Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26. Kelet-Magyarország 3 Új helyi adót ne! E zt az országot már sem anyagilag, sem érzelmileg nem lehet tovább terhelni. Ahhoz sem hiányzik már sok, hogy az egymásra acsarkodó politikai erők teljesen lejárassák a demokratikus intézményrendszert és a politika egészét. Aki ezt a helyhatósági választások kínosan alacsony részvételi aránya és a taxissztrájk után nem érti, az politikai vakságban szenved. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor vagy senki nem fog elmenni szavazni, vagy az emberek újra bemenekülnek egy nagy, erős „vezér” karjaiba. Ezeket a tényeket felmérve Nyíregyháza Város Önkormányzata az első pillanattól kezdve igyekszik megtalálni az embereket, a várost, s az 6 érdekeiknek megfelelően intézni az ügyeket. Végre az emberek nyíltan nyernek véleményt alkotni, kérni, követelni. Minden esetben, amikor nem „közvetítőkön" keresztül, hanem személyesen, egymás szemébe nézve találkozott a város és az önkormányzata, nagyon hamar megegyeztünk. így volt ez a taxissztrájk barikádjain, a malomkerti aláírásgyűjtésnél, és így lesz a költségvetési szféra, a pedagógusok béremelésénél is. Most pedig a helyi adókról. A kormány az állami költségvetés tervezésénél a számítási anyagokban a helyi adókat az 1990. évi szint négyszeresére tervezte. A Parlamentben ezt a törvényt egészen minimális többséggel fogadták el, sok kormánypárti képviselő sem szavazta meg, ismerve a lakosság és az önkormányzatok helyzetét. Ez ellen, valamit azért, mert hiányoznak a helyi önkormányzatok működéséhez szükséges jogi feltételek (illetve amelyek születtek, azok az önkormányzatokkal való konzultáció nélkül készültek), országosan aláírásgyűjtés folyik a polgármesterek között. Ennek célja nem a szembenállás, hanem, hogy az életünket meghatározó törvények az önkormányzatokkal folytatott érdekegyeztetés eredményeit tükrözzék. Különösen nem célom nekem sem a rettenetes nyomás alatt lévő kormány további elbizonytalanítása. Nagyra becsülöm Antall József politikusi tehetségét, Botos Katalin és Kupa Mihály pedig szakmailag és emberileg is tisztelt tanárom volt az egyetemen. Az eddig leírt politikai és szakmai érvek alapján alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy 1991-ben Nyíregyháza lakosságát semmilyen új helyi adóval tovább terhelni nem lehet. A szakmai érv az, hogy az adót nemcsak kivetni kell, de be is kell hajtani. Ehhez felkészült, pontos adatok birtokában lévő adóapparátusra van szükség. Ez pedig országosan is hiányzik. Ami pedig a politikai közélet stílusát illeti, riasztóak azok az indulattól fröcskölő, mindenféle érvelést nélkülöző, személyeskedő megnyilvánulások, amelyek az embereket párthovatartozásuk, bőrük színe, vallásuk vagy családfájuk alapján eleve kasztokba zárják. A politika görög eredetű szó, és jelentése: a sokaság, az emberek ügyeivel való foglalkozás. Ennek a városnak az önkormányzata erre kapott felhatalmazást, és ezt akarja teljesíteni, amíg hagyják. V égül: miben hiszek, miben bízok? Két napja a hivatali szobámban „rámtört” egy 87 éves, egyedülálló, 6400 forintos, nyugdíjjal rendelkező néni, és a következőket mondta: „Fiam!, Voltak már nálam, a tanácstól szociális segély miatt. Öe nekem nem kell! Meg tudok főzni, ki tudok takarítani, ellátom magam.”