Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-28 / 23. szám
1991. január 28. Kelet-Magyarország Világot hódit a lűrésznnr „Ide érdemes befektetni” — mondja Kaindl úr Cppen most érkezett egy kamion (űrészpor. Nem kell lapátolni, a modern jármű egy gombnyomásra rakod és ürít. A közelben mindenütt otrombának tűnő rönkök, favégek, gallyak. A közelmúltban átadott, világszínvonalon állő aprítóüzem a rönkökből is percek alatt „porha- nyós masszát” csinál. Ffirészporból, hulladékfából így készül majd forgácslap, aztán szebbnél szebb bútor és sok egyéb más. A vásárosnaményi Interspan Faipari Kft. immár Európa-szerte híres. A még híresebb tulajdonos, Ernst Kaindl (az ausztriai Salzburgban él) most éppen itt jár. Év eleji szemlét tart. mion forgácslappal megrakodva. Kérdésünkre konkrétumokat is mond. Sorolja, hogy a munka szervezettségét, s a minőségét jónak találja, az árak kialakítása magyar viszonylatban jónak mondható. Ügy látja, hogy Vá- sárosnamény földrajzi fekvése kedvező, mert az itteni termékek piacra találnak Magyarország keleti felében és több kelet-európai államban. Kaindl úr hangsúlyozza: szeretné, ha a naményi gyár mindenben azonos szintre emelkedne a többi, nyugati gyárával. Következő mondatait szó- szerint idézzük: „Érdemes ide befektetni. Hajlandó vagyok pénzt adni a további fejlesztéshez. Persze a na- ményialknak is hozzá kell járulni a technikai és termelési szint növekedéséhez”. Egy ember= egy millió Érezhetően jó a hangulat a naményi üzemben. Érthető, hiszen a mérlegkészítés előzetese szerint az itt dolgozó 236 ember tavaly kb. 230 millió forint eredményt produkált. A takarítónőket is beleértve mindenki csaknem egymillió nyereséget hozott a közös konyhára. Nagy ' Gergély kereskedelmi igazgató viszont nem ánnyira a lelkesedés, inkább a számok és a közgazdasági tényezők embere. Azzal kezdi: igen szép ez az eredmény, kijár az erkölcsi elismerés és a magyar átlagnál jobb idei béremelés ennek a kollektívának. De ő birtokában van a hasonló nyugati forgácslapgyárak teljesítményének. Nyugaton 236 dolgozó jóval több forintnak megfelelő pénzt termel. Mindjárt hozzáteszi: nyugaton persze az el„Szegény g” 5 zegény gazdagok” — valahogy ez a Jókai- könyvcím jutott eszembe a kocsik árának emelésekor. Bevallom, elsősorban a Trabant-tulaj- donosokra gondoltam. Egy tollvonással az én „Manóimnak” is megnőtt az ázsiója, egy pillanat alatt értékes, megbecsült járgány vált belőle. Igaz, ritka ronda olivazöld, amivel nemigen fogok megbarátkozni soha. De mit csináljak, amikor érte mentünk a MERKUR- hoz, három zöldből lehetett „válogatni”. Szóval, a valamikori százezer körüli járművem most közel háromszázezret ér. Hogy miért csak eny- nyit? — hallom a kérdéseket. Azért, mert az autóm (bocsánat, a Trabantom) mindössze kétütemű. Manapság a szívinfarktus veszélye nélkül már nem szabad tervezni, gondolkodni, vagy rágódni egy- egy döntés hatásáról. Én mégis megpróbálom feltérképezni, milyen jövő áll a Trabantosok előtt. Megállapíthatjuk, azért van a legtöbbünknek ilyen járművünk, mert csak erre tellett. (Tehát még előnyben vagyok azokkal szemben, akiknek eddig csak kerékpárra futotta.) A mi autónk „döcög és pöfög", úgymond a környezetszennyezés miatt a legtöbb országból kitiltották. Mivel az NDK volt olyan „szerencsés” és megszüntette a gyártását, lesz-e hozzá alkatrészünk? Netán valutáért kapjuk meg, mint a Mercédeshez? Van rá ötven dollárunk! Nem értek egyet azzal sem, aki azt mondja, kis autó kis gond, nagy autó nagy gond. Járna csak ő Trabanttal, megismerné annak „remek” fogyasztását, észvesztő gyorsulását. Az ajtók szigetelését, a „kényelmes” üléseket, a „kiváló" fűtését. Érezné azt a „magasztos" érzést, amikor az autópályán még a kapaszkodósávban is megelőznek bennünket. Miben bízhatunk, sorstársaim? Elárulok egy titkot: gyorsan dobjuk piacra „PVC Jaguárunkat”, s a pénzünket váltsuk át valutára — még ha feketén is —, ebből behozhatunk egy 4—S éves Fiatot, vagy Volkswagent. Csak az a bibi, hogy esetleg mások is így gondolkodnak, és ki lesz az az őrült, aki megveszi tőlünk a Trabantot?! (dankó) Emelték a bért adási árak jóval magasabbak. S a naményiak tavaly (főleg az általános inflációhoz képest alig emeltek árakat. Adódik a kérdés: az itteni termékek hány százaléka kerül hazai, illetve külföldi piacra? A válaszból kiderül, hogy csak húsz százalékos az export. S az arányokon egyelőre nem ildomos változtatni, hiszen a hazai piacon is nagy a kereslet a forgácslap iránt. Újabb partner A kereskedelmi igazgatótól azt is megtudjuk, hogy idén az egyik legnagyobb hazai megrendelő az olasz érdekeltségű mátészalkai bútorgyár. Ám a TÜZÉP-tele- peket és a szakboltokat is el akarják látni. S új partner az az esztergomi volt hadiüzem, amely újabban nyugati megrendelésekre lakó- konténereket gyárt. A forgácslap sokoldalú felhasználását a legújabb példával illusztrálja Nagy Gergély. íróasztala mögül elővesz egy mutatós darabot és ezt mondja: „Mintadarab, ez a fal- és padlóburkoló elem. Próbagyártását hamarosan elkezdjük, tavasszal már piacra is dobjuk ezt a terméket.” A már említett húsz százalék is fontos a valutaszerzés szempontjából is. Ezzel kapcsolatban a -kereskedelmi igazgató megemlíti, hogy pár napja járt nála Európa egyik legnagyobb bútorgyárának képviselője, a jugoszláv Mursa Export Vállalat megbízottja és megállapodtak abban, hogy tavasszal az itteniek ezer köbméter forgácslapot küldenek a jugoszláv bútorgyárba. Az ukrajnai Lembergben a híres svéd IKEA-cég bérmunkában gyártatja a bútort. S Lembergbe ma is indul kaAz eredményesség, a jó kilátások a fizikai dolgozók körében is érezteti hatását. A nagy csarnokban egy ügyes japán gyártmányú targoncát kezel és rakodik Kiss Béla targoncakezelő. Mondja: csak pár perces beszélgetésre állhat meg, mert a technológia folyamatos munkát diktál Megemlíti, hogy régen szovjet és NDK- beli targoncákkal dolgozott, ezekhez képest a japán ma- • sina szuper. A kényelmes és nem zajos gépen öröm dolgozni. Legnagyobb örömét persze abban leli, hogy stabil a munkája és a napokban jelentős béremelésre számíthat. Hozzá tehetjük: ez — különösen Beregben — nagy dolog. N. L. A zt hiszem mindenkinek kinyílt a bicska a zsebében, aki hallotta szombat este a Tv-hír- adőban Surányi Györgytől, a Magyar Nemzeti Bank elnökétől: miért nem veszünk most olajat. Korábban elhangzott már a Mineralimpex vezetőjének a szájából, hogy megteltek a tartályok, nincs hová tenni az olajat, ám azt is megtudhattuk, hogy nem kötelező most ide szállítani, most csak üzletet kell kötni, mert húsz dollár körül van, mi pedig akkor vettünk, amikor negyven volt. _ S nincs arra semmi garancia, hogy nem újból akkor veszünk, amikor negyven körül lesz. Sajnos az Öböl-háború elhúzódása miatt ilyesmire is számítani kell. Ha csak ennyit tudtunk volna meg az MNB elnökétől, már az is felháborító lenne, ám még azt Is ország-vil4(| elé’ tárta, hogy sem a Mineralim- pex-nél, sem az Országos Kőolajipari és Gázipari Trösztnél nincs egyetlen olyan ember, akit kiküldhetnének a tőzsdére és megfelelő üzletet tudna kötni, ráadásul mindkét cég ellenérdekelt. Nem magyarázta tovább: mit is jelent az ellenérdekeltség, de nyilvánvalóan azt, hogy az olaj értékesítésével foglalkozóknak az a jó, ha minél drágábban juthatnak hozzá, mert így a rárakható haszon is több, tehát nagyobb a nyereségük. Az pedig, hogy az ország belerokkan, hogy az áremelések gerjesztésében a beh- zináraknak óriási szerepük van, az őket egyáltalán nem érdekli. Piaci viszonyok között természetes, hogy ha valamiből sok van, olcsóbb lesz, amiből kevés, az drágább. Am amióta a szocializmust kitalálták, soha nem volt még példa arra, hogy valaminek az ára csökkenjen. Ha azonban a szocializmusnak vége, ennek a „törvényszerűségnek" sem kellene tovább érvényesülni, és annak a hatalomnak sem, amely képtelen az ország érdekében azt az egyszerű műveletet elvégezni. Ezt egy még egyszerűbb művelettel el lehet Intézni. (baljós) A záhonyi határátkelőnél az elmúlt év hasonló időszakához képest a teherforgalom nem csökkent lényegesen. A személyforgalom viszont — mivel már nincs kisihatárforgalom — jelentősen mérséklődött, így a határt naponta már „csupán” 2000—2500 turista lépi át. Képűnkön a kamiont vámkezelik. (Harasz- tosi Pál felv.) Holdingban a Taurus Tőkeinjekcióra várva Holding típusú szervezetet alakított ki a Taurus Gumiipari Vállalat, amelynek koncepcióját a Vagyonügynökség is elfogadta. A húszfős holding a vállalat feletti tulajdonjogot gyakorolja, ugyanakor önállóságot nyújt az alatta lévő üzleti egységeknek. Utóbbiakat két csoportba, nyereséges és nonprofit kutató, fejlesztő) egységekbe sorolták. A holdingnak 4 funkcióját határozták meg: stratégiai, személyügyi, pénzügyi és operativ. A holding nyolc üzleti egységet hozott létre, amelyekből kettőhöz tartozik a nyíregyházi gyár és ibrányi gyáregysége. A Taurus-Pálma székhelye Nyíregyháza, működési területéhez tartoznak a kemping- és légrugó termékek, az autohüszharmóni- ka, a kőolojipari platform és más gumitermékek. Pályázat útján Lengyel Lajost bízták meg az igazgatói teendők ellátásával. A Taurus-Pálma egy termelőegysége, amely légrugókat gyárt, Budapesten található, az összes többi terméket Nyíregyházán, illetve Ibrányban gyártják. Várhatóan a légrugógyártás is lekerül a Nyírségbe, ehhez megfelelő üzemcsarnokkal rendelkeznek. Üjdonság, hogy a holding ezeket az üzleti egységeket jogilag önálló vállalatokként kívánja működtetni, a nyereség befektetését viszont ő határozza meg. A Taurus Abroncs üzleti egység központja Budapest, ehhez tartozik a nyíregyházi abroncsgyár, ahol mezőgazdasági és targoncaabroncsot valamint tömlőket készítenek, illetve újrafutózást végeznek. Ehhez megfelelő termelő, fejlesztő és kiszolgáló egységek állnak rendelkezésre. A gyárvezető továbbra is Jaczkó László maradt. Korábban az abroncsrészleg végezte többségében a különböző szolgáltatásokat a műszaki (Taurus-Pálma) részlegnek. Az üzleti folyamat kettéválasztása miatt ezeket a szolgáltatásokat (szállítás, anyagbeszerzés, raktározás) mindenki saját maga végzi. Sor került a dolgozók és a technikai eszközök átcsoportosításra Is. Néhány területen (energia, vasút) kölcsönösen finanszírozzák a szolgáltatásokat. Az üzleti egységek filozófiája: életképes vállalkozások .jöjjenek létie.lA holding nem mondott le arról, hogy szakmai tőkét vonjon be a Taurusba. Minderre a Taurus- Pálmánál a légrugó kínál jó lehetőséget, az abroncsnál a cél: a teljes üzleti egységbe kell a tőkét bevonni. A holding szervezésével kapcsolatban az is hozzátartozik, hogy rengeteg nehézséggel küszködik a cég. A belföldi vevők nehézkesen fizetnek, sújtja a vállalatot a nyugateurópai recesszió, amelyre legjobb példa, hogy a nyugatnémet farmer jövedelme 25 százalékkal csökkent. Ilyen helyzetben költségei csökkentése miatt abroncs vásárlását például elhalasztja egy évvel. Idehaza a drágább benzint többen az abroncsok cseréjén spórolják meg. Ugyanakkor az alapanyagok beszerzési ára 20— 80 százalékkal nőtt. Ebben a helyzetben a Taurus leszegett fejű bikája elszántan, de nehezen lépdel előre. (máthé) Új lakóházakat adtak át Nyíregyházán a Dohány utcán. A lakások alatt különböző üzlet- helyiségek kaptak helyet. (TE) N e haragudjon, de a fizetésemhez semmi köze. Ez csak rám tartozik. Ne kérdezze, hogy mennyit keresek, mert úgy sem mondom meg. Különben is tudhatná, hogy a fejlett országban ez magánügy, sőt az egyik legszentebb magánügy mindenkinek a jövedelme és irtózatos udvariatlanság megkérdezni. Mi magyarok, úgy látszik, ebben is csigalassúsággal próbáljuk beérni a nyugatot, s közben úgy tűnik, a kérdezősködés mögött egyszerűen emberi irigység húzódik meg. Mindenki a másik fizetését látja nagyobbnak, s eszi a sárga irigység, ha az ő keresete a vonal alatt marad ... Ezt az okfejtést hallottam nemrég, s azon kaptam magam, akárhogyan is van, úgy tűnik még jómagam is messze vagyok a nyugati típusú jövede- lemetikett-től, hisz bárki megkérdezte eddig a fizetésemet, nemcsak hivatalosan, hanem baráti, ismerősi körben, mint a bedreszorított tanuló, minden hátsó gondolat nélkül, már mondtam is a bruttót, nettót. Nem találtam ebben semmi titkolni valót, bár bevallom, hol irigységet, hol pedig sajnálatot kaptam az őszinte jövedelem vallomásommal. Úgy látszik ezen a nagy magyar nyíltszívűségün- kön is igazítani kell majd, még akkor . is, hú metán haragosokat szerez az em_ bor amiatt, Hogy kitcrS választ ad, ha a fizetés, a jövedelem kerül szóba, vagy legjobb esetben igyekszik majd humorral elütni ■ á dolgot.' Komolyra fordítva a szót, valóban van annak alapja, hogy a családok, az egyéni jövedelmek, az intim szférákba tartoznak, s ahhoz a szűkebb családi körön kívül, legfeljebb az adóhivatalnak lehet köze és beleszólása. Némely cégnél úgy próbálják jobb belátásra, azaz béremelésre szorítani a vezetőket, hogy egy másik, jó kondícióban lévő cég dolgozóinak fizetéseit emlegetik, mondván ők is megérdemelnék azt a pénzt, hisz ők még többet és jobban dolgoznak. Akár igazuk is lehet az érvelőknek, csak éppen azt felejtik el, mamár egyre inkább befellegzik az ilyenféle hasonlítgatá- soknak, nem etikai, vagy egymáshoz viszonyítás, vagy szolidáris szempontok vezénylik a jövedelmek alakítását, hanem az adott cég pillanatnyi piaci helyzete. Meglehet, a most igen jó fizetést adó cég, holnap már nehéz helyzetbe kerül és nemhogy magas bért tud fizetni, hanem elbocsájtá- sokra is kényszerülhet. Nem nagyon érdemes irigyelni egymás jövedelmét és sajnos azzal is tartósan meg kell barátkoznunk, mégha ez emberiességi szempontból nem is igazságos —, hogy ugyanazért a munkáért az egyik helyen többet, a másik helyen kevesebbet fizetnek. S mit kezdjünk a titkolózással. Talán vegyük komolyan, hogy a pénztárcánk ügye csak ránk tartozik. Páll Géza ______3 SZERKESZTŐI 1 oooooooo n
