Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 4. szám
1991. január 5. Kelet-Magyarország 3 JÓ MUNKÁT, POLGÁRMESTER UR! MEGTARTÓ VAROST Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tíz városa közül három helyen maradt ugyanaz polgármester, aki korábban tanácselnök volt: Tiszavasváriban, Nagykállóban és Csen- gerben. Ha nem ezen a három településen történt volna meg az eset, akár véletlennek is nevezhetnénk, így azonban van benne valami törvényszerűség: ott, ahol a lakosság választott, a régi mellett tartottak ki, ahol az • Ön tanácselnök volt, most polgármester. Erez-e valami különbséget a két munka között? — Amikor tanácselnöknek vá- lasztottak, akkor tízezer ember sorsáért kellett aggódni, ügyes- bajos dolgaikat intézni, most pedig csak Csenger lakossága választott polgármesternek. Az élet úgy hozta, hogy a volt társközségeink közül három — Számosán- gyalos, Szamostatárfalva és Kom- lódtótfalu — lakói látták, hogy igyekszünk nemcsak Csengerért tenni, hanem a környék lakosságáért is, ezért úgy döntöttek, hogy velünk közös pénzalappal és közös képviselő-testületben kívánnak a jövőben is együtt dolgozni. A másik három település—Csen- gersima, Csengerújfalu és Sza- mocsbecs — pedig az önállóság útjára tért. Hogy érzek-e különbséget a tanácselnöki és polgármesteri munka között? Még nem. Majd ha megjelennek azok a rendeletek, amelyek munkánkat szabályozzák, akkor lesz érezhető. • A választást megelőzően a pártok azt mondták, hogy a rendszerváltás igazán a helyhatósági választásokkal fejeződik be. Ehhez képest Csengerben nem történt rendszerváltás. Ön hogy látja ezt? —- Mi, csengeri helybeli vezetők azt az elvet követtük, hogy Csengerért, a Csenger környékiekért kell dolgoznunk, azt hiszem, hogy ez a munkánkon meg is látszott. Akár az infrastruktúrát, akár a munkahelyteremtő beruházásokat nézzük, azt igazolják, hogy amit ígértünk 1985—86-ban, tehát az előző választáskor, azokat teljesítettük, sőt túl is teljesítettük. Első ténykedésem közvetlen munkatársaimmal együtt az volt, hogy meghatároztuk azokat a főbb célokat, amelyeket úgy éreztük, meg kell tennünk Csengerért. Egyik ilyen cél volt, hogy a nagymértékű elvándorlás megszűnjön. Korszerűsítettük a telefonhálózatot. (A gazdálkodó szervek 3 milliót adtak, a lakosság társadalmi munkája 5,5 milliót ért) megépíttettük a gázhálózatot, ami fontos fépés volt Csenger várossá válásához, illetve a városi rang visszaszerzéséhez. Hasonlóan fontosnak ítéltük az oktatási központ lét-, rehozását, amely egy nyolc tantermes iskolából 12 tantermes szak-' középiskolából, és egy tornateremből áll. Ma tíz szükségtanteremben tanulnak a gyerekek, és tetéz j a gondokat, hogy e környékbeli településekről — Számos- becsről, Szamosangyalosról és Szamostatárfalvárót — is odajárnak a diákok tanulni. — És a munkahelyteremtő beruházás is alapvetően fontos volt, hiszen ma 400 ember jár el Csen- gerből. Az Agrofruct Rt. zöldség- feldolgozó üzeme száz embert foglalkoztat. Elkezdődött a paradicsomsűrítő építése, előrehaladottak a tárgyalások egy almalé- és egy sűrítőüzem létesítésére, valamint egy hűtőház és egy pek- tingyár építésére. Ehhez 20,6 millió dolláros izraeli hitelt sikerült szerezni, s megnyertünk az ügynek egy kanadai partnert is. Felvállaltuk a szennyvíz-gerincvezeték, a szennyvíztisztító építését, út- és járdaépítést nemcsak Csengerben, hanem a társközségekben is, továbbá az egészségház rekonstrukcióját, hogy helyben kapják meg az emberek az egészségügyi alapellátást. • Ezt honorálták a pártok azzal, hogy egy különleges koalíció jött létre