Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-29 / 24. szám
3 TEJJEL, MÉZZEL FOLYÓ VÁLSÁG Túlcsordult a sajtár Ez lenne a ká- naán? Húshegyek halmozódtak fel, dugig vannak a raktárak vajjal, tejporral. Akár kolbászból is fonhatnánk a kerítést, tejjel áraszthatnánk el folyóin- kat. Csakhogy az ország apraja, nagyja tejre, húsra éhes. A termelő is panaszkodik. A szamossályi kistermelő, Katona Sándor, így sírta el a maga bánatát: „Meghirdették a vállalkozói segélyt. Éltem vele. Ha már elvesztettem a munkahelyem, úgy gondoltam, megélek a ma gern emberségén. Jószágot vettem; és nem télt el egy év, nem kell a tej, nincs ára a jószágnak. Ki a felelős ezért a bíztatásért? Hogy törlessze az ember az adósságát, miből tartsa el családját, ha már így átverték?" Megszámoltam, a Szatmár- Beregi Gazdák Szövetsége által szervezett tanácskozáson, amelynek a tejtermelés és -értékesítés: volt a témája, ötvennyolcán vettek részt. Többségében kisgazdák, kisárutermelők voltak kíváncsiak arra, hogy mit mond majd bíztatásként, megnyugtatásra dr. Rudolf János a Szabolcs Megyei Tejipari Vállalat igazgatója. Mit mondhatott? Semmi jót. Kijelentette, hogy a térség gondjai a vállalat gondjai, és szeretnének egy olyan megoldást találni, amely kivezető út lehetne a válságból. A tehéntartás megélhetés — Feszült a helyzet — mondta dr. Rudolf Jánós, mert miközben napról napra halmozódik az eladhatatlan készlét, a tejtermelés nem csökken, hanem növekszik. . Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben súlyosbítja a gondokat, hogy a nagyüzemek mellett számottevő a kisüzem. Egy-két éve az összes megyei tejtermelésnek még csak 37 százalékát adták a kisüzemek, ma már 42 százalékát. Sehol nincs ilyen az országban. Kilencezer kistermelő tart tehenet, fej tejet. Néggyel szorozva (ennyi egy átlagos család) 36 ezer ember megélhetése a tej... Van aki állítja, mert tudja, nem 9 ezer, hanem sokkal több a tehéntartó gazda, de most nem a számok pontossága a fontos. Ami a termelői ág gondját okozza, hogy a tejipar 1991-re csak olyan termelési szerződést kíván kötni, miszerint az értékesítésre szánt tej 70 százalékát a korábbi gyakorlatnak megfelelően átveszi és kifizeti, a harminc százalékot viszont utólagos elszámolással csak akkor fizeti (ha fizeti?), ha az ipar az áruját értékesíti. Ez a 30 százalék padlóra v- iszi, tönkreteszi a tejtermelő gazdaságokat, hiszen így a tejtermelés kész ráfizetés. De mindezért hiba lenne csakis a tejipart kárhoztatni. Dr. Rudolf Jánosnak igazat kell adni, amikor az ipar nehéz és lehetetlen helyzetét felvázolja: — Sajnos tudomásul kell venni, hogy jelenleg az országban 600 millió liter tej felesleges, ennek függvényében több mint 100 ezer tejelő tehénre nincs szükség. Ki kellene vágni. Közöttünk, a vállalat és a tejtermelők között, nincs érdekellentét, nem is lehet, hiszen mi is szeretnénk megtartani a tejelő tehénállományt, a mi pénzünk és munkánk is benne van abban, hogy a tehénlétszám ekkora. Az állatlétszám csökkentésének nem vagyunk híve, ahol csak lehet, próbáljuk megmagyarázni a kivágás tragikus következményeit. Mindenekelőtt azt, hogy ha változik a helyzet, az állatlétszám ismételt visszaállítása 35-40 milliárd forintba kerülne. Az ország helyzetét ismerve, erre 35 millió sincs, nemhogy 35 milliárd... A szakemberek, hozzáértő termeltetők, feldolgozók és kereskedők mondják, a tej- és hústúltermelés relatív. Ma sem több a tej, mint volt 1987-ben, de akkor a termelt tej és tejterméket az ország megette. Csakhogy jött az eszméletlenül nagy áremelés és az infláció, túllépte a tűréshatárt, és a belföldi fogyasztás 20 százalékkal csökkent. — Több mint 60 ezer tonna az eladhatatlan vajkészlet. A megyében felhalmozott vaj, sovány és zsíros tejpor már any- nyi, hogy nincs több hely a raktárakban. De ha lenne is. A termeltetés, a feldolgozás és a tárolás költségeire nincs pénz, a hitelek kamata magas. Sajnos — mondta a tejipari vállalat igazgatója — a vállalat, ha tehetné, kifizetné a felvásárlási ár 100 százalékát, de a tejtermék-értékesítésre nincs sem lehetőség, sem garancia. Legalábbis a szóban forgó 30 százar lékra. A helyzetelemzés zárószavaként a tejipari vállalat igazgatója nem titkolta, ha a kormány nem segít, ha a helyzet nem változik, a vállalat három hónap alatt tönkremehet. Fél év múlva nézhet magának mindenki új állást, de ettől még nem oldódik ineg a gazdák, az árutermelők helyzete. A Szatmár-Beregi Gazdák Szövetsége a már említett ’ gazdák fórumát azzal a szándékkal hívta össze, hogy valamilyen megoldást találjanak a termelők gondjainak orvoslására. Ez nem sikerült. A beszélgetés csak arra volt jó, hogy a jelenlévők nem egyszer drámai hangnemben érzékeltessék azt, hogy nekik mi fáj. Kádár László Szamosszegről közölte, hogy 3 millió liter tej a termelésük, abból 600 ezer liter a háztáji. Ez az emberek legfőbb jövedelme és megélhetése. Tej minden mennyiségben a kálló- semjéni tehenészeti telepen Egy kistermelő javasolta: „Ne adóztassák a tejfogyasztást. Legyen a tej nulla áfás, és akkor növekedni fog a vásárlás.” A nagydobosi termelőszövetkezet elnöke megkérdezte: mi a szándékuk azokkal, akik tehéntartás- ra, tejtermelésre kölcsönt vettek fel. Máriás Sándor kistermelő kijelentette: „neki szerződése van a tejiparral, és ettől a szerződéstől nem áll el, ragaszkodik ahhoz, hogy a tejet átvegyék és fizessenek.” Elhangzott az is, hogy a Szatmár-Beregi Gazdák Szövetségének tagja egy külker, vállalat, ennek révén alakult egy értékesítési kft., amely többek között be kíván kapcsolódni a vaj és tejpor exportálásába. Már voltak bíztató külföldi tárgyalások. Viszont az ajánlatok messze elmaradnak a világpiaci áraktól... Tej van, tanácskozás volt, de érdemleges megoldás nincs, nem találtatott -Szatmár-Beregben. Az ország tejtermelői január végén nagyszabású tiltakozó demonstrációra készülnek. Itt a megyében sem.kínálkozik más és jobb lehetőség, mint felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a tej immár nem erő és egészség, de sorstragédia, kilátástalan és megoldhatatlan állapot. Seres Ernő A menedzser típusú, jó vezetőről beszélgettem nemrég baráti körben. Abban megegyezett a véleményünk, bár számuk szaporodóban, a szükségeshez képest nagyon kevesen vannak. Bizony sok ilyen vezető hiányzik a megye gazdasági egységeinek éléről. Arról már inkább megoszlanak a vélemények, hogy miről ismerhető fel egy jó vezető. A különböző nézeteket tükröző megfogalmazásokból azonban az a fejtegetés volt a legszimpatikusabb és feltehetően a leg- igazabb. hogy a rátermettségen kívül főként az árulkodik legjobban egy vezető „nagyságáról”, milyen a kezére bízott üzem. Van értelmes munkája az embereknek, van a termeléshez és az emberi önbecsüléshez egyaránt elengedhetetlenül fontos rend, amit megteremtettek és meg is őriznek. Mindezekkel együtt megbecsülik-e a fizikai munkát végző dolgozót, az erkölcsiek mellett anyagilag is. Ha megbecsülik, a dolgozó megelégedett, hisz emberi módon meg tud élni. Ilyen körülmények között aztán nem foglalkozik azzal, az igazgatója, vagy az elnöke mennyit vesz föl fizetés napján, prémiumosztáskor a pénztárban. Milyen házban lakik, milyen autócsodán lót-fut intézkedni, újabb üzletet szerezni. A dolgozók ilyen helyen tisztában vannak azzal, a vezetőjük az ő tisztes megélhetésükért is dolgozik. Mivel a főnökük képességein, munkáján múlik az egész cég és a benne munkálkodók sikere, jövője, azt is • természetesnek veszik —r mert a jó menedzser a privát területen is az —, hogy a magánéletben is látványos sikereket ér el, anyagiakban az átlagosnál jobban gyarapszik. A jó menedzser tehát kézben tartja a termelést, miközben — ha maga is olyan — él, de a beosztottjait, munkásait is élni hagyja. Hogy milyen a rossz? A nézetem szerint már abban az esetben is annak lehet nevezni egy vezetőt, ha minden egyéb tulajdonságában megüti a mércét, ám az utóbb említett követelménynek nem felel meg. Azaz a legkisebb lelkiismeret- furdalás nélkül felvesz sok százezres, netán milliós prémiumot, miközben a me- lósai — becsületes munkával — a tisztességes megélhetésre valót sem -keresik meg. Megy az alma A Zöldért fehérgyarmati hűtőházában igázi nagyüzem vari. A Hungarofruct felvásárolta alma egy részét válogatják az üzem dolgozói. Az elmúlt ősszel jó minőségű almával már hetek alatt megteltek a hűtőházi raktárak. s most Finnországba, Svédországba — s jelenleg Németországba szállítanak. A német piachoz igazodva — Most hogy megyek haza. Mit mondjak az embereknek? A harminc százalék tej nem kell. Ha átveszik is, nyista, nincs fizetés. Meghallgattam az igazgató urat, megértettem, de én nem mehetek úgy haza, hogy valamit ne találjunk ki, hogy valami biztatót ne tudjak mondani... Münchenben is tanulnak Januártól működik Nyíregyházán A Gáz-Markt Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Az egyedinek mondható korlátolt felelősségű társaság a gázszerelés és -bekötés mellett exportmunkát is végez, s idén az Eötvös utcán egy olyan szakboltot nyit, amelyre már régen igénye van megyénknek. A kft. működési területe elméletileg az egész ország, de főleg keleten dolgoznak, megyénkben most főleg Nyírbátorban és Tiszavasváriban. Készítenek előre gyártott csőrendszereket, a nyomáspróbára is szakosodtak, minőségi hegesztőkkel és földmunkás (kubikos) brigáddal is rendelkeznek. Minősített hegesztőik közreműködésével valutát hoznak hazánknak, mivel egy német cégnek tartályokat gyártanak. Februárban a kft. néhány szakembere, több megyénkbeli kisvállalkozó és vállalati vasas szakember (összesen negyven- ketten) német gyárakba és gázipari üzemekbe látogat. Ok negyvenketten München és Stuttgart vásorában bővítik majd szakmai ismereteiket. nyitott kartopba csomagolják. az almát. A „hazáiak” gyártotta csomagolóanyag lehetővé teszi, hogy az almát azonnal szemrevételezhesse a vásárló, anélkül, hogy azt érintené. Szimmetrikusan egy osztósort pedig díszes selyempapírba göngyölnék. Északi vevőinkhez .30, a németekhez 40' vagon almát száliítá-’ nak a gyarmati üzemből. ' Jó a kapcsolat a szomszédos Szovjetunióval is. Igaz a tervezett barterkapcsolat nem valósult meg maradéktalanul, de abban, hogy a 90 zöldértes dolgozónak van folyamatos munkája, s az alma értékesítésével sincs gond, közrejátszik,-.hogy. a Szatmár- és Moszkva-Iádákba csomagolt almának komoly piaca van a távoli köztársaságokban is. Igaz a vagonellátás nem volt zavartalan, de kiegészítő munkák vállalásával eddig sikerült megoldani a foglalkoztatást. A piackutatás tovább folyik, s kedvező ügyletekre van kilátás, mely pozitívan hat a foglalkoztatásra is. 1991. január 29. Kelet-Magyarország Ha a kalapos malagakobra abbahagyja a kuruttyolást, és a lóheretáblában kapszulás sármánydarazsakat fogdos: Az SZDSZ budapesti aktivistái aláírásokat gyűjtenek abból a célból, hogy a XIII. kerületi Rajk László utcát a tanács ifjú Rajk Lászlóról nevezze el. ♦ ♦ ♦ Ha az ótvaros komornapiké a part menti bozótban cságat- va bucskázza a harsonázó pi- pet és kanasztapókot: A létminimum alatt élő öregek a nyugdíjszelvény felmutatása ellenében díjtalanul turkálhatnak az éttermek kukáiban. . ■ • ♦ ♦ ♦ Ha a katéteres mocsári piszketúzok a nedves fűben burákolva harapdálja a tetovált földicucorkát: Német újságokban az MDF hirdetést tesz közzé, miszerint likőrgyárosok, Havel műveit magyarra ültető műfordítók, szerkesztők és egyéb polgári foglalkozású, dilettáns nagykövetek mellé profi diplomatákat keres. Fizetés megegyezés szerint. . + + + Ha a háremőrző huszárkap- pan napfelkelte előtt csőrét forgatva képiekéi a fiókáit őrző kajdácspetymeg körül: Az új koalíciós kormány gyakorlatilag is sikeresen továbbfejleszti a pártállam kézivezérlésű káderkinevezési módszerét. Ha a laposan surranó kíber- kobra a folyóparti homokban sötétedés után letapperolja a tetovált katrincagyíkot: Az MDF-fel szimpatizáló nyugai történészek rövid időm belül bebizonyítják, hogy George Bush amerikai elnök és Helmut Kohl német kancellár is a Toldy Gimnáziumban tanulta a történelmet Antall József tanár úrtól. K. Gy. M. Fejvadászoknak A z irigység azonban rossz tanácsadó, mert nem mérlegel. A biztos munkahelyet és megfelelő kereseti lehetőséget teremtő vállalati vagy szövetkezeti vezetőket, úgy gondolom, nem érdemes kikezdeni csak azért, mert többje van az átlagnál, jómódban él. Sokkal inkább megtartani érdemes az adott cég élén, hogy tehetségét mások javára is kamatoztassa. Mert az ilyen vezetőktől remélhető, hogy ha lassan is, de egyre több embernek jut majd mind nagyobb szelet kenyér. Ne sajnáljuk hát az igazi, me^- nedzserektől a kalácsot, ha a kenyeret tőlük kapjuk. . „ Galambos Béla', _________* ; • ______: JJ “ ■ ^ Százezret levágni? //---- •- - ■ - ........................kN Nulla áfát | • .ÍT
