Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 21. szám
1991. január 25. Kelet-Magyarország 3 A JELSZÓ Zöld város Gyepesítés, fásítás, parkosítás, parképítés, a zöldterületen és járdán parkoló autók büntetése, a már kialakított szép zöldterületek védelme a vandáloktól. Ilyen és ehhez hasonló témák kerültek megtárgyalásra az ön- kormányzat Környezetvédelmi, Közlekedési és Közterület-kezelői Bizottságában az elmúlt napokban. Ha az olvasó újabb bizottságokról hall, méltán kapja föl a fejét: mi az, már megint egy újabb?! Igen, egy újabb, de remélhetőleg az egyik legnépszerűbb lesz, no persze nem a már előbb említett parkrongáló autósok és vandálok körében. Ez a testület nem vet ki adókat, sőt inkább arra törekszik, hogy végre az állampolgár is érdekelt legyen — anyagilag is —, hogy előkertje, utcája, tere esztétikus és tiszta legyen. A fák, cserjék, a növényzet szépsége mellett környezetvédelmi „berendezés” is, mely szűri a port. Tisztítja a levegőt. Tavasz- szal társadalmi akció indítását tervezik „Zöld város” jelszóval. Az akciót a természetvédelmi egyesület, a polgármesteri hivatal, és más szervek pénzzel is tudják támogatni, versenyt hirdetnek, jutalmat osztanak, fákat adnak és még sok más módon kívánják segíteni a környezetüket szebbé tenni akaró embereket. A bizottság nagy energiával dolgozik városunk gépjárművek által okozott légszennyezésének csökkentésén is. Szeretnék, ha nemcsak a tiltás és büntetés eszközével élhetnének, hanem az anyagi érdekeltségével is. Hogy mindehhez menynyi pénz áll majd rendelkezésükre, az a költségvetés jóváhagyása után derül ki. Reméljük, — és az mindany- nyiunk érdeke —, hogy ezúttal a környezetvédelem nem abból fog gazdálkodni, amit a többi terület meghagy számára. Petriila Attila KAMARAI VELEMENYEK Lassan mozdul a szekér Megyénk vendége volt a napokban Kovács Katalin a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese. Az itteni regionális kamara szervezésében a megye három városában találkozott a megye gazdálkodó egységeinek vezető szakembereivel. A MOM Mátészalkai Rt. gyárában, a nyíregyházi Mezőgép Vállalatnál, majd a kétnapos látogatás második napján Kisvárdán a Hunniacoopnál folytatott eszmecserét a piacgazdaság kialakításával járó gondokról, megoldásra váró problémákról. Az országosan várakozáson felül sikerült előző gazdasági év ellenére, az idén nem sok biztató jelet látnak eddig a vállalatok — egyezett meg a beszélgetéseken a megyei kamarai tagok véleménye az MGK főtitkárhelyettesével —, amelyek az alábbi problémákat látják: — A privatizáció igen lassan halad, meglehetősen bürokratikus. A gazdaság fölött sötét felhőként terjeng és egyre több résztvevőjét bénítja a likviditási válság. A munkanélküliség réme, ami országosan akár 300 ezernél is több embert érinthet ez év végére, már előre vetíti a szomorú jövőt itt, Kelet-Magyaror- szágon is. Nyíregyházán pillanatnyilag is mintegy hétezer munkanélkülit tartanak nyilván a megyéből, de egyes becslések szerint ennek kétszeresével lehet számolni valójában. A megelőző intézkedések, az intézmény- rendszerek még Csak most vannak alakulóban. — A liberalizációs folyamatokból a bérliberalizáció kimaradt. Ez pedig'az-egyébként is nehéz helyzetben lévő vállalatokat — amilyenek a megyében is többségben vannak — még inkább sújtja azzal, hogy a szakképzett dolgozókat nem képesek megtartani az alacsony béreikkel. — A bér nálunk — jelentette ki Kovács Katalin — ellentétben a nyugattal, különleges költség, mivel különlegesen adóztatjuk. Az is furcsa helyzet, hogy Magyarországon a béremelés nemcsak a