támogatására? — Minden bizonnyal. Az MDF, a kisgazdapárt és a szocialista párt a támogatóm volt, később csatlakozott a választás idején megalakult Fidesz is, így viszonylag jó helyzetbe kerültem, és a szavazatok több mint 80 százalékát kaptam meg a csengeri emberektől. Ez öröm számomra, hisz a település lakosságának nagy részét magam mögött tudhatom, és úgy érzem, ha velük szót értek, munkám során jelentős támogatást is kaphatok. Ebben bízom is. De nagy feladatot is jelent, mert nem kis dolog a mai helyzetben ekkora feladatnak eleget tenni. Azt hiszem a támogatók körének kialakításához tartozik, hogy nagyon régóta, a pártok alakításától, szerveződésétől kezdve rendszeresen koordinációs megbeszélést tartunk, ahol minden párt és minden gazdasági szerv vezetője meghívott. Ott elmondhatják gondjaikat, örömükét,-mi megtudjuk miben kémek segítséget, és mi is megmondjuk, mihez kérjük támogatásukat, hogy á város lakói minél jobb körülmények közé kerülhessenek. . • • ■ • Menjünk be most a polgármesteri hivatalba! Várható-e ott lényeges változás, kell-e tartaniuk a volt tanácsi dolgozóknak a cserétől, a létszámcsökkentéstől? — Ahogy összevetettem létszámunkat a hasonló nagyságú településekével, azt tapasztaltam, hogy az apparátusuk létszáma majdnem a duplája volt a mienké- nek. Ezenkívül volt egy természetes lemorzsolódás, mert érezték az emberek,' hogy a levált három község miatt létszámcsökkentés várható, így a mostani csapattal, esetleg egy-két cserével el lehet végezni azt a munkát, amit az önkormányzatnak a törvények szerint és a lakosság elvárása alapján végeznie kell. Pályázatot fogunk kiírni valamennyi munkakör betöltésére, úgy érzem, hogy önkormányzat kapta a jogot a polgármester megválasztására, ott új ember került a „bársonyszékbe”. És hogy például Csengerben nemcsak a lakosság jutott közmegegyezésre, elárulja, hogy egy teljesen szokatlan koalíció, az MDF, az MSZP, az FKgFPP és a Fidesz közösen indították a választási küzdelembe Apáti Györgyöt. A szavazók 80 százaléka öt választotta. munkatársaim nagy része eséllyel pályázhat ezekre. • Milyen az önkormányzati testület? — Az alakuló ülésen azt mondtam: biztos vagyok benne, hogy a megye legjobb összetételű önkormányzati testületé. Nagyon jó kis fiatal csapat, köztiszteletben álló személyekből áll. Gondolom, mindent meg fognak azért tenni, hogy a város, a településcsoport fejlődése ne szakadjon meg. • Erről a fejlődésről jut eszembe: az önkormányzatnak meglesz az a nagy lehetősége, hogy nagy összegű helyi adókat vessen ki. Például a lakóépületekre négyzetméterenként akár 300 forintot is. Elnek-e majd ezzel a lehetőséggel Csengerben? —- Nem volt még ez a téma testület előtt, és nem jelent még meg az erről szóló törvény sem. Az a véleményem, ha nem leszünk rákényszerítve, hogy ilyen adókat vessünk ki. akkor nem is élünk vele. Nincs még egy olyan település a megyében, mint Csenger, ahol még tavaly is 900 forint tehót fizettek önként az emberek. Ilyen helyen nincs szükség arra, hogy a lakosság zsebébe nyűlkáljunk. Ha a lakosság segítségét kérjük, azt ilyen kényszer bevezetése nélkül is megkapjuk. • Nehéz éveket élünk mostanában. Lehet-e bizakodó ilyen körülmények között egy polgármester? — Bízom abban, hogy ha kereseti lehetőséget, megélhetést tudunk biztosítani áz embereknek, ha nem lesznek tanteremgondjaink, ha megfelelő lesz az egészségügyi ellátás, képesek leszünk kielégíteni a közművelődési igényeket, akkor az emberek nem mennek el. Ehhez sok pénzre van szükség, amelynek előteremtésében sok segítséget adhatnak a településen gazdálkodó szervezetek, amelyek eddig is nagyon sokat segítettek. Ha a választáskor tett ígéreteinket teljesítjük, akkor a nehéz évek ellenére is bizakodó vagyok. Balogh József A jövendömondó agronómus A tímáriak Kárpátalján vetnek krumplit Természetesen a termelőszövetkezet, mert van burgo- nyatárolója, nem adta el az egész termést azon frissiben. 3500 tonnát télikora tavaszi értékesítésre betároltak. A tárolási költség megtérül. Még december elején nyugati exportra vagoníroztak krumplit 12 forintos áron, de ma is folyamatos a szállítás Budapestre, az üllői, monori és más ÁFESZ-eknek téli áron. 7-8 tonna többlet A burgonyatermesztés tehát — ellentétben a korábbi évek néhány rossz tapasztalatával — most jól sikerült. Ebben a tímáriak kezére játszott az a szomorú valóság is, hogy aszály volt. Másutt, de nem a tímári határban, hiszen ők öntöztek. Az öntözés nem volt olcsó dolog, hektáronként durván 15 ezer forintba került, viszont ezzel a költséggel szembeállítható hektáronként 7-8 tonna többlettermés. Az öntözés más növényeknél is megtette a hatását. 100 hektáron termesztettek például a hűtőipar- nak amerikai exportra csemege- kukoricát, jó eredménnyel. Csemegekukoricából csövesen 10 tonna termett hektáronként, ennek az ára 580 és 850 forint között volt 100 kilogrammonként. Késő bánat, amit a termelési elnökhelyettes mondott: talán jobban jártak volna, ha takarmánykukoricát termesztenek, hiszen a szemestermény ára tonnánként ma tízezer forint felett van. No de, hát ki lát előre? Ki tudhatta, hogy mekkora aszály lesz, és hogy mennyire megnő majd az abraknak való értéke? Életrevaló elgondolások Ki tudhatja? Ki lát a jövőbe? A kérdés jogos és nagyon igaz. Főként, ha mezőgazdasági termelésről van szó. Mégis erőltetem ,és arra biztatom Petróczi Jánost, nézzen előre, mondjon jövendőt. Mi lesz 1991-ben? Bizonytalanul mondta, nem tudja, de cáfolta önmagát azzal, amikor néhány életrevaló elgondolásról beszélt. Már szó volt arról, hogy a termelőszövetkezetet hatékony, részegységre bontják. Kft-ket alakítaA krumplinak most jó a piaca — mondta a Tímári Béke Termelőszövetkezet elnökhelyettese közelmúltbeli találkozásunkkor. A szövetkezet tavaly összesen 270 hektáron termelt burgonyát, 90 hektár volt a háztáji, hektáronként 25 tonna termett, és az elmúlt őszön a krumplikilogrammján9forintosegységáron adtak túl. Könnyű kiszámítani, hogy az említett termék bruttó árbevétele hektáronként 225 ezer forint körül volt. Ha leszámítjuk a termelési és egyéb költségeket, úgy a burgonyatermesztés tisztességesen jövedelmezett. nak. Burgonya, búza, állattenyésztő, gumiüzemi, lakatosipari kft-k vagy ehhez hasonlók működnek majd teljes önállósággal és minden eddiginél nagyobb személyi érdekeltséggel. Mindenre gondolnak, csak arra nem, hogy az új földtörvény és tsz-törvény hatására (ha lesznek ilyen törvények) megbomlik, szétesik a közösség. Ez a legvadabb elképzelés — tiltakozott a szakember. A termelőszövetkezeti tagok többsége ragaszkodik a közöshöz, és el is vár- ja a vezetőitől, hogy azt megvédjék. Nem az a fő gond, hogy a nagyüzem együtt maradjon. A legfőbb gond ma az, hogy a korábban elért termelési szintet, ezen keresztül a jövedelmet az üzemek megtartsák. Ez a nehéz, mert túltermelési válság van. A beszélgetőpartnerem véleménye szerint ma ötven százalékkal többet termelünk, amennyi a magyar nép ellátásához kell. A feleslegnek viszont piac kellene, exportlehetőség. De hol ez a piac? A tímáriak már találtak és ki is használtak egy jó lehetőséget. Fellendült a Kárpátontúli-területtel a barterkereskedelmük. Példa