. Felírtam a nevét és a címét, és ez úton köszönöm, hogy felkeresett. Mádi Zoltán polgármester, Nyíregyháza Kölcsön, segély, munkahely Alapítvány a szabadulóknak Az alapítványok korát élve már talán nem is meglepetés, ha újabb létrehozásáról hallunk. Az viszont, amelyről az alábbiakban lesz szó, nem mindennapi; nevében célját is megfogalmazták: „Alapítvány a szabadságvesztésből szabadultak társadalmi beilleszkedésének támogatására. ’ ’ Életre hívója a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, szeretnék általa elősegíteni a börtönből szabadultak bűncselekményektől mentes életének kialakítását, ennek megkezdését. Ezt többféleképpen képzelik. Egyrészt beilleszkedési kölcsönt nyújtanának azok számára, akik munkahellyel rendekeznek, s nem szűntek meg családi kapcsolataik. A visszafizetés feltételeit egyéni elbírálás alapján döntik el, de maximum 200 ezer forint lehet, öt évnél nem hosszabb időre, kamatmentes részletekben. Szociális segélyt is odaítélhet a kuratórium azok számára, akik előrehaladott életkoruk, vagy megromlott egészségi állapotuk miatt különösen nehéz helyzetbe kerülnek szabadulásuk után. Az összeg felső határát évente határozzák meg, s ez egyszeri alkalommal folyósítható. E két támogatási módszer arra szolgálna, hogy az „anyagi motivációból eredő ismételt bűnelkövetés” lehetőségét csökkentsék. Az alapítvány vagyona 6 millió forint, gazdálkodók, szervezetek és magánszemélyek önkéntes adományaiból ez az összeg növelhető. (Számlaszáma: MHB 221—10516.) Még egy érdekesség: évente pályázatot írnak ki az alapítvány céljával egyező feladatot ellátó azon közösségek számára, amelyek tevékenysége a szabadultak megsegítésére irányul, illetve közvetlenül hozzájárulnak a szabadságvesztés büntetésből szabadulok szálláshoz, önálló megélhetéshez juttatásához. Az alapítványt az igazságügyminiszter hagyta jóvá. Szoknyavarrás az első félévi vizsgamunka a nyíregyházi 107-es számú szakmunkásképző elsőéves nöiruhakészítő tanulóinak. (Trifonov Éva felvétele.) FENIK A KÉST A GAZDAK Nagy disznóság ez, kérem! A megyében sok helyen a padlásokon még ott csüngnek a karácsony előtti disznóvágásből megmaradt füstölt szalonnák, kolbászok. Ugyanakkor a fagyasztószekrények is megteltek. Mindez összefügg a pangó húspiaccal és a magas sertéskínálattal. A megyében is tömegesen vágják le a sertéseket, mert nincs átvevő és 120-125 kilogrammon felül hizlalni az állatot egyenlő a ráfizetéssel. Ekkor nem hogy nyereséges lenne a tartás, hanem a magas tápárak miatt igencsak zsebbe kell nyúlni. Belföldön alig van kereslet, Nyugat-Európában hasonló a helyzet, ráadásul a szovjet szállításokban még mindig nem tudtak megegyezni. A belföldi piacon teljesen lehetetlen eladni a sertéshúst, kaptuk az információt a Szabolcs Húsipari Vállalat nyírmadai leányvállalatától. Nyírmadán korábban heti 400-500 sertést vágtak le, de három hete áll a vágóhíd, mert felesleges az amúgy is kicsi hűtőkapacitást teljesen kihasználni. Csak abban az ütemben tudják fogadni a nagyüzemektől a sertéseket, ahogy a nyíregyházi vállalat átveszi az állatokat. Felsősimán és Csen- gerben is hasonló a helyzet. Ha hízik, veszteség Nem ritka, hogy a várakozás miatt az állatok 140 kilogrammra is meghíznak, viszont a többletsúly nem hoz jelentős többlet- nyereséget. Nő a szalonna vastagsága, exportra pedig maximum 3,5 centiméter a szalonna vastagságának mértéke. A regionális vágóhidak, húsüzemek maximum 90 forintos kilónkénti árért veszik át a félsertéseket. Ezen pedig egy fillér nyeresége sincs a leányvállalatnak. Felét se veszik A megye falvaiban, községeiben, de egyre többet hallani, hogy a városokban is vágják le a sertéseket és kínálják szomszédoknak, ismerősöknek. A félsertés kilogrammonkénti ára 85-95 forint, kiporciózva 85-120 forint. Arról is értesültünk, hogy van olyan falu, ahol beosztják, melyik nap ki vág le sertést. A malacoknak sincs piaca, áruk kilogrammonként 70 forint. Sokszor a malacok 40-50 kilogrammra is meghíznak és csak süldőként kerülnek eladásra. A műit év végén jelentős mennyiségű téeszkocát G öthös vagyok.- Fájós és fára- í dékony. Köhögök is. Állok a tükör előtt, látom a számat, nyújtom a nyelvem, és azt mondom: á. A plusz á... Csak tudnám, mi a bajom. A bagó sem esik jól. Abszolúte semmi sincs kedvemre. Stohanek aztán végképp nincs. A legnagyobb sunyi magyar, ez a talpig szomszéd. Szokásához híven most is, mint mindig, ebugató módon kérdi: — Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Mit mondjak? Hiszen tudom, hogy úgysem érdekli ezt a bunkót az, amit én érzek. Ettől függetlenül — mert immár egy éve elvtárs helyett úrnak szólítanak, — úriember módjára élek a szokásos közhellyel: — Vagyogatok, va- gyogatok. —Jó magának. Bezzeg én tele vagyok fájdalommal. — Ne mondja! És mi fáj magának? — Először is... — Ne folytassa! Ha maga nekem itt pontokba szedi a fájdalmait, akkor annak se vége, se hossza. Magamtól is tudom a listát. Fáj az áremelés, fáj az inflá— Először is, szá- zadszor is leginkább az fáj, hogy kanálisba ön- tik azt a drága tejet. — Ne mondja. Mióta iszik maga tejet? Sört, bort azt igen. De tejet?! ció.fáj az Öböl-háború, fáj a kisgazdák önkényes földosztása, fáj, hogy egy egész ország látta az ufót, csak maga nem. Stohanek durcás, mint egy éretlen kamasz. Elvettem tőle a játékát. Muszáj volt. Nincs most idegem az idétlen fecsegéshez. A Stohanek durcássága megnyugtat. Úgy kell neki, gondolom, legyen már valami baja a szomszédnak is, ne csak engem egyen a penész. A káröröm sajnos nem tart sokáig, mert megszólal az istentelen. — A tejet kihagyta. — Miféle tejet? — Kiütést kapok a tejtől. Ettől függetlenül még fájhat. Csakúgy, mint a pénzromlás. Nálam nem romlik a pénz, mert nincs, de üvölteni tudnék a fájdalomtól, ha hallom, hogy a szegény milliomosaink aranyba, műkincsbe menekítik a lóvét, hogy tönkre ne menjenek. Erről jut eszembe, megnézte maga a ház előtt álló szemeteskukát? — Miért néztem volna meg a szemeteskukát? — Még kérdi? Az öbölbeli Húszéin is azzal ejtette pofára a szövetségeseket, hogy szemeteskukának álcázta a rakétakilövő állomásokat. A csonkáim mindent lebombáztak, csak a kukákat nem, és most ezek a szemetesedények rakétaként röpködnek, robbannak. Hogy ez miket tud?! Sikerült a szomszédnak felidegesíteni. Bekapok egy-két Andaxint, Co- rinfart, Cavintont, veszek be biztos ami biztos alapon C-vitamint, Kalmopirint és egyebet is. Stohanek nézi az ügyletet, majd lecsap a kapszulákra és a pirulákra. Besepri a gyógyszereimet, és távozik. A sse*M|gs z ajtóból visz- (J szafordulva i .......* közli. Neki a gyógyszer jobban kell, mert neki világfájdalma van, én viszont csak göthös vagyok. Világfájdalom! Szegény Stohanek. Később hallom a rádióban, hogy emelik a gyógyszerek árát is. A disznó. Így akar spórolni. Átvert vagy kétszáz forint erejéig. Seres Ernő vágtak le Nyírmadán, idén még egy sem került kés alá, de az az igazság, hogy jelentősen megtizedelték őket. Teljes kapacitással üzemel a Szabolcs Húsipari Vállalat ser- tésvágóhídja, heti négyezer állatot dolgoznak fel. A felkínálás ennél lényegesen több, de a téli alacsony fogyasztási igények miatt egyre nő a hűtőtárolók tartalma. A tőkehúsforgalom alacsony, a készítmények eladása fele a csúcsidőszakhoz viszonyítva. Tudják a vállalatnál is, hogy a jelentős keresletcsökkenés miatt inkább nem hizlalják tovább a sertéseket, hanem levágják. A szakemberek ugyanakkor azt jósolják, amekkora többlet mutatkozik az elmúlt év végén és az év elején, akkora hiány lesz az év második felében. Napkoron az egyik bérhizlalót kérdeztük, aki azzal kezdte a beszélgetést, szerencséjére mind a 150 sertésen túladott. Átlagban 115 kilogrammosok voltak, apránként tudta eladni, a végén pedig minimális nyereséget könyvelhetett el. Túladtak rajtuk December 31-én megmaradt 32, amit a nyírmadai leányvállalat nem tudott átvenni. Akkor még vásároltak nagy mennyiségű tápot, de az első adandó alkalomkor túladtak az állatokon. Teljes egészében felszámolták a hizlalást, várnak, mert a növekvő tápár és az alacsony fel- vásárlási ár miatt képtelenség nyereséggel eladni a sertéseket. A többi állattenyésztő is minél előbb eladná az állatokat, de nincs aki megvegye. Addig nem is vásárolnak malacokat, míg valamilyen remény nem lesz arra, hogy tisztes nyereséget hoz az állattartás. Úgy joggal mondhatják többen: nagy disznóság ez kérem, s félő újra a fogyasztó hátán csattan majd az ostor. (máthé) MELYVÍZBEN C setlenek, botlanak a nemrég alakult ön- kormányzatok. Gyakorta olyan döntések születnek, amelyeket később az érvényes jogszabályokhoz kell igazítani, megváltoztatni. Nagy a tanácstalanság, hiszen fontos jogszabályok késtek, váratnak magukra, amelyek pedig — a zene világából vett hasonlattal élve — a „kottát” jelentenék ahhoz, hogy tisztán szóljon az „ének” — minél kevesebb legyen a fals, a disszonáns hang. Ezt tekintetbe kell vennünk, mielőtt lesújtó véleményt mondanánk az új testületek eddigi tevékenységéről. Azt senki sem hitte az elnjújt őszi választások idején, hogy a települések vezetésébe kerülő új emberek egyik napról a másikra minden kérdésben szakavatottak lesznek; hogy azonnal kiismerik magukat a jogszabálytengerben. Eközben ezek, a bizalommal felruházott helyi képviselők — túlnyomó többségben tisztességes szándékkal — mielőbb látható és kézzel fogható döntéseket, eredményeket szeretné n ek felni Main i. Mégha rendelkezésre is állnának a fentebb hiányolt és nélkülözhetetlen jogszabályok, s ha tele is volna az önkormányzat erszénye, akkor sem várhatnánk el a testületektől, hogy hibamentesen dolgozzanak. Senki sem születik gazdasági szakembernek, kiművelt jogásznak, helyhatósági képviselőnek, vagy polgármesternek. Az ehhez szükséges ismereteket el kell sajátítani. Nyilvánvaló, nem mindenki képes erre, s tapasztalni, hogy a bizalomtól többen megriadnak, s lemondanak mandátumokról, elhagyják a polgármesteri széket. Am ez sem indokolja a türelmetlenséget azokkal szemben, akik a köz szolgálatára szegődtek, akiket „bedobtak" a mélyvízbe, hiszen kellő idő szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla, kiben milyen képesség és szándék lakozik. (Csak közbe vetőleg: e sorok írója annak idején nem rejtette véka alá aggodalmát, amikor a megyeszékhely tanácsa elnökasszonyt választott, s ezt személyesen is közölte vele, mondván, félti őt, hogy nem lesz elég ereje működtetni a várost. Ezrek tanúsíthatják, hogy elhamarkodott és megalapozatlan volt a feltételezés, mert az illető rácáfolt a kishitűségre, s ezt az önkormányzati választások voksai bizonyították a legjobban...) A tanulóidő mindenkinek kijár, s a tandíjat olykor meg is kell fizetni. Nincs ez másként az önkormányzatok esetében sem, s mielőtt lesújtó minősítéssel illetnénk e testületek bármelyikét, képzeljük magunkat a helyükbe, s akkor talán már mindjárt változik az ítéletünk. A. S. Több, mint 4 milliós induló árukészlettel a napokban nyitotta meg a fehérgyarmati ÁFÉSZ az új ABC-boltját