munkavállalók, hanem a munkaadók érdeke is. Akadályozza a piacgazdaságra való áttérést még több fontos törvény hiánya is (föld-, koncessziós verseny trv. stb.) Ez bizonytalanná teszi a külföldi tőkét, a magyarországi befektetéseket illetően. — A nyíregyházi eszmecserén megoldásra váró gondként vetődött fel, hogy a hazai bankok egymás közötti kapcsolatrendszere nem kielégítő, szolgáltatási színvonalban igen messze járnak a Hegyeshalmon túl működő pénzintézetekétől. A bankokat bírálva többen kifogásolták, hogy azok sokáig ülnek a pénzen, s a már átutalt összegek igen lassan jutnak el a gazdálkodókhoz. Figyelemre méltó javaslat hangzott el a nyíregyházi Elek- terfém vezetőjétől, aki felhívta a vendég figyelmét egy lehetőségre. Eszerint a kamara kezdeményezhetne egy olyan vizsgálatot, amely a volt NDK-cégek megszűnése, átalakulása folytán a jelenlegi német piacon hiánycikként jelentkező termékek körét derítené föl. Ezekbe a résekbe volna lehetősége és reménye a magyar gépipari cégeknek beférkőznie, mely még akkor is megérné, ha csak néhány esztendőre jelentene áthidaló megoldást. G. B. Kinyújtott kezek M ég hiányzik öt és fél millió forint. A munkahelyem faliújságján kifüggesztett plakátból legalább is erről értesülök. Egy egyetemi hallgató tájékoztat bennünket, hogy súlyos betegségének gyógyítása összesen hétmilliót emésztene fel, s ebből az összegből még alig jött össze valami. Egyre gyakoribb ez manapság. Hetente hallani a hírt, hogy valaki az ország népéhez fordul, hogy súlyos betegségének gyógyításában minden együttérző ember segítsen. Szerintem nem kellene ennek így lennie. A magyar állampolgár gyógyításának, orvosi kezelésének anyagi terhei ugyanis nem a lakosságot, hanem a magyar államot, a magyar egészségügyet „illetik”. Már csak azért is, mert a munkavállalók milliói hosszú évtizedekig fizetik a társadalombiztosítási hozzájárulást, ami a világon szinte nálunk a legmagasabb, pontosan 54 százalék. Miért van az, hogy egy-egy súlyos orvosi beavatkozás esetén magának a betegnek kell könyörögnie, kuncsorognia, gyűjtögetnie, olykor jnegalázó szituációkat is elviselnie, élnie a tudattal, hogy gyógyulása számára teljesen idegen emberek jószándékán múlik? Lehet, sokan hördülnek fel a fenti mondatokon. Mégis úgy érzem, nem biztos, hogy az egészségügynek csak így lehet léteznie. A tervezési, ha úgy tetszik, türelmi idő lassacskán lejár, ideje lenne a tetteknek következnie... K. É. Nyíregyháziak a Vigadóban A kórus a február 2-i francia—magyar napon lép fel, ahol XX. századi szerzők műveiből összeállított műsorát mutatja be. A hangverseny rangját emeli, hogy mindhárom nap rendezvényeiről a Magyar Rádió hangfelvételt készít. A Magyar Zeneművészeti Társaság háromnapos nemzetközi „mini” fesztivált rendez a budapesti Vigadó hangversenytermében február 1-től. A találkozóra a nyíregyházi Cantemus gyermekkórusából és a Pro Mu- sica leánykarból alakult egyesített kórust is meghívták. Lépegető önkormányzat Ófehértón A TALPONMARADAS ELETKERDES Az ófehértói tanácsháza — vagy ahogyan mostanában már mondani illik, a polgármesteri hivatal — még a harmincas években épült. S hogy tornya miért van? Azért, mert tetejéről az egész falut belátni. E tény pedig a régvolt aratások idején jelentett sokat. Kaszás aratások már nincsenek, éberségre azonban azóta is szükség van a 2784 lelket számláló faluban, legfeljebb mostanság nem a tűzre kell vigyázni. Üres H kassza Házadó, telekadó... megannyi veszély a szép házak gazdáinak... — Tennivaló éppen jócskán lenne most is, csak az a kérdés, lesz-e rá pénz — fogad szerény berendezésű