­gem a jelenlegi kormányból eltá- volítanának, mert nélkülem a kormány nem tudná szakértelemmel és a logika egész fegyvertárával felvértezve emelni az ára­kat. A dolgokhoz nem értő, botcsinálta ár­szakértő és ármagyarázó még képes lenne j valami egészen más árpolitikát folytatni... S.A. Erről így vélekedik: — Évekig az optikai részlegben szemüveglencséket ragasztottam betanított munkásként. Megértet­ték velem is az átállás szükséges­ségét, és átirányítottak egy kéthe­tes tanfolyamra, amelyen e gép kezelését tanultam meg. A régi, egysíkú munka helyett itt sokféle műanyag terméket gyártok a vízmérőkhöz. Nem bánom a válto­zást, főleg, hogy valamivel több lett a fizetésem. A változásokkal járó gond na­gyobb súllyal nehezedik Bíró Miklós igazgató vállára. O ezt mondja: — A katonai megrendelések elmaradása mellett más gondokat is meg kell oldani. Az Ikarusnak mechanikai részeket gyártottunk, a buszgyártás visszaesése minket is kedvezőtlenül érint. A köszörű­gépek projektorát is előállítottuk KGST-piacra, erről ne is beszél­jünk. A MÁV jelentős meny- nyiségű vágánymérőt rendelt, nemrég nehézségeire hivatkozva a megrendelés egy részét vissza­mondta. Kölcsönadott dolgozók —- Milyen intézkedéseket hoz­tak a talpon maradás érdekében? — Nemrég részt vettünk Balatonaligán a nemzetközi lát- szerészeti kongresszuson és kiállí­táson. Innen indult el az említett egymillió-forintos nyugati üzlet, amelynek remélhetőleg folytatása lesz. Új szolgáltatásként vadász- fegyverek javítását és távcsővel való felszerelését vállaljuk. Az őszi szezonban a tyukodi konzervgyárnak • „kölcsönad­tunk’ ’ ötven fizikai dolgozót. Az üzemrészeknek bértömeget osztottunk le, így abban érdekel­tek, hogy esetleg kisebb létszám­mal, jó minőségben termeljenek. Újabban gépkocsimosó csővéget is készítünk, reagálunk a civil piac minden rezdülésére. Végszó helyett: a 100 milliós árbevétel-kiesés ellenére 24 mil­liós nyereséggel zárta a múlt évet a mátészalkai MOM Rt. S idén az itteniek ott folytatják, ahol de­cemberben abbahagyták: fejlesz­tenek, kísérleteznek, piacot keres­nek. Reméljük, így megélnek bé­kés munkából, katonai megrende­lések nélkül is. Nábrádi Lajos Üj, kedvező biológiai hatású takarmánytáp gyártását kezdte meg a nyíregyházi tejüzem tejporgyára. (H. P.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents