Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-29 / 24. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. január 29. * íhftA'AJ' » t i * * M #. * AJ.*•„'* «'•» '«A*1 * * 1 * TOMCTfíi *• * *--■*■ -*• Y T * •■*• '* 1 t EGY BIZTOS PONT BIZONYTALAN HELYZETBEN OTTHONTALAN PÁLYADÍJ Mindenféle tanácsadással, ingyenes korrepetálással, kedvezményes akciókkal, a kulcsos gyerekek nyári programjaival foglalkozna többek között a Nyíregyházi Családsegítő Központ segítőháza, ha végre valahol otthonra lelne. Ha márciusig nem lesz megfelelő hely, akkor elúszott az a több mint egymillió forint, amelyet pályázat útján erre a célra adott a minisztérium. Tavaly tavasszal hirdette meg a pályázatot a Szociális és Egészségügyi Minisztérium azzal a szándékkal, hogy pénzt ad egy szociális ellátást biztosító programhoz, vagy pedig egy új intézményhez. nagyobb témakört dolgoztunk ki. Irtunk a már akkor is működő Help-kluhról, amelynek lényege, hogy középiskolások segítenek időseknek. Szeretnénk megvalósítani a drogosok klubját, az alternatív zenei klubot, az önismereti klub és az álláskeresők klubja már most is működik. Lenne jogi, mentálhigiéniai, pályaválasztási, életvezetési tanácsadás, s tulajdonképpen minden, amit a lakosság igényel. A másik nagy témakör a kedvezményes akciók szervezése. Ezzel már szintén találkozhattak az állampolgárok, olcsóbban juthatnak ruhához, mosóporhoz, cipőhöz, ágynemű- höz. átmeneti szállásként is működne. Hangsúlyoznom kell, hogy nem hajléktalanok befogadásáról van szó, hanem olyan, keresettel rendelkező emberekről, akik 1-2 napra nem tudják megoldani a szállásukat. Gondolok például arra, hogy egy fiatal munkát vállal, de még nincs albérlete. Vagy a lakással rendelkező fiatalasz- szony a családi összetűzés után nálunk talál menedéket pár éjszakára. Még a pályázat elküldése előtt a pályázók megkeresték a városi tanács akkori szakembereit, hogy siker esetén tudnának-e épületet adni a leendő segítőháznak. Azt a választ kapták, hogy lesz épület. — Az elküldött pályázat végül sikert aratott, a Családsegítő Központ 1,2 millió forintot kapott — folytatja tovább Szűcs László, a központ munkatársa. — Az elbírálók országos szinten szakmailag kimagaslónak találták. Lakner Zoltán kormány- biztos megígérte, ha az elképzelés megvalósulna, még tudnának anyagi támogatást adni. Pénz tehát van, illetve még lenne, a gondot azonban az jelenti, hogy nincs megfelelő épület, ahol az elképzeléseket teljes mértékben valóra válthatnánk. Bár a Vécsey közben az egykori orvosi rendelőben néhány klubot tudunk működtetni, az a hely már nem felel meg az átmeneti szállásnak. A legnagyobb probléma az, ha nem használjuk fel márciusig a kapott összeget, visszaveszik tőlünk. Nincs sok idő már hátra, jó lenne minél hamarabb megfelelő ingatlant találni. — Az alkoholista-drogos fiatalok felkutatásán és megsegítésén dolgozott együtt a Családsegítő Központ és az Ifjúsági Centrum éppen, amikor megjelent a pályázat — eleveníti, fel az előzményeket Siska Katalin, az Ifjúsági Centrum munkatársa. — Az együttműködésből jött az ötlet, s megszületett a segítőház gondolata. Amikor meg arról beszélgettünk, hogy melyik korosztályt kellene megcéloznunk, szóba jöttek a fiatalok, az idősek, a családok, szóval mindenki, aki segítségre szorul. — A pályázatunkban három Kimagasló pályázat — A harmadik feladatkör pedig az lenne, hogy a segítőház Komédiások tragédiái G ondolom, egyetértenek velem abban, hogy a Móricz Zsigmond Színház tagjai nem zárkóznak elefántcsonttoronyba. Sőt, sokat tesznek a társulatuknál nagyobb közösségekért. Az elmúlt napokban például szó szerint bekerültek Nyíregyháza vérkeringésébe. (Vagy tán nem is csak Nyíregyházáéba.) Thália temploma ugyanis kis időre véradóhellyé változott. Az a négy fiatal színész is tű alá tartotta a karját, akivel legutóbb beszélgettem. Nem, nem arról diskurál- tunk, miért adtak vért. Hisz akkor — kissé gyanakvóan végigmérve — elintéztek volna a legkézenfekvőbb mondattal: a vér életet ment. Arra kértem Földi Lászlót, Majzik Editet, Megyeri Zoltánt és Pálffy Kingát, meséljenek egy olyan történetet, amikor megmenekült az életük. FÖLDI LÁSZLÓ: — Azt hiszem, a halálhoz legközelebb akkor jutottam, amikor a Miss Amerika egyik előadásán majdnem rám zuhant a díszlet. Ha néhány centivel arrébb állok, ma már nem ülnék itt. Ezt már megírta a Kelet-Magyarország, nem is erről akarok beszélni, hanem arról, ami utána történt velem. Körülbelül másfél napig nem tudtam egyes szám első személyben gondolkodni magamról. Úgy éreztem, mintha valaki más cselekedne helyettem. MAJZIK EDIT: — Amikor az első szerelmemmel szakítottam, nagyon kétségbe estem, mert én előzőleg azt hittem, ilyesmi velünk nem eshet meg. Es akkor jött egy borzasztóan kedves és türelmes férfi, aki nem engedte, hogy a tegnapra gondoljak. Aztán szép lassan ki is törlődött belőlem a fájdalom. MEGYERI ZOLTÁN: — Lelkileg kerültem már olyan szakadékba, hogy arról, aki kihúzott belőle, azt mondhatom: a sírból hozott vissza. De erről nem szívesen nyilatkozom. Nem újságba való. PÁLFFY KINGA: — A családunk Erdélyből jött Magyar- országra. Az áttelepedésünk előtt két hónappal kilakoltattak minket. Öten ötfelé húztuk meg magunkat. Akkoriban következett el, hogy már-már feladtam mindent. Az mentett meg, hogy édesapám leült velem beszélgetni. Övele egyébként is olyan a kapcsolatom, hogy bármikor megnyugszom a szavaitól. Gyüre Agnes |---------------------------------------Hely van, de... A városi önkormányzat nemrég úgy döntött, szükség van a segítőházra. Ennek szervezésével dr. Endreffy Ildikó alpolgármestert bízták meg. — Több épület megtekintése után a Csillag utcai óvoda tűnik a legalkalmasabbnak. Azonban az a gond, hogy ott most a 4. sz. általános iskola három osztálya tanul, s előbb azokat kell máshová áthelyezni. Felvetődött, hogy a gyermekek átmenetileg átköltöznek a Kürt utcán épülő zeneiskola egyik szárnyába, de egyelőre fűtési gondok miatt nem lehet erről szó. Remélem, márciusig sikerül megoldást találni, én sem szeretném azt, hogy elvesszen a lakosság érdekét szolgáló pénzt. M. Magyar László ALIG-PENZEK a. .« * i ( t t t 1 t t i t f f « * * f * * >••*>■» > « t * ír * I * i * f » »»»*11 S zokásaink, gesztusaink, szertartásaink átalakulóban! Az Irodalmi Presszó január 20-i rendezvénye — engem legalábbis — erről győzött meg. Ezen a délelőttön a miskolci Holnap című folyóirat mutatkozott be. Nem volt presszóhangulat, kávéházi rek- vizítumok, csak 30-35 érdeklődő — az MVMK puritánul berendezett termében —, egy vendég előadó (a főszerkesztő), egy irodalomtörténész „kérdező”, s „szórópéldányok” a bemutatandó sajtóorgánumból... El is vett mindenki egyet-kettőt az ízléses küllemű újságok halmazából, s közben hallgatta Serfióző Simon izgalmas intimitásokat is felvillantó tájékoztatóját. A meditálás és figyelem csak akkor rebbent meg egy pillanatra, amikor — bár szemérmesen és tapintatosan — arra terelődött a szó, hogy az asztalokon heverő folyóiratok nem reklámpéldányok: áruk van, fizetni kell értük! Minden forintra szüksége lesz a „Hol- nap”-nak, ha nem akar — márpedig nem! — eltűnni a tiszavirágéletű sajtótermékek süllyesztőjében. Emlékszem: nem is olyan régen a különböző kulturális rendezvényeken (de máshol talán még inkább!) bőségesen osztogatták — ingyen! — a tetemes nyomdaköltséggel előállított propagandaanyagokat. A díszes kötésű albumok, könyvek, a remittendák (a sajtótermékek elad(hat)atlan tömege) számolatlanul táskába-zsebbe rakható példányai valami dzsentris lazaságot kölcsönöztek ezeknek az eseményeknek, a „nem a sajátomból ajándékozok” — magatartás lezsersé- gét. Nem ezt hiányolom, hiszen tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a kultúrára fordítható alig-pénz utolsó „morzsáit” is össze kell gyűjteni, s véget vetni mindenféle pazarlásnak, ha azt akarjuk: az értékekből is maradjon meg valami. H iányzik viszont a csöndes (kávé-üdítő melletti) üldögélé- sek nyugalma, a „bölcs borozások” meghittsége, a -kicsi ajándékok öröme, a hétköznapokat is ünneppé emelő mozdulatok, szavak — szóval, amitől otthon érezheti magát az ember az egyre komorabbá váló világban. Kállai János Juszt is Torgyán Bevallom, nem tartozik a kedvenc politikusaim közé Torgyán József, de amit vasárnap a televízió Hét című műsorában tettek vele, az enyhén szólva nem volt sportszerű. Kilenc percet kapott arra, hogy kereszttűzben, azaz két riporterrel szemben védje meg magát. Juszt László és Franko Tibor láthatóan azzal a szándékkal készült fel a nagy menetre, hogy a közönség előtt leszerepeltessék az ismert politikust. Sorra hangzottak el a többnyire magánéletére vonatkozó kérdések, többek között milyen tanuló volt, mit csinál a nyugdíjas prima- donna felesége, mi volt a szakdolgozatának a témája stb. A jól előkészített ütések meglehetősen mel- lésikerültek. A menet inkább kö- tözködésnek tűnt, a közvélemény száján (?) forgó rosszindulatú pletykák többé-kevésbé nem bizonyultak igaznak. Legalábbis Torgyán sorra megcáfolta azokat. (El lehetne tűnődni azon is, hogy kinek mi köze az elhangzott dolgokhoz.) Mindenesetre nem volt vélet- len Torgyán felháborodása, hogy a riporterek több időt szántak feltételezett igazuk bizonyítására, mint a riportalany válaszának meghallgatására. Kilenc percet* ígértek az ütközetre, de mivel ez nem volt elegen- dő a riporterek fölényes győzelméhez, némi háttérvitatkozás után még egy perc haladékot kértek a műsorvezetőtől. Ám valahogy ez sem hozta meg a „várt” eredményt. (bodnár) Magányosoknak, pároknak Új művelődési formák Kitárul a népművészeti stúdió ajtaja, a közösségi művelődés új formáit keresik, igyekeznek figyelembe venni azt, mire vevő a közönség, és a programokat ahhoz igazítva szervezik — ezt közölte dr. Puskásáé Oláh Júlia népi iparművész, a stúdió vezetője, és néhány újabb kezdeményezésükről szólt. Sok kísérletet tettek már a megyeszékhelyen a művelődés szakemberei, hogy egy fiataloknak való értelmiségi klubot létrehozzanak. Sajnos, a kezdeti lelkesedés után valamennyi ilyen klub tagsága szétszéledt, és úgy látják, valójában ma sincs egy olyan hely, ahová egyedülálló fiatalok, vagy baráti társaságok bizton elmehetnének szórakozni, művelődni. Ezért várják most magányosok, házaspárok, kisebb társaságok jelentkezését, akik a megszervezendő programokat maguknak alakítják ki érdeklődés szerint. A klub fő profilja a művészetekhez kapcsolódik, elsősorban olyanok beiratkozására számítanak, akik kedvelik a film-, zene-, képző- és iparművészeteket, a színházat stb. A tervek szerint hetente egy alkalommal tartanak foglalkozásokat, és természetesen senkitől sem fogják kérni diplomája felmutatását, az értelmiségi klubban mindenkit szívesen látnak, aki ott jól érzi magát. Alkohol kizárva, felszolgálni kólát, teát, kávét, süteményeket fognak. Néhány szakkör is megnyitotta kapuját, illetve újabbak szervezését kezdték el. Ilyenek pl. a rajzszakkör — 14 éven felüliek jöhetnek. Kezdőknek indítják a bútorasztalos-fafaragó szakkört. A csipkevarrók csoportjában az erdélyi horgolt-varrott csipke technikáját sajátíthatják el. Több nyelvtanfolyam is működik a stúdiónál, kezdőknek és újrakezdőknek is. Még egy újdonság: szeretnének segítséget nyújtani azoknak, akik értékesíteni kívánnak régi, vagy új népművészeti alkotásokat, erre már a közeli jövőben lehetőség lesz a népművészeti stúdióban. Megjegyzés: ez utóbbi hímek örülhetünk igazán, mégpedig azért, mert nagyon szép az új idők szavára egyébbel is foglalkozni, de azért, reméljük, fő feladata továbbra is a népművészeti tevékenység lesz a stúdiónak. (A stúdió címe: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 8—10. Tel: 10-005 — naponta 12—18 között.) Hasznos időtöltés Sajnos, egyre kevesebben vannak olyanok, akik szabad idejükben a szövőszék mögé ülnek. A kölesei özv. Bihari Lajosné (férjével együtt) sokat tett á régi értékek, néph agyományok megmentéséért. S megőrizte ennek a nagy figyelmet, hozzáértést kívánó népi mesterségnek a varázsát. S ha ideje engedi, keze alól ma is mutatós vásznak kerülnek ki. (M. K. felv.) A segítőház emblémája (0 — ................ % Segíteni mindenkinek % ■■