irodájában Balogh József, aki 1971. óta a falu tanácselnöke, a szabad választások óta pedig polgármestere. — Akkor itt nem volt nagy a n, Adós Edgár, törvénytisztelő hivatalnok, ezennel őszintén bevallom a Hatóságnak, hogy közepes szinten keresek, így az SZJA (személyi jövedelemadó) 32 százalékos sávjáig sikerült felküzdenem magamat 25 évi becsületes szolgálat után. A fenti százalékot minden hónapban le is vonják tőlem, csakúgy, mint a nyugdíjjárulékot (az ember gondoljon a boldog öregkorára!), ami ugye 10 százalék. Akárhogyan számolom, így már nem is látom a keresetem 42 százalékát, (miként a 43 százalékos TB-hozzájáru- lást, amivel még sohasem volt szerencsém találkozni). Öntudatos dolgozóként tagja vagyok a szakszervezetnek, ami újabb egy százalékot vesz el, ez már 43. Van egy tízéves (használtan vásárolt) Wartburgom, ami nekem megfelel, de keverék nélkül az istennek sem hajlandó menni. Kiadásom erre a tételre nettó havi 1500 forint, ami a béremnek tizedrésze. Valamivel kevesebb (ezer forint) a garázsbérleti díj, s így a kettő együtt már a jövedelem minimum 16 százalékát adja (43+16=59). A lakástörlesztésem (OTP) eddig viszonylag elfogadhatóan 1150 forint volt, amit most megfejeltek havi 1500-zal, az annyi mint 2650 forint, százalékban kifejezve felül a tizenheten (59+17=76). Fűtés, villany, víz, szemét, liftdíj stb'.,stb., szerényen számítva is kb. 1800 forint (úgy 14 százalék), s máris oda a jövedelmem kilenctized része. A maradék 10 százalék persze kevés volna családom étkezésére, tisztálkodására, a tv-re meg az újságra, a gyerekeknek tankönyvre (a cigaretta már egy éve törölve). Ezt a feleségem nettó 7500 forintjából fedeztük eddig, merthogy else jéBevallás tői munkanélküli lesz. Mindeközben sem esünk kétségbe, hiszen annyi megoldás kínálkozik! Például a 25-ös égő helyett gyertyafénynél kanalazzuk hetente kétszer a hamisgulyást, a sima paprikáskrumplit, a kiválóan laktató slambucot, s desszertként olykor a sült tök is felkerül az asztalra. Korszerűen étkezünk, a boltban rá sem pillantunk a téliszalámira, az egészségtelen tőkehúsra, s bennünket nem csábít a ki tudja honnan származó banán. Mégis jó érzés, hogy a boltok csak úgy rogyadoznak az árutól, így tehát nincs okunk panaszra, az ember, ugye, ösz- szébbhúzza magát, csak háború ne legyen. Ezek után arra szeretnék választ kapni, hogy a jövőben miből tudom majd fedezni a várható házadót, a csatornadíjai, a drágább fútést, meg a villanyáramot, a szolidaritási alapot, a kötelező biztosítást. Mert tessenek elhinni, mint törvénytisztelő polgár, én sem akarok engedetlen lenni, hiszen hová jutna akkor szép, szabad hazánk! Már gondoltam arra, ha némi mellékmunkával mégis sikerül egyensúlyban tartani családi költségvetésünket, s így hitelképessé válnék, én is megkeresem a Valuta Alapot és felveszek némi kölcsönt, mert ha a kormány — akinek a fentieket mind odaadtam — megteheti, akkor szerintem én is kedvező elbírálásban részesülhetnék. Ezért, ha lehetne, tisztelettel kérem, hogy utánvéttel szíveskedjenek egy IMF-hitelkérő lapot eljuttatni a címemre, amit előre is köszönök. ~ olna még egy szerény kérdésem: ugye csak kacsahír, hogy a közeljövőben az adót is meg fogják adóztatni? Mert ha ez igaz lesz, akkor már nekem csak a jó Isten marad, akiben bízhatok. Demokratikus üdvözlettel: Adós Edgár sk. (lemásolta: a. s.) rendszerváltás — idézem a másutt is gyakran felhangzó igét. — így is lehet mondani, de szerintem a rendszerváltás nem akkor történik, amikor személyeket váltunk le, hanem akkor, ha a szemlélet változik. Ennek valóban lehet gátja egy-egy