erre, hogy burgonyát termesztettek Kárpátalján. Technológiát, technikát vittek ki, vetőgumót, vegyszert, gépeket ,és ennek ellenértékeként fát hoztak be. Jó üzlet volt. 30 milliós forgalmat bonyolítottak le. Idén tavasszal folytatják ezt a tevékenységet, csak nagyobb volumenben. Mozogni, cselekedni Mozogni kell, cselekedni. Ak- kor, amikor a hazai piac pang, amikor senki sem szerződik semmire, mert nagy a kivárás, és még nagyobb a bizonytalanság, akkor a szakember, ha van rá lehetősége, ne csak gondolkodjék, tegyen valamit! Ha a paraszt kiszámolja, hogy ezer forintos tengeriár mellett nem érdemes jószágot tartani, mert többe kerül a leves, mint a hús, akkor, ha mégoly igaz is a számítás, nekünk ebbe nem szabad belenyugodnunk, mert tönkremegyünk. Egyszóval — zárta le a beszélgetésünket a termelési szakember — itt minden lehetséges. Csak egy nem, hogy ne termeljünk és ne adjuk el az áruinkat. Az eladásnál azonban nagyon fontos, hogy minden az értékén keljen Seres Ernő • xy un egy vasútállomás a ■ V/ mátészalka—záhonyi - * vonalon, Ópályiban. Igaz, a monarchia idejében épített állomások szépségét meg sem közelítette soha, de szép volt az a pályi állomás, nekünk legalábbis a legszebb. Kertjében hatalmas fák nőttek, nyaranta oda jártunk eprészni. Ültünk fenn áfán, néztük az isten tudja milyen titkokat hurcoló tehervonatokat, az ismeretlen tájak üzenetét hozó személykocsikat. Nyaranta a mellékvágányra tolt lajtkocsik felmelegedett vizében lubickoltunk, s fejünket a sínekre hajtottuk, hogy halljuk. Dobosról elindult-e már a tízórás Szerelvény. Később amikor bejáró diá- kok’lettünk, kint topogtunk a behavazott peronon, hallgattuk a nagy nyárfák zúgását, s könyörögtünk: legyen minél nagyobb a hó, a szél, s legyen hófúvás. Akadjon el a vonat, késsük el a kémiaórát. Aztán egy szép, őszi napon ki- vágták a kertből az eperfákat. / Allomásvég Túlságosan nem bánkódtunk miatta, hiszen kinőttünk már akkorra az eprészkedésböl, de ha tudjuk, hogy ez lesz a vég kezdete...!? Mert az lett. Valahol valami nagyfejű vasutas úgy döntött, nem olyan fontos az a pályi állomás. Előbb az ipari vágányt szedték fel, majd a treppet hordták el. Aztán abbahagyták a jegykiadást. Majd' kivágták a síneket kísérő nyálfasort, megszüntették az állomásfőnöki posztot. Később már masiniszta meg sorompókezelő sem kellett, üresen maradt az állomás. Üresen az iroda, a szolgálati • lakás. Ma is üres. Úgy is néz ki az egész épület. Mint a gazdátlan házak kinézni szoktak. Az ablakok kiverve, az ajtók kifeszítve, a váróteremben szenny és mocsok. Az épület egyébként még így, e siralmas állapotában is erőt, biztonságot sugároz, látszik rajta, nem spórolták ki belőle annak idején a téglát, a cementet. Kis ráfordítással napok alatt lakhatóvá lehetne tenni. Otthont nyújthatna egy rászoruló, kispénzű családnak. Akikből—tudjuk—a vasutasok között is vannak éppen elegen. Balogh Géza AVETESRE KÉSZÜLNEK Az elmúlt év őszén lett kész kilenc mezőgazdasági üzem és vállalat társult beruházásaként az a magtisztító üzem, amely ezekben a napokban étkezési borsót készít elő exportra. A legfrissebb megrendelés kubai szállításra 6000 tonna borsó. A tiszavasvári kft. magtisztítója, a helyi Zöldmező Termelőszövetkezet kezelésében mindenféle magtisztításra alkalmas, nagy tételben (bérmunkában is) végzik a nyugati piacokon keresett aprómagvak, például madáreledelek tisztítását. A távlati tervek között szerepel a kistételű tisztított magvak, például a mák, niadáreledeí csomagolása is. (seres-harasztosi) Képünkön rostacsere a FAU 1250 finomtisztító berendezé-