régről ittmaradt figura, ez azonban csak menet közben válik el. Mert azért nem szabad elfelejteni, hogy a közigazgatás szakma, ahol az évek alatt megszerzett ismereteknek egy új helyzetben is hasznát veszi az ember. Rosz- szat meg többnyire akkor mondanak egy vezetőről, ha nem mennek a dolgok. Ófehértón pedig ilyesfajta idők jönnek, s Balogh Józsefet, no meg a falu polgárait az sem vigasztalja, hogy nemcsak az ő falujukban, hanem az egész országban így van ez mostanában. — Megalakult a kilenctagú önkormányzat, s mondhatom, nagyon jó és lelkes a csapat. Benne a körzeti orvostól a téesz- tagig minden réteg megtalálható, s tenni, változtatni akarnak. A kérdés már csak az, vajon tudnak-e majd miből? A falu kasszája ugyanis majdhogynem üres. Segélyből adózni? Balogh József: Van tettrekész önkormányzatunk, vannak szép terveink, csak éppen pénzünk nincs annyi, amennyi kellene. — Az idei költségvetés részleteit hivatalosan még nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy leértékelték a forintot, az élelmiszereknek, az energiának ki tudja mennyivel több az ára, drágább a szállítás, hiszen drágább az üzemanyag is — sorolja a polgármester a számokat. Nem nehéz kiszámolni, hogy a kapott pénz így nem több, hanem jóval kevesebb lesz, s közel sem fedezi a kiadásokat. Márpedig nekünk Geszten Péter: Azt ígérték, csak három hónapig leszek munkanélküli nemcsak az intézményeket, az egészségügyet kell fenntartanunk, hanem száz óvodásnak, 270 iskolásnak, húsz szociális gondozottnak rendszeresen főzni. — E költségek ellensúlyozására hozta a parlament a helyi adókról szóló döntést... — Az mind szép, csakhogy meg kell gondolni ezt is. Ugyan hogyan vessünk ki helyi adót például azokra a házakra, amelyekben idős emberek élnek, közülük nem kevesen épp tölünk kémek szociális segélyt, hogy meg tudjanak élni. Ma odaadom a segélyt, hogy holnap bekérjem, mint adót? Tavaly kétmillió forintot fizettünk ki segélyre, s azóta csak szegényedtek az emberek. Úgy gondoljuk, anyagi helyzete miatt csakis egyféle adót fizethet a falu népe. — Ferit azt mondják, nincs pénze a kormánynak. Miből gondolják, hogy a falunak van? — dühöng Balogh József. — Nem csoda, ha olykor türelmetlenek az emberek, s totojázgatással vádolják az általuk választott képviselőket. Mint ahogyan Geszten Péter teszi, aki épp az állomásra siet. — Most mondtak fel nekem is a tsz-ben, ahol kőműves vagyok. Igaz, azt ígérték, ez csak három hónapra szól, de mondja már meg nekem, tudja itt valaki, mi lesz három hónap múlva? Szerintem itt a faluban nem sok minden változott a választás óta. Jobbat vártunk, s inkább rosszabb lett. Egyre több a magamfajta munkanélküli, szegényednek az emberek. Munka nélkül — A munkanélküliség bizony valós és igen súlyos gondunk — erősíti meg a polgármester Geszten Péter szavait. — Jelenleg 150-en vannak, de a nagy leépítések még ezután következnek. Pedig jól kereső állampolgárokra, gazdag adózókra nem csak Ofehértónak, az egész országnak szükség lenne. A helyzet rossz, a falu azonban nem adta fel terveit, s megvalósításukat sem kizárólag odafentről várja. Az iskola, az óvoda nem zárhat be, a falunak működnie kell. Ha törik, ha szakad, fizetni kell a korábban felvett hiteleket, s tervezik a telefonhálózat korszerűsítését is. — Milyen a hangulat? — mondja búcsúzóban a polgármester. — Olyan mint az országban. — Én azonban optimista vagyok. Úgy remélem, ha a kormány létrehozta az önkormányzatokat, biztonságos működtetésekre is megteremti a lehetőségeket. Ha nem úgy lesz, akkor az egész magyar társadalom nagy veszélybe kerül. Kovács